MAJDNEM JÁVORSZARVAS
Kicsit lementem a térképről. A netem is gyengélkedik, hol van, hol nincs (inkább nincs), mégis igyekszem a hétvégén összekalapálni az észtországi albumot. Addig is egy kép a múlt hétről, amikor is igencsak szerettem volna jávorszarvassal találkozni.
Vajon ez jávorszarvaslátásnak számít?
Szép hétvégét!
2015.05.11.
Tegnap éjjel szerencsésen megérkeztünk. Egy lengyel kis faluból, Rogowoból startoltunk reggel. Rogowo a Narvianski Nemzeti Park közvetlen közelében fekszik, éjjel jól hallottam a bölömbika ümmögését, a térképek szerint egész Európában – a Fekete-tenger partvidékének kivételével – egyedül itt költ a rozsdás nádiposzáta. Éjjel a nálunk ritka nagy fülemüle adott koncertet – s ez nem csak egy szokványos szófordulat. Ez csakugyan koncert volt a javából. A “mi fülemülénk” is lehengerlő dalnok, na de a nagy fülemüle (régies nevén lengyel fülemüle) éneke valami egészen káprázatos, pláne amikor a ház körüli rekettyésekben 7-8 tenor verseng. Akad jó pár felejthetetlen emlékem jól éneklő madarakról, ilyen például a Szombathely melletti Pityerszer csárdánál strófázó énekes rigó – a kanál szó szerint kiesett a kezemből -, vagy a békásmegyeri HÉV-átjáró két oldalán versenyt éneklő fülemülék, de a rogowói nagy fülemülék staccatója most elhomályosít mindent. Egyrészt a trópusok visszhangos, öblös, erős, egzotikus hangjait idézte fel, másrészt visszarepített az időben, mintha 5000 évvel ezelőtti, érintetlen vadonban lennék.
Az utolsó, 1100 kilométeres etap valami okból könnyebb volt, mint a többi, jó időnk volt, nem futottunk bele dugóba és talán a rutin is kialakult már. A tiszta és kissé metsző északi levegő után itthon szó szerint édes levegő fogadott a teraszon. Most igyekszem bepótolni az elmaradásaimat és mihamarabb összeállítani egy képes beszámolót az útról.
Köszönet Lassú Víznek, aki ezen a hosszú, nehéz úton velem tartott.
Szép hetet! Centauri
Így fest egy piros szélfogó, egy repcetábla meg a zöld erdő együtt egy cseh autópályáról 130-as tempónál.
2015.05.09.
Jó reggelt! Tegnap videóztuk ezt a hosszú fenyőt – ma pedig megkezdjük a hosszú utat hazafelé.
Videó itt
2015.05.08.
Ma termékeny nap volt, kimentünk a “vadonba”, ám előtte a hotel környékén is fotóztam. Most rohanok vissza a városba az utolsó tartui fotók kedvéért, addig is itt egy darab a reggeli termésből. Üdv: Cen’
Fotó: Centauri
20115.05.08.
ÉRDEKES ÉS FINOM
Tegnap este sokan voltunk a kicsi és barátságos helyen. Délután ötre elkészítettem a tejfölös húst és a palacsintatésztát is kikevertem. 18-kor kezdődött a beszélgetés, Janurik Boglárka kérdezett (jól és izgalmasan), Reet Klettenberg fordított, a közönség reakcióiból ítélve remekül. A másfél órás beszélgetés után tálaltuk a főfogást, majd hozzáláttunk a palacsintasütésnek. Ott már könnyű dolgom volt, sok segítséget kaptam a magyar-észt tanszék hallgatóitól és egy Észtországban dolgozó pécsi fiatalembertől is. A vendégek éjfélig maradtak, minden elfogyott, sokan szedtek kétszer, igen nagy örömmel vették a tokaji aszúkat (a főételhez Szeremley Pinot gris és Pinot noir volt). Legalább 100 alkalommal kínáltam borral a vendégeinket, és mindössze 3-4 esetben hárították el az invitálást. Dedikálásra nem igazán készültem, így aztán néha furcsán alakultak a dolgok, gyakran két palacsinta kisütése vagy két borkínáló között dedikáltam, hol az egyik, hol a másik asztalnál, és mivel az észt nevek néha nem kis gondot okoztak, hamar kialakult az a szokás, hogy egy kezünk ügyébe kerülő papírra, műanyagtányérra vagy szalvétára írták le a dedikáltatók a nevüket. Az est hamar átalakult egy laza, családias partivá. Az egyik vendég azt mondta: nagyon furcsa, hogy nemcsak kérdezz-felelek aztán távozás van, de ez abszolút pozitív. Másvalaki pedig kevéske magyar tudással így foglalta össze az estét: “Érdekes és finom”. Miután éjfél tájban rendbe vágtuk a Tempere Maja helységeit, a pécsi fiatalember invitálására átmentünk egy közeli helyre, amit Lassú Vízzel már előző nap a törzshelyünkké nyilvánítottunk. Jó volt látni, hogy Tartuban egy hétköznap estéjén is pezseg az élet, mindenütt fiatalok, köszönhetően az egyetemnek (a városban élők 25%-át adják az egyetemisták!). 3 felé értünk vissza a szállásra, ennek ellenére nem henyéltünk sokáig. Lassú Víz – ha jól érzékelem – semmiképp sem akart lemaradni a reggeliről, én pedig szeretném kihasználni, hogy végre itt egy tökéletesen szabad nap, ráadásul süt a Nap és kék az ég. Itt a remek lehetőség, hogy Tarturól és környékéről képeket készítsek. Először kimegyünk a környékre, délután és este pedig a várost járjuk be. Addig is fogadjátok szeretettel ezt a képet egy dűne-erdőben sétáló észt családról. Üdv: Cen’
Fotó: Centauri
2015.05.06. TARTU (Észtország)
Legnagyobb igyekeztem ellenére sem tudok hosszú lenni, marad a távirati stíl, mert nem üthetem ki magamat a következő 4 napra. Az elmúlt 3 napban 1800 kilométert utaztam, előtte, és voltaképp közben is dolgoztam, s összesen – írd és mondd – 9 órát aludtam (ájultam inkább), és ha most, teszem azt elmennék az esti fogadásra, akkor esélyem sem marad arra, hogy a következő napokban kipihent és koncentrált legyek. Pedig Észak-Lengyelországtól Észtországig minden 50 kilométerről külön beszámolót kellene írni. Litvánia és a Lettország tanyáiról. A lengyel és balti gólyákról (jóval több van, mint nálunk és itt még gyakran van fészek a háztetőn, sőt a fákon is). Két békászó sasról, a Balti-tengerről, átvonuló darumadarakról, Tarturól és a szállásról és persze a mai napról. Gyors reggeli után sietve rohantunk Lassú Vízzel a megnyitó és a fotókiállítás helyszínére, ahol emlékezetes kedvességgel fogadtak, és míg én a képeket kereteztem, addig Lassú Víz (a képek felrakásához) még észt és kanadai segítőket, diákokat is kapott. Húzós menet volt, hogy végezzünk a megnyitóra, aztán átmentünk a holnapi beszélgetés és főzés helyszínére (kedves, meghitt, vöröstéglás klubhelység + konyha, pár lépésre az egyetemtől), aztán vissza a hotelbe. Annak örömére, hogy tegnap szerencsésen megérkeztünk és a kiállítás berendezését is abszolváltuk, legurítottunk egy unikumot meg egy sört, végül kerestünk egy pizzériát (Dolce Vita), ahol pedig Lassú Víz szívét telibe találta Ámor, legalábbis miután Loori, a felszolgálólány felvette a rendelést, Lassú Víz így szólt: „Szerelmes lettem.”
Most frissítem a honlapot, zuhany, majd alvás, és ha jól ébredek, reggel még jelentkezem. Jó éjt mindenkinek! C.
Lassú Víz segítői (sajnos a nevüket nem tudom) a kiállítás egyik képét mutatják
Balti-tenger (Fotó: Centauri)
Balti dűne-erdő
Forgalmi dugó Lengyelországban
Gólya fán – Lengyelország
2015.05.06.
Jó reggelt! Tegnap éjfél után értünk Tartuba, hajnali három körül kerültünk ágyba. Nem állítom, hogy kipihentem magam, de a reggeli kávé után valamelyest élőbb vagyok. Sajnos most sem tudok ennél többet írni, mert 10-kor találkozó a vendéglátóimmal, aztán pedig berendezzük a fotókiállítást. Levegővétel először délután lesz, de addig is itt egy fotó, amely Lettországban készült tegnap délután. A tegnapi nap egyébként igen jól sikerült, remek időnk volt, sokat fotóztam és videóztam, többek között a tengerparton is. A képekből hamarosan összeállítok egy kis csokrot, addig is a legjobbakat mindenkinek! Cen’
Fotó: Centauri
2015.05.05.
Estig Varsóig jutottunk. Ma reggel mozogni is alig tudunk, holott az út legrázósabb és leghosszabb része még előttünk áll. Ezért mást nem is írok, feltámasztom halottaiból Lassú Víz barátomat, szert teszünk valahol egy kávéra, és tovább! És idemásolok előzetesként pár “vágóképet”. Az első alkalommal, amikor ismét beszámítható vagyok, értékelhető fotókkal színesített érdemi beszámolót írok. Szép napot mindenkinek!
Videó itt
2015.05.04.
Jó reggelt! Amilyen nyomorult, nyirkos, csepergős nap volt tegnap, most olyan ragyogó. Felhő alig akad, élesek a fények, kel a Nap és minden készen áll, hogy elinduljunk a nemzetközi könyvfesztiválra. Bojler lekapcsolva, poharak elmosogatva, lakás kiszellőztetve, Jégvágó és Kék angyal a hátizsákban, szól a kakukk, csattog a fülemüle, teljes szélcsend. A pincében válogattam aszukat az észtországi palacsintához, köztük egy 88-as 6 puttonyos és persze viszek különleges minőségű szárazat is, néhány ing még nyirkos, a gyep harmatos, de már bakancsban vagyok. 20 perc, még egy kávé (az első hajnali 3-kor) és elrajtolunk. Szép hetet mindenkinek! Cen’
2015.05.03.
Finis. A konyha északkeleti sarka most Észtország. Ott halmozom a holmikat: fotók, keretek, ruhák, könyvek, távcső, serpenyő, akksi, papucs, csizma. Pár dolog még hátra van a reggeli indulásig, de a legfontosabbak már készen állnak. Lassú Víz szerzett egy jó GoProt, tegnap pedig Sárga Haj elhozta féltve őrzött profi fényképezőgépét (hála!), amivel pár órát ismerkedhettem is. A képen épp a patakparton “gyakorlok”.
Oldalak: 1 2
