2020.01.02. Mi a fontos utazásnál? Amit viszek vagy amit magam mögött hagyok?

Fotó: Centauri és tsa.


A naptárszerinti vízválasztók (amilyen egy év vége s egy új év kezdete) egybeeshetnek más határvonalakkal, és így különösen nagy hangsúlyt kaphatnak, ha akarom, ha nem

2020.01.02. Körülbelül egy évvel ezelőtt, mielőtt Erdélybe utaztam a PulzArt-fesztiválra, azt írtam: „Ha utazik az ember, akkor a bőrönd bepakolása a legfontosabb, a legtöbb időt igénylő mozzanat – gondolom. Általában. Nálam biztos nem. Azt is mondhatnám:

általában az a legfontosabb utazás előtt, hogy az ember mit visz magával. Nálam meg az, amit magam mögött hagyok.

Ha egy panelben élnék, egyszerűbb lenne, voltaképp elég volna az indulás előtti napon összekapni magamat és a holmikat, így viszont, hogy bizonyos szempontból a hatalmas kert, a hatalmas tér és szabadság luxusában élek – mely luxus nem a kényelemtől vagy a jóléttől, hanem a kilátástól, a friss levegőtől és a vadon közelségétől mondható luxusnak -, már egy héttel az indulás előtt gondoskodnom kell mindenről. Úgy kell itt hagyni házat, kertet, füvet, kaszálót, mindent, hogy az rendben legyen.”
Az idén, 2020 első napjaiban is igaz ez, de sokkal inkább, mint korábban. Egészen új dolgokat kell megtanulnom.

Centauri író szerző fotó irodalom Mgavető Kiadó regény portré interjú

Fotó: Centauri és tsa.

Ahogy két napja írtam, ritkán a naptárszerinti vízválasztók (amilyen egy év vége s egy új év kezdete) egybeeshet már határvonalakkal, és így különös – különösen nagy – hangsúlyt kap, ha akarom, ha nem. Hogy ne legyek ezúttal is csupa homály, bevallom, itt arról is szó van, hogy nézzek ki bárhogy, kíméljenek az öregedés jegyei bármennyire, lassan, de biztosan abba az életszakaszba csúszok, ahol már bizonyos számvetés szükséges lehet – ahhoz, hogy az ember felépítsen, működtetni kezdjen egy új életszakaszt.
Mire az ember elér idáig, néha igen naggyá nő a batyuja. Az a bőrönd, amit ő maga pakolt, amit mások tömtek tele, nemritkán kacatokkal; akkora is lehet már, amit húszévesen sem húzott volna el, nemhogy évtizedekkel később. Ez például tök világos.
S ami a legszebb, most ez lesz praktikusan is az egyik feladatom. A következő 10 nap feladata. Egy egészen kicsi poggyászt összeállítani, de olyat, ami ugyanakkor minden helyzetben hatékony. Talán emlékeztek még: A Jack London-túrát 46 kilós málhával csináltam végig, a Zafír-túrát 27 kilóval, ha nem csal a memóriám. Most nem lesz lehetőség többre csak pár kilóra. És amit praktikusan meg kell tennem, ugyanazt kell megtennem a következő hónapokban.
Kipakolni. Eldobni végleg mindent, ami visszahúz vagy terhel.
Mindezt összevetve fontosabbnak tűnik most az, amit hátrahagyok. Már nem arról van szó, hogy milyen állapotban marad itt ház és udvar (azt játszi könnyedséggel megoldja bárki). Hanem arról, hogy képes leszek-e jól működni messze innen egy pár kilós kis motyóval pár nap múlva. Ezzel együtt az is kérdés, hogy képes leszek-e egy könnyebben mozgó, terheitől megszabadult embert összerakni az elkövetkező néhány hónapban.
Természetesen mindez „csak” egyfajta alap – fontos alap, fontos cél, de az út számos más szempontot is felszínre hoz. Új működést, olyat, amit szerettem volna, de nem próbáltam még. Ahogy telnek a napok, s egyre közelebb kerülünk január 14-hez, hozom majd szép sorjában az újabb és újabb adalékokat. Ahogy azt más utaknál is tettem. 🙂 🙂
A legjobbakat kívánva: Cen’

Hozzászólásokhoz gördülj a lap aljára!


Feliratkoztál már hírlevélre? Próbáld ki! 🙂

Email cím*


2019.12.31. Two on the road – Ketten egy úton

A menny kapuja zárva – Szeged – Fehér-tó 1.

Barangolás Bécsben tavasszal

Barangolás Indiában

Boldog barangolás őszi utakon

28 Comments:

  1. Most lecövekelt az agyam, nem kicsit….

  2. Marsovszki Viktória

    Lassan, lépésról-lépésre, könnyítsd a batyudat, Cen’!
    Kányádi Sándor gyönyörű szavaival, mindennapii énekemmel, bíztatlak.

    Távolodóban

    távolra még ellát a szem
    de a közeli apróságok
    már a betűk is megkívánnak
    félkarnyújtásnyi távolságot

    és ködösül a távol is
    heggyel az ég egybemosódik
    és kezded el-elhagyogatni
    fontosnak vélt vinnivalóid

    süllyedőben emelkedőben
    látod a foszló láthatárt is
    osztogasd szét amid maradt
    ingyen is átvisz ha ki átvisz

    s hátra ne nézz kiket szeretsz
    a maguk útján nem utánad
    mendegélnek akaszd a fára
    üresen maradt tarisznyádat

    A tarisznyád még soká lesz üres, (a tiéd sohasem), de eljövőben… mondod, elérkezett a könnyítés ideje.

    • Marsovszki Viktória

      És megint lemaradt az utolsó mondat, ami már tényleg bíztató lehet. 🙂
      Ahogy Cen1 tarisznyája ürül, úgy telik meg Centaurié! ♥

    • csak a feleslegtől szabadulnék kicsit, ez amolyan pszichés fogyókúra; felszedtem ezt-azt az évtizedek során, lélekben, karcsúsítani kell az emléktárat is 🙂 de a felesleg leadása után is marad rajtam bőven, remélem, tiszta hús…

      amúgy köszi mindent! 🙂

  3. Szabó Edit

    Ez most olyan, mintha egy puzzle-t kellene összeraknunk, amihez kb. két héten keresztül te adagolod a darabokat.
    Ráadásul még egy kicsit Hamupipőkeként is kell működnünk, mert külön kell választanunk a szimbolikus darabokat a valóságosaktól, és meg kell próbálnunk átkonvertálni az előzőeket az utóbbiakká. 😕
    Nem egyszerű feladat.

    Szurkolok neked, hogy a “lomtalanítás” sikeres legyen!

  4. Buen Camino🙏

  5. Holsky Péter

    Ha utazás s irodalom, hadd iktassak ide egy másik, 112 éves verset is! Nemcsak mert szép, hanem azért is, mert utolsó versszakával a Cen által felvetett kérdéshez is kapcsolódik – elvitel, hátramaradás:
    https://epa.oszk.hu/00000/00022/00021/00455.htm

  6. Patai Mária Zsuzsanna

    Sejtetésből jeles!

  7. Marsovszki Viktória

    Míg nem jössz, olvasom a Baracktolvajt.
    Arra emlékszel-e Cen’, hogy valahol te említetted, mint ajánlott irodalmat Sztanev nevét? 🙂 Könnyű, kis kézbe való könyvecske, egy szuszra elolvasható, bár most két szusz lesz belőle. 🙂

  8. Marsovszki Viktória

    Ó, hát, semmiféle tarisznya-akasztgatás! 🙂 🙂
    “Vérbő” tervvvel indul ez a 2020!
    Drukkolok, nagyon! 🙂 🙂

  9. Marsovszki Viktória

    Nem fáradsz, bölcsülsz inkább! 🙂 🙂 🙂
    A végén majd megértem, mi zajlik azon a folyón! 🙂

  10. Marsovszki Viktória

    Ja! És ha Alszkába mégy, Cen’, hólapátot föltétlan vigyél! 😀

  11. Marsovszki Viktória

    Úgy döntöttem 13-ig csöndben figyelem a készülődésedet, Cen! Nem rabolok addig időt tőled! 🙂 Talán akkorra bekövetkezik a Nagy Bumm! 🙂

  12. Szabó Edit

    Hátha valakit érdekel: megjelent a Liget folyóirat “A világháború küszöbén” c. regényfolyamának 7. része.
    Ez még nem a Centauri által írott rész, de ennyivel is közelebb vagyunk hozzá. 🙂

    Arra az esetre, ha valaki lemaradt volna róla, itt van mind a hét rész – fordított sorrendben:

    https://ligetmuhely.com/kategoria/rovat/a-vilaghaboru-kuszoben/

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük