Először volt a tízéves háború. Ez tavasszal kezdődött és tavasszal is ért véget. Hatvan évvel korábban. Májusban béke volt. Majd következett a húszéves háború, ami húsz évig tartott, nyáron kezdődött és nyáron ért véget. Szeptemberben ismét béke volt. Végül kitört a harmincéves háború. Ez ősszel kezdődött és ősszel ért véget, harmincévnyi öldöklés után. Októberben elcsöndesültek a frontok. November elejére egyszerűen kiürültek a lövészárkok. Az ezredesek, dandártábornokok, marsallok novemberben már nem találtak katonákat. December elején próbáltak még toborozni, de a falvak és a városok egyaránt üresen álltak, pontosabban nem volt bennük férfi, még fiatal férfi vagy nagyobb fiúcska sem. Arról nem szólva, hogy ezredesek, dandártábornokok, vezérkari főnökök és marsallok se igen akadtak. Az a néhány, aki maradt, agyalágyult hülye lett a sok lövöldözéstől, az összességében hatvanévnyi öldökléstől elszállt minden harcikedvük és életerejük, megöregedtek, nemhogy harcolni, de járni is alig tudtak, süketek voltak mindkét fülükre, és amikor ezek közül néhányan itt-ott, véletlenszerűen, a pusztában, a tajgán, a tundraövben, az évekkel korábban elcsatangolt vagy leszakadt, húsz és harminc és negyven évvel korábbi hadifogságból hazafelé vándorló kéttucat férfiból összeblöfföltek egy-egy tizedet vagy fél szakaszt, bármit, amit harci alakulatnak tekinthettek, és mustársárga, vérpöttyös térképeikkel elindultak az utolsó állások felé, majd odaértek, azt kellett látniuk, hogy ott már rég nem folyik semmiféle harc, sőt vér se. A tízéves háborúból visszamaradt csontoknak nyoma sincs. A húszéves háború katonai zubbonyaiból csak itt-ott maradt néhány mandzsettagomb, de az is a porhanyós, vértől fekete tőzeg alatt.
Kedves Mindenki! Nyilván várjátok, mikor kerül sor a kéziratok másolására és küldésére. Először is köszönöm, hogy választottatok, és köszönöm eddigi figyelmeteket. Mivel ITT már részleteztem az indokaimat, most rövid leszek. Ami miatt egy kis ajándékozásra gondoltam, az volt, hogy láttam:
Nekem tetszik, úgy ahogy van! Hoppá, én nem választottam papírt, de nem is fogok, valamelyest már ismersz, tehát azt kérem, ami szerinted passzol hozzám. 🙂 🙂 Én nagyon sokszor linkelem be az oldalt ismerőseimnek, de tudom, hogy ők általában néma látogatók. 🙂
Köszönöm! 🙂
Én is néma látogató leszek lassan, mert annyi a dolgom mostanában, hogy épp csak olvasni esek be esténként, azt sem győzöm naponta! De Szabó Editnek köszönhetően minden friss bejegyzés elém kerül, és én is megosztom természetesen.
De azért jó néha látni-olvasni téged – talán rosszul emlékszem, de mintha még nem választottál volna a kézirathoz szöveget 🙂 🙂
Jól emlékszel, bizony! Igyekszem utolérni legalább magamat. Ica pedig nem tűnt el, jól van, csak sok a csibéje, mert ő olyan Tyúkanyó, tudod…hamarosan jelentkezni fog.
Köszi – főként a hírt Icáról 🙂 Addig is add át üdvözletünket – azt hiszem beszélhetek többiek nevében is 🙂
Kedves Cen’!
Köszönöm Neked, nagyon kedves és figyelmes vagy! Nem feledkeztem meg Rólad/Rólatok és honlapról sem. Sokat gondolok Rátok, de amint Patai Mária Zsuzsanna írta, sok a tennivalóm. Nem mentegetőzésnek és magyarázatnak szánom, de ez a valóság. Bízom benne, rövidesen másképp lesz. Addig is ölellek Benneteket. És igyekszem minden bepótolni.
Szeretettel: Ica
Olvastam nagylelkű felajánlásodat Cen’. Ilyet az ember legmerészebb álmában sem gondolhatott volna! Óriási megtiszteltetés az olvasónak! Ha engem kérdeznél, pillanatnyilag választani sem tudnék.
Hiszen tudod, mind szeretem amit írtál…persze nem olvastam még el mindent…
Ha én kérdeznélek Téged: Tudnál nekem választani? Mi illene hozzám?
Először is, örülök, hogy viszontlátlak-viszonlátunk, másodszor pedig nem venném magamnak a bátorságot, hogy azt gondoljam, eléggé ismerlek ahhoz, hogy válasszak neked. Válaszd azt mondjuk ami először eszedbe jut! 🙂
Köszönöm! Már akkor is tudtam mit szeretnék, amikor feltettem a kérdést Neked Cen’. Kérlek, ne neheztelj miatta! Buta dolog volt.
Nem tudom mi fér bele a kéziratba, de Philemon és Baucis-t szeretném a villámnovellák közül, illetve a Búcsúzó meggyfákat a Legszebb emlékek közül. Persze, csak ha lehet….:)
Szuper, oké, ez lesz – amennyi ráfér a lapra 🙂
Köszönöm! <3
Kedves Cen, megajándékoztál bennünket nagyszerű, értékes posztokkal, fotókkal, én biztos, hogy több és jobb lettem általad, rengeteget tanultam, nemcsak ismeretekkel vérteztél fel, de bepillantást nyerhettem egy nagyszerű ember gondolkodásába, megismerhettem világlátásodat, viszonyodat a világhoz és ez a legtöbb, mit adhattál. A többi ráadás, ami nem kevés.
Köszönöm, hogy “ismerhetlek” az írásaid, fotóid, gondolataid által és amíg képes leszek rá a későbbiekben is szeretném követni munkálkodásodat. A köszönet téged illet.😊😍
Nagyon kedves tőled 🙂
♥ ♥ ♥ Keresve sem találhat az ember ennél emberségesebbet, szebbet, Cen. ♥ ♥ ♥
Osztom is, ha ezzel segítem a népszerűségét a honlapodnak, naná, hogy osztom. 🙂
Az oldaldon jelzett idő viszont eltér a gépem alsó sarkában jelzett “pontos” időtől. 😀
Már arra gondoltam, hogy egy fiktív időzónában élsz. 🙂 Ezt egy mai hozzászólásban pontosan jeleztem. Ez csak azért gond nekem, mert néha szeretnék összebeszélni veled, veletek. 🙂
Köszönöm a jelzést, utána járok, mi lehet a gond. Röstelkedve vallom be, hogy ugyanezt a problémát hónapokkal ezelőtt már Szabó Edit is jelezte – tényleg zavaró 🙂
Arra kellene rájönni Cen’ – vagy lehet, hogy tudod is -, hogy a hozzászólás blokk honnan veszi az időt, mert szerintem ott van rosszul beállítva.
Most két órás a késés a hozzászólás idejében a ténylegeshez képest (csak az óra rossz, a perc jó). Én úgy tippelek, hogy az októberi óraátállítás után megint csak egy óra lesz, mert akkor változott egy óráról kettőre, amikor átálltunk a nyári időszámításra. Vagyis ahonnan az idő jön, ott az óraátállítást sem veszik figyelembe.
köszi, még nem jutottam el odáig, hogy ennek utánajárjak, de mint tudjuk, ami késik…
Ha lesz időm, majd letöltök valami ingyenes html editort a netről, és belenézek az oldal forráskódjába, hátha rájövök valamire. (Most nincs ilyen editorom, egy ideje nincs ilyesmire szükségem.)
Ha lesz valami eredmény, majd szólok.
Gratulálok és örülök! 🙂 🙂
Azt gondolom, hogy egy bizonyos tanuló idő után – míg a jelenlegi forma nagyjából kialakult – megszoktuk az oldalt a fb után, és kitapasztaltuk, hogy hogyan lehet/érdemes használni.
Én a hozzászólók közül hiányolok pár embert, akik a Facebookon igen aktívak voltak. Hová lettek? 😮 Nem gondolnám, hogy nem találtak ide. 🙁
Én eddig sem rejtettem véka alá a véleményemet az oldallal/posztokkal kapcsolatban, ezután sem fogom, ezt megígérem. 🙂 A megosztásokról sem feledkezem meg továbbra sem. Megfogadtam, hogy amíg csak lehet, a fb nem marad Centauri nélkül. 🙂
Megyünk tovább így együtt mindnyájunk örömére. Neked pedig köszönjük, hogy ezt megtehetjük, s hogy van ez az oldal 🙂
Köszönöm – s van olyan is, aki itt volt, de eltűnt 🙁 vajon mi van Nagyné Icával? Remélem, jól van…
Látom, Patai Mari már válaszolt a kérdésre – én is tőle érdeklődtem. 🙂
Ica mostanában a fb-n is ritkán látható.
Drága Cen’! Nem tűntem el, vagyok, élek, csak mostanában magamra sincs időm. 🙁 fentebb írtam. 🙂
…bevallom igencsak elérzékenyültem….Köszönöm az érdeklődést! <3
A kéziratok másolásának nincs határideje! Ha karácsonyi ajándékként kapjuk őket, annak is nagyon fogunk örülni. 🙂
🙂 🙂