• Slider
  • previous arrowprevious arrow
    next arrownext arrow
    Slider
  • Slider

2018.05.05. Gerda a fal mögött

cen_logo_circle
Végül is bejött, amit Gerdáról és Anserről gondoltam: igen jó páros ők, így aztán Gerda – bár sokfelé olvasni, hogy a ludak nehezen ülnek meg – 1 hete megült (korábban ITT írtam róluk). Hat tojást rakott összesen, vagyis nem túl nagy a fészekalj, s ennek most örülök is. Végtére ez az első költésük, jobb talán, ha kevesebb tojásra kell ügyelni. Életemben először követem egy lúdpár költését, így sokat tanulok. Az ötödik tojás után két jel is arra utalt, hogy hamarosan befejeződik a tojásrakás és ugyanakkor megkezdődik a kotlás. Az ötödik után már nem jött ki Gerda a lúdlakból, és Anser sem ment be hozzá. Anser a második éjszakát is az udvaron töltötte.

 
gerda

Gerda a saját tollaival béleli a fészket, és takarja a tojásokat (Fotó: Centauri)

Gerda korábban csak gezemicékkel takarta a tojásokat, ám az ötödik után már pehelytollakkal is. Másnap rakott még egyet, a hatodikat, de aztán megállt. Azt gondolhatnánk, hogy Ansernek semmi dolga, s míg Gerda ül, ő vígan legelészik s éli világát, de nem. Gerda a következő 3 hétben épp csak csipegetni jár ki, de Anser sem eszik sokkal többet, mivel állandó strázsában van. A lúdlaktól 15 lépésnyire, a terasz előtt foglal helyet, ahonnan jól belát mindent. Megrendítő az a figyelem, amivel minden mozgást kísér, és ahogy Gerda jelzéseire figyel.

 

Ha Gerda bármi nyugtalanítót észlel, jelez Ansernek, aki a szó legszorosabb értelmében rögtön ugrik, és ordenáré kiáltozással vágtat Gerdához.


 gerda 1

Ez az a mozdulat! Így hajol oda Anser Gerdához mindig, akárhányszor találkoznak, s közben valamit nagyon magyaráz. Nem értem a gágogást, de az biztos, hogy a figyelméről biztosítja. Újra és újra. Mindig. (Fotó: Centauri)

Amikor egy-egy percre találkoznak az udvaron, Anser szemlátomást újra és újra biztosítja Gerdát a figyelméről és törődéséről. Ilyenkor egészen közel hajol hozzá, és valamit nagyon magyaráz, és szinte hermetikusan elzárja a külvilágtól – amit Gerda igényel is. Gerda semmiről sem vesz tudomást, kizárólag Anserről és a tojásokról.

Anser olyan, akár egy fal – s Gerda e magas és erős fal takarásában és védelmében készül arra, hogy anya legyen.

A lúdlak körül voltaképp van egy láthatatlan zóna, amelyen belül semmi sem történhet Anser tudta nélkül. Éjjel-nappal őrködik, s csak nagy ritkán merészkedik messzebbre. Csak akkor lép ki a zónából, ha már nagyon éhes, akkor is csak percekre, és sosem megy túl a hallótávolságon. Nem hiszem, hogy túloznék, ha azt állítom: mindkét madár beszűkült tudatállapotban van. Gerda számára eltűnt a világ, olyan, mintha engem nem is látna, csak a fészekalj és Anser maradt a számára. Anser számára pedig nincs semmi más, csak Gerda és a tojások, valamint az elemi erejű ösztön, amivel őket védelmezi. Bármire rátámad, ha veszélyt sejt, akár rám is, és ha a csőrénél fogva odébb vezetem, akár métereket is, mihelyst szabadul, rögtön újra támad. Nincs benne semmi félsz.

Ez is egyfajta programozás, túlvezéreltség,

hasonlóképp minden kulcsingerhez (erről ITT is írtam már). Van ebben a túlvezéreltségben, ebben az összhangban és együttműködésben valami egészen ritkán észlelhető és tiszteletreméltó. Egészen biztos vagyok abban, hogy Gerda kivárja az időt, ugyanezzel az ősi elánnal tartanak ki a kotlás végéig mindketten, már csak az kérdés, hogy hány tojás termékeny. A magas termékenységi rátához persze szintén hozzájárulhat a pár tökéletes harmóniája, így – látva Gerda és Anser duettjét – joggal gondolhatom: komoly esély van arra, hogy 3 hét múlva a 6 tojásból 6 kisliba keljen.
Hasonlót tapasztaltam már kanárinál, hullámospapagájnál is, sok helyzetben sok madárfajnál, de itt azért van valami speciális. Ez pedig a védelem erőssége. Gerda nyugodtan mondhatná:

Anser az én váram.

Párkapcsolati terápiának is elmenne, látni óráról órára, hogy Anser soha, egyetlen egyszer sem mulasztja el, hogy megerősítse Gerdát. Ha ötször találkoznak egy nap, akkor ötször erősíti meg. Ha százszor, akkor százszor is. Nem hagy ki egyetlen alkalmat sem. Olyan ez, mintha mi, emberek, egyetlen egyszer sem mennénk el a párunk mellett anélkül, hogy meg ne csókolnánk. És ebben egy lúd fáradhatatlan. Micsoda energiákat fektet egy “egyszerű” lúd élete párjába! Korábban pedig láthattátok, hogy ez a rendkívül erős védelem a ludaknál nemcsak párkapcsolatban, hanem csapatban is működik (ITT). Amikor lenézően azt mondjuk valamire: olyan állati – vajon jogosan mondjuk-e? Ha Gerdáékat figyelem, megint csak a tökéletlenség érzése fog el – a felsőbbrendűség tudata helyett.  

 
gerda 2

Ansernek egyetlen dologra marad ideje bőven: tollászkodásra (Fotó: Centauri)

http://https://centauriweb.hu/archiv/madarakrol/madarakrol-mindenkinek/tojas-mint-mernoki-alkotas/

6 Comments:

  1. Ibolya Nagy

    Méltó poszt, nemcsak anyák napjára, hanem apák napjára is!😍

  2. 💕❤😍

  3. Szabó Edit

    ❤❤ 🙂 🙂

  4. Elég halványak már az emlékeim abból a korból, amikor a nagyim udvarában több pár lúd is szülő lett nyaranta, de azt tudom, hogy tilos volt a közelükbe mennem, ha a gúnárok is otthon voltak. Amikor a tojók a tojásokon kotlottak, a gúnárok és a szinglik kijártak a gyepre legelni, de hazajövet sziszegve rohantak az ólakhoz, és nagyi akkor kiengedte a tojókat is kicsit, a családi élet kedvéért. 🙂

  5. marsovszki viktória

    Olyan nagyon jó ezt olvasni, Cen!!! És neked napról napra figyelemmel kisérni őket
    mennyire gazdagító már… 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük