2018.11.13. 8 óra munka + 8 óra munka + 8 óra minden más

Nem a levegőbe mutatok 🙂 A távolban az élőhelytérképezéshez tartozó kis zászló. Természetes úton betelepült facsemetét jelöl. 🙂

Pár napja írtam már egy posztot „Kúszva-mászva” címen, de nem raktam ki. Borúsnak nem mondanám, de túl kemény poszt lett, ami nem volna gond, csak épp ahhoz nem elég, hogy indokoltan, érthetően legyen az. Szóval inkább hanyagoltam. Pocsék, hogy lassan egy hete nem tudtam érdemben frissíteni az oldalt, de most ez van – és ez természetesen csak az érem egyik fele. Ez a fele annyi – szeretném röviden elintézni –,
hogy több mint egy hónapja napi 16 óránál kevesebbet egyetlen napon se dolgoztam, beleértve a hétvégéket is.
Ez a 16 is sokszor inkább 18. Azt például már ma este tudom, hogy éjjel nem alhatok, dolgoznom kell, de hajnalban se, mert amint világosodik, rohanok a patakpartra, összerakni a fát, befejezni a gallyazást, és örülhetek, ha végzek koradélutánra, amikor is jön a traki, hogy végre a patakpart mentén, bő kilométer hosszú sétányt alakítsunk ki. Na, ez lenne az érem másik oldala, hogy van pár dolog, ami halad. Nem könnyen, nem kevés veríték árán, itt ugyanis még mindig az a szabály van érvényben, hogy
„magad uram, ha szolgád nincs”.
Ó, erről is, de szeretnék hosszan, részletesebben írni! Mert ez egy rohadt jó mondás. Mindegy, Egyszer majd. Most lapozok. Higgyétek el, valóban percekben mérem most az időt. Ez hosszútávon kissé kegyetlen. Nem emberi lépték. És persze megy a vadkamerázás, megérkeztek a fásításhoz az első fák is, írok is, amennyit bírok, amennyi belefér, de a posztolásra már úgy kell lopni az időt.
Pedig volna miről írni, volna mit mutatni.
Centauri ősszel

Az első kölyökjuharok – ültetés előtt 🙂

Élőhelytérképezés is zajlik, sőt három markánsan elkülönülő művelési módban dolgozom már. Az udvarban a klasszikus kertművelés zajlik, a terület nagy részén voltaképp élőhelytervezés (ezt kell megelőzze egy alapos felmérés – egy félkész térképem is van már), a völgyben viszont élőhelyrekonstrukció, vagyis ott arra teszek majd kísérletet, hogy visszaállítsam a hajdani, természetközeli állapotokat, vagyis újra mocsár legyen ott, sok náddal, sással, madárral, vaddal, kétéltűvel és talán halakkal is. Erről részletesen is beszámolok majd, mihelyst tudok, az ehhez szükséges fotók és videók folyamatosan készülnek. Dióhéjban ennyi.

Amíg le nem bukik a nap, odakünn pörgök

De van, hogy napnyugta után is 🙂 Itt épp élőhelytérképezést és csemetejelölést végzek 🙂

Egy kis drukkot kérek és türelmet.
Addig is fogadjátok szeretettel ezt a pár fotót. Vadakról sajnos nem tudok hozni semmit, mert a vadkamerák jó ideje nem készítettek felvételeket. De remélem, ez is változik. Két napja új helyeken próbálkozom, egyelőre eredménytelenül. Ha a munkálatoknak köszönhetően időlegesen kevesebb lesz a vad, unatkozni akkor sem fogunk.
Temérdek írni és mesélnivalóm gyűlt össze. Jegyzeteim s terveim lajstroma szinte nyomasztóan nagy.

Feltérképezett terület jelölésekkel 🙂

Ma azonban erőt adott, hogy hatalmasat léptem előre a patakparti sétány ügyében, és holnap ilyenkor talán már az élőhelyrekonstrukció első üteme is készen áll az utolsó beavatkozásra, amitől egy kis vizes élőhellyel, egy igazi kis mocsárral gazdagodhat a környék.
A legjobbakat kívánva és megköszönve kitartásotokat! Üdv: Cen’
P.S.: Majd elfelejtettem: készülnek a kéziratok is, hogy odaérjenek mindenkihez karácsonyra.

Ebben a nyiladékban futottam össze a vadmacskával, de most más okból mutatom. A térképezés során rájöttem, hogy a völgyben a kanadai aranyvessző alatt nagy területeket borít sás – és ez igen jó jel! Épp ez adta az ötletet, hogy ezek a területek élőhelyrekonstrukciós helyek legyenek. Erről jövök majd önálló, részletes poszttal. 🙂

Körülbelül 1.000-1.200 őzláb nő most a területen – de nekem sajnos nincs időm gombászásra sem 🙁


Expedíció otthon – fedezzük fel a kertünket!

Fásítás és tájfestészet

2018.11.06. Kameraellenrőrzés képekben

Kemény élet rideg tél – Ritka szép emlék

A legszebb lúdfaj, a vörösnyakú lúd hazája lettünk

31 Comments:

  1. Marsovszki Viktória

    Kedves, Cen, én annyira drukkolok neked, még azt is kidrukkolom, hogy őzlábat egyél! Nehogy már kihagyjad! Én még álmodtam is vele, annyira vágyom rá. De itt nincs. Te meg…. Na, ne! Egy fotó őzláb vacsiráról!? Rendel! 🙂 🙂

    • Ma már eszméletlen guszta nagy őzlábakat is találtam 🙂 Hamarosan megmutatom őket képen is, és igen, ez baromság, jönni-menni az őrlábak “tengerében” s nem enni. Magam is rájöttem munka közben – s mikor feljöttem a völgyből, olvastam a hozzászólásodat is. Holnap rántott őzláb lesz a menü. 🙂 🙂

      • Marsovszki Viktória

        Cen, csak szólok, hogy ezt 17 napja írtad! Nem sok ez egy kicsit? 😀 kurvasok

  2. Elismerésem! Minden tekintetben példát mutatsz a sok elpunnyadt negyvenesnek! 🙂 Őzláb, ez a karcsú őzlábgomba, finom dió, vagy mogyoró ízű, mint a nagy őzlábgomba. Én nagyon örülnék egy darabnak is, itt nyárfa-érdestinórun kívül semmi nincs, az is csak a vízparton, kiszáradnak még a gombafonalak is a földben.

    • Az igazsághoz hozzátartozik az is, hogy a munka egy része kényszer, szóval nem annyira az aktivitásról, mint inkább a muszájról szól. De az tény, hogy nem engedem, hogy a “muszáj” kiirtsa minden vágyam. Legalábbis törekszem rá.

  3. Nagyné Ica

    Ennyi ötlet, ennyi terv! Példátlanul példaértékű. Hát persze, hogy drukkolunk! De közben vigyàzz magadra, az egészségedre, hogy mind ezt a szépet és jót élvezni is tudd, amikor eljön az ideje. Ne égesd mindig két végén a gyertyát!

  4. Marsovszki Viktória

    További magyarázatok C. számára, hogy miért kell őzlabat ennie! 🙂 (Kár, hogy nincs ideje elolvasni, különben hanyatthomlok rohanna egy nagy tál őzlábat szedni, elkészíteni és megenni) 🙂 Nahát!
    1. Enni kell, Cen!
    2. Az rendben van, hogy adsz és adsz és adsz…. DE! Mi lesz, ha az erdő egyszer azt mindja:
    – Ez az ember elhalmoz engem minden jóval, és ez nagyon jó nekem… de miért nem fogadja el az én ajándékomat, ezt a gyönyörű, finom dióízú csodát? ? Elfogadhatom- e én így jószívvel az övét?
    Ehhez mit szólsz, Cen? Semmit, tudom, dógozó’. 🙂 🙂

    • dógozok, ja, de most épp nem – azaz jött egy telefon, hogy a traki nem ma jön, és ennek kivételesen örülök, mert már alig állok a lábamon, és tegnap óta mindössze három órát aludtam. Viszont elkészültem a patakpart felkészítésével mintegy 1500 méteres hosszban a kidőlt fákat, leszakadt ágakat összevágtam, összeraktam, hogy a traki útját ne állja el majd semmi. Majd mutatom – sok kép készült ma a gyönyörű időben. Erősen hiszek benne, hogy lesz még nekem jégmadaram is, meg sok békám, meg csillámló vizem, kicsi csobogók a patakon, és a többi és a többi. 🙂

      • Marsovszki Viktória

        Várom a képeket, mindneről. Drukkolok, hogy bírd, és úgy legyen ahogy szeretnéd,
        Lesz, bizony, Cen, lesz. 🙂 🙂

  5. Ibolya Nagy

    Köszönet a posztért, a fotókért, “amíg le nem bukik a nap odakinn pörgök”- fotó elmond mindent és gyönyörű! Én is drukkolok, Cen’, nagyon! De aggódom is, kíméletlen vagy magadhoz! Hidd el, a kevesebb több és fogadd el a természet ajándékát, mert télen bánni fogod, ha kihagyod. A legjobbakat neked!😊🌳🌳🌳

    • Köszönöm szépen – ahogy Icának is írtam: igaz, hajtom magam, nem először és nem is utoljára, de hajt más is, mondjuk így: az élet, sokszor akkor is és úgy is, ahogyan nem kéne. Szóval csak részben vagyok hibás – már ha hibás vagyok 🙂 🙂 🙂

  6. Kedves Cen`, csatlakozom erős drukkereidhez sejtve-kívánva azt, hogy bámulatos terveid éppúgy valósuljanak meg, ahogy csak szeretnéd. Külön öröm, hogy fotókkal tűzdeled a híradást, szépek azok, mint mindig 🙂

  7. Marsovszki Viktória

    Közben fölfogtam, Cen, azt is, hogy te most a mindenható, nagy klímával dacolsz! Bárcsak győznétek! Szívből kívánom! ♥♥♥ Nem semmi ellenfeleket tudsz választani, az egyszer biztos! 🙂 🙂

    • Marsovszki Viktória

      Szóval, ha megnyernéd az együttműködését az erdő javára! 🙂 🙂 Munkád gyümölcseként. 🙂 Segít a drukk, az “őzlábak”, és az elszántságod, kitartáosd ebben is. Veled vagyok a zöld erdőben is. Meg a Sárga Házban… is 🙂 🙂

      • Fején találtad a szöget – nagyon. Gyakran gondolok a klímaváltozásra, és arra is, hogy az egyik menekülési útvonal a mikroklíma alakítása lehetne. Mikroklímával a nagy klímaváltozás ellen – ez szerintem reális alternatíva, persze nem úgy, hogy én ültetek fákat, hanem úgy, hogy millió helyen ültetünk, és megfogjuk a vizeket is, ahol csak lehet. Erről is írok majd, mihelyst időm engedi 🙂

  8. Kedves Cen, én egyáltalán nem bánom, hogy nincs újabb írás, így legalább nem maradok le semmi izgalmas lebilincselő olvasmányról- egész héten én is pörgök és nem látom az oldalad, de csütörtökönként este amikor haza esem az első dolgom, hogy benézek ide:-))) Jó pörgést Neked!!!

  9. Szabó Edit

    😮
    Ugye ez nem egy egyszemélyes project, Cen’? Remélem, hogy van segítséged is! (Nem csak a trakira gondolok.)

    Ezt most találtam. Éppen egy évvel ezelőtt írtad 🙂 :

    https://m.facebook.com/story.php?story_fbid=1680346448662765&id=913824748648276

    • Marsovszki Viktória

      Edit! Ibolya megosztotta a face-en tavalyi megosztását. 🙂 Én az Ibolyáét idén. Te itt idézed, tehát körbeértünk . Cen meg előre halad. Tavaly a Szajkó Szakik segítségére számított, idén meg a meglévő Juhar Magoncokat fogta hadra. Ők biztos, hogy segítik a munkáját! A képeken nem látni több erős férfikezet a sajátján kívül… ?? De majd megtudjuk, ha “előjön” egyszer. 🙂 Tegnap még köszönt nekünk, úgyhogy él és dolgozik, rendületlenül. 🙂

    • De bizony, javában egyszemélyes 🙂 – na de hányan sétálnak majd a fasorok alatt cirka 100 év múlva 🙂 🙂

      • Szabó Edit

        Remélem, lesznek még olyanok kb. 100 év múlva, akik sétálhatnak majd alattuk, és hogy meglesznek még a fáid is akkor!

        Ezt én már nem fogom megtudni, de ha 10 év múlva megmutatod őket és én láthatom, annak is nagyon örülök majd! 🙂

        • 100 év múlva én sem látom már – a 10 év sem kevés, akkor már egészen látványos lesz a változás. Kívánom mindannyiunknak, hogy lássuk 10 év múlva 🙂

          • Szabó Edit

            Úgy legyen! 🙂
            Te még többször 10 év múlva is gyönyörködhetsz a fáidban Cen’, ha vigyázol magadra, és csínján bánsz az ilyen erőltetett menetes projectekkel.

            Vajon mikor járunk jobban? Ha megpróbálunk minél többet belesűríteni az életünkbe, miközben lehet, hogy ezzel lerövidítjük azt, vagy ha kényelmesebb tempóban, de esetleg tovább élünk? 😐

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

    VIHAROS AZ ÉLETED? KÜZDENED KELL? AKKOR EZT OLVASD EL!

    VIHAROS AZ ÉLETED? KÜZDENED KELL? AKKOR EZT OLVASD EL!
    San Francisco, 1890-es évek. Egy fiatal fiú megelégeli a családi ház nyomasztó világát és a polgári társadalom kilátástalan körülményeit, és a kalandot választja: a tapasztalás útját. A csavargás és a matrózélet, a szenvedély és a szerelem teszi őt felnőtté. Centauri előző könyvében már bebizonyította, hogy tud letehetetlen nagyregényt írni: a témájában is a Jégvágóhoz kapcsolódó Jákob botja pedig egy minden eddiginél varázslatosabb utazásra hívja olvasóját az emberi természet kiszámíthatatlan tájaira. A kaleidoszkópszerű elbeszélés egyszerre olvasható fejlődésregénynek, családregénynek, kaland- vagy épp szerelmi történetnek. Bár az események és a karakterek néhol felidézik Jack London élettörténetét, ez a könyv mégsem róla szól, hanem arról, hogyan lehet Jack Londonná válni.

    ŐRÜLT PORTLANDI FECSKÉK - MADÁRVONULÁS AMERIKÁBAN: "„Ezer éve” ígértem egy cikket egy olyan jelenségről, amiről magyarul nem találni semmit, holott méltó volna a világhírre." 2020.08.08. 13:18

    ŐRÜLT PORTLANDI FECSKÉK - MADÁRVONULÁS AMERIKÁBAN:
    "Az amerikai kontinens nyugati partjainál és az USA északi illetve Kanada délinyugati részén, ahonnan a nyugati partokat követve, többek között Kaliforniát érintve Dél-Amerikába vonul. Néhány éve meghökkentő gyülekezésük alakult ki az Oregon állambeli Portland egyik általános iskolájánál. Azon túl, hogy amit ezek a fecskék művelnek, egészen elképesztő, számos tanulsággal is szolgálhat a számunkra. De először nézzünk egy felvételt, hogy lássuk, miről van szó. Először olyasmit látunk, amit seregélycsapatoktól is „megszokhattunk”; éjszakai beszállás előtti, csapatos légiparádét. "

    A HÉT LEGFONTOSABB ESSZÉJE: Az agresszió és a koronavírus-járvány lehetett volna az utolsó mentsvárunk. 2020.08.06.

    A HÉT LEGFONTOSABB ESSZÉJE: Az agresszió és a koronavírus-járvány lehetett volna az utolsó mentsvárunk. 2020.08.06.
    "Hatalmas sanszot hagytunk ki ezekben a hónapokban. Épp a világjárvány adott nekünk lehetőséget arra, hogy egy alapvetően elhibázott pályáról letérjünk, de ez nem történt meg. És nem fog megtörténni már. Azt is állítom, hogy ezután jöhet bármi, nem fog történni semmi, az ember, a Homo sapiens elvesztette képességét, hogy saját sorsának kovácsa legyen."
  • MAZSOLA A MÚLTBÓL - EGY JÓ KÖNYV NYÁRRA

    MAZSOLA A MÚLTBÓL - EGY JÓ KÖNYV NYÁRRA
    "„Fiatal lányként nagy bajba kerültem. 1966 nyarán lefeküdtem egy fiúval, aki még nálam is éretlenebb volt, és azonnal teherbe estem. (…) Kirúgtak a főiskoláról. (…) A terhességem előrehaladtával máshol kellett menedéket keresnem. A szomszédok úgy viselkedtek, mintha a szüleim bűnözőt rejtegetnének. Kissé délebbre, a tengerparton találtam magamnak egy pótcsaládot (…) Fegyelmezett, mégis meghitt családi életük a bioételeken, a klasszikus zenén és a művészeten nyugodott. (…) Vasárnaponként elsétáltam egy kihalt tengerparti kávéházba, ahol kávét és fánkot reggeliztem – egyiket sem nézték volna jó szemmel az egészséges ételek uralta háztartásban. (…) Mivel nem voltam férjnél, az ápolónők kegyetlenül bántak velem, órákig hagytak szenvedni az asztalon… (…) Drakula lányának neveztek (… ) Bár a karom üres volt és sírtam, a gyermekem életben maradt és jó kezekbe került. (…) Örökbe adtam egy jómódú és művelt családba."
  • HŰSÍTŐ KALANDREGÉNY NYÁRRA

    HŰSÍTŐ KALANDREGÉNY NYÁRRA
    "Centauri, a “titokzatos író” nem az Államokban él, első regénye mégis egy hamisítatlan, modern amerikai nagyregény. Hátborzongató balesetek, merényletek, agyműtétek, kocsmázások, válságok, és szerelmi csalódások jelölik ki az ifjú Dan Coolbirth útját, hogy aztán a nálánál jóval idősebb Angelicával folytatott románcát egy kettős gyilkosság szakítsa meg. Ekkor elkezdődik a road movie, Dan Kaliforniából észak felé, Montanába menekül, ahol a vad szépségű és különös képességekkel megáldott indiánlány, Téa keresztezi az útját. Szinte filmszerűen áll össze egy extravagáns, őrült, mégis sok szempontból fájóan átlagos család története, miközben számos jellegzetes és felejthetetlen figura bukkan föl, áttételesen pedig fontos szereplőkké lépnek elő olyan írók, mint Salinger vagy Melville, sőt fény derül arra is, hogy mi köti össze a famíliát Jack Londonnal. Dan, a maga kamaszos módján, durva kritikával illeti a világot, főként a szüleit – még az imádott nagyit is, aki lökött barátai segítségével igyekszik “tökös gyereket” faragni belőle -, ugyanakkor remek humora van. Azt viszont nehéz eldönteni: Dan útja a múltba visz, vagy egy olyan világba, ahol élő ember még nem járt."

    MUTÁCIÓ - JÁRVÁNYNOVELLA

    MUTÁCIÓ - JÁRVÁNYNOVELLA
    Nehéz megmondani, mi a legjobb az életben. Valamivel könnyebb kérdés, mi a legrosszabb. A járvány kitörésekor már tudtam. Legalábbis azt hittem, tudom. Három dolog a legrosszabb, de hogy a három közül melyik a leginkább elviselhetetlen, arról még a karantén idején sem döntöttem. Az első az, ha valaki hirtelen meghal. Mondjuk, az apád, akire mindig számíthatsz. Akivel sörözhetsz, beszélgethetsz, horgászhatsz; aki nem tökéletes, de mégiscsak ott van neked, akit bármikor kereshetsz, olyan, amilyen, de nála valóságosabb ember nincs a Földön. Az valami felfoghatatlan, amikor egy napon közlik veled: ez az ember nincs többé. Meghalt. Váratlanul. És te nem érted: Akkor most mi van? Többé nem beszélünk? Többé nem főzünk együtt? Akkor holnap mégsem horgászunk? Akkor ma nem találkozunk? Már ma sem? Ezt alapvetően nem képes felfogni az ember. Hiába volt ott egész életében, a bölcsőtől az esküvőig, most mégis olybá tűnik, hogy az embert, aki az apád volt, álmodtad csak. És most felriadsz egy álomból, a továbbiakban ébren kell lenned, egy olyan világban, ahol árva vagy.

    KERT A VADONBAN

    KERT A VADONBAN
    Sajnos alig találni adatokat arról, hogy az ország területének hány százalékát teszik ki kertek. Hosszas keresgélés után sem sikerült megbízható forrásra bukkannom, holott nyilván nem elenyésző ez a hányad. Sok múlhat azon, hogy ezek a kertek milyen állapotban vannak, és a tulajdonosokat milyen szándék vezérli a művelésük során. Ma ez fokozottan igaz. Az én kertem például mára úgy működik már, mint egy kültéri légkondicionáló.

    KERT & VADON "Mindig történik valami. Most például örökbe kellett fogadnom egy egész "csonka családot." 2020.07.17. 12:18

    KERT & VADON
    "Július 5.-én új fejezet nyílt a birtok történetében, aznap viszont még nem tudtam, hogy nemsokára egy kis “csonka családot” kell örökbe fogadnom. A délutáni órákban, nagy hőségben, a bejárati ajtó előtt megjelent egy sünkölyök. Ennyire kicsi sünt talán nem is láttam még. Szokatlan volt az időpont is, mivel a sünök éjjel járnak."

    RÉM EGYSZERŰ RECEPT HÚSEVŐKNEK

    RÉM EGYSZERŰ RECEPT HÚSEVŐKNEK
    Szeretek pepecselni macerás ételekkel, ha időm engedi – de gyakran nem engedi. Utóbb pedig sok ételről kiderül, hogy koránt sem annyira nehéz vagy macerás az elkészítésük, ahogy azt botcsinálta szakács fényévekről elképzeli. A hétvégén írtam arról, hogy a kenyérsütés is lenyűgözött azzal, hogy voltaképp a semmiből lesz valami alapvető; s alapvetően finom. Bevallom én húsevő vagyok. Kötelességem is húst enni a lábam miatt. Írtam már arról, hogy gyerekkoromban kis híján majdnem elvesztettem a jobb lábamat (AMIRE BÜSZKE VAGYOK: A JOBB LÁBAM), máskor sikerült ugyanebbe a lábba beleállítanom a baltát, s ilyenkor fokozottan kellett ügyelnem arra, hogy elegendő húst egyek; ez ugyanis nélkülözhetetlen ahhoz, hogy a láb fenntartsa magát. Szerencsére kedvelem is a húsételeket

    A MADARAK SÖTÉT OLDALA - ÁLLATI KEGYETLENSÉG

    A MADARAK SÖTÉT OLDALA - ÁLLATI KEGYETLENSÉG
    "Sokan szeretjük a madarakat. Csodáljuk őket, számos esetben írtam róluk én is elragadtatással. Legutóbb a madárdal lenyűgöző szépségét mutattam meg, egyúttal bizonyítékként arra, hogy a madarak jóval intelligensebbek, mint azt bárki gondolná. Hajlamosak vagyunk idealizálni az állatok világát, és eszményként szembe állítani az ember kétségkívül drasztikus és „embertelen” világával. Könnyen alakul ki bennünk az a kép, hogy szemben velünk, az állatok ártatlan és tiszta lények. Abban egészen biztos vagyok, hogy a természet egésze egy lenyűgöző, messze felettünk álló, hibátlanul működő rendszer. Ebből a szempontból vizsgálva magamat, a természet imádata és vizsgálata szinte már vallás. Alighanem panteista vagyok. Ami másoknak az Isten, az nekem Gaia. Ugyanakkor töprengésre ad okot, ha az állatvilágot közelebbről is szemügyre vesszük. Erre különösen sok lehetőség nyílik a webkamerák és élő közvetítések korában."

    AMIT NEM TUDTÁL A HARKÁLYOKRÓL: Valóban kérdés: hogy nem lesz előbb-utóbb az összes harkály agyalágyult? Egész életében beveri a fejét, ezerrel, újra meg újra! Hogy nem lesz mégsem egy kóválygó agyhalott?

    AMIT NEM TUDTÁL A HARKÁLYOKRÓL: Valóban kérdés: hogy nem lesz előbb-utóbb az összes harkály agyalágyult? Egész életében beveri a fejét, ezerrel, újra meg újra! Hogy nem lesz mégsem egy kóválygó agyhalott?
    Ha van ismert madár, akkor a harkály az. Ugyanakkor a legtöbben alig tudnak róla valamit. Tudjuk, a harkály a fák doktora, tudjuk, odúkat váj a fákba, ugyanakkor gyógyítja azokat, látjuk télen a madáretetőnkön, de gyakran nem tudjuk, hogy melyik harkályfaj a vendégünk – ugyanis jó pár fajunk van –, másrészt kevesen tudják, hogy a harkályok (hivatalos néven fakopáncsok) mennyire különleges madarak. Talán mert megszoktuk már, hogy a fákat kopácsolják. Megszoktuk pompás színeiket és jelenlétüket, de érdemes megnézni őket közelebbről, mert bizony tátva maradhat a szánk is. Szabó Edit kérésére írok róluk részletesebben. Az eredeti kérdés az volt, hogy egy bizonyos hang, egyfajta gépfegyverropogás származhat-e harkálytól? Ennek apropóján azonban egy kicsit közelebbről is megmutatom a harkályokat. Először is készítettem egy kis harkályhatározót az éjjel. Általában nagy fakopáncs jár a kertünkben, de ahol nagyobb park, erdő, öreg gyümölcsös van a közelben, több fajjal is találkozhatunk.

    NŐURALOM ÉS A FÉRFIAK BUKÁSA: Lányok egész generációja nőtt fel apa nélkül. Lányok garmadája igyekezett megtudni olcsó, véletlenszerűen fennmaradt könyvekből, miben áll a férfi lényege. Egyáltalán, hogy néz ki?

    NŐURALOM ÉS A FÉRFIAK BUKÁSA: Lányok egész generációja nőtt fel apa nélkül. Lányok garmadája igyekezett megtudni olcsó, véletlenszerűen fennmaradt könyvekből, miben áll a férfi lényege. Egyáltalán, hogy néz ki?
    Először volt a tízéves háború. Ez tavasszal kezdődött és tavasszal is ért véget. Hatvan évvel korábban. Májusban béke volt. Majd következett a húszéves háború, ami húsz évig tartott, nyáron kezdődött és nyáron ért véget. Szeptemberben ismét béke volt. Végül kitört a harmincéves háború. Ez ősszel kezdődött és ősszel ért véget, harmincévnyi öldöklés után. Októberben elcsöndesültek a frontok. November elejére egyszerűen kiürültek a lövészárkok. Az ezredesek, dandártábornokok, marsallok novemberben már nem találtak katonákat. December elején próbáltak még toborozni, de a falvak és a városok egyaránt üresen álltak, pontosabban nem volt bennük férfi, még fiatal férfi vagy nagyobb fiúcska sem. Arról nem szólva, hogy ezredesek, dandártábornokok, vezérkari főnökök és marsallok se igen akadtak. Az a néhány, aki maradt, agyalágyult hülye lett a sok lövöldözéstől, az összességében hatvanévnyi öldökléstől elszállt minden harcikedvük és életerejük, megöregedtek, nemhogy harcolni, de járni is alig tudtak, süketek voltak mindkét fülükre, és amikor ezek közül néhányan itt-ott, véletlenszerűen, a pusztában, a tajgán, a tundraövben, az évekkel korábban elcsatangolt vagy leszakadt, húsz és harminc és negyven évvel korábbi hadifogságból hazafelé vándorló kéttucat férfiból összeblöfföltek egy-egy tizedet vagy fél szakaszt, bármit, amit harci alakulatnak tekinthettek, és mustársárga, vérpöttyös térképeikkel elindultak az utolsó állások felé, majd odaértek, azt kellett látniuk, hogy ott már rég nem folyik semmiféle harc, sőt vér se. A tízéves háborúból visszamaradt csontoknak nyoma sincs. A húszéves háború katonai zubbonyaiból csak itt-ott maradt néhány mandzsettagomb, de az is a porhanyós, vértől fekete tőzeg alatt.

    MÓRICKA ESETE A VILÁGJÁRVÁNNYAL: Ha valaki egész életében forradalmi hévvel azt üvölti: „Előre!” – amikor a történelem hozza úgy, hogy valóban nincs más hátra, mint előre, miért kezdi váratlanul azt üvölteni, hogy „HÁTRA!”?

    MÓRICKA ESETE A VILÁGJÁRVÁNNYAL: Ha valaki egész életében forradalmi hévvel azt üvölti: „Előre!” – amikor a történelem hozza úgy, hogy valóban nincs más hátra, mint előre, miért kezdi váratlanul azt üvölteni, hogy „HÁTRA!”?
    Hetekkel ezelőtt írtam már a hisztériáról, leginkább kérdéseket tettem fel. Költői kérdéseket zömmel, s nem vártam választ. De ennyi idő után pár választ kaptunk mégis. Jól látszik, hogy valóban kibontakozott mára egy ideológiai háború, ahogy kibontakozott egy életmódok közötti háború is. Az egész vita valójában a karanténról és a maszkviselésről olyan ideológiáktól átfűtött, eszement tónusban zajlik, hogy ép elméjű ember egy idő után inkább kiszáll; kiszáll olyan szinten is, hogy egyáltalán olvassa és hallgassa ezeket. A járvány gyakorlóterep, felület sok megmondófej számára. Épp ez adja meg számunkra az egyik fontos választ. Nem vitatható, hogy rendkívüli helyzetben vagyunk. Akár brutálisan veszélyes járványhelyzetről, akár brutálisan túltolt hisztériáról beszélünk. Mindkét esetben igaz, hogy valamiféle rendszerhibával kell szembesülnünk. Ismét leszögezem: én nem gondolom, hogy itt hisztériáról lenne szó. Arról semmiképp, hogy az egyik oldal hisztérikus volna, no de a másik, az mennyire józan. Nem. Legjobb esetben is egy hisztérikus gyereket látunk, nevezzük őt Zolikának, de lehet Robika, Pistike vagy Móricka is, tök mindegy, aki a pénztár előtt földre veti magát, üvölt és toporzékol, mert nem vettek neki rágógumit.

    MEGHÖKKENTŐ ÁLLATOK – AKIT MINDENKI LÁTOTT, MÉGSEM LÉTEZIK: Gondolhatnánk – ahogy gondoltuk is évszázadokig –, hogy egy új kecskebéka létrejöttéhez is kell egy nőstény kecskebéka meg egy hím. De nem.

    MEGHÖKKENTŐ ÁLLATOK – AKIT MINDENKI LÁTOTT, MÉGSEM LÉTEZIK: Gondolhatnánk – ahogy gondoltuk is évszázadokig –, hogy egy új kecskebéka létrejöttéhez is kell egy nőstény kecskebéka meg egy hím. De nem.
    A tavasz az utánpótlásról és a fennmaradásról szól a vadonban; végsősoron e körül forog minden. A nyugalmi időszakok is azt a célt szolgálják, hogy kihúzza mindenki tavaszig valahogy, s a lehető legfelkészültebben jusson el a tavaszig. Nem meglepő, hogy a legérdekesebb és legdöbbenetesebb jelenetek, szokások, trükkök zömmel a szaporodási időszakhoz köthetők, a titokzatos és gyönyörű madárdaltól a násztáncig. Vagy gondoljunk a szarvasbőgésre, mely egyben kivétel is, hisz őszre esik, de két ősz között egy szarvas, még egy bika is, bizonyos értelemben csak egy legelésző állat, ám szeptemberben már az erdő királya, a fenségesség maga, és szinte uralja az egész őszt. Legyen egy faj násza bármily látványos, a legtöbb esetben egymástól igen távoli fajok között is van valami közös. Azonos fajhoz tartozó egyedek állnak össze annak érdekében, hogy újabb egyedeket hozzanak létre.

    SKORPIÓK MENTHETNEK MEG MINKET: "Jobb világban élnénk, ha erről széles körben tudnánk." 2020.05.01. 08:35

    SKORPIÓK MENTHETNEK MEG MINKET:
    "Először is meg kell küzdenem azzal, hogy pillanatnyilag senki sem tudja, hogy az udvaromban hány faj él. Ami a legszebb: hiába csődülne ide két tucat kutató, a zoológia és botanika legkülönbözőbb területeiről, számukra is hosszas feladat volna felmérni ezt a 11 hektárt. Ráadásul, ha nagyjából végeznének, akkor is csak egy megközelítően helyes képet adhatnának, hisz még egy kicsi terület faunája és flórája is folyamatosan változik. Új fajok tűnnek fel, és régi fajok tűnnek el."

    HOGYAN ALAKÍTOTTÁK A DIVATOT JÁRVÁNYOK? "A közép- és a felső osztálybeli nők a beteges megjelenést sminkkel is igyekeztek elérni. Úgyis mondhatnánk: tébécésre sminkelték magukat." 2020.04.24. 05:08

    HOGYAN ALAKÍTOTTÁK A DIVATOT JÁRVÁNYOK?
    "Az 1800-as évek közepére a tuberkulózis Európában és az Egyesült Államokban is elérte a járvány szintjét. A betegségről ma már tudjuk, hogy fertőző, a tüdőt támadja meg, és más szerveket is károsít, ez a tudás azonban a 19. sz. elején nem állt rendelkezésre. Az antibiotikumok megjelenése előtt a fertőzöttek lassú leromlás során értek el a végső stádiumba. Sápadni és fogyni kezdtek, mielőtt belehaltak volna az akkoriban „felemésztődésnek” mondott kórban. Épp ez két, alapvetően nyugtalanító tünet vált az új divat alappillérévé, s nem kell sokat keresgélnünk, hogy hamar rábukkanjunk máig tartó hatására."

    TELJES TERJEDELEMBEN MÁR ITT IS "TELJES TESZTELÉS" - A SARKSITE-ON: "De miért is csodálkoznánk ezen? Josef K. épp azokat a tüneteket mutatta, amiről a mennyei Bill Muskerberg oly sokat beszélt. Ez a frusztráció lesz az, ami megakadályozza az emberiséget abban, hogy végül győzedelmeskedjen és helyreállítsa régi szép életét." 2020.05.07. 19:21

    TELJES TERJEDELEMBEN MÁR ITT IS
    "Hiába ígérte Bill Muskerberg a KONTKAT-3000 zavartalan élesítését, a letöltés mégis akadozott. Tegyük hozzá, Josef K. maga sem tudta eldönteni, hogy az internet túlterheltsége vagy a laptop elavultsága miatt, esetleg valami zsarolóvírusnak köszönhetően. Mindenesetre a KONTAKT-3000 ölelkező kabalafigurái előtt egyre csak karikázott a gép, ráadásul egy ponton frissítésbe kezdett, kikapcsolt és újraindított. Josef K. csak annyit mondott erre: „Szar az egész” – ezt is magában. De miért is csodálkoznánk ezen? Josef K. épp azokat a tüneteket mutatta, amiről a mennyei Bill Muskerberg oly sokat beszélt."

    JÉZUS KRISZTUS TÖRTÉNETE A LEGPROGRESSZÍVEBB "SZTORI", AMIT VALAHA ÍRTAK: "Mi történt Krisztussal? Hogyan végezhette kereszten, amikor voltaképp semmit sem tett?" 2020.04.10. 16:01

    JÉZUS KRISZTUS TÖRTÉNETE A LEGPROGRESSZÍVEBB
    "Végtelenül szomorú, tragikus, és mindörökre aktuális marad az a pinpongozás, amit Krisztussal csinálnak. Amikor végsősoron mindenki – ki ilyen, ki olyan okból – érdekelt Jézus halálában, de valahogy senki se akarja, hogy személy szerint ő vigye el a balhét. Tudja mindenki, mennyire méltánytalan, mennyire ostoba, mennyire kicsinyes minden erő, ami Krisztus ellenében megmozdul; ami ekkora erővel s egyszersmind ennyire szánni való ostobasággal valaki halálát akarja. Mindenáron, de úgy, hogy felelősség senkit se terheljen."

    A MADÁRÉNEK DÖBBENETES TITKA: "A madárénekek lassított vizsgálata abba az irányba mutatott – egyértelműen –, hogy a madarak jóval intelligensebbek, mint korábban hittük, ráadásul érzékeny ponton talált el minket." 2020.04.06. 20:28

    A MADÁRÉNEK DÖBBENETES TITKA:
    "A felvételek után arról nem lehetett vitát nyitni, hogy a madárének sok esetben pontos mása az emberi zenének. Egyetlen ponton lehetett a madárzenét visszatuszkolni abba az eszmerendbe, ahol az emberi zene az értelem és a művészet csúcsa, egyedüli képviselője. Ez pedig a tudatosság kérdése. A szkeptikusok azt állították, hogy bár sok madár lenyűgöző dallamokat énekel, erről mit sem tud. Ahhoz hasonlóan, amint néha élettelen tárgyak is dallamok kiadására képesek."

    HOGYAN LETT BORGYŰJTEMÉNYEM? "A borhoz kitartás kell, nyitottság és határozottság, odafigyelés és akarat; a jó borhoz épp azok kellenek, mint a jó élethez." 2020.05.03. 12:29

    HOGYAN LETT BORGYŰJTEMÉNYEM?
    "Akkoriban rendszeresen láttam vendégül népes társaságokat, minden második hét péntekén. Nagy főzések, zenehallgatások és beszélgetések színtere volt minden ilyen este. Hajnalig folyt a lakoma, a beszéd, ha tetszik, a mulatozás. Zömmel madár- és zeneszerető emberek jártak hozzám. Zömmel sörivók. Egyik pénteken elmeséltem nekik, hogy már saját borom is van a pincében, mert korábban másnak félre raktam egyet, és úgy gondoltam, nem járja, hogy sajátom ne legyen. Mire páran úgy gondolták: az sem járja, hogy nekik sincs félrerakott boruk."

    KIK TÁNCOLTAK HAMARABB? AZ EMBEREK VAGY A MADARAK? "Szeretnék adni nektek az ünnepre valami kedveset, s találtam is valamit. Rettentően tanulságos és aranyos!" 2020.04.11. 18:20

    KIK TÁNCOLTAK HAMARABB? AZ EMBEREK VAGY A MADARAK?
    "De mielőtt megmutatnám, pár szót, egy kis bevezetőt engedjetek meg. Úgy látszik, nem bír magával a bennem rejlő „népművelő” 🙁 A minap részletesen írtam a madárzenéről, s már ott is feltettem azt a kérdést: mi van, ha nem az állatok utánoznak esetenként minket, hanem az emberi faj rendezkedett be az állatok utánzására? Nem akarom ezt a kérdést ismét megnyitni, csak épp egy olyan felvételt ajánlottak a figyelmembe, ahol épp az ember utánoz állatokat. De mint oly sokszor, ennek is nagyobb a jelentősége annál, minthogy csak vidámkodjunk kicsit."

    FILMAJÁNLÓ: "Bizonyos asszonyok számára épp ezek a férfiak jelenthetik a beteljesülést, már ha képesek kicsalni őket az erdőből vagy velük élni a vadonban" 2020.04.05. 19:36

    FILMAJÁNLÓ:
    "Ezért az e világból való nőnek, amikor rátalál az emberére, aranyásóra vagy hegymászóra, nincsen könnyű dolga. Katharina (Mathilda May) a farkasember, Roccia jobbján lép be a képbe, és az atletikus Adonisz, Martin balján végzi. Martinnal pedig a hegy, a Cerro Torre végez. Ez lenne a lelőtt poén, de gyorsan hozzáteszem, hogy a két férfi viadala során, a film mértani középpontjában, meghal még valaki. Olyasvalaki, akinek nem kellett volna."

    ÁRMÁNY ÉS ÁLCA: "A kakukk valóban okos, agyalós madár, mégis néha épp az eszessége miatt jár pórul. Pontosabban azért, mert ennek az eszességnek is vannak határai." 2020.04.08. 19:33

    ÁRMÁNY ÉS ÁLCA:
    "A kakukk arról híresült el, hogy a tojását más madarak fészkébe csempészi, és a fióka felnevelését nálánál sokkal kisebb termetű madárfajokra, például a vörösbegyre vagy a nádiposzátára bízza. Kevesen tudják, hogy a kakukk bizonyos szempontból az álcázás nagymestere is. Képes mások álcázását utánozni. A madártojásokat általában szintén valamiféle rejtő-szín jellemzi, ami azonban fajonként változik; más a vörösbegy, a nádirigó, az énekes rigó és a barázdabillegető tojása. (Az alábbi kép a fekete rigó tojásait mutatja.)"

    HOGYAN HÓDÍTS KARANTÉN IDEJÉN? "Már nem is tudom, mióta vagyok itt önkéntes karanténban, de talán úgy 6-7 hete. Rögtön az elején arra lettem figyelmes, hogy géphangokat hallok a völgyből." 2020.03.29. 17:51

    HOGYAN HÓDÍTS KARANTÉN IDEJÉN?
    "Korábban többször is beszámoltam a területemre vonatkozó tervekről, többek között arról is, hogy a fásítás mellett feltett szándékom visszaadni a terület egy részének a vizet. A völgy ugyanis valaha láp vagy mocsár volt, a birtokhatár túloldalán ma is égerláperdőt találni. Beszéltem olyan környékbelivel, aki még vadkacsákat látott ebben a völgyben tömegével, s olyannal is, aki a területhatáron folyó patakon tanult horgászni. "

    TUDTAD, HOGY CSAK A HALOTT ÍRÓ A JÓ ÍRÓ? "Mindnyájan szeretnénk a lehető legtöbbet megtudni arról, amit szeretünk, de arról is, amit nem. Jó esetben." 2020.06.05. 19:09

    TUDTAD, HOGY CSAK A HALOTT ÍRÓ A JÓ ÍRÓ?
    "Vannak, akik rajonganak a kortárs magyar irodalomért, vannak, akik kevésbé, de tartozzon valaki bármelyik csoportba, azt hiszem, minden olvasó szeretne tisztában lenni a kortárs irodalom állapotával, minőségével, szereplőivel. De hányan veszik a fáradtságot, hogy éveken át vegyék és olvassák az aktuálisan megjelenő irodalmi folyóiratokat? A kortárs irodalom legfontosabb fórumát ugyanis még mindig a folyóiratok jelentik."