• Slider
  • previous arrowprevious arrow
    next arrownext arrow
    Slider
  • Slider

2016.02.06. Átment rajtam egy expressz

ikonA Jack London-túra végén boldogan gondoltam arra, hogy útközben nem fáztam meg, nem szedtem össze semmit. De mint tudjuk, ami késik, nem múlik. Akkor sem, ha dühöngő járványok kellős közepén se szoktam volt lebetegedni. Tegnap előtt viszont beütött egy vírus, s nem is akárhogy. Nem emlékszem olyanra, hogy ilyen rövid idő alatt ennyire radikálisan tett volna taccsra bármi. Az egyik órában még kutya bajom sem volt, aztán váratlanul rám tört a hideglelés, bekábultam, köhögni kezdtem, belázasodtam, a fejembe pedig betuszkoltak egy öttonnás satut. Az elmúlt két nap (két nap?) felére nem is emlékszem. Csak jött egy kb. 30 órás kóma. Ezért nem posztoltam semmit. Mert, ahogy azt valaki említette korábban, ezt az oldalt a szerző viszi, nem egy cég.
Élmény volt ez is. Ha mindez a trópusokon történik, biztosan tudtam volna: ez halálos. Végem. Ami ilyen hamar és durván ver le a lábamról, abból nincs gyógyulás. Ennyi erővel leüthettek volna hátulról egy szálkás nagy bunkóval is. Most tapogatom a fejem, és majd megkérdezem az első járókelőt, hol vagyok, és milyen nap van. De ma délutánra, éppoly hirtelen, ahogy a betegség jött, jobban lettem. Szóval, ha így maradok, akkor estétől poszt-képes leszek. Legyen szép hétvégétek, és kerüljétek nagyívben a vírusokat. Üdv: Cen’
Fotó: Jack London-túra: a szegedi vasútállomáson.
Forrás

 

átmentrajtam

Fotó: Centauri

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük