• Slider
  • previous arrowprevious arrow
    next arrownext arrow
    Slider
  • Slider

2018.07.02. – 48 órás torTÚRA – záporok, piócák, extrém horgászat

horgász 1 v

Próbálkozunk, próbálkozunk (Fotó: Centauri és tsai.)

cen_logoÉletem egyik legemlékezetesebb horgászatáról jövök, ám először pár szó a szarvasokról. ITT írtam arról, hogy a szemközti tarvágáson szarvasokat látni esténként, és úgy tippeltem, hogy ez a látványosság akár rendszeressé is válhat. Úgy tűnik, bejött a számítás – azóta minden késődélután megjelenik néhány szarvas, estefelé pedig egy egész csorda, zömmel tehenek a borjaikkal. Egy részük aztán leereszkedik a völgybe és átjön hozzám is. Egyikőjükkel összefutottam a napokban. A völgyet kitakaró bokorsor mögül kukkantottam ki egyik este, épp ott, ahol a szarvas legelészett. Túl közel volt ahhoz, hogy ráemeljem a fényképezőgépet. Kb. 1 percig mozdulatlanul figyeltük egymást, aztán megugrott és a borjával együtt a völgybe rohant. Csak amikor ott megálltak egy pillanatra – mert a borjú lemaradt -, akkor tudtam lőni róluk egy távoli képet. Mindenesetre van esély rá, hogy 2016-hoz hasonlóan az idén is sokat fényképezhessem őket.

 
séta az udvarban

Az anya a borjára vár (Fotó: Centauri)

Másrészt részt vettem egy 48 órás, vadvízi keresőhorgászaton (egy nem mindennapi 4 fős csapattal). Mivel 3 éve nem horgásztam, előző éjjel olyan izgatott voltam már, hogy egy percet sem aludtam. Este előkészítettem mindent, szereltem, etetőanyagot kevertem, terveztem, stratégiákat gyártottam, s miután minden előkészülettel végeztem, hajnali 2 óra felé, már csak egy órám maradt indulásig, így aztán le sem feküdtem. Másnap körülbelül 2 órát aludtam, aztán irány a part megint, így összességében három nap alatt kénytelen voltam 2 óra alvással beérni. Ennek és a kemény viszonyoknak köszönhetően sikeresen jutottam el a végkimerültség állapotába 🙂
A viszonyok csakugyan extrémek voltak. Először is mindkét napon hajnali négytől este 8-ig (a második napon este 10-ig) a vízben-sárban álltam. Összesen 30-32 órát töltött szegény lábam a „dágványban”. A kiszemelt helyet ugyanis másképp nem lehetett jól meghorgászni. A csizmám kilyukadt, ezért úgy döntöttem, hogy célszerűbb egyszerűen begázolni cipővel, abból legalább – ha partra megy az ember – kifolyik a víz. Mivel számomra ismeretlen tóról van szó, a piócákkal nem igazán számoltam. Eszembe jutottak, de úgy voltam vele, aligha akadhat pár darabnál több.

Ehhez képest a parti iszapban szinte nyüzsögtek, minek eredményeként a második nap végre a bokám környéke alaposan kisebesedett.

horgász 5

Gyönyörű, nehéz víz (Fotó: Centauri)

A pióca rendkívül élelmes állat, és a vizes gatyában még feljebb is araszol. Volt olyan példány, amit jó térdmagasságban téptem le magamról. De mivel a pióca orvosi szempontból hasznos, mondjuk azt: átestem egy alapos piócás vértisztitó-kúrán. Mindemellett az első napon abszolút rekordot döntött az egy órára eső záporok száma. Hajnali négy és este nyolc között kb. 25-30 alkalommal áztunk el. Sosem felejtem el ezt a napot. Délelőtt még nemigen törődtünk azzal, hogy újra és újra elered az eső – minden idegszálunkkal a vízre koncentráltunk. Próbáltuk kiismerni, megtalálni a jó helyeket, kitalálni milyen szerelék a legeredményesebb. Délután azonban kritikusra fordult a helyzet.

Csak az mentett meg minket, hogy a záporok sűrűsége és ütemezése az abszurditásig fokozódott, így végül már inkább szórakoztatónak láttuk, semmint tragikusnak.

Jött az egyik, bőrig áztunk, aztán kitisztult az ég, gőzölgött a környék, és a ruhánk, és amikor épp megszáradtunk volna, jött a következő. Egy ízben olyan heves zápor támadt, hogy otthagyva a horgászhelyet és szinte minden felszerelést, elindultunk fedezéket keresni, ám ahogy kicsit eltávolodtunk, a zápor elállt, kitisztult az ég – mintha mi sem történt volna. Jó, visszafordultunk, visszatértünk a helyünkre, ismét folytattuk a horgászatot, amikor ismét lecsapott egy zápor. És ez így ment egész nap.

 
horgász 1

Fölöttünk ború, alattunk sár és pióca (Fotó: Centauri és tsai.)

Tovább tüzelt minket, hogy jött egy nagyon ígéretes kapásunk is. Ez nagyon tanulságos volt. Azoknak írom, akik nem horgásztak még: minden orsón van fék. Ez azt a célt szolgálja, hogy ha nagyobb hal is várható, az orsó engedjen a halnak damilt, inkább, minthogy elszakítsa. Ezért a fék beállítása nagyon fontos. Horgászat előtt többször is mondtam a többieknek, szóljanak rám, ne felejtsem beállítani. A botok többségénél ez meg is történt – azt hittem mindegyiknél. Koradélután erős, vad kapásom volt, bevágtam, mire válaszul hatalmas rántást éreztem, meggörbült a bot, mintha egy mozdonyba akasztottam volna, és bár nem durvultam, a következő pillanatban nagy durranással elszakadt a damil. Azon a részen – a helyiek szerint – főként amúrok mozognak, közöttük sok a 15-25 kilós. Ezek közül jött meg egy, de mint utóbb kiderült, annál az egy botnál mégiscsak elfelejtettem beállítani a féket. A legkeményebb fokozaton volt, vagyis az amur nem tudott lehúzni az orsóról egy centi damilt sem, ezért egy nagy rántással könnyűszerrel eltépte. Vigasz volt a balszerencsében – a balFÉKségben –, hogy legalább

megjött a nagy hal, a ”Moby Dick”, és legalább tudhattuk, merre keressük a nagyobb jószágokat.


 

horgász 3

Szemtől szemben 🙂 (Fotó: Centauri)

Egy ilyen ázós-fázós, záporos-piócás nap után sikerült pár óra alvás után ismét felkelni, feltápászkodni, és zombiként ismét elimbolyogni a vízig. Az idő ezúttal ragyogó szép volt – csak a délután viharossá fokozódó szél csökkentette a komfortérzetet – azaz csökkenthette volna, ha lett volna olyan egyáltalán. Mivel az első napon tesztelt hely nem hozta meg a második nap hajnalán a várt eredményt, délután átcuccoltunk egy még vadabb helyre, ahol az erős szél időnként szó szerint ránk borította a nádast. Ezt a szűz zugolyt ráadásul a hőség miatt meztelen felsőtesttel cserkésztem be. Kívülről csak nádast láttam, ám belül a fejem fölé ért a csalán.

Így aztán a pióca-kúrát kiegészítettem egy intenzív csalánpakolással is.

Hólyagosra vert felsőtesttel, de diadalittasan jöttem ki a helyről, amely remeknek ígérkezett. Azzal együtt is, hogy itt is vízben álltunk – volt aki órákon át combig érő vízben, hol mezítláb, hol cipőben, s nem egyszer gázoltunk be a mély iszapos tóba a fennakadt szerelékért is. Annak ellenére, hogy holtfáradtak voltunk, próbáltunk mindent. Én például begázolva a tóba, a nyílt víz felől próbáltam faggatni a partról elérhetetlen nádfalakat. Volt, aki begázolt egy kis öbölbe, és ott egy órán át combig érő hideg vízben dekkolva igyekezett megkeresni a halakat.

 
horgász 2

Néha egy hattyúcsaláddal is meg kellett küzdeni a helyért 🙂 (Fotó: Centauri)

Előbb utóbb mindig fogtunk valamit, leginkább vörösszárnyú keszegeket, köztük szép nagyokat is (a legnagyobb 25 centis volt, ami a vörösszárnyúnál már igen szépnek számít), de igazán jó helyet, ahol hemzsegnének az apróhalak, vagy ahol jön egy-két nagyobb, nem találtunk. Az első nap halait egytől-egyig visszaengedtük, a második nap halait – körülbelül 3 kilót – hazavittük. Az első helyünkön a parthoz közel találtam egy akadót a víz alatt, egy nagy fatörzset, amely talán már évek óta ott ázott. Gondoltam, ha már egyszer megtaláltam, kiveszem – ki is emeltem, de olyan volt, akárha betonból öntötték volna. Azt hiszem, ez tett be a derekamnak, ami azután időnként olyan nyilallásokat produkált, hogy szó szerint nagy fehér villanást és csillagokat láttam. A második nap végén senkit sem kellett ringatni. Aludni mégsem volt egyszerű. Sokan csöndes, unalmas, üldögélős foglalatosságnak gondolják a horgászatot, s többnyire az is – de amit mi csináltunk, ez az aktív, keresőhorgászat, ez valóban sport. Aki csak a második napon volt velünk, bár erős, edzett, strapabíró ember, mégis, este izomlázra panaszkodott.

Izomláz a lábban, a sok járkálástól, álldogálástól, guggolástól, és izomláz a karban is. A sok dobás és keresés után olyan érzés maradt, mintha egész nap súlyzóztunk volna.


 

horgász 6

Keszegek – egy adag halászléhez, alaplének elég, már csak egy ponty kellene 🙂 (Fotó: Centauri)

A 48 órás torTÚRA után 14 órát aludtam – már amennyire tudtam, mert ha csak megmozdultam álmomban, minden porcikám fájt, és nyilallt a derekam és a hátam. Kinőttem volna már az efféle extrém gyakorlatokból? Vagy egyszerűen csak sok volt és rég nem voltam ekkora terhelésen? Ám ez a fáradtság sem tanulság nélkül való. Gondolhatnánk, 14 óra alvás helyrebillent mindent, de nem. Szánalmas volt az ébredés – gyakorlatilag a mozgásképtelenség állapotába jutottam. Nem volt egyelten testrészem se, ami ne sajgott volna. A lábam csupa piócamarás, itt-ott, erre-arra további, ismeretlen eredetű sebek, s még 1-2 órán át nem is voltam magamnál teljesen. Annyira erős fájdalmak voltak bennem, hogy biztosra vettem: legalább 2-3 nap, míg helyre rázódom. De lássunk csodát: 3-4 órával később már jókedvűen takarítottam, pakoltam, főztem. Nem is értem, hová lesz ilyen hamar az a sok fájdalom. Hogyan lazulhatnak el a görcsben lángoló, kőmerev izmok pár óra leforgása alatt?

Eszement az emberi test – milyen hamar és milyen hatékonyan gyógyítja önmagát. Egyelőre 🙂

Csodálatos volt látni a többieket is, hogy nem törődve semmivel, olyan helyeken is próbálkoztak, ahol talán évek óta nem horgászott ember. Akkor is, ha nem volt kapás, egy mozdítás sem, újra és újra és megint. Megérdemeltünk volna kicsit többet is, de az érzés, hogy nem adtuk fel, nem adtuk magunkat könnyen, ez az érzés a miénk. A tudat, hogy most aztán már igazán ismerjük ezt a vizet, az is a miénk. Ahogy a fáradtság is, és a fájdalmak, a félájult állapotok, a remények, a sikerek és kudarcok is.

A közös igyekezet, a közös latolgatás, a közös kitartás. Sokszor éreztem megtisztelőnek, hogy azokkal lehetek, akikkel ezt a próbát kiálltuk.

Úgy érzem, csak egy hajszál választott el minket, hogy teljes sikerre vigyük ezt a 48 órát – s keresem is, mi lehetett ez a hajszál. Sőt úgy gondolom, tudom is már, és újra megpróbálom. Megpróbálom felrakni az I-re a pontot. Ahogy az extrém hétvége után, holtfáradtan mondtuk: felrakni az I-re a pontyot (vagy amurt) 🙂

 

horgász

http://https://centauriweb.hu/archiv/legszebb-emlekeim/delfin-a-cefreskadban/

 

 

8 Comments:

  1. Szabó Edit

    😮 😮 Nos, ha ez nem nevezhető kikapcsolódásnak, akkor semmi sem.
    Talán megbocsátható, ha nekem az elszakadt damilról a Tüskevár és Tutajos jutott eszembe. Ha lett volna ott egy Matula bácsi, biztosan megkerestétek volna azt az amurt. 🙂

  2. Ó, de sok emlék előjött, köszönöm! A szúnyogok nem hiányoztak? Az a jó, amikor kapásod van, ugrani kell, nehogy a hal vigye a botot is, ha nem jó a fék, egy nagy segges az iszapban, tenyér le, de közben 100 szúnyog a képeden, pofozod magad, a hal megvan, de nem tudod, hogy a többiek miért fetrengenek a röhögéstől amikor meglátnak……… 😀 😀

    • Szabó Edit

      Lehet, hogy a piócák és a csalán után Cen’ a szúnyogokat már észre sem vette. 😀

  3. marsovszki viktória

    ♥ ♥ ♥ ♥ Hősiességtek határtalan, Cen! Biztos vagyok benne, hogy nem marad el a jutalom, ha a pont(y)ot a kis i-re rakod föl .:) Szerencse fel!

  4. Ibolya Nagy

    Ez brutál, Cen! A felvételek szépségesek. Kellemes regenerálódást és a legjobbakat Cen’ !🐟🐟🐟🙂

  5. marsovszki viktória

    aluszol, Cen? remélem

  6. marsovszki viktória

    Most találtam rá egy ominózus képre, tőled. ebből a Tom Watis-ből van? 🙂
    https://www.youtube.com/watch?v=D4u2FsvdWgs

  7. marsovszki viktória

    Tom Waits, bocs

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük