Először volt a tízéves háború. Ez tavasszal kezdődött és tavasszal is ért véget. Hatvan évvel korábban. Májusban béke volt. Majd következett a húszéves háború, ami húsz évig tartott, nyáron kezdődött és nyáron ért véget. Szeptemberben ismét béke volt. Végül kitört a harmincéves háború. Ez ősszel kezdődött és ősszel ért véget, harmincévnyi öldöklés után. Októberben elcsöndesültek a frontok. November elejére egyszerűen kiürültek a lövészárkok. Az ezredesek, dandártábornokok, marsallok novemberben már nem találtak katonákat. December elején próbáltak még toborozni, de a falvak és a városok egyaránt üresen álltak, pontosabban nem volt bennük férfi, még fiatal férfi vagy nagyobb fiúcska sem. Arról nem szólva, hogy ezredesek, dandártábornokok, vezérkari főnökök és marsallok se igen akadtak. Az a néhány, aki maradt, agyalágyult hülye lett a sok lövöldözéstől, az összességében hatvanévnyi öldökléstől elszállt minden harcikedvük és életerejük, megöregedtek, nemhogy harcolni, de járni is alig tudtak, süketek voltak mindkét fülükre, és amikor ezek közül néhányan itt-ott, véletlenszerűen, a pusztában, a tajgán, a tundraövben, az évekkel korábban elcsatangolt vagy leszakadt, húsz és harminc és negyven évvel korábbi hadifogságból hazafelé vándorló kéttucat férfiból összeblöfföltek egy-egy tizedet vagy fél szakaszt, bármit, amit harci alakulatnak tekinthettek, és mustársárga, vérpöttyös térképeikkel elindultak az utolsó állások felé, majd odaértek, azt kellett látniuk, hogy ott már rég nem folyik semmiféle harc, sőt vér se. A tízéves háborúból visszamaradt csontoknak nyoma sincs. A húszéves háború katonai zubbonyaiból csak itt-ott maradt néhány mandzsettagomb, de az is a porhanyós, vértől fekete tőzeg alatt.
2018.07.27. 16:24 A hőség erre jó: KASZÁLNI! Ez – mivel nincs saját trakim – mindig gond. Ki vállalja el, mennyiért, mikor, és milyen munkát végez? Az idén az kaszál nálam, aki a legszebb munkát végzi, ráadásul tisztes áron. De az ilyesmi mindig két esélyes. Vagy megérkezik a gép vagy nem.
Hú, egy ilyen hozzám is jöhetne! 😀
Nem is tudtam, hogy olyan nagy kerted van, amiben egy traktor is dolgozhatna!
Nem olyan nagy, mint a tied, csak 1 hektár a fű és fa, ketten, 2 fűnyíróval 1 kemény nap + van egy pici konyhakert is. Idén vízzel nem lehet győzni, mert itt eső semmi.
Szép hétvégét, a legjobbakat, Cen’!🚜🙂
Megkésve bár, de köszönöm!
Mi lesz a szénával? Ahogy látom, ez nem igazán takarmányminőségű. Van a környéken brikettáló ? Jó kis téli tüzelő lehetne belőle, energiafű. 🙂
Na igen, finoman szólva is változó minőségű – a java megy takarmánynak, a többiből pedig pocok- és bagolytanya lesz, vagyis: olyan boglyákat rakok, melyek alatt télen szépen összegyűlhetnek a pockok, rájuk meg összegyűlhetnek a baglyok 🙂 Ez a terv.
Ez sem rossz! 🙂
Ma hűsöltem egy kicsit: elolvastam az Erős északi szél című írásodat. A neten találtam. 🙂
“A Napsugár hosszú, vékony jégcsap – a tó tükrébe döfve, dárdája eltörik; a szél
morzsolja, zúzza, őrli őt tovább, s végül, mint üvegpor sodródik a lék mentén. ”
Ez szép!! 🙂
Örülök, ha lehűtött egy kicsit ebben a nagy melegben 🙂
Már csupán olvasni is jól esett hóról, jégről, kemény minuszokról. Ha az embernek elég élénk a fantáziája, a leírásod alapján nemcsak látja maga előtt, hanem még érzi is. 🙂 ❄❄❄
https://www.facebook.com/YourFutureHomeInTheKnowAOL/videos/1891193951174549/UzpfSTc1ODQ1NDQxMDk2NzY5NDoxNTky
A neten találtam Cen’, te jutottál eszembe. Remélem meg tudod nyitni! A legjobbakat továbbra is!🙂
Elég klassz! Tudnám hasznát venni 🙂