2020.01.21. Keverés-kavarás a tengerig (Málta 4. fejezet)

utazás Máltára

2020.01.15. Málta (Fotó: Centauri)


A nap épp a másik irányban bukott a horizont alá, ám a vörös fény rávetült alulról a felhőkre, onnan meg a tengerre – „szekunder naplemente”, ha ezt neveznem kellene valahogyan mindenképp.

MAGYARUL AZ ANGOL SZÖVEG ALATT!


While we were searching for the road and the bus stop to Valletta, in one of the streets we saw a silver-headed gentleman painting a statue behind a wide open garage door. The sight was so captivating that I wanted to shoot a photo of it. I asked Mara with a bit of anxiety if we could stop to address the gentleman. I didn’t know how much she would tolerate such situations. I’m happy to make new friends anytime, anywhere, but not everyone likes it. It was a great pleasure that Mara took it for granted and turned around, so we talked to the gentleman, a certain Alfred Fenech. He soon invited us to his house, showed us his other statues, his antique weapons, and finally invited us for a coffee, although we did not accept it.


Fotó: Centauri

Mr. Fenech worked for decades in a Maltese hospital, and now, as a retired man, carves sculptures, mostly from the material of which most of the Maltese buildings were made (limestone and sandstone, if we understood well), and painted them. He mainly made sculptures of Mary and different saints, but we also saw a spectacular horse statue.
 
We noticed already on the first day that there are statues of saints all over Malta. There are especially many statues of Mary and a lot of little ceramic reliefs of her by the doors. Maybe no wonder, because according to some sources, 96% of Malta’s population is devout Catholic.
 
But we owe Mr. Fenech much more than just to see his sculptures, his workshop and take photos. On a trip like this it means a lot to meet such a nice, genial person. There were some situations where Mara felt that the Maltese were not very kind, but I was referring to Budapest where it’s even worse. Mr. Fenech was the first to give us a homelike and humane experience on this journey. We are grateful for this, and since we have changed e-mails, we will publish this part of the report also in English in the hope that he is reading it, and he will remember our short visit with as good heart as we do.


Alfred Fenech (Fotó: Centauri)


 

MAGYARUL

2020.01.21. Az első reggelen rögtön rossz irányba fordultunk úgy kétszáz méter után. Talán a verebek miatt. Ugyanis egy jobbra nyíló utcában verebek bukkantak fel, talán azért fordultunk arra, egyébként meg úgy gondoltam, nagyot nem hibázhatunk, általában jól tájékozódom, ami igaz is, csakhogy a máltai utcák egy része zsákutca vagy egy hurok, így aztán nem könnyű irányt tartani akkor sem, ha az ember tökéletesen tudja, merre akar haladni.

Ezzel együtt mindketten élveztük az első kilométereket, a virágokat, a házakat és balkonokat, és kevergésünknek köszönhetően rögtön az első nap spanoltunk is egy máltai úrral.


S bármerre mész: pálmafák – mondhatni a pálma minden pálmát visz 🙂 (Fotó: Centauri)

Az utat és a Valettába tartó busz megállóját keresgélve az egyik utcában szélesre tárt garázsajtó mögött ősz úr szobrot festegetett. Annyira megkapó volt a látvány, hogy szerettem volna fotót lőni róla. Kicsit félve kérdeztem Marát, hogy megállhatunk-e, megszólíthatjuk-e az urat, nem tudtam még, hogy Mara mennyire tolerálja az ilyen helyzeteket. Én bármikor, bárhol bárkivel örömmel spanolok egy kicsit (vagy sokat), de nem mindenki kedveli ezt. Nagy öröm volt, hogy Mara ezt természetesnek vette, és minden további nélkül visszafordult, így aztán szóba elegyedtünk az úrral, bizonyos Alfred Fenech-el, aki hamarosan behívott a házába, megmutatta más szobrait is, láthattuk antik fegyvereit, sőt végül egy kávéra is meghívott, bár azt nem fogadtuk el.


Fenech úr évtizedekig egy máltai kórházban dolgozott, s most, nyugdíjasként szobrokat farag, zömmel abból az anyagból (mészkőből és homokkőből, ha jól értettük), amiből a máltai épületek zöme is készült, ezeket a szobrokat aztán alkalomadtán kifesti. Mária szobrok és szentek szobrait készíti elsősorban, de láttunk egy mutatós lószobrocskát is.

Már az első napon feltűnt, hogy lépten nyomon szentek szobraiba akadunk, kiváltképp sok a Mária szobor, gyakori, hogy az ajtók mellett kis Máriát ábrázoló kerámia domborművek vannak, ami talán nem csoda, hisz egyes források szerint Málta lakosságának 96% hithű katolikus.

Fenech úrnak azonban jóval többet köszönhetünk, mint hogy megnézhettük a szobrait és műhelyét, és fotózhattunk is. Sokat jelent egy ilyen úton, ha kedves, közvetlen emberrel találkozunk.

Volt néhány olyan helyzet, ahol Mara úgy érezte, a máltaiak nem igazán kedvesek, mire én arra hivatkoztam, hogy Budapesten ennyire sem. Fenech úr volt az első, aki otthonosság és humanitás élményt adott nekünk ezen az úton. Ezt innen is hálásan köszönjük, s mivel címet is cseréltünk, a beszámoló ezen részét a kedvéért angolul is közzé tesszük, abban a reményben, hogy elolvassa, s épp oly jó szívvel emlékszik vissza rövid látogatásunkra, amilyen örömmel és köszönettel mi gondolunk most rá.


Minden hajó szép, de a szkúnereknél nincs szebb 🙂 🙂 (Fotó: Centauri)

Fenech úrnál tett látogatásunk után végül visszataláltunk ahhoz a buszmegállóhoz, ahonnan elérhettük Valettát. Valettában voltaképp találomra szálltunk le a buszról, amikor megláttuk az első hajókat. Találomra indultunk el a dokk jobb oldalán is, hisz térképünk és GPS továbbra sem volt. Az első pillanattól igyekeztem sok képet lőni, bár eleinte nem voltak a legjobbak a fényviszonyok, de csodaszép régi kapukat láttunk, hacienda szerű gyarmati épületeket (Málta egészen későn, csak 1967-ben nyerte el függetlenségét), Mara pedig talált egy egészen szép sikátort. Hamar úgy láttuk, hogy a dokk keleti oldala nem a legjobb a számunkra, nehezen fogunk kijutni a tengerhez,

a cél ugyanis a tenger volt.


Sikátor Valettában (Fotó: Mara)

Visszafordultunk hát, és a dokk túloldalán próbálkoztunk. Közben többször is konstatáltuk, hogy Málta viharos, háborús múltja lépten-nyomon visszaköszön; sok az erődítmény, de még polgári épületek is gyakran sugározzák magukból ezt az évszázados hadikészültséget. Minderre jócskán rá tesz egy lapáttal, ha a kikötőben hadihajókat látunk, vagy ahogy később a partok mentén, újra és újra bunkerekbe, géppuskafészkekbe, őrtornyokba botlunk; kisebb-nagyobb hadi létesítményekbe, melyek az évszázadok során ellepték szinte egész Máltát.


Valetta (Fotó: Centauri)

A dokk túloldalán nemsokára elértük a tengert. Végre. Épp egy olyan helyen, ahová viszonylag szabadon törtek be a hullámok. Nekem ez a tenger. Nem az Adria, ahol igazán viharos, igazán erős és vad hullámokat alig látni, ahol kilátás is csak ritkán nyílik a rettentő nagy vízre, hanem ez: ahol újra és újra partra vetődnek a hullámok, ahol sziklákat ostromolnak vagy parti fövenyre vetődnek.

Örültünk, hogy kijutottunk a Földközi-tengerhez – valamivel később esett le nekem, hogy a Földközi-tengert én még nem is láttam, amennyiben az Adria annak csak egy csöndes-nagyobb öble.

Most végre hasonló volt az élmény, mint a Fekete-tengernél, a Balti-tengernél vagy az Északi-tengernél. De még nem volt az igazi. Nyíltvizet kerestünk. Gyalogosan. Továbbra is térkép és GPS nélkül.


Gyümölcsös stand a bazárban – utóbb láttuk, hogy az eper is érik Máltán januárban 🙂 (Fotó: Centauri)

Némi kutyagolás után újabb öböl végébe értünk, mint utóbb kiderült, ez már nem is Valetta volt, hanem Gzira. Itt végre egymást érték a kávézók, a boltok. Végre esélyünk nyílt rá, hogy elintézzünk valamit, de mielőtt bármire sort keríthettünk volna, megláttam egy lila medúzát a kikötő vizében. Ez nagyon feldobott, először vetettem be a kamerát élesben, Mara pedig lőtt rólam pár fotót medúzafilmezés közben.


Lila medúza – egyelőre ennyit tudok, később meghatározom. Videó is készült róla, sőt később is találkoztunk ilyen medúzákkal (Fotó: Centauri)

Medúzafilmezés 🙂 életemben először a nemrégiben beszerzett kis full-hd-és kamerával 🙂 (Fotó: Mara)

Miután felvettük a medúzát, visszatértünk a bazárba, ettünk egy szelet pizzát, aztán ittunk egy kávét, felcsattatunk egy kicsit a netre, de nekem – ha jól emlékszem – csak annyira futotta, hogy az Instára feldobjak egy képet. Pár lépéssel odébb viszont találtunk egy kis boltot, ahol vehettem végre egy öngyújtót és találtunk Máltatérképet is. Buszbérlethez azonban továbbra sem jutottunk hozzá, de akkor már nem is kerestük igazán.

A jegy olcsó, 1 euró, és két órán át bármelyik járatra jó, vagyis egyetlen jeggyel nagyjából keresztülutazhatunk Máltán.

Ezen a napon még fáradtak voltunk, bizonytalanok, és mindketten úgy vagyunk a városokkal, hogy hamar elfáraszt a nyüzsi, a pedálozás, a forgalom, néhol a füst, a zaj, és bár sok szép épület akadt az utunkba, sok szép részlet, mégis mindketten a tengerhez vágytunk erősen – s azt hiszem, egy kis nyugalomra.


Én csak fényképeztem ezt a sétányt, Mara viszont arra szeretett volna menni – s úgy lett 🙂 (Fotó: Centauri)

Gzirát Sliema követi, oda is átgyalogoltunk, ki egészen a végére, ahonnan én szerettem volna mielőbb átkelni a túloldalra, a nyílt tengerhez, s akkor már a kezünkben szorongatott térkép szerint, Mara azonban azt javasolta, hogy lépjünk ki a félszigetre. Messziről is tetszetősnek tűnt, és azt hiszem, amúgysem nehéz rávenni néhány kerülőre.

Később nem győztem hálálkodni Marának. A félsziget gyönyörű, csodaszép a panoráma, a távoli erőd és világítótorony, de ami a leginkább tetszett, az egy egészen apró öböl, ahová bezúdul a tenger, csupa élet, s ugyanakkor van benne valami földöntúli, sőt holdbéli is.


Apró öbölben dühöng a nagy tenger – egyszerre barátságos, s holdbéli 🙂 (Fotó: Centauri)

Itt készítettünk magunkról először páros képet – ahogy azt korábban valahol már írtam – szerintem rohadt jók lettek, ám Mara nem volt elégedett vele, így csak az öbölről adhatok képet. Kicsit feljebb, egy sziklaplatón felfedeztük, hogy a kőzetből tengerisün-kövületek bukkannak elő. Ez megint csak szívet melengető, imádom a kövületeket.


Kilátás a kis öböl tenger-résén (Fotó: Centauri)

Tengerisün-kövületek. Ilyesmit utoljára Ajka mellet láttam szénnel vegyes márgában (Fotó: Centauri)

A félsziget után átvágtunk a túloldalra, s némi keresgélés után végre kiértünk a nyílttengerhez. Miután alaposan elfáradtunk, megállapodtunk abban, hogy megállunk, pihenünk, és végre élvezzük egy kicsit, amiért idáig jöttünk. Marára épp úgy hat a tenger, mint rám.

Lenyűgöző az az erő. Az a kék. Az a hang. A fények néha egészen különösek voltak. A nap épp a másik irányban bukott a horizont alá, ám a vörös fény rávetült alulról a felhőkre, onnan meg a tengerre – „szekunder naplemente”, ha ezt neveznem kellene valahogyan mindenképp.

Én persze sokáig nem tudtam elüldögélni ott, kamerázásba kezdtem, de később Mara is elővette a telefont, s tengerzúgást vett fel. Végül azért mégis adtunk a varázsnak, az óceáni road-filingnek, leültünk a tomboló hullámok közelében, nem vettünk fel semmit, csak ültünk, üldögéltünk. Akkor éreztem először, hogy megérkeztünk. Hogy valamit elértünk valóban.


Semmi más, csak a Földközi-tenger. Ahogy Tafy mondja a Kék angyalban: “Tízmillió hordó acélkék részvéttelenség”. (Fotó: Centauri)


Hozzászólásokhoz gördülj a lap aljára! / To comment scroll dawn


Feliratkoztál már hírlevélre? Próbáld ki!

Email cím*


Gyarmati stíl (Fotó: Centauri)


2020.01.20. Első bravúrom – rúdtáncos lettem Máltán

2020.01.19. Éjszakai repülés – új föld a lábunk alatt – 2 fejezet

2020.01.19. Az előkészületekről utólag – Málta 1.fejezet

2020.01.16. Kevergés Máltán, kavarás a neten

15 Comments:

  1. Ez olvasván is földöntúli, hát még a valóságban
    átélvén…lila medúza, apró öböl, tengerzúgás
    Mindennap egy csoda!Köszönöm😊Szép estét!

  2. Ibolya Nagy

    Erre már nincsenek szavak, földöntúli szépség!
    “Tízmillió hordó acélkék részvéttelenseg” hátha Tafy mondja, akkor biztosan így is van☺️
    Hála érte!

  3. Marsovszki Viktória

    🙂 🙂

  4. Szabó Edit

    Imádom a tengert. Ha a közelében vagyok, mindig igyekszem kijutni a tengerpartra. S mindenhonnan hozok kavicsokat, apró köveket.
    Te ezeket a képeiden hozod. Vagy nem csak?

    A végéről hiányzik nekem két szó.
    De ugye azért folyt. köv.?

  5. Nagyné Ica

    Talán nem tévedek (nagyot) ha azt mondom: látvány és a “megérkezés” érzése minden fáradságért kárpótol.
    És folyt.köv…😊 ugye? 😉

  6. Hnyilicza Zsuzsanna

    Húha, Vallettából vissza Gziráig, nem kis távolság! Sőt ,Sliemáig!
    Jó kis bolyongás volt!☺️
    Fenech úr nagyon kedves volt. Viszont elmosolyodtam a nevén, azon csodálkoztam volna, ha nem Fenech lett volna!😄 Bár lehetett volna Azzopardi is a vezetékneve, vagy Scicluna ( gyakori vezetéknevek Máltán ).
    További jó élményeket!

  7. Patai Mária Zsuzsanna

    Itt patakzik (tengerzik)most a jelen, majd múlttá válik, és megcsillannak az aranyrögök…

  8. Takács Monika

    Örülök, hogy egy kedves helyi ember meghozta az otthonosság érzését! Számomra ezek egy nyaralás legszebb, ajándékba kapott pillanatai. Ha ez nincs akkor nagyon idegenül tudom érezni maga idegenben 🙂 És jó az is, hogy a tenger, ha részvéttelenül is, de a barátságos arcát mutatta. Na és még egy szkúner is épp ott ringatózott a kikötőben. 🙂 Köszönet a verbális és vizuális, összérzéki beszámolóért! És üdvözlet Marának (is)!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

    LEGSZEBB EMLÉKEIM - AZ ÖREG, AKIT ÖREGNEK HÍVTAK: "Csodálkoztam, hogy ellenvetés nélkül hagyták elmenni. Nem is várt egy percet sem. Az utolsó mondat után fogta magát és egyszerűen kisétált az ajtón." 2020.04.18.

    LEGSZEBB EMLÉKEIM - AZ ÖREG, AKIT ÖREGNEK HÍVTAK:
    Valójában nem is volt a tanárom. Egy tudós ember volt „csak”, egy geológus, paleontológus, egy folyton töprengő, agyaló, kombináló ember. Termetre meg egy medve. Egy lassú, dörmögő, tekintélyes nagy medve. Ismerte a vadakat, a madarakat, de nem volt olyasmi, ami ne érdekelte volna. Talán a hülyeség – az talán hidegen hagyta. Nyugodt ember volt. Amolyan ősapa. Mindenki apja vagy mindenki nagyapja. Sokan jártak hozzá, az ő kicsi, fenyőkkel övezett házába, fiatalok."

    VIHAROS AZ ÉLETED? KÜZDENED KELL? AKKOR EZT OLVASD EL!

    VIHAROS AZ ÉLETED? KÜZDENED KELL? AKKOR EZT OLVASD EL!
    San Francisco, 1890-es évek. Egy fiatal fiú megelégeli a családi ház nyomasztó világát és a polgári társadalom kilátástalan körülményeit, és a kalandot választja: a tapasztalás útját. A csavargás és a matrózélet, a szenvedély és a szerelem teszi őt felnőtté. Centauri előző könyvében már bebizonyította, hogy tud letehetetlen nagyregényt írni: a témájában is a Jégvágóhoz kapcsolódó Jákob botja pedig egy minden eddiginél varázslatosabb utazásra hívja olvasóját az emberi természet kiszámíthatatlan tájaira. A kaleidoszkópszerű elbeszélés egyszerre olvasható fejlődésregénynek, családregénynek, kaland- vagy épp szerelmi történetnek. Bár az események és a karakterek néhol felidézik Jack London élettörténetét, ez a könyv mégsem róla szól, hanem arról, hogyan lehet Jack Londonná válni.

    ŐRÜLT PORTLANDI FECSKÉK - MADÁRVONULÁS AMERIKÁBAN: "„Ezer éve” ígértem egy cikket egy olyan jelenségről, amiről magyarul nem találni semmit, holott méltó volna a világhírre." 2020.08.08. 13:18

    ŐRÜLT PORTLANDI FECSKÉK - MADÁRVONULÁS AMERIKÁBAN:
    "Az amerikai kontinens nyugati partjainál és az USA északi illetve Kanada délinyugati részén, ahonnan a nyugati partokat követve, többek között Kaliforniát érintve Dél-Amerikába vonul. Néhány éve meghökkentő gyülekezésük alakult ki az Oregon állambeli Portland egyik általános iskolájánál. Azon túl, hogy amit ezek a fecskék művelnek, egészen elképesztő, számos tanulsággal is szolgálhat a számunkra. De először nézzünk egy felvételt, hogy lássuk, miről van szó. Először olyasmit látunk, amit seregélycsapatoktól is „megszokhattunk”; éjszakai beszállás előtti, csapatos légiparádét. "

    A HÉT LEGFONTOSABB ESSZÉJE: Az agresszió és a koronavírus-járvány lehetett volna az utolsó mentsvárunk. 2020.08.06.

    A HÉT LEGFONTOSABB ESSZÉJE: Az agresszió és a koronavírus-járvány lehetett volna az utolsó mentsvárunk. 2020.08.06.
    "Hatalmas sanszot hagytunk ki ezekben a hónapokban. Épp a világjárvány adott nekünk lehetőséget arra, hogy egy alapvetően elhibázott pályáról letérjünk, de ez nem történt meg. És nem fog megtörténni már. Azt is állítom, hogy ezután jöhet bármi, nem fog történni semmi, az ember, a Homo sapiens elvesztette képességét, hogy saját sorsának kovácsa legyen."
  • MAZSOLA A MÚLTBÓL - EGY JÓ KÖNYV NYÁRRA

    MAZSOLA A MÚLTBÓL - EGY JÓ KÖNYV NYÁRRA
    "„Fiatal lányként nagy bajba kerültem. 1966 nyarán lefeküdtem egy fiúval, aki még nálam is éretlenebb volt, és azonnal teherbe estem. (…) Kirúgtak a főiskoláról. (…) A terhességem előrehaladtával máshol kellett menedéket keresnem. A szomszédok úgy viselkedtek, mintha a szüleim bűnözőt rejtegetnének. Kissé délebbre, a tengerparton találtam magamnak egy pótcsaládot (…) Fegyelmezett, mégis meghitt családi életük a bioételeken, a klasszikus zenén és a művészeten nyugodott. (…) Vasárnaponként elsétáltam egy kihalt tengerparti kávéházba, ahol kávét és fánkot reggeliztem – egyiket sem nézték volna jó szemmel az egészséges ételek uralta háztartásban. (…) Mivel nem voltam férjnél, az ápolónők kegyetlenül bántak velem, órákig hagytak szenvedni az asztalon… (…) Drakula lányának neveztek (… ) Bár a karom üres volt és sírtam, a gyermekem életben maradt és jó kezekbe került. (…) Örökbe adtam egy jómódú és művelt családba."

    HŰSÍTŐ KALANDREGÉNY NYÁRRA

    HŰSÍTŐ KALANDREGÉNY NYÁRRA
    "Centauri, a “titokzatos író” nem az Államokban él, első regénye mégis egy hamisítatlan, modern amerikai nagyregény. Hátborzongató balesetek, merényletek, agyműtétek, kocsmázások, válságok, és szerelmi csalódások jelölik ki az ifjú Dan Coolbirth útját, hogy aztán a nálánál jóval idősebb Angelicával folytatott románcát egy kettős gyilkosság szakítsa meg. Ekkor elkezdődik a road movie, Dan Kaliforniából észak felé, Montanába menekül, ahol a vad szépségű és különös képességekkel megáldott indiánlány, Téa keresztezi az útját. Szinte filmszerűen áll össze egy extravagáns, őrült, mégis sok szempontból fájóan átlagos család története, miközben számos jellegzetes és felejthetetlen figura bukkan föl, áttételesen pedig fontos szereplőkké lépnek elő olyan írók, mint Salinger vagy Melville, sőt fény derül arra is, hogy mi köti össze a famíliát Jack Londonnal. Dan, a maga kamaszos módján, durva kritikával illeti a világot, főként a szüleit – még az imádott nagyit is, aki lökött barátai segítségével igyekszik “tökös gyereket” faragni belőle -, ugyanakkor remek humora van. Azt viszont nehéz eldönteni: Dan útja a múltba visz, vagy egy olyan világba, ahol élő ember még nem járt."

    MUTÁCIÓ - JÁRVÁNYNOVELLA

    MUTÁCIÓ - JÁRVÁNYNOVELLA
    Nehéz megmondani, mi a legjobb az életben. Valamivel könnyebb kérdés, mi a legrosszabb. A járvány kitörésekor már tudtam. Legalábbis azt hittem, tudom. Három dolog a legrosszabb, de hogy a három közül melyik a leginkább elviselhetetlen, arról még a karantén idején sem döntöttem. Az első az, ha valaki hirtelen meghal. Mondjuk, az apád, akire mindig számíthatsz. Akivel sörözhetsz, beszélgethetsz, horgászhatsz; aki nem tökéletes, de mégiscsak ott van neked, akit bármikor kereshetsz, olyan, amilyen, de nála valóságosabb ember nincs a Földön. Az valami felfoghatatlan, amikor egy napon közlik veled: ez az ember nincs többé. Meghalt. Váratlanul. És te nem érted: Akkor most mi van? Többé nem beszélünk? Többé nem főzünk együtt? Akkor holnap mégsem horgászunk? Akkor ma nem találkozunk? Már ma sem? Ezt alapvetően nem képes felfogni az ember. Hiába volt ott egész életében, a bölcsőtől az esküvőig, most mégis olybá tűnik, hogy az embert, aki az apád volt, álmodtad csak. És most felriadsz egy álomból, a továbbiakban ébren kell lenned, egy olyan világban, ahol árva vagy.

    KERT A VADONBAN

    KERT A VADONBAN
    Sajnos alig találni adatokat arról, hogy az ország területének hány százalékát teszik ki kertek. Hosszas keresgélés után sem sikerült megbízható forrásra bukkannom, holott nyilván nem elenyésző ez a hányad. Sok múlhat azon, hogy ezek a kertek milyen állapotban vannak, és a tulajdonosokat milyen szándék vezérli a művelésük során. Ma ez fokozottan igaz. Az én kertem például mára úgy működik már, mint egy kültéri légkondicionáló.

    KERT & VADON "Mindig történik valami. Most például örökbe kellett fogadnom egy egész "csonka családot." 2020.07.17. 12:18

    KERT & VADON
    "Július 5.-én új fejezet nyílt a birtok történetében, aznap viszont még nem tudtam, hogy nemsokára egy kis “csonka családot” kell örökbe fogadnom. A délutáni órákban, nagy hőségben, a bejárati ajtó előtt megjelent egy sünkölyök. Ennyire kicsi sünt talán nem is láttam még. Szokatlan volt az időpont is, mivel a sünök éjjel járnak."

    RÉM EGYSZERŰ RECEPT HÚSEVŐKNEK

    RÉM EGYSZERŰ RECEPT HÚSEVŐKNEK
    Szeretek pepecselni macerás ételekkel, ha időm engedi – de gyakran nem engedi. Utóbb pedig sok ételről kiderül, hogy koránt sem annyira nehéz vagy macerás az elkészítésük, ahogy azt botcsinálta szakács fényévekről elképzeli. A hétvégén írtam arról, hogy a kenyérsütés is lenyűgözött azzal, hogy voltaképp a semmiből lesz valami alapvető; s alapvetően finom. Bevallom én húsevő vagyok. Kötelességem is húst enni a lábam miatt. Írtam már arról, hogy gyerekkoromban kis híján majdnem elvesztettem a jobb lábamat (AMIRE BÜSZKE VAGYOK: A JOBB LÁBAM), máskor sikerült ugyanebbe a lábba beleállítanom a baltát, s ilyenkor fokozottan kellett ügyelnem arra, hogy elegendő húst egyek; ez ugyanis nélkülözhetetlen ahhoz, hogy a láb fenntartsa magát. Szerencsére kedvelem is a húsételeket

    A MADARAK SÖTÉT OLDALA - ÁLLATI KEGYETLENSÉG

    A MADARAK SÖTÉT OLDALA - ÁLLATI KEGYETLENSÉG
    "Sokan szeretjük a madarakat. Csodáljuk őket, számos esetben írtam róluk én is elragadtatással. Legutóbb a madárdal lenyűgöző szépségét mutattam meg, egyúttal bizonyítékként arra, hogy a madarak jóval intelligensebbek, mint azt bárki gondolná. Hajlamosak vagyunk idealizálni az állatok világát, és eszményként szembe állítani az ember kétségkívül drasztikus és „embertelen” világával. Könnyen alakul ki bennünk az a kép, hogy szemben velünk, az állatok ártatlan és tiszta lények. Abban egészen biztos vagyok, hogy a természet egésze egy lenyűgöző, messze felettünk álló, hibátlanul működő rendszer. Ebből a szempontból vizsgálva magamat, a természet imádata és vizsgálata szinte már vallás. Alighanem panteista vagyok. Ami másoknak az Isten, az nekem Gaia. Ugyanakkor töprengésre ad okot, ha az állatvilágot közelebbről is szemügyre vesszük. Erre különösen sok lehetőség nyílik a webkamerák és élő közvetítések korában."

    AMIT NEM TUDTÁL A HARKÁLYOKRÓL: Valóban kérdés: hogy nem lesz előbb-utóbb az összes harkály agyalágyult? Egész életében beveri a fejét, ezerrel, újra meg újra! Hogy nem lesz mégsem egy kóválygó agyhalott?

    AMIT NEM TUDTÁL A HARKÁLYOKRÓL: Valóban kérdés: hogy nem lesz előbb-utóbb az összes harkály agyalágyult? Egész életében beveri a fejét, ezerrel, újra meg újra! Hogy nem lesz mégsem egy kóválygó agyhalott?
    Ha van ismert madár, akkor a harkály az. Ugyanakkor a legtöbben alig tudnak róla valamit. Tudjuk, a harkály a fák doktora, tudjuk, odúkat váj a fákba, ugyanakkor gyógyítja azokat, látjuk télen a madáretetőnkön, de gyakran nem tudjuk, hogy melyik harkályfaj a vendégünk – ugyanis jó pár fajunk van –, másrészt kevesen tudják, hogy a harkályok (hivatalos néven fakopáncsok) mennyire különleges madarak. Talán mert megszoktuk már, hogy a fákat kopácsolják. Megszoktuk pompás színeiket és jelenlétüket, de érdemes megnézni őket közelebbről, mert bizony tátva maradhat a szánk is. Szabó Edit kérésére írok róluk részletesebben. Az eredeti kérdés az volt, hogy egy bizonyos hang, egyfajta gépfegyverropogás származhat-e harkálytól? Ennek apropóján azonban egy kicsit közelebbről is megmutatom a harkályokat. Először is készítettem egy kis harkályhatározót az éjjel. Általában nagy fakopáncs jár a kertünkben, de ahol nagyobb park, erdő, öreg gyümölcsös van a közelben, több fajjal is találkozhatunk.

    NŐURALOM ÉS A FÉRFIAK BUKÁSA: Lányok egész generációja nőtt fel apa nélkül. Lányok garmadája igyekezett megtudni olcsó, véletlenszerűen fennmaradt könyvekből, miben áll a férfi lényege. Egyáltalán, hogy néz ki?

    NŐURALOM ÉS A FÉRFIAK BUKÁSA: Lányok egész generációja nőtt fel apa nélkül. Lányok garmadája igyekezett megtudni olcsó, véletlenszerűen fennmaradt könyvekből, miben áll a férfi lényege. Egyáltalán, hogy néz ki?
    Először volt a tízéves háború. Ez tavasszal kezdődött és tavasszal is ért véget. Hatvan évvel korábban. Májusban béke volt. Majd következett a húszéves háború, ami húsz évig tartott, nyáron kezdődött és nyáron ért véget. Szeptemberben ismét béke volt. Végül kitört a harmincéves háború. Ez ősszel kezdődött és ősszel ért véget, harmincévnyi öldöklés után. Októberben elcsöndesültek a frontok. November elejére egyszerűen kiürültek a lövészárkok. Az ezredesek, dandártábornokok, marsallok novemberben már nem találtak katonákat. December elején próbáltak még toborozni, de a falvak és a városok egyaránt üresen álltak, pontosabban nem volt bennük férfi, még fiatal férfi vagy nagyobb fiúcska sem. Arról nem szólva, hogy ezredesek, dandártábornokok, vezérkari főnökök és marsallok se igen akadtak. Az a néhány, aki maradt, agyalágyult hülye lett a sok lövöldözéstől, az összességében hatvanévnyi öldökléstől elszállt minden harcikedvük és életerejük, megöregedtek, nemhogy harcolni, de járni is alig tudtak, süketek voltak mindkét fülükre, és amikor ezek közül néhányan itt-ott, véletlenszerűen, a pusztában, a tajgán, a tundraövben, az évekkel korábban elcsatangolt vagy leszakadt, húsz és harminc és negyven évvel korábbi hadifogságból hazafelé vándorló kéttucat férfiból összeblöfföltek egy-egy tizedet vagy fél szakaszt, bármit, amit harci alakulatnak tekinthettek, és mustársárga, vérpöttyös térképeikkel elindultak az utolsó állások felé, majd odaértek, azt kellett látniuk, hogy ott már rég nem folyik semmiféle harc, sőt vér se. A tízéves háborúból visszamaradt csontoknak nyoma sincs. A húszéves háború katonai zubbonyaiból csak itt-ott maradt néhány mandzsettagomb, de az is a porhanyós, vértől fekete tőzeg alatt.

    MÓRICKA ESETE A VILÁGJÁRVÁNNYAL: Ha valaki egész életében forradalmi hévvel azt üvölti: „Előre!” – amikor a történelem hozza úgy, hogy valóban nincs más hátra, mint előre, miért kezdi váratlanul azt üvölteni, hogy „HÁTRA!”?

    MÓRICKA ESETE A VILÁGJÁRVÁNNYAL: Ha valaki egész életében forradalmi hévvel azt üvölti: „Előre!” – amikor a történelem hozza úgy, hogy valóban nincs más hátra, mint előre, miért kezdi váratlanul azt üvölteni, hogy „HÁTRA!”?
    Hetekkel ezelőtt írtam már a hisztériáról, leginkább kérdéseket tettem fel. Költői kérdéseket zömmel, s nem vártam választ. De ennyi idő után pár választ kaptunk mégis. Jól látszik, hogy valóban kibontakozott mára egy ideológiai háború, ahogy kibontakozott egy életmódok közötti háború is. Az egész vita valójában a karanténról és a maszkviselésről olyan ideológiáktól átfűtött, eszement tónusban zajlik, hogy ép elméjű ember egy idő után inkább kiszáll; kiszáll olyan szinten is, hogy egyáltalán olvassa és hallgassa ezeket. A járvány gyakorlóterep, felület sok megmondófej számára. Épp ez adja meg számunkra az egyik fontos választ. Nem vitatható, hogy rendkívüli helyzetben vagyunk. Akár brutálisan veszélyes járványhelyzetről, akár brutálisan túltolt hisztériáról beszélünk. Mindkét esetben igaz, hogy valamiféle rendszerhibával kell szembesülnünk. Ismét leszögezem: én nem gondolom, hogy itt hisztériáról lenne szó. Arról semmiképp, hogy az egyik oldal hisztérikus volna, no de a másik, az mennyire józan. Nem. Legjobb esetben is egy hisztérikus gyereket látunk, nevezzük őt Zolikának, de lehet Robika, Pistike vagy Móricka is, tök mindegy, aki a pénztár előtt földre veti magát, üvölt és toporzékol, mert nem vettek neki rágógumit.

    MEGHÖKKENTŐ ÁLLATOK – AKIT MINDENKI LÁTOTT, MÉGSEM LÉTEZIK: Gondolhatnánk – ahogy gondoltuk is évszázadokig –, hogy egy új kecskebéka létrejöttéhez is kell egy nőstény kecskebéka meg egy hím. De nem.

    MEGHÖKKENTŐ ÁLLATOK – AKIT MINDENKI LÁTOTT, MÉGSEM LÉTEZIK: Gondolhatnánk – ahogy gondoltuk is évszázadokig –, hogy egy új kecskebéka létrejöttéhez is kell egy nőstény kecskebéka meg egy hím. De nem.
    A tavasz az utánpótlásról és a fennmaradásról szól a vadonban; végsősoron e körül forog minden. A nyugalmi időszakok is azt a célt szolgálják, hogy kihúzza mindenki tavaszig valahogy, s a lehető legfelkészültebben jusson el a tavaszig. Nem meglepő, hogy a legérdekesebb és legdöbbenetesebb jelenetek, szokások, trükkök zömmel a szaporodási időszakhoz köthetők, a titokzatos és gyönyörű madárdaltól a násztáncig. Vagy gondoljunk a szarvasbőgésre, mely egyben kivétel is, hisz őszre esik, de két ősz között egy szarvas, még egy bika is, bizonyos értelemben csak egy legelésző állat, ám szeptemberben már az erdő királya, a fenségesség maga, és szinte uralja az egész őszt. Legyen egy faj násza bármily látványos, a legtöbb esetben egymástól igen távoli fajok között is van valami közös. Azonos fajhoz tartozó egyedek állnak össze annak érdekében, hogy újabb egyedeket hozzanak létre.

    SKORPIÓK MENTHETNEK MEG MINKET: "Jobb világban élnénk, ha erről széles körben tudnánk." 2020.05.01. 08:35

    SKORPIÓK MENTHETNEK MEG MINKET:
    "Először is meg kell küzdenem azzal, hogy pillanatnyilag senki sem tudja, hogy az udvaromban hány faj él. Ami a legszebb: hiába csődülne ide két tucat kutató, a zoológia és botanika legkülönbözőbb területeiről, számukra is hosszas feladat volna felmérni ezt a 11 hektárt. Ráadásul, ha nagyjából végeznének, akkor is csak egy megközelítően helyes képet adhatnának, hisz még egy kicsi terület faunája és flórája is folyamatosan változik. Új fajok tűnnek fel, és régi fajok tűnnek el."

    HOGYAN ALAKÍTOTTÁK A DIVATOT JÁRVÁNYOK? "A közép- és a felső osztálybeli nők a beteges megjelenést sminkkel is igyekeztek elérni. Úgyis mondhatnánk: tébécésre sminkelték magukat." 2020.04.24. 05:08

    HOGYAN ALAKÍTOTTÁK A DIVATOT JÁRVÁNYOK?
    "Az 1800-as évek közepére a tuberkulózis Európában és az Egyesült Államokban is elérte a járvány szintjét. A betegségről ma már tudjuk, hogy fertőző, a tüdőt támadja meg, és más szerveket is károsít, ez a tudás azonban a 19. sz. elején nem állt rendelkezésre. Az antibiotikumok megjelenése előtt a fertőzöttek lassú leromlás során értek el a végső stádiumba. Sápadni és fogyni kezdtek, mielőtt belehaltak volna az akkoriban „felemésztődésnek” mondott kórban. Épp ez két, alapvetően nyugtalanító tünet vált az új divat alappillérévé, s nem kell sokat keresgélnünk, hogy hamar rábukkanjunk máig tartó hatására."

    TELJES TERJEDELEMBEN MÁR ITT IS "TELJES TESZTELÉS" - A SARKSITE-ON: "De miért is csodálkoznánk ezen? Josef K. épp azokat a tüneteket mutatta, amiről a mennyei Bill Muskerberg oly sokat beszélt. Ez a frusztráció lesz az, ami megakadályozza az emberiséget abban, hogy végül győzedelmeskedjen és helyreállítsa régi szép életét." 2020.05.07. 19:21

    TELJES TERJEDELEMBEN MÁR ITT IS
    "Hiába ígérte Bill Muskerberg a KONTKAT-3000 zavartalan élesítését, a letöltés mégis akadozott. Tegyük hozzá, Josef K. maga sem tudta eldönteni, hogy az internet túlterheltsége vagy a laptop elavultsága miatt, esetleg valami zsarolóvírusnak köszönhetően. Mindenesetre a KONTAKT-3000 ölelkező kabalafigurái előtt egyre csak karikázott a gép, ráadásul egy ponton frissítésbe kezdett, kikapcsolt és újraindított. Josef K. csak annyit mondott erre: „Szar az egész” – ezt is magában. De miért is csodálkoznánk ezen? Josef K. épp azokat a tüneteket mutatta, amiről a mennyei Bill Muskerberg oly sokat beszélt."

    JÉZUS KRISZTUS TÖRTÉNETE A LEGPROGRESSZÍVEBB "SZTORI", AMIT VALAHA ÍRTAK: "Mi történt Krisztussal? Hogyan végezhette kereszten, amikor voltaképp semmit sem tett?" 2020.04.10. 16:01

    JÉZUS KRISZTUS TÖRTÉNETE A LEGPROGRESSZÍVEBB
    "Végtelenül szomorú, tragikus, és mindörökre aktuális marad az a pinpongozás, amit Krisztussal csinálnak. Amikor végsősoron mindenki – ki ilyen, ki olyan okból – érdekelt Jézus halálában, de valahogy senki se akarja, hogy személy szerint ő vigye el a balhét. Tudja mindenki, mennyire méltánytalan, mennyire ostoba, mennyire kicsinyes minden erő, ami Krisztus ellenében megmozdul; ami ekkora erővel s egyszersmind ennyire szánni való ostobasággal valaki halálát akarja. Mindenáron, de úgy, hogy felelősség senkit se terheljen."

    A MADÁRÉNEK DÖBBENETES TITKA: "A madárénekek lassított vizsgálata abba az irányba mutatott – egyértelműen –, hogy a madarak jóval intelligensebbek, mint korábban hittük, ráadásul érzékeny ponton talált el minket." 2020.04.06. 20:28

    A MADÁRÉNEK DÖBBENETES TITKA:
    "A felvételek után arról nem lehetett vitát nyitni, hogy a madárének sok esetben pontos mása az emberi zenének. Egyetlen ponton lehetett a madárzenét visszatuszkolni abba az eszmerendbe, ahol az emberi zene az értelem és a művészet csúcsa, egyedüli képviselője. Ez pedig a tudatosság kérdése. A szkeptikusok azt állították, hogy bár sok madár lenyűgöző dallamokat énekel, erről mit sem tud. Ahhoz hasonlóan, amint néha élettelen tárgyak is dallamok kiadására képesek."

    HOGYAN LETT BORGYŰJTEMÉNYEM? "A borhoz kitartás kell, nyitottság és határozottság, odafigyelés és akarat; a jó borhoz épp azok kellenek, mint a jó élethez." 2020.05.03. 12:29

    HOGYAN LETT BORGYŰJTEMÉNYEM?
    "Akkoriban rendszeresen láttam vendégül népes társaságokat, minden második hét péntekén. Nagy főzések, zenehallgatások és beszélgetések színtere volt minden ilyen este. Hajnalig folyt a lakoma, a beszéd, ha tetszik, a mulatozás. Zömmel madár- és zeneszerető emberek jártak hozzám. Zömmel sörivók. Egyik pénteken elmeséltem nekik, hogy már saját borom is van a pincében, mert korábban másnak félre raktam egyet, és úgy gondoltam, nem járja, hogy sajátom ne legyen. Mire páran úgy gondolták: az sem járja, hogy nekik sincs félrerakott boruk."

    KIK TÁNCOLTAK HAMARABB? AZ EMBEREK VAGY A MADARAK? "Szeretnék adni nektek az ünnepre valami kedveset, s találtam is valamit. Rettentően tanulságos és aranyos!" 2020.04.11. 18:20

    KIK TÁNCOLTAK HAMARABB? AZ EMBEREK VAGY A MADARAK?
    "De mielőtt megmutatnám, pár szót, egy kis bevezetőt engedjetek meg. Úgy látszik, nem bír magával a bennem rejlő „népművelő” 🙁 A minap részletesen írtam a madárzenéről, s már ott is feltettem azt a kérdést: mi van, ha nem az állatok utánoznak esetenként minket, hanem az emberi faj rendezkedett be az állatok utánzására? Nem akarom ezt a kérdést ismét megnyitni, csak épp egy olyan felvételt ajánlottak a figyelmembe, ahol épp az ember utánoz állatokat. De mint oly sokszor, ennek is nagyobb a jelentősége annál, minthogy csak vidámkodjunk kicsit."

    FILMAJÁNLÓ: "Bizonyos asszonyok számára épp ezek a férfiak jelenthetik a beteljesülést, már ha képesek kicsalni őket az erdőből vagy velük élni a vadonban" 2020.04.05. 19:36

    FILMAJÁNLÓ:
    "Ezért az e világból való nőnek, amikor rátalál az emberére, aranyásóra vagy hegymászóra, nincsen könnyű dolga. Katharina (Mathilda May) a farkasember, Roccia jobbján lép be a képbe, és az atletikus Adonisz, Martin balján végzi. Martinnal pedig a hegy, a Cerro Torre végez. Ez lenne a lelőtt poén, de gyorsan hozzáteszem, hogy a két férfi viadala során, a film mértani középpontjában, meghal még valaki. Olyasvalaki, akinek nem kellett volna."

    ÁRMÁNY ÉS ÁLCA: "A kakukk valóban okos, agyalós madár, mégis néha épp az eszessége miatt jár pórul. Pontosabban azért, mert ennek az eszességnek is vannak határai." 2020.04.08. 19:33

    ÁRMÁNY ÉS ÁLCA:
    "A kakukk arról híresült el, hogy a tojását más madarak fészkébe csempészi, és a fióka felnevelését nálánál sokkal kisebb termetű madárfajokra, például a vörösbegyre vagy a nádiposzátára bízza. Kevesen tudják, hogy a kakukk bizonyos szempontból az álcázás nagymestere is. Képes mások álcázását utánozni. A madártojásokat általában szintén valamiféle rejtő-szín jellemzi, ami azonban fajonként változik; más a vörösbegy, a nádirigó, az énekes rigó és a barázdabillegető tojása. (Az alábbi kép a fekete rigó tojásait mutatja.)"

    HOGYAN HÓDÍTS KARANTÉN IDEJÉN? "Már nem is tudom, mióta vagyok itt önkéntes karanténban, de talán úgy 6-7 hete. Rögtön az elején arra lettem figyelmes, hogy géphangokat hallok a völgyből." 2020.03.29. 17:51

    HOGYAN HÓDÍTS KARANTÉN IDEJÉN?
    "Korábban többször is beszámoltam a területemre vonatkozó tervekről, többek között arról is, hogy a fásítás mellett feltett szándékom visszaadni a terület egy részének a vizet. A völgy ugyanis valaha láp vagy mocsár volt, a birtokhatár túloldalán ma is égerláperdőt találni. Beszéltem olyan környékbelivel, aki még vadkacsákat látott ebben a völgyben tömegével, s olyannal is, aki a területhatáron folyó patakon tanult horgászni. "

    TUDTAD, HOGY CSAK A HALOTT ÍRÓ A JÓ ÍRÓ? "Mindnyájan szeretnénk a lehető legtöbbet megtudni arról, amit szeretünk, de arról is, amit nem. Jó esetben." 2020.06.05. 19:09

    TUDTAD, HOGY CSAK A HALOTT ÍRÓ A JÓ ÍRÓ?
    "Vannak, akik rajonganak a kortárs magyar irodalomért, vannak, akik kevésbé, de tartozzon valaki bármelyik csoportba, azt hiszem, minden olvasó szeretne tisztában lenni a kortárs irodalom állapotával, minőségével, szereplőivel. De hányan veszik a fáradtságot, hogy éveken át vegyék és olvassák az aktuálisan megjelenő irodalmi folyóiratokat? A kortárs irodalom legfontosabb fórumát ugyanis még mindig a folyóiratok jelentik."

    REKVIEM AZ ÖREGEKÉRT: "Mintha ugyan egy öregember már nem érezne, mintha ugyan egy vénember, egy vénasszony nem sírna." 2020.04.16. 19:06

    REKVIEM AZ ÖREGEKÉRT:
    "Élj sokáig! Azt kívánom. De tudd, ha egyszer te haldokolsz majd, ha egyszer rád csap le váratlanul az utolsó óra, és egy olyan öregember arca rémlik fel előtted, akit sosem láttál, akkor tudd: Ő volt az. Valaki 2020-ból. Talán 2030-at, talán 2050-et írunk akkor, de tudd, az arc, amit akkor látsz, évtizedekkel korábban, 2020-ban halt meg. Talán fogják majd a kezed, talán beszélnek hozzád, talán leszel olyan szerencsés, és mégsem érzed azt a kezet, mégsem hallod azt a hangot, mégsem érzed magad szerencsésnek."

    HANGOSNOVELLA A SZERELEMRŐL: Ha nem fájt volna mindig így, hogy bár megszülettünk, mégsem lettünk." 2020.01.04. 10:11

    HANGOSNOVELLA A SZERELEMRŐL: Ha nem fájt volna mindig így, hogy bár megszülettünk, mégsem lettünk.
    "Kedves Mindenki! Az elmúlt években alig-alig raktam fel hangos novellát vagy írásokat. Még 2019-ben készítettem pár felvételt ebből a célból, s várhatóan felvételek tucatjai készülnek 2020 elején, úgy néz ki, hogy igen jó minőségben, stúdióban. Többen többször is jeleztétek tavaly, hogy örülnétek az ilyen videóknak, és én akkor azt ígértem: lesznek. Nem mondom, ezt sem sikerült elkapkodni, de lett, s lesz is időnként új is. Hogy mennyi, azt pontosan még nem tudom. Fogadjátok szeretettel Philemont! A legjobbakat kívánva: Cen’"

    40 ÉVES A VILÁG LEGJOBB ALBUMA: "Átváltozik az út, egy pillanat alatt útvesztővé. S minden útvesztő lélekvesztő is. S miden lélekvesztő elveszejti az észt és a tehetséget is." 2019.12.01. 18:41

    40 ÉVES A VILÁG LEGJOBB ALBUMA:
    "A kísérletekből konklúziókat vonunk le, megnézzük, mi hogyan működik, működik-e egyáltalán, aztán – ha elég kísérletet végeztünk – levonjuk a konzekvenciát, és lépünk. Változtatunk valamin. Létrehozunk az új tudás birtokában valamit. Ez az, ami az új kor elhatalmasodó kísérletezőkedvében és égig növekedő individualizmusában gyakran elmarad."