2020.12.17. Elfáradtam kissé. Kivételesen éjjel is aludtam valamennyit, felébredek, rögtön azt fürkészem, mennyi ma bennem az erő. Hirtelen nemigen találom. Jól vagyok, potenciálisan bennem van minden ma is, de azt is érzem, csak potenciálisan. Nem biztos, hogy szeretném kihozni magamból a maximumot mai is, talán még a minimumot sem. Arra gondolok, két napja 2020 egyik legjobb napja volt. Arra gondolok, volt olyan év, amikor december 17. életem egyik legrosszabb napja volt. Nem. Nem az egyik, hanem a legrosszabb. Kiülök a kávéval a hajnali erkélyre, sötét van még, és ugyanaz, ami tegnap és tegnapelőtt ilyenkor volt: köd. Se hideg, se meleg; semmilyenség. Nem szeretem a napokat semmilyennek, de a semmilyenség is valamilyenség, voltaképp. De azért már meglódulhatna a szél, azért lassan jöhetne egy fagy, egy havazás, egy hajnal; feltörhetne már a horizont mögül a nap.
Jól érzékelhetően fogódzót keresek. Megint kiülök az erkélyre, köpenyben. A kijárási tilalom miatt a szokottnál is csöndesebb a környék. Árva hang, annyi sincs. Megnyugtató, akkora a csönd, mintha nem élne senki a közelben – ezer mérföldön belül. Lazán elképzelhetem: hónapok és évek telhetnek el úgy, hogy lélek sem jár erre; és test sem; egy sem; arra gondolok: mennyire fontos a képzelet, s remélem, sokak támaszkodhatnak rá; ha már épp, egy adott napon, egy adott hajnalon nem tudjuk szeretni ezt a csöndet, ezt a ködöt, el kell tudni képzelnünk azt a napot, amikor ebből a ködből fog forradalmi hévvel fellobbanni a hajnali nap, vagy ebből a ködből kerekedik forradalmi havazás; el kell tudni képzelni azokat a napokat is, amikor mindez valóban megtörtént.
Húsz perc is eltelt már talán, új kávét is lefőztem, kitart délig, megint kiülök, arra gondolok: nem elég a képzelet; a képzelettel szemben is kell valami, mert ha tartósan van járványhelyzet – s azt sem tudhatjuk még, mikor kerülünk ki belőle – tartósan van köd és totális szélcsend, a védelmünkre rendelt képzelet is visszaélhet kiszolgáltatottságunkkal, s olyan vizekre vihet, ahonnan nehéz a visszatérés; bármilyen valószínűtlen is néha egy-egy hajnal, egy-egy nap, bármerre hajtana is minket a képzelet, bárhogy fognánk is menekülőre, megálljt kell parancsolni ennek is. Éberség. Gondolom. Fel kell nyergelni ma is. Ha nem is vágtában, de ma is ki kell vezetni a mindennapok istállójából Képzelet nevű szép lovunk, le kell csutakolni, meg kell etetni és itatni, ma is ki kell mennünk a nagyvilágba, de bárhogy van is, a gyeplőt is kézben kell tartanunk; éberség, gondolom, száguldozzon köd elől, bizonytalan jövő elő Képzeletünk, de épp amikor leginkább lehunynám a szemem, épp amikor a leginkább hagynék rá mindent, szemmel kell tartanom minden lépését, s fékeznem is kell majd, ha ködben-csöndben úszva kitörne a realitások közül. Neki reményben kell tartania engem, nekem pedig őt kell, ha nem is kordában, de a realitások mezőjén tartanom.
Hozzászólásokhoz gördülj lejjebb!
Feliratkoztál már hírlevélre? Próbáld ki!
Milyen szép hajnali gondolatok. Az Éberség lován ülő Remény.
A mai nap nekem különleges-több okból is, a lánykám születésnapja és egyszer volt hol nem volt férjhez menésem napja is egyben.
Hajnali merengő- kék köpenyes kávégőzben füstölgő gondolatok. Nekem nagyon tetszik ez itt. Reményteljes szép napot!
Boldog születésnapot a “lánykának” ! Neked is a legjobbakat! 🙂
Nagyon igazad van, Cen’! Egyre inkább belesüppedünk a szürkeség, a megszokottság, a kedvetlenség és az egyhangúság ingoványába. Napról-napra nem történik semmi, elhagy bennünket az erőnk. Reménykedjünk benne, hogy közel van már az a nap, amikor láthatunk szivárványt, újból üde, friss és tarka lesz körülöttünk a világ! Addig is a szépre és a színesre gondoljunk vissza, hogy legyen jobb hangulatunk! További szép napot kívánok!!!
De ki kell lovagolni – s én már ki is lovagoltam 🙂
Szárnyaljon a képzeleted, kedves Cen’, te meglátod a szürkeségben a felvillanó napfényt.
Azért is legyen szép napod, Cen’, és mindenkinek, aki erre jár!☀️☀️🌲
Szóvá kell tennem már egyszer, Ibolya! Oly gyakran kívánsz másoknak is szép napot, és jó napot, és oly ritkán köszönik meg. Vedd úgy, hogy most mások helyett is megköszönöm, visszamenően és jó előre is. Rokonszenves és tiszteletreméltó a másokra gondolásod. Ez van. 🙂
🤗
Igaz! Pirulok.
Képzelet és éberség
Ezeken a borongós napokon még a madarak is alig látogatják az etetőt és szinte csak széncinegék.Ma reggel elképzeltem,hogy egy kék cinege is meglátogat,felkészültem,fényképezőgép beállít és nagy boldogság,egy KÉKCINEGE.
Sikerült lencsevégre kapnom.
Szép napot kívánok mindenkinek.
Köszönöm szépen és örülünk !☀️🐦
László!!!! Brutál szép lett ez a fotó a kék cinegéről! Annyira szép, hogy – ezt őszintén mondom – ilyen szép kék cinegét nem is láttam még, pedig mondhatom, láttam már párat! Gratulálok – egy ilyen borongós napon ennyire ragyogó fényeket… Nem is tudom, mit mondjak. Ez több mint profizmus, ez már tehetség – ehhez (kimondom) lélek kell 🙂 🙂