Medve után Tusnádon – Tusnádfürdő

 

tusnádfürdő 36

Tusnádfürdőn 🙂 (Fotó: Centauri)

cen_logo_circle2018.10.13. Erdélyi látogatásom utolsó napját a medvéknek szenteltem. Korábban is sóhajtoztam medvék után, de most már úgy éreztem, én vagyok az utolsó ember a Földön, aki még nem látott. Nyilván emlékeztek, mennyi hír szólt medvékről idén nyáron. Nevetséges talán, de már odafelé is sokat bámészkodtam az ablakból, azt remélve, hogy mellém szegődik a szerencse, s csak úgy, a vonatablakból, hopp, meglátok egy tisztes medvét egy regényes nagy erdőszélben vagy egy rohanó patak meredélyén. Gyermeteg elképzelés, tudom, de mentségemre mondom: láttam én már mindenfélét a legváratlanabb helyeken és időkben, vadmacskát itthon a napokban 🙂 vagy például füles vöcsköt egy kamionban. Nem is sasoltam egészen hiába, mert habár medve nem álldogált a sínek mentén – holott utóbb kiderült, akár ácsoroghatott is volna –, de Csíkszereda határában, a sínektől alig tíz méternyire hatalmas szirti sas vadászott. Láttam már szirti sast, még röptettem is egyszer, de azért megdobogtatta a szívemet, s jó előjelnek vettem.
Szintén odafelé csodálkoztam rá Tusnádfürdőre, amit most láttam életemben először, s most is csak kutyafuttában, ám abban a pár percben is, míg átrobogtunk rajta, lenyűgözött a szépsége – és persze eszembe ötlöttek a tusnádfürdői medvékről szóló nyári hírek is.

Hamar eldöntöttem, hogyha lehet, visszafelé megállok ott egy medvelesre.

Az utolsó nap kissé kacifántosra sikerült, egyrészt előző éjjel hajnalig beszélgettünk sepsiszentgyörgyi és kolozsvári fiatal írókkal, másrészt csepergő esőre ébredtem. Az eredeti terv az volt, hogy Szonda Szabolcs jóvoltából kimegyünk egy közeli természetvédelmi területre, hadd lássak végre egy kis vadont, ám végül meggondoltam magam, s úgy döntöttem, inkább nagyobb tétekkel játszom, s kimegyek Tusnádfürdőre. Rámozdulok egy nagyobb lélegzetű túrára és a medvére. Legrosszabb esetben csatangolok kicsit az Olt partján, ami talán még szakadó esőben is perspektivikus lehet.

 
tusnádfürdő

Ennyire összefirkált vonatot se láttam még 🙂 Tusnádfürdő (Fotó: Centauri)

A vonatjegyem megvolt már este nyolcra, a Sepsiszentgyörgy-Budapest vonalra, ám úgy gondoltam, hogy majd Tusnádon felszállok. Csakhogy az állomás pénztárosa váltig állította, hogy ez nem fog menni, mivel a jegyem hálókocsiba szól, a kusettes meg csak akkor nyitja ki a vagonajtót, ha ott szállok fel, ahonnan a jegyem szól. Gondoltuk, ez nem létezik. Mindenesetre nyugtalanító volt úgy felszállni a tusnádfürdői személyre, hogy nem lehettem egészen biztos a dolgomban. Végül azzal nyugtattam magamat, hogy legrosszabb esetben felharcolom magam egy másik vagonba, útközben meg csak sikerül valamikor átvergődni a helyemre.

A fáradtság, az improvizálás bizonytalansága, az eső, az idegen hely együttesen igen feszültté tettek. Szabályszerűen koncentrálnom kellett, hogy ne úgy üljek a vonatban, mint aki karót nyelt, ne markoljam az ülést, ne igazgassam folyton a cuccaimat;

és ne engedjem elhatalmasodni az új paranoiát, miszerint véletlenül túlmegyek az állomáson, s akkor aztán valóban siralmas óráknak nézek elébe. Mert akkor már ettől is tartottam, holott pontosan emlékeztem az állomásra, az Olt völgyére, és az állomás nagy lépcsőjére és épületére is. Tudtam, hogy csak akkor kell figyelnem, ha már a hegyek közé értünk. Ugyanakkor számoltam is a megállókat, mert tudtam, hogy Tusnád a hetedik lesz – ha jól emlékszem. Lejjebb csúsztam az ülésben, próbáltam fesztelenül nézelődni, de mivel a többi utas valami okból engem vizslatott, ez nem sikerült egészen. Végül óriási megkönnyebbülés volt meglátni és felismerni Tusnádot, és végre leszállni. Magamra maradni az üres állomáson. Lepakolni és felnézni az égre, ahol – szemben az előrejelzésekkel – ritkultak a felhők. Néhol már hosszú fénynyalábok pásztázták a hegyláncot. Hallottam a folyót, az Olt hangját, ahogy a sínek túloldalán zúg, éreztem a friss levegőt, és egy kicsit megnyugodtam. Megaztán odajutni végül is félsiker volt már.

„Itt vagyok, ahol a medvék is vannak – legalábbis voltak még a nyáron” – gondoltam, nem is sejtve, hogy mennyire súlyos a medvehelyzet.

tusnádfürdő medve

Fotó: Centauri

Mielőtt a medvék keresésébe fogtam volna, három dolgot kellett megoldanom. Először is egyeztetni akartam az állomásfőnökkel, hogy amikor beérkezik a Hargita-expressz, szóljon a kusettesnek: sepsiszentgyörgyi jeggyel lesz itt egy felszálló. Másodszor találnom kellett egy helyet, ahol lerakhatom a csomagokat. Harmadszor előbb-utóbb aksit kellett töltenem. Megszólítottam hát az állomásfőnököt, félig angolul, félig magyarul, nem tudván, román-e, székely-e. Nem kis boldogságomra magyarul válaszolt, kicsit tartózkodóan, ám segítőkészen. Az expressz nem probléma, mondta, majd felajánlotta, hogy a csomagjaimat is nála hagyhatom.

Ez óriási könnyebbség volt. Így hátizsák nélkül, szabadon eredhettem a medvék nyomába.

Arra se jutott időm, hogy legalább a neten keresgéljek, egyébként is azt gondoltam, a helyben szerzett friss infó a legmegbízhatóbb, hát megkérdeztem az állomásfőnököt, hogy medve, az van-e még? „Persze, hogyne volna” – válaszolta. „És merre járnak a leginkább? Ha medvét akarok látni, merre induljak?” „Mehetsz mindjárt ide, az állomás mögé is. A kukákhoz. Itt guberálnak minden nap.” „De gondolom, leginkább éjjel.” „Igen, leginkább este, de jönnek-mennek ezek éjjel-nappal.” Képzelhetitek mennyire megörültem!

Épp csak lecihelődtem, s máris a medvejárás kellő-közepében vagyok. Pár lépés csak, s valóban látom a nagy tárolókat, és nem kell hozzá tíz másodperc se, hogy felfedezzem a medvék egyértelmű nyomait.

tusnádfürdő 1

A műanyag konténer száján jól kivehetők a harapásnyomok, ahogy a medve igyekezett kitágítani 🙂 (Fotó: Centauri)

Elsőnek az szúr szemet, hogy a kukák száját megrágták, megkacimbálták, a tárolók oldala meg csupa maszat. Nézem, nézem a maszatolást, míg rá nem jövök, hogy ez a medvék maszatolása, és akkor több helyen is tisztán kivehető medvetappancs lenyomatait látom. Később megtudom, hogy ez a sok maszatolás és nyom, nem egy rutinszerű guberálás során került a tárolókra, de erről kicsit később. Kapom elő a fényképezőgépet

– s én még hulladéktárolót ilyen nagy lelkesedéssel soha a büdös életben nem fotografáltam,

miközben úgy jár a szemem erre-arra, mintha minden fa mögött egy medve állna. Félelem nem volt bennem egy csepp sem, hisz a támadás lehetőségével nemigen számoltam, ahogy arra se készültem fel, ha medvére találok mégis (vagy medve találna rám esetleg), akkor mégis mi a bánatot kell tennem – azon túl persze, hogy legalább a gépet legalább egyszer elkattintsam.

tusnádfürdő 2

Később kiderül, hogy ez a sok maszat és nyom a konténerek oldalán egy tragikus éjjelen keletkezett, mindössze két nappal az érkezésem előtt (Fotó: Centauri)

Arról, hogy mit kell tenni medvetámadás esetén, voltaképp csak tegnap alkottam tiszta képet, amikor is az erre vonatkozó tanácsadást (amit Tusnádon fotóztam) legépeltem (ITT). Utólag is azt mondom: azok a tanácsok akkor igazán hasznosak, ha az ember egyáltalán nem akar medvét látni, fényképezni meg pláne nem. De ha az ember épp medvét keres, akkor kevésbé hasznosak. Mindegy is. Nem győztem fotózni a konténereket, a környékét pedig olyan alapossággal jártam be, mintha helyszínelnék. Titokban azt reméltem, hogy hamar találok egy jókora nyomot – nyom helyett azonban csak ürülékre bukkantam. Mégis, egészen boldog és izgatott lettem, hisz pár perce vettem fel a fonalat, és medvetappancs maszatolását, medvefogak kártételét, s már medveürüléket is fotóztam. Azért ez már valami! Arra a kérdésre, hogy „aztán medvét láttál-e?”, nem kell azt felelni: „nem”.

Máris azt mondhatom: „A nyomát láttam, a rágását láttam, mi több az ürülékét is! Mindez együtt már majdnem medve! Nem?” Erős kezdés – mindenesetre.

Alig aludtam, húzós napok mögöttem, amit aludtam az is volt inkább rossz és sötét kóma, semmint pihentető álom, de mit számít ez? Nem kell ide kávé, nem kell semmi – ha valami mégis, akkor az, hogy a majdnem-medvéből totálmedve legyen. Itt lehetek vagy tíz perce? Talán annyi sincs. Talán csak öt, és máris nyomon vagyok, és még van csaknem hat óra. Az elég kell legyen! Mindegy milyen, lehet távoli, kicsi, sovány, kövér, sőt homályos is, csak medve legyen.
Miután befejezem a tárolók és a környék vizsgálatát, visszatérek az eredeti, még a vonaton megszült tervhez: körbejárok, és mindenkit, aki él és mozog, kikérdezek a medvékről. Hátha valaki olyasmit mond, hogy minden nap délután 16.40-kor kijön egy itt és itt. Vagy ilyesmit. Egyébként pedig, mivel máris ilyen jól állok, az Olthoz is mihamarabb le kell jutnom, hogy vadont, vizet, követ, fákat fényképezzek, esetleg hegyvidéki, patakmenti madarakat, hegyi billegetőt vagy vízirigót.

 
tusnádfürdő 5

Különös hangulat egy tusnádfürdői ház előtt (Fotó: Centauri)

Az Olt hídjához érve elsőként egy öreg horgászt látok. Ismét felszökik az adrenalinszintem. Őt is megszólítom, kérdezgetem a medvékről, ő meg szívélyesen válaszolgat. Mondja, hogy

pillanatnyilag 36 medve van Tusnádon, nemrég kettőt kilőttek, előző nap meg egy bocsot ütött el a vonat.

Na ugye! Ha a vonat bocsokat üthet el, akkor akár az ablakból is látni medvét némi szerencsével. Kérdezem, merre? Mondja, Tusnádtól délre. Kérdezgetem a halakról is, míg ő szépen, komotósan az Olton úsztat.” „Van paduc, márna, keszeg, egyesek szerint még csuka is” – s időnként fog is egy-egy halat, s én mindegyiket jól megbámulom. Aztán fog egy halat, kicsi, de már első pillantásra is márnának tűnik, mégsem az. A bácsi nagyon örül, bár a hal kicsi, s megengedi, hogy lefényképezzem. Erősen gondolkodom, mi lehet ez, mert én ilyen halat nem láttam még. Csak hetekkel később támad egy ötletem: nem a nálunk oly ritka és fokozottan védett petényi márna ez? Ma sem vagyok biztos benne egészen, de valószínűleg az lesz.

Szóval, ha minden igaz, láttam petényi márnát, igazán, élőben – s fotóm is van róla.

tusnádfürdő 18

Petényi márna (Fotó: Centauri)

Ezt ott, a tusnádi bácsika megeszi, pedig a wiki szerint ez a hal a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján is szerepel, mint rendkívül ritka és veszélyeztett halfaj. Az öreg szerint viszont gyakori, s vannak sokkal szebb példányok is. Miután figyelem még egy darabig, és beszélgetünk kicsit egyebekről is,

a medvékről meg azt mondja, hogy mennek azok mindenfelé, akár fényes nappal is, itt a hídon is találkozott velük nemegyszer, de a legbiztosabban az állomás mögötti kukáknál látni őket,

szóval úgy döntök, hogy kipréselem a kevéske időből a lehető legtöbbet, és lemegyek az Olt partjára fotózni. Medvével ott is összefuthatok, és madarakkal, és szép részletekkel is. Megyek is észak felé egy ideig, lövök is pár képet, többek között hamar beleakadok egy másik jelöltembe, egy hegyi billegetőbe, de viszonylag rövid az a szakasz, ami száraz lábbak bejárható. Ezért visszaindulok a hídhoz, amikor egy másik bácsika jön velem szemben, vállán horgászbot, kezében vödör. Megszólítom, mit fogott, s lám, valóban van az Oltban csuka!

Ő is megenged egy fényképet, még oda is illeszti a csizmáját a csuka mellé, hogy lássék mekkora.

tusnádfürdő 28

Csuka az Olt vizéből (Fotó: Centauri)

Ezután északnak tartok, abba az irányba, ahol előző nap elcsapta azt a bocsot a vonat. Abban is reménykedem, hogy ott az Olt talán még vadregényesebb vagy jobban megközelíthető, de csalódnom kell: Az Olt lusta és zavaros folyócskának tűnik azon a szakaszon, a balesetnek meg semmi nyoma. Időközben megszomjazok és a fényképező aksija is lemerül, vissza kell hát mennem a községbe inni és tölteni. Egyébként is, már két ember is azt mondta: az állomás mögötti konténerek a legesélyesebbek. Ráadásul az első szemrevételezésnél úgy láttam, hogy fentről, a hegy és az erdő felől két ösvény is vezet a konténerekhez, vagyis a medvék feltehetően nem az Olt völgyéből mennek fel a kukákhoz, hanem a hegyről jönnek le. Ezért úgy döntök, hogy mielőtt aksit töltenék, még egyszer körbenézek a konténereknél,

és követve az ösvényeket, elvileg épp szemben haladva a várva várt medvékkel, megnézem, honnan is jönnek pontosan. Uzsgyi, be az erdőbe!

FOLYTATÁS:
Délután négy körül jár az idő, vagyis még a rendelkezésre álló idő felét sem használtam fel. Ismét a hulladéktárolóknál járok. Persze, abban a reményben érek vissza, hogy egy medve majd épp könyékig turkál a hulladékban. De nem. Semmi. Az időjárás ragyogó. Követem az ösvényt a tárolóktól, s pár lépés után máris a forgalmas műútnál állok. Kicsit nehéz elképzelni, rendszeresen ott kelnek át a medvék, de átkelek én is. A túloldalon meredek hegyoldal, s az ösvény ott is folytatódik. Ezt már nyilvánvalóan a medvék taposták ki. Osztok, szorzok, és mivel az este közeledtével egyre nagyobb eséllyel jöhetnek a medvék, ezért úgy döntök, előbb eszek-iszok valamit és feltöltöm az akksit, nehogy épp a legrosszabbkor menjen pirosba.

 
tusnádfürdő medveNem részletezem azt a kóborlást, amit aztán a főút mentén végbevittem. Röviden csak annyit, szemlátomást rendesen rámozdult Tusnádfürdő a túrizmusra, van a dolognak egy kis bazár jellege is, ám ha harapni akarok valamit gyorsan, nem is olyan könnyű feladat. Van egy étterem, de ahogy nézem, az árai nem igazán kedvezőek, de mindegy is, mert ennek ellenére nincsen szabad asztal. Kicsit csalódott vagyok, mert elhatároztam: kerül amibe kerül, legalább egyszer eszek valami finomat és meleget.

A másik, ami két lépés után szembeötlő, hogy a hely totálisan „elmedvésedett”. Először is, épp aznap fesztivál van, na és milyen fesztivál? Naná, hogy medvefesztivál!

Tusnádfürdő medvefesztivál

Ezt a plakátot a vasútállomáson fényképeztem (Fotó: Centauri)

A lelkiszemeim előtt rögtön megjelenik két tucat zoológus s megannyi medve, kisbuszok, melyek a magamfajtát a medvékhez viszik – amikor a medvék épp nincsenek a fesztiválon –, de ilyesmiről szó sincs. Amint a helyiektől megtudom, a medvefesztivál evésből és ivásból áll, s azon túl, hogy a közelben kétség kívül van valahol medve, ha minden igaz 36, a fesztiválnak az elnevezésén kívül semmi köze se medvéhez, se természethez. Másrészt úton-útfélen tájékoztató táblákat látni: ne etessük a medvét, kerüljük a medvét, így tegyünk, úgy tegyünk. Az egyik ilyen tájékoztató szövegét posztoltam tegnapelőtt – mint a legautentikusabb forrást abban a kérdésben, mit kell tenni medvetámadás esetén (ITT).

Végül természetesen a bazárok mindegyike nyomja a medvetémát: kitűzők, porcelánok, képeslapok, párnák, plüsspapucsok.

z medve2

Hűtőmágnesek – de én nem ezért álltam meg ott (Fotó: Centauri)

Voltaképp nincs ezzel semmi gond, éljenek meg sokan – ahogy tudnak – abból, ha valahol vadon van, ahogy írtam szintén a napokban, Alaszkában a Kodiak-medve szerencséje is ez (ITT), csak lenne azért valami hasznavehető is, egy szép album, egy klassz plakát, ami nem csak szuvenír és nem giccs. De nincs. Az egyetlen értékelhető medvés-cucc egy medveles-hirdetés. Ez lenne a nekem való, ha volna itt egy-két napom. De az sincs.
Szóval, harapni kell valamit és akksit tölteni. Végül úgy 200 méterre egy kis boltra bukkanok a benzinkút árnyékában. „Olcsó kisbolt.” Ez kell nekem. Bemegyek, öreg nénike ül a pénztárban. Szokványos kisbolt, túl sok választásom nincs. Ebből gagyikaja lesz. Veszek egy szendvicset, egy üdítőt meg egy hosszúkávét, és persze a néninél is rákérdezek a medvékre. Ő is az állomás mögötti tárolókat mondja, de elmeséli azt is, hogy

előző nap éjjel fél Tusnádfürdőt felverték a medvék, mivel a konténer billenőajtaját a medvebocsok kinyitották felülről, az egyik be is mászott, csak épp már nem tudott kijönni. Az anyamedve akkora őrjöngést csapott a tárolónál, hogy attól visszhangzott a völgy egész éjjel.

P1350965

A képen látható tárolók egyikébe mászott be a bocs (Fotó: Centauri)

Már tudom, miért van tetőtől talpig összemaszatolva a tároló. Az anyamedve próbálta meg kiszabadítani a tárolóban rekedt bocsot. Kérem a nénit, hogy hadd tölthessem kicsit az akksimat, kifizetem. Nem kell fizetni, mondja, és míg felcuppanok a konnektorra, megkérdezi, voltam-e a kempingnél. Még nem, válaszolom, mire a néni – amennyire a kora engedi, lehet vagy 80 éves –, kihúzza magát, és büszkén mondja: „Csodaszép ám, ne hagyja ki.” Én persze rögtön azt kérdezem: „Arra is jár medve?” „Az mindenhol jár.” „És az Olt partját is elérem ott?” „Én is ott lakom, az Olt partján – feleli a néni, és még hozzáteszi: – Ide jön el minden évben a miniszterelnök úr is. Minden éven eljön hozzánk, már nagyon régóta.” Kihagynám ezt az epizódot, de nem lehet. Mert nagyon büszke erre – ahogy ott nagyon sokan. Nem a néni hozta ezt szóba egyedül. Maradjunk annyiban: még ha valaki úgy gondolná is, hogy nincs ez rendben (lehet az olvasók között olyan),

akkor se vitassuk el senkitől, hogy joga van így érezni, amint másoknak joga van másként.

Jó, gondolom, legalább én is látom a híres Tusványosi helyszínt – de a lényeg azért az Olt, a fotózás, a medve. Megeszem a szendvicset, elhörpölöm a kávét, szép lassan, hadd töltődjön az akksi, míg a kanyart bámulom, hátha épp most fog ott átkelni a várva várt vad. Mindig, mindenütt medvére számítok, lassan már egy klotyóban is, de arra nem, hogy hamarosan én leszek az egyik – mármint medve.

 
z1 medve 2

Ez az a kanyar, ahol a medvék a tárolók felé átkelnek (Fotó: Centauri)

Feltűnik, hogy sokan épp ott mennek át az úton, ahol az ösvény a tárolók felé vezet. A lehető legnagyobb nyugalommal baktatnak aztán lefelé, épp ahogy a medvék szoktak.

Nem igazán látni jelét annak, hogy itt bárki is tartana tőlük.

Újabb óra ment el medve nélkül. Arra gondolok a szendvicset majszolva, hogy bár nem igazán vagyok oda a hamburgerezésért, de az ilyen helyen jól jönne egy büféféle, ahol a magamfajta, aki az időt is sajnálja egy étteremre, hamar benyomhat egy hotdogot vagy valamit, s rohanhat tovább, vissza az erdőbe vagy vissza a kukákhoz. Mindegy, ha nincs, akkor beérjük ezzel – sőt odáig fajulnak a dolgok, hogy még csipszet is veszek. Azt ropogtatva baktatok lefelé, a völgybe, az Olthoz, és ezzel máris megszegtem egy fontos szabályt. „Ne hordjunk magunkkal ételt!” Ám ez akkor eszembe se jut.

 
tusnádfürdő 22

Tusványos (Fotó: Centauri)

A völgyben kicsit keresgélnem kell, hogy merre menjek, ám végül rátalálok a híres tusványosi helyszínre. A híradásokból már ismert bejárat és a tábor csöndes. Bemenni nem merek, így viszont a tábor elállja előttem az utat. Nem tudok lejutni a folyóhoz. Ezért elsőként a tábortól a hegynek vezető utat választom, s be az erdőbe.

Voltaképp jó választás, így legalább látok egyet a híres borvizekből.

Egy helyen szabadon csordogál az erősen vastartalmú, sok forrás szerint gyógyhatású víz. Iszok is belőle, szokatlan, de ízletes.

 
tusnádfürdő 23

Borvíz (Fotó: Centauri)

Végül felérek egy mofettához. Ez a környék is nevezetes arról, hogy sok helyen gázok törnek fel a kőzetek közül. Ezeket a gázkitöréseket-szivárgásokat szintén gyógyászati célra használják, ennél a mofettánál egy egész házat építettek rá, de sajnos zárva. Ekkor már nemcsak a medvét keresem, hanem fejben írok is, ahogy annak idején a zafír-túrán; ezek a források és mofetták – de a hely egész légköre is – egy befejezetlen regényemre emlékeztet; gondolom, sejtitek, melyikre. A Hórvölgy-köd és a gróf jár az eszemben. Sok minden van itt, amit abban a regényben is használhatnék.

 
z1 medve 3

Mofettára épült csinos faház (Fotó: Centauri)

A mofettánál állva tök egyedül, meghallom az Olt zúgását a völgyből. Úgy tűnik, nem lehet messze, és az erdő sem tűnik áthatolhatatlannak. Nagy a kísértés, hogy ott rögtön lejjebb ereszkedjek. A csobogás azért is hívogató, mert a korábban meglátogatott szakaszokon nem csobogott, vagyis a mofetta alatt surranó vagy zuhogó lehet, és ha valami vonzza a vízirigót (jaj de rég nem láttam!), akkor az ilyen helyek. Végül úgy döntök, hogy visszaballagok ahhoz az erdei úthoz, ami kicsit lejjebb szintén az Olt irányába indul. Sehol senki, pisszenés sincs – hatalmas fenyők, szédítő erdő. Meglódulok az erdei úton, de hamarosan tönkök és bozót állja el az utat. Épp vetném bele magam, ahogy otthon szoktam, amikor megtorpanok: ha itt valahol medve van, rohadtul nem látok belőle semmit, és ő se lát engem.

Az első, amit észlelnék belőle, az egy marha nagy pofon – hogy hopp, leszakadt a francba a fejem.

Azt hiszem, épp az ilyen helyeket és helyzeteket kell kerülni. Itt messze vagyok mindentől, nem volna szerencsés. Bevallom, a gondolattól is összerezzenek. Nem, szégyen vagy sem, itt nem megyünk le. Vissza az útra és vissza a táborhoz.

tusnádfürdő 24

Fotó: Centauri

A tábornál ácsingózok egy ideig a bejáratnál, végül meglátok egy kőfalat. Hurrá, a túloldalán ott az Olt, szabadon. Csak át kell másznom a falon, és végre ott vagyok. A hely igen szép, a parti köveken szökdécselhetek, a fények jók, elsurranhatok a tábor alatt. Ilyen hosszú szakaszt még nem járhattam be a folyóból. Nemcsak fotózok, hanem figyelem a nyomokat is. Néhol iszapos a part, és ha arra medve járna, tisztán kivehető, feltűnő nyomokat hagyna.
Már korábban is megállapítottam, hogy az Olt viszonylag tiszta, legalábbis más erdélyi útjaimon látott erdélyi folyókhoz képest. Sokszor volt lelombozó, hogy a legvadregényesebb folyók és patakok is fuldokolnak a szemétben. Az Oltban alig látok hulladékot – egészen addig, míg el nem érek egy hatalmas vascsövet, amely alacsonyan ível át a folyón, szinte a vizét éri, épp ezért felfog minden uszadékot.

Ez itt ékes bizonyítéka annak, hogy bizony az Olt is szállít szemetet. Nem is keveset.

tusnádfürdő 13

Fotó: Centauri

tusnádfürdő 15

Fotó: Centauri

Sajnos épp ott találom ezt a torlaszt, ahol az Olt legszebb szakaszát is, ahol a folyó vadregényes ágakra szakad. Fényképezek buzgón, hol a partot, hol a szeméttorlaszt, közben, minden lépésnél, figyelem a nyomokat is. És akkor a parti kövek és ágak között jókora csontra leszek figyelmes. Ránézésre is szép darab, de amikor kiveszem az iszapból, megdöbbent a mérete – hát még a súlya! Ezt sajnos nem adja vissza a kép. Volt már mindenféle csont meg koponya a kezemben, de ez szokatlanul nehéz. És az alakja sem egészen megszokott.

Brutális csont. Talán medve combcsontja lehet?

Szerintem igen, de még nem lehetek biztos benne. Hazahoztam, kutattam is kicsit utána, esetleg lehetne még bivaly csontja is, nem tudom. Mindenesetre elteszem, és abban a hitben, hogy talán medvecsont húzza a zsákom, nagy lelkesen tovább fényképezek.

tusnádfürdő 16
Újabb képeket lövök a „festői” csőről, ám a túloldalon mintha mozdulna valami. Felnézek a kijelzőről, és tisztán látom, hogy valami állat matat, valami barna. Első ránézésre nem is olyan kicsi. Igaz, nem látom egészen, mert takarásban van. A fókuszt átviszem a túloldalra, oda, ahol a mozgás van, ahol időnként feltűnik valami. Ha én medve lennék, szabadidőmben, amikor épp nem kukázok, biztos, hogy én is a folyóparton hesszelnék.

Követem a mozgást a géppel, időnként ráélesítek, hogyha kibukkan az állat, talán a medve, akkor elcsíphessem.

Félelem nincs bennem. Az Olt elég sebes, elég mélynek tűnik, nyilván egy vacak fotós miatt nem gázolna át rajta a medve, egyébként is kerüli az embert, ha csak lehet, ez meg épp olyan eset, amikor ezt megteheti. Az állat többször is felbukkan egy-egy pillanatra, pontosabban csak egy-egy része, igen, barna, akár egy medve, feszülten követem, újra és újra élesítek a képen, ahogy haladunk a folyásiránnyal megegyező módon egyre lejjebb, s már azt gondolom, végül eltűnik anélkül, hogy láthatnám rendesen, legalább egy pillanatra, s akkor mit gondoljak erről az állatról, ami egyelőre lehet akármi, de nincs gond, az állat abban a pillanatban átsurran a parton, én meg gyorsan exponálok. Voltaképp csak a képet visszanézve látom, hogy egy nem medve volt, csak egy barna kutya.

Az éberség fenntartásához azonban ez is elég.     

z1 medve 4

“Az első vad” (Fotó: Centauri)

Fényképezném tovább a folyót, ám alig lövök még pár képet, amikor az akksi lemerül. A nap is nyugszik. Ez persze csalóka. A hegyek miatt hamar árnyék borul a völgyre. Nem is baj, így talán a medvék is hamarabb jönnek. Viszont gond, hogy az akksik csak ennyit bírnak. Többet, jóval többet kell tölteni rá. Nincs mit tenni, vissza kell mennem a nénikéhez. Visszaballagok, át a kőkerítésen, ki az útra, és indulok felfelé, ismét Tusnádra.

 
tusnádfürdő 25 tusnádfürdő 30 tusnádfürdő 17Az egyik kanyarban épp csak egy bokorsor választja el az utat és a vasútvonalat. Baktatok ott nagy nyugodtan, amikor hallom a vasútitöltés köveinek csörgését, aztán egy kis csörtetést. Megtorpanok. Téglavörös ing van rajtam – utóbb már tudom, az sem mindegy, mit hord ott az ember. Figyelem a töltést, a bokrost, valami mozgás van ott, aztán azt hallom, tisztán, érthetően:

„Baszd meg, medve!”

Gőzöm sincs, ki mondja, de nézek körül: „hol, baszd meg, hol a medve?” Az úton senki, csak a töltés felől jön valami motozás. Oké, talán ott van – végre! – a medve, most, barátom meglesz! Kezemben a fényképezőgép, lemerült akksival, de azért bekapcsolom, egy-két képet azért lőhet még. Mindegy, hogy milyen, lehet közeli, lehet távoli, homályos, csak egy képet, kérlek! Csak medve legyen! Az sem baj, ha csak egy mancs, az se, ha csak egy füle, egy szemvillanás a bokorból, vagy ha csak a gyorsan hűlő levegőből egy pillanatra a felgomolygó lehelet! Figyelem a bokrost, mikor lép ki a medve, de közben az motoszkál a fejemben:

Oké, ha ott a medve, kimondta, hogy „baszd meg, medve!” Mert hogy nem én, az biztos.

Lassan emelem a fényképezőgépet, belepillantok a kijelzőbe, jó, pár képet lőhetek még, rá is fókuszálok a bokrosra, amikor is egy keskeny nyiladékból riadt tekintet pillant ki rám. Egy helybéli fiatalember les ki onnan egy pillanatra, rám néz nagy csodálkozással, aztán oldalra fordul, és azt mondja: „Ó baszd meg, mégsem medve, pedig már azt hittem” – és a következő pillanatban ő is, meg a pajtása is előbukkan a bokrosból, még egy gyors oldalpillantást vetnek rám, mintegy konstatálva, hogy tőlem nem kell tartaniuk, csak egy téglavörös ingben fényképezőgépet szorongató turista vagyok – leizzadt turista – és mintha mi sem történt volna, elhaladnak mellettem, míg a srác tovább mondja: „A múltkor is pont itt futottam bele, a frászt hozta rám.”
Medve nincs továbbra se – de legalább van már egy medvecsontom (talán) – és pár másodperc erejéig medve lehetettem. Ez is valami. Arról nem is szólva, hogy itt az újabb bizonyíték arra, hogy itt bárhol, bármikor belefuthat az ember Európa legnagyobb ragadozójába, és bár eddig nem láttam jelét Tusnádfürdőn a medvék miatti nyugtalanságnak,

azért most látszott, a fiatalember arckifejezésén, hogy azért vannak, akiket a víz is kiver, ha valami medveszerűt látnak.

Ahogy az én esetemben is, amikor a kutyát fotóztam. Az is elég, ha valami mozog és valamelyest barna. Nekem azonban ennél azért valamivel több kell.
FOLYT. KÖV. ma éjjel – nem szándékos az időhúzás 🙂 csak egy kicsit hosszú lett ez a poszt, remélem, nem baj. 🙂
Frissítés: folytatás ITT

 
tusnádfürdő 26

Fotó: Centauri


 

Mit kell tenni medvetámadás esetén?

https://centauriweb.hu/barangolo/mi-turo-az-burrogtato-veteran-gepek-tudjak-valaszt/

https://centauriweb.hu/barangolo/medve-utan-tusnadon-3-befejzes/

30 Comments:

  1. Annyira olvastam volna tovább, most várjak holnapig?? 😀 😀

    • Megtisztelő – igyekszem hozni mihamarabb, de elég hosszú, sok kép, és most becsúszott még egy kis barangolás az ország legvadabb folyójánál is 🙂 De azt remélem, megéri várni kicsit, különösen neked, mert az említett folyóvíz horgászvíz is 🙂 Ráadásul “ő” ihlette három hosszú novellámat. Jövök hamarosan – addig is szép hétvégét! 🙂

      • Horgásztam már ott, igaz csak egyszer 🙂 Kellett 200 gr-os nagy lapos ólom, mert ment a víz, mint az őrült, ott legalábbis. Persze, ha ugyanarra a folyóra gondolunk. 🙂

        • És mit fogtál? – nagyon érdekelne 🙂

          • Á, semmim komoly, pár domolykót, (azt hiszem azt is balinvillantóval) , ha az emlékem nem csal, mert több mint 10 éve már annak. 🙂 Persze, ha lett volna “igazi” hal is azt biztos nem felejtettem volna el. Fenéken semmit, arra emlékszem, hiába volt a nagy bazi ólom. 🙂

  2. Szabó Edit

    🙂 🙂
    No, mégsem derült ki ma, hogy milyen az a medvebiztos kuka!
    Tegnap óta nekem eszembe jutott (! 🙂 ), hogy mi a nyáron valószínűleg láttunk olyat Erdélyben az út mentén, de nem árulom el én sem, hogy milyen volt, csak majd holnap. 🙂 Vajon te is olyat láttál-e?

    Belefeledkeztem az érdekes, izgalmas beszámolóba, olvastam volna még én is. 🙂
    Tusnádon még nem jártam, de az Olt völgyében már igen. Az gyönyörű.

  3. Ibolya Nagy

    Ha nem tudnám Cen, hogy hazajöttél, most elkezdenék aggódni..🤔😊🐾🐾🐾

  4. Nagyné Ica

    Igazán izgalmas történetet hoztál. Nagyon kíváncsi voltam az eredményre…talán holnap megtudjuk.
    Egy biztos, amit már régebben is mondtam: Szereted a kihívásokat, és amely gondolat befészkeli magát az agyadba, az onnan nem tágít. 🙂 Várjuk hát a folytatást.
    Azért jó, hogy nem lettél medve támadás áldozata. 😉

  5. Zilahi Lívia

    A legizgalmasabb résznél hagytad abba- nagyon várom a medve randit:-)

  6. Szabó Edit

    Kicsit sokat kell várni a teljes posztra és a medvebiztos kukára 🙁 – de görgetésben már jó vagyok! 😉 🙂

    • sajnálom – nem akartam külön oldalra rakni, úgy gondoltam, hülyén nézne ki három különböző oldalon, de lehet, hogy a honlap se szereti az ilyen hosszú posztot, mert egy rövid időre eltűnt, úgy kellett visszaállítanom, aztán meg a hozzászólás lehetőségét vonta meg, amit ismét kérni kellett. Lehet, hogy a befejező rész már külön oldalon lesz. 🙂

      • Szabó Edit

        Nem neheztelek ám komolyan! 🙂

        Nem tudom, hogy mi az oka, talán észre sem vetted, de az utolsó két poszt teljesen egyforma. 😮 Hosszban és tartalomban is. A hozzászólások is mejelennek ugyanúgy mindkettőnél. (Az előző hozzászólást az 1. részhez írtam, mert akkor a 2. részhez éppen nem lehetett hozzászólni.)
        Talán jobb lenne mégis, ha három részben lenne!

        • Ezt a kettőt már nem szedem szét, de a harmadik már külön lesz – tanultam ebből, ha a jövőben is akad ennyire hosszú anyag, már az elején szétszedem 🙂 Valójában ez nem két poszt, hanem ugyanaz, csak a főoldalra raktam ki külön a frissítést, hogy az is rögtön lássa, aki csak a főoldalt nézi – ha érthető vagyok 🙂

        • Nagyné Ica

          Én is meglepődtem egy kicsit. Fel is merült a kérdés bennem Edit, hogy rossz helyen járok?
          De inkább kétszer, mint egyszer sem. 🙂

  7. marsovszki viktória

    Alunni se tudtam az éjjel. 🙂 🙂 De megérte! Végigolvastam egyben az egészet.
    Úgy tudsz keresni, várni, és írni róla, Cen, hogy végül te magad válsz medvévé, zafírrá….
    Kösssz, kösssz.

  8. Szabó Edit

    A folyóról készült képek nagyon szépek! 🙂 (Mármint a vascső nélküliek. 🙁 )

  9. Nagy Ibolya

    Drukkoltam Cen, nagyon és született egy ragyogó utleiras. Visszafojtott lélegzettel olvastam 😉

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

    VIHAROS AZ ÉLETED? KÜZDENED KELL? AKKOR EZT OLVASD EL!

    VIHAROS AZ ÉLETED? KÜZDENED KELL? AKKOR EZT OLVASD EL!
    San Francisco, 1890-es évek. Egy fiatal fiú megelégeli a családi ház nyomasztó világát és a polgári társadalom kilátástalan körülményeit, és a kalandot választja: a tapasztalás útját. A csavargás és a matrózélet, a szenvedély és a szerelem teszi őt felnőtté. Centauri előző könyvében már bebizonyította, hogy tud letehetetlen nagyregényt írni: a témájában is a Jégvágóhoz kapcsolódó Jákob botja pedig egy minden eddiginél varázslatosabb utazásra hívja olvasóját az emberi természet kiszámíthatatlan tájaira. A kaleidoszkópszerű elbeszélés egyszerre olvasható fejlődésregénynek, családregénynek, kaland- vagy épp szerelmi történetnek. Bár az események és a karakterek néhol felidézik Jack London élettörténetét, ez a könyv mégsem róla szól, hanem arról, hogyan lehet Jack Londonná válni.

    ÚJ ROVAT!! - TABOOK (1. rész): MIÉRT NEM FELESLEGES A LEXIKÁLIS TUDÁS?: "Nem mindegy, hogy egyetlen új infó durván félmillióval, vagy durván 50 millióval növeli az elme lehetőségeit." 2020.08.11. 16:28

    ÚJ ROVAT!! - TABOOK (1. rész): MIÉRT NEM FELESLEGES A LEXIKÁLIS TUDÁS?:
    "A felvett információk nem feltétlenül, nem törvényszerűen kapcsolódnak össze hálózattá, nem válnak egy szupersztráda részeivé automatikusan. Ilyen robbanások kezelése egy szint felett többlet képességeket igényel, alighanem ezt nevezzük zsenialitásnak. Gyakori az is, hogy bármennyi infó jut is be az agyba, azok fragmentumok lesznek."

    LEGSZEBB EMLÉKEIM - AZ ÖREG, AKIT ÖREGNEK HÍVTAK: "Csodálkoztam, hogy ellenvetés nélkül hagyták elmenni. Nem is várt egy percet sem. Az utolsó mondat után fogta magát és egyszerűen kisétált az ajtón." 2020.04.18.

    LEGSZEBB EMLÉKEIM - AZ ÖREG, AKIT ÖREGNEK HÍVTAK:
    Valójában nem is volt a tanárom. Egy tudós ember volt „csak”, egy geológus, paleontológus, egy folyton töprengő, agyaló, kombináló ember. Termetre meg egy medve. Egy lassú, dörmögő, tekintélyes nagy medve. Ismerte a vadakat, a madarakat, de nem volt olyasmi, ami ne érdekelte volna. Talán a hülyeség – az talán hidegen hagyta. Nyugodt ember volt. Amolyan ősapa. Mindenki apja vagy mindenki nagyapja. Sokan jártak hozzá, az ő kicsi, fenyőkkel övezett házába, fiatalok."

    ŐRÜLT PORTLANDI FECSKÉK - MADÁRVONULÁS AMERIKÁBAN: "„Ezer éve” ígértem egy cikket egy olyan jelenségről, amiről magyarul nem találni semmit, holott méltó volna a világhírre." 2020.08.08. 13:18

    ŐRÜLT PORTLANDI FECSKÉK - MADÁRVONULÁS AMERIKÁBAN:
    "Az amerikai kontinens nyugati partjainál és az USA északi illetve Kanada délinyugati részén, ahonnan a nyugati partokat követve, többek között Kaliforniát érintve Dél-Amerikába vonul. Néhány éve meghökkentő gyülekezésük alakult ki az Oregon állambeli Portland egyik általános iskolájánál. Azon túl, hogy amit ezek a fecskék művelnek, egészen elképesztő, számos tanulsággal is szolgálhat a számunkra. De először nézzünk egy felvételt, hogy lássuk, miről van szó. Először olyasmit látunk, amit seregélycsapatoktól is „megszokhattunk”; éjszakai beszállás előtti, csapatos légiparádét. "

    A HÉT LEGFONTOSABB ESSZÉJE: Az agresszió és a koronavírus-járvány lehetett volna az utolsó mentsvárunk. 2020.08.06.

    A HÉT LEGFONTOSABB ESSZÉJE: Az agresszió és a koronavírus-járvány lehetett volna az utolsó mentsvárunk. 2020.08.06.
    "Hatalmas sanszot hagytunk ki ezekben a hónapokban. Épp a világjárvány adott nekünk lehetőséget arra, hogy egy alapvetően elhibázott pályáról letérjünk, de ez nem történt meg. És nem fog megtörténni már. Azt is állítom, hogy ezután jöhet bármi, nem fog történni semmi, az ember, a Homo sapiens elvesztette képességét, hogy saját sorsának kovácsa legyen."
  • MAZSOLA A MÚLTBÓL - EGY JÓ KÖNYV NYÁRRA

    MAZSOLA A MÚLTBÓL - EGY JÓ KÖNYV NYÁRRA
    "„Fiatal lányként nagy bajba kerültem. 1966 nyarán lefeküdtem egy fiúval, aki még nálam is éretlenebb volt, és azonnal teherbe estem. (…) Kirúgtak a főiskoláról. (…) A terhességem előrehaladtával máshol kellett menedéket keresnem. A szomszédok úgy viselkedtek, mintha a szüleim bűnözőt rejtegetnének. Kissé délebbre, a tengerparton találtam magamnak egy pótcsaládot (…) Fegyelmezett, mégis meghitt családi életük a bioételeken, a klasszikus zenén és a művészeten nyugodott. (…) Vasárnaponként elsétáltam egy kihalt tengerparti kávéházba, ahol kávét és fánkot reggeliztem – egyiket sem nézték volna jó szemmel az egészséges ételek uralta háztartásban. (…) Mivel nem voltam férjnél, az ápolónők kegyetlenül bántak velem, órákig hagytak szenvedni az asztalon… (…) Drakula lányának neveztek (… ) Bár a karom üres volt és sírtam, a gyermekem életben maradt és jó kezekbe került. (…) Örökbe adtam egy jómódú és művelt családba."

    HŰSÍTŐ KALANDREGÉNY NYÁRRA

    HŰSÍTŐ KALANDREGÉNY NYÁRRA
    "Centauri, a “titokzatos író” nem az Államokban él, első regénye mégis egy hamisítatlan, modern amerikai nagyregény. Hátborzongató balesetek, merényletek, agyműtétek, kocsmázások, válságok, és szerelmi csalódások jelölik ki az ifjú Dan Coolbirth útját, hogy aztán a nálánál jóval idősebb Angelicával folytatott románcát egy kettős gyilkosság szakítsa meg. Ekkor elkezdődik a road movie, Dan Kaliforniából észak felé, Montanába menekül, ahol a vad szépségű és különös képességekkel megáldott indiánlány, Téa keresztezi az útját. Szinte filmszerűen áll össze egy extravagáns, őrült, mégis sok szempontból fájóan átlagos család története, miközben számos jellegzetes és felejthetetlen figura bukkan föl, áttételesen pedig fontos szereplőkké lépnek elő olyan írók, mint Salinger vagy Melville, sőt fény derül arra is, hogy mi köti össze a famíliát Jack Londonnal. Dan, a maga kamaszos módján, durva kritikával illeti a világot, főként a szüleit – még az imádott nagyit is, aki lökött barátai segítségével igyekszik “tökös gyereket” faragni belőle -, ugyanakkor remek humora van. Azt viszont nehéz eldönteni: Dan útja a múltba visz, vagy egy olyan világba, ahol élő ember még nem járt."

    MUTÁCIÓ - JÁRVÁNYNOVELLA

    MUTÁCIÓ - JÁRVÁNYNOVELLA
    Nehéz megmondani, mi a legjobb az életben. Valamivel könnyebb kérdés, mi a legrosszabb. A járvány kitörésekor már tudtam. Legalábbis azt hittem, tudom. Három dolog a legrosszabb, de hogy a három közül melyik a leginkább elviselhetetlen, arról még a karantén idején sem döntöttem. Az első az, ha valaki hirtelen meghal. Mondjuk, az apád, akire mindig számíthatsz. Akivel sörözhetsz, beszélgethetsz, horgászhatsz; aki nem tökéletes, de mégiscsak ott van neked, akit bármikor kereshetsz, olyan, amilyen, de nála valóságosabb ember nincs a Földön. Az valami felfoghatatlan, amikor egy napon közlik veled: ez az ember nincs többé. Meghalt. Váratlanul. És te nem érted: Akkor most mi van? Többé nem beszélünk? Többé nem főzünk együtt? Akkor holnap mégsem horgászunk? Akkor ma nem találkozunk? Már ma sem? Ezt alapvetően nem képes felfogni az ember. Hiába volt ott egész életében, a bölcsőtől az esküvőig, most mégis olybá tűnik, hogy az embert, aki az apád volt, álmodtad csak. És most felriadsz egy álomból, a továbbiakban ébren kell lenned, egy olyan világban, ahol árva vagy.

    KERT A VADONBAN

    KERT A VADONBAN
    Sajnos alig találni adatokat arról, hogy az ország területének hány százalékát teszik ki kertek. Hosszas keresgélés után sem sikerült megbízható forrásra bukkannom, holott nyilván nem elenyésző ez a hányad. Sok múlhat azon, hogy ezek a kertek milyen állapotban vannak, és a tulajdonosokat milyen szándék vezérli a művelésük során. Ma ez fokozottan igaz. Az én kertem például mára úgy működik már, mint egy kültéri légkondicionáló.

    KERT & VADON "Mindig történik valami. Most például örökbe kellett fogadnom egy egész "csonka családot." 2020.07.17. 12:18

    KERT & VADON
    "Július 5.-én új fejezet nyílt a birtok történetében, aznap viszont még nem tudtam, hogy nemsokára egy kis “csonka családot” kell örökbe fogadnom. A délutáni órákban, nagy hőségben, a bejárati ajtó előtt megjelent egy sünkölyök. Ennyire kicsi sünt talán nem is láttam még. Szokatlan volt az időpont is, mivel a sünök éjjel járnak."

    RÉM EGYSZERŰ RECEPT HÚSEVŐKNEK

    RÉM EGYSZERŰ RECEPT HÚSEVŐKNEK
    Szeretek pepecselni macerás ételekkel, ha időm engedi – de gyakran nem engedi. Utóbb pedig sok ételről kiderül, hogy koránt sem annyira nehéz vagy macerás az elkészítésük, ahogy azt botcsinálta szakács fényévekről elképzeli. A hétvégén írtam arról, hogy a kenyérsütés is lenyűgözött azzal, hogy voltaképp a semmiből lesz valami alapvető; s alapvetően finom. Bevallom én húsevő vagyok. Kötelességem is húst enni a lábam miatt. Írtam már arról, hogy gyerekkoromban kis híján majdnem elvesztettem a jobb lábamat (AMIRE BÜSZKE VAGYOK: A JOBB LÁBAM), máskor sikerült ugyanebbe a lábba beleállítanom a baltát, s ilyenkor fokozottan kellett ügyelnem arra, hogy elegendő húst egyek; ez ugyanis nélkülözhetetlen ahhoz, hogy a láb fenntartsa magát. Szerencsére kedvelem is a húsételeket

    A MADARAK SÖTÉT OLDALA - ÁLLATI KEGYETLENSÉG

    A MADARAK SÖTÉT OLDALA - ÁLLATI KEGYETLENSÉG
    "Sokan szeretjük a madarakat. Csodáljuk őket, számos esetben írtam róluk én is elragadtatással. Legutóbb a madárdal lenyűgöző szépségét mutattam meg, egyúttal bizonyítékként arra, hogy a madarak jóval intelligensebbek, mint azt bárki gondolná. Hajlamosak vagyunk idealizálni az állatok világát, és eszményként szembe állítani az ember kétségkívül drasztikus és „embertelen” világával. Könnyen alakul ki bennünk az a kép, hogy szemben velünk, az állatok ártatlan és tiszta lények. Abban egészen biztos vagyok, hogy a természet egésze egy lenyűgöző, messze felettünk álló, hibátlanul működő rendszer. Ebből a szempontból vizsgálva magamat, a természet imádata és vizsgálata szinte már vallás. Alighanem panteista vagyok. Ami másoknak az Isten, az nekem Gaia. Ugyanakkor töprengésre ad okot, ha az állatvilágot közelebbről is szemügyre vesszük. Erre különösen sok lehetőség nyílik a webkamerák és élő közvetítések korában."

    AMIT NEM TUDTÁL A HARKÁLYOKRÓL: Valóban kérdés: hogy nem lesz előbb-utóbb az összes harkály agyalágyult? Egész életében beveri a fejét, ezerrel, újra meg újra! Hogy nem lesz mégsem egy kóválygó agyhalott?

    AMIT NEM TUDTÁL A HARKÁLYOKRÓL: Valóban kérdés: hogy nem lesz előbb-utóbb az összes harkály agyalágyult? Egész életében beveri a fejét, ezerrel, újra meg újra! Hogy nem lesz mégsem egy kóválygó agyhalott?
    Ha van ismert madár, akkor a harkály az. Ugyanakkor a legtöbben alig tudnak róla valamit. Tudjuk, a harkály a fák doktora, tudjuk, odúkat váj a fákba, ugyanakkor gyógyítja azokat, látjuk télen a madáretetőnkön, de gyakran nem tudjuk, hogy melyik harkályfaj a vendégünk – ugyanis jó pár fajunk van –, másrészt kevesen tudják, hogy a harkályok (hivatalos néven fakopáncsok) mennyire különleges madarak. Talán mert megszoktuk már, hogy a fákat kopácsolják. Megszoktuk pompás színeiket és jelenlétüket, de érdemes megnézni őket közelebbről, mert bizony tátva maradhat a szánk is. Szabó Edit kérésére írok róluk részletesebben. Az eredeti kérdés az volt, hogy egy bizonyos hang, egyfajta gépfegyverropogás származhat-e harkálytól? Ennek apropóján azonban egy kicsit közelebbről is megmutatom a harkályokat. Először is készítettem egy kis harkályhatározót az éjjel. Általában nagy fakopáncs jár a kertünkben, de ahol nagyobb park, erdő, öreg gyümölcsös van a közelben, több fajjal is találkozhatunk.

    NŐURALOM ÉS A FÉRFIAK BUKÁSA: Lányok egész generációja nőtt fel apa nélkül. Lányok garmadája igyekezett megtudni olcsó, véletlenszerűen fennmaradt könyvekből, miben áll a férfi lényege. Egyáltalán, hogy néz ki?

    NŐURALOM ÉS A FÉRFIAK BUKÁSA: Lányok egész generációja nőtt fel apa nélkül. Lányok garmadája igyekezett megtudni olcsó, véletlenszerűen fennmaradt könyvekből, miben áll a férfi lényege. Egyáltalán, hogy néz ki?
    Először volt a tízéves háború. Ez tavasszal kezdődött és tavasszal is ért véget. Hatvan évvel korábban. Májusban béke volt. Majd következett a húszéves háború, ami húsz évig tartott, nyáron kezdődött és nyáron ért véget. Szeptemberben ismét béke volt. Végül kitört a harmincéves háború. Ez ősszel kezdődött és ősszel ért véget, harmincévnyi öldöklés után. Októberben elcsöndesültek a frontok. November elejére egyszerűen kiürültek a lövészárkok. Az ezredesek, dandártábornokok, marsallok novemberben már nem találtak katonákat. December elején próbáltak még toborozni, de a falvak és a városok egyaránt üresen álltak, pontosabban nem volt bennük férfi, még fiatal férfi vagy nagyobb fiúcska sem. Arról nem szólva, hogy ezredesek, dandártábornokok, vezérkari főnökök és marsallok se igen akadtak. Az a néhány, aki maradt, agyalágyult hülye lett a sok lövöldözéstől, az összességében hatvanévnyi öldökléstől elszállt minden harcikedvük és életerejük, megöregedtek, nemhogy harcolni, de járni is alig tudtak, süketek voltak mindkét fülükre, és amikor ezek közül néhányan itt-ott, véletlenszerűen, a pusztában, a tajgán, a tundraövben, az évekkel korábban elcsatangolt vagy leszakadt, húsz és harminc és negyven évvel korábbi hadifogságból hazafelé vándorló kéttucat férfiból összeblöfföltek egy-egy tizedet vagy fél szakaszt, bármit, amit harci alakulatnak tekinthettek, és mustársárga, vérpöttyös térképeikkel elindultak az utolsó állások felé, majd odaértek, azt kellett látniuk, hogy ott már rég nem folyik semmiféle harc, sőt vér se. A tízéves háborúból visszamaradt csontoknak nyoma sincs. A húszéves háború katonai zubbonyaiból csak itt-ott maradt néhány mandzsettagomb, de az is a porhanyós, vértől fekete tőzeg alatt.

    MÓRICKA ESETE A VILÁGJÁRVÁNNYAL: Ha valaki egész életében forradalmi hévvel azt üvölti: „Előre!” – amikor a történelem hozza úgy, hogy valóban nincs más hátra, mint előre, miért kezdi váratlanul azt üvölteni, hogy „HÁTRA!”?

    MÓRICKA ESETE A VILÁGJÁRVÁNNYAL: Ha valaki egész életében forradalmi hévvel azt üvölti: „Előre!” – amikor a történelem hozza úgy, hogy valóban nincs más hátra, mint előre, miért kezdi váratlanul azt üvölteni, hogy „HÁTRA!”?
    Hetekkel ezelőtt írtam már a hisztériáról, leginkább kérdéseket tettem fel. Költői kérdéseket zömmel, s nem vártam választ. De ennyi idő után pár választ kaptunk mégis. Jól látszik, hogy valóban kibontakozott mára egy ideológiai háború, ahogy kibontakozott egy életmódok közötti háború is. Az egész vita valójában a karanténról és a maszkviselésről olyan ideológiáktól átfűtött, eszement tónusban zajlik, hogy ép elméjű ember egy idő után inkább kiszáll; kiszáll olyan szinten is, hogy egyáltalán olvassa és hallgassa ezeket. A járvány gyakorlóterep, felület sok megmondófej számára. Épp ez adja meg számunkra az egyik fontos választ. Nem vitatható, hogy rendkívüli helyzetben vagyunk. Akár brutálisan veszélyes járványhelyzetről, akár brutálisan túltolt hisztériáról beszélünk. Mindkét esetben igaz, hogy valamiféle rendszerhibával kell szembesülnünk. Ismét leszögezem: én nem gondolom, hogy itt hisztériáról lenne szó. Arról semmiképp, hogy az egyik oldal hisztérikus volna, no de a másik, az mennyire józan. Nem. Legjobb esetben is egy hisztérikus gyereket látunk, nevezzük őt Zolikának, de lehet Robika, Pistike vagy Móricka is, tök mindegy, aki a pénztár előtt földre veti magát, üvölt és toporzékol, mert nem vettek neki rágógumit.

    MEGHÖKKENTŐ ÁLLATOK – AKIT MINDENKI LÁTOTT, MÉGSEM LÉTEZIK: Gondolhatnánk – ahogy gondoltuk is évszázadokig –, hogy egy új kecskebéka létrejöttéhez is kell egy nőstény kecskebéka meg egy hím. De nem.

    MEGHÖKKENTŐ ÁLLATOK – AKIT MINDENKI LÁTOTT, MÉGSEM LÉTEZIK: Gondolhatnánk – ahogy gondoltuk is évszázadokig –, hogy egy új kecskebéka létrejöttéhez is kell egy nőstény kecskebéka meg egy hím. De nem.
    A tavasz az utánpótlásról és a fennmaradásról szól a vadonban; végsősoron e körül forog minden. A nyugalmi időszakok is azt a célt szolgálják, hogy kihúzza mindenki tavaszig valahogy, s a lehető legfelkészültebben jusson el a tavaszig. Nem meglepő, hogy a legérdekesebb és legdöbbenetesebb jelenetek, szokások, trükkök zömmel a szaporodási időszakhoz köthetők, a titokzatos és gyönyörű madárdaltól a násztáncig. Vagy gondoljunk a szarvasbőgésre, mely egyben kivétel is, hisz őszre esik, de két ősz között egy szarvas, még egy bika is, bizonyos értelemben csak egy legelésző állat, ám szeptemberben már az erdő királya, a fenségesség maga, és szinte uralja az egész őszt. Legyen egy faj násza bármily látványos, a legtöbb esetben egymástól igen távoli fajok között is van valami közös. Azonos fajhoz tartozó egyedek állnak össze annak érdekében, hogy újabb egyedeket hozzanak létre.

    SKORPIÓK MENTHETNEK MEG MINKET: "Jobb világban élnénk, ha erről széles körben tudnánk." 2020.05.01. 08:35

    SKORPIÓK MENTHETNEK MEG MINKET:
    "Először is meg kell küzdenem azzal, hogy pillanatnyilag senki sem tudja, hogy az udvaromban hány faj él. Ami a legszebb: hiába csődülne ide két tucat kutató, a zoológia és botanika legkülönbözőbb területeiről, számukra is hosszas feladat volna felmérni ezt a 11 hektárt. Ráadásul, ha nagyjából végeznének, akkor is csak egy megközelítően helyes képet adhatnának, hisz még egy kicsi terület faunája és flórája is folyamatosan változik. Új fajok tűnnek fel, és régi fajok tűnnek el."

    HOGYAN ALAKÍTOTTÁK A DIVATOT JÁRVÁNYOK? "A közép- és a felső osztálybeli nők a beteges megjelenést sminkkel is igyekeztek elérni. Úgyis mondhatnánk: tébécésre sminkelték magukat." 2020.04.24. 05:08

    HOGYAN ALAKÍTOTTÁK A DIVATOT JÁRVÁNYOK?
    "Az 1800-as évek közepére a tuberkulózis Európában és az Egyesült Államokban is elérte a járvány szintjét. A betegségről ma már tudjuk, hogy fertőző, a tüdőt támadja meg, és más szerveket is károsít, ez a tudás azonban a 19. sz. elején nem állt rendelkezésre. Az antibiotikumok megjelenése előtt a fertőzöttek lassú leromlás során értek el a végső stádiumba. Sápadni és fogyni kezdtek, mielőtt belehaltak volna az akkoriban „felemésztődésnek” mondott kórban. Épp ez két, alapvetően nyugtalanító tünet vált az új divat alappillérévé, s nem kell sokat keresgélnünk, hogy hamar rábukkanjunk máig tartó hatására."

    TELJES TERJEDELEMBEN MÁR ITT IS "TELJES TESZTELÉS" - A SARKSITE-ON: "De miért is csodálkoznánk ezen? Josef K. épp azokat a tüneteket mutatta, amiről a mennyei Bill Muskerberg oly sokat beszélt. Ez a frusztráció lesz az, ami megakadályozza az emberiséget abban, hogy végül győzedelmeskedjen és helyreállítsa régi szép életét." 2020.05.07. 19:21

    TELJES TERJEDELEMBEN MÁR ITT IS
    "Hiába ígérte Bill Muskerberg a KONTKAT-3000 zavartalan élesítését, a letöltés mégis akadozott. Tegyük hozzá, Josef K. maga sem tudta eldönteni, hogy az internet túlterheltsége vagy a laptop elavultsága miatt, esetleg valami zsarolóvírusnak köszönhetően. Mindenesetre a KONTAKT-3000 ölelkező kabalafigurái előtt egyre csak karikázott a gép, ráadásul egy ponton frissítésbe kezdett, kikapcsolt és újraindított. Josef K. csak annyit mondott erre: „Szar az egész” – ezt is magában. De miért is csodálkoznánk ezen? Josef K. épp azokat a tüneteket mutatta, amiről a mennyei Bill Muskerberg oly sokat beszélt."

    JÉZUS KRISZTUS TÖRTÉNETE A LEGPROGRESSZÍVEBB "SZTORI", AMIT VALAHA ÍRTAK: "Mi történt Krisztussal? Hogyan végezhette kereszten, amikor voltaképp semmit sem tett?" 2020.04.10. 16:01

    JÉZUS KRISZTUS TÖRTÉNETE A LEGPROGRESSZÍVEBB
    "Végtelenül szomorú, tragikus, és mindörökre aktuális marad az a pinpongozás, amit Krisztussal csinálnak. Amikor végsősoron mindenki – ki ilyen, ki olyan okból – érdekelt Jézus halálában, de valahogy senki se akarja, hogy személy szerint ő vigye el a balhét. Tudja mindenki, mennyire méltánytalan, mennyire ostoba, mennyire kicsinyes minden erő, ami Krisztus ellenében megmozdul; ami ekkora erővel s egyszersmind ennyire szánni való ostobasággal valaki halálát akarja. Mindenáron, de úgy, hogy felelősség senkit se terheljen."

    A MADÁRÉNEK DÖBBENETES TITKA: "A madárénekek lassított vizsgálata abba az irányba mutatott – egyértelműen –, hogy a madarak jóval intelligensebbek, mint korábban hittük, ráadásul érzékeny ponton talált el minket." 2020.04.06. 20:28

    A MADÁRÉNEK DÖBBENETES TITKA:
    "A felvételek után arról nem lehetett vitát nyitni, hogy a madárének sok esetben pontos mása az emberi zenének. Egyetlen ponton lehetett a madárzenét visszatuszkolni abba az eszmerendbe, ahol az emberi zene az értelem és a művészet csúcsa, egyedüli képviselője. Ez pedig a tudatosság kérdése. A szkeptikusok azt állították, hogy bár sok madár lenyűgöző dallamokat énekel, erről mit sem tud. Ahhoz hasonlóan, amint néha élettelen tárgyak is dallamok kiadására képesek."

    HOGYAN LETT BORGYŰJTEMÉNYEM? "A borhoz kitartás kell, nyitottság és határozottság, odafigyelés és akarat; a jó borhoz épp azok kellenek, mint a jó élethez." 2020.05.03. 12:29

    HOGYAN LETT BORGYŰJTEMÉNYEM?
    "Akkoriban rendszeresen láttam vendégül népes társaságokat, minden második hét péntekén. Nagy főzések, zenehallgatások és beszélgetések színtere volt minden ilyen este. Hajnalig folyt a lakoma, a beszéd, ha tetszik, a mulatozás. Zömmel madár- és zeneszerető emberek jártak hozzám. Zömmel sörivók. Egyik pénteken elmeséltem nekik, hogy már saját borom is van a pincében, mert korábban másnak félre raktam egyet, és úgy gondoltam, nem járja, hogy sajátom ne legyen. Mire páran úgy gondolták: az sem járja, hogy nekik sincs félrerakott boruk."

    KIK TÁNCOLTAK HAMARABB? AZ EMBEREK VAGY A MADARAK? "Szeretnék adni nektek az ünnepre valami kedveset, s találtam is valamit. Rettentően tanulságos és aranyos!" 2020.04.11. 18:20

    KIK TÁNCOLTAK HAMARABB? AZ EMBEREK VAGY A MADARAK?
    "De mielőtt megmutatnám, pár szót, egy kis bevezetőt engedjetek meg. Úgy látszik, nem bír magával a bennem rejlő „népművelő” 🙁 A minap részletesen írtam a madárzenéről, s már ott is feltettem azt a kérdést: mi van, ha nem az állatok utánoznak esetenként minket, hanem az emberi faj rendezkedett be az állatok utánzására? Nem akarom ezt a kérdést ismét megnyitni, csak épp egy olyan felvételt ajánlottak a figyelmembe, ahol épp az ember utánoz állatokat. De mint oly sokszor, ennek is nagyobb a jelentősége annál, minthogy csak vidámkodjunk kicsit."

    FILMAJÁNLÓ: "Bizonyos asszonyok számára épp ezek a férfiak jelenthetik a beteljesülést, már ha képesek kicsalni őket az erdőből vagy velük élni a vadonban" 2020.04.05. 19:36

    FILMAJÁNLÓ:
    "Ezért az e világból való nőnek, amikor rátalál az emberére, aranyásóra vagy hegymászóra, nincsen könnyű dolga. Katharina (Mathilda May) a farkasember, Roccia jobbján lép be a képbe, és az atletikus Adonisz, Martin balján végzi. Martinnal pedig a hegy, a Cerro Torre végez. Ez lenne a lelőtt poén, de gyorsan hozzáteszem, hogy a két férfi viadala során, a film mértani középpontjában, meghal még valaki. Olyasvalaki, akinek nem kellett volna."

    ÁRMÁNY ÉS ÁLCA: "A kakukk valóban okos, agyalós madár, mégis néha épp az eszessége miatt jár pórul. Pontosabban azért, mert ennek az eszességnek is vannak határai." 2020.04.08. 19:33

    ÁRMÁNY ÉS ÁLCA:
    "A kakukk arról híresült el, hogy a tojását más madarak fészkébe csempészi, és a fióka felnevelését nálánál sokkal kisebb termetű madárfajokra, például a vörösbegyre vagy a nádiposzátára bízza. Kevesen tudják, hogy a kakukk bizonyos szempontból az álcázás nagymestere is. Képes mások álcázását utánozni. A madártojásokat általában szintén valamiféle rejtő-szín jellemzi, ami azonban fajonként változik; más a vörösbegy, a nádirigó, az énekes rigó és a barázdabillegető tojása. (Az alábbi kép a fekete rigó tojásait mutatja.)"

    HOGYAN HÓDÍTS KARANTÉN IDEJÉN? "Már nem is tudom, mióta vagyok itt önkéntes karanténban, de talán úgy 6-7 hete. Rögtön az elején arra lettem figyelmes, hogy géphangokat hallok a völgyből." 2020.03.29. 17:51

    HOGYAN HÓDÍTS KARANTÉN IDEJÉN?
    "Korábban többször is beszámoltam a területemre vonatkozó tervekről, többek között arról is, hogy a fásítás mellett feltett szándékom visszaadni a terület egy részének a vizet. A völgy ugyanis valaha láp vagy mocsár volt, a birtokhatár túloldalán ma is égerláperdőt találni. Beszéltem olyan környékbelivel, aki még vadkacsákat látott ebben a völgyben tömegével, s olyannal is, aki a területhatáron folyó patakon tanult horgászni. "

    TUDTAD, HOGY CSAK A HALOTT ÍRÓ A JÓ ÍRÓ? "Mindnyájan szeretnénk a lehető legtöbbet megtudni arról, amit szeretünk, de arról is, amit nem. Jó esetben." 2020.06.05. 19:09

    TUDTAD, HOGY CSAK A HALOTT ÍRÓ A JÓ ÍRÓ?
    "Vannak, akik rajonganak a kortárs magyar irodalomért, vannak, akik kevésbé, de tartozzon valaki bármelyik csoportba, azt hiszem, minden olvasó szeretne tisztában lenni a kortárs irodalom állapotával, minőségével, szereplőivel. De hányan veszik a fáradtságot, hogy éveken át vegyék és olvassák az aktuálisan megjelenő irodalmi folyóiratokat? A kortárs irodalom legfontosabb fórumát ugyanis még mindig a folyóiratok jelentik."

    REKVIEM AZ ÖREGEKÉRT: "Mintha ugyan egy öregember már nem érezne, mintha ugyan egy vénember, egy vénasszony nem sírna." 2020.04.16. 19:06

    REKVIEM AZ ÖREGEKÉRT:
    "Élj sokáig! Azt kívánom. De tudd, ha egyszer te haldokolsz majd, ha egyszer rád csap le váratlanul az utolsó óra, és egy olyan öregember arca rémlik fel előtted, akit sosem láttál, akkor tudd: Ő volt az. Valaki 2020-ból. Talán 2030-at, talán 2050-et írunk akkor, de tudd, az arc, amit akkor látsz, évtizedekkel korábban, 2020-ban halt meg. Talán fogják majd a kezed, talán beszélnek hozzád, talán leszel olyan szerencsés, és mégsem érzed azt a kezet, mégsem hallod azt a hangot, mégsem érzed magad szerencsésnek."

    HANGOSNOVELLA A SZERELEMRŐL: Ha nem fájt volna mindig így, hogy bár megszülettünk, mégsem lettünk." 2020.01.04. 10:11

    HANGOSNOVELLA A SZERELEMRŐL: Ha nem fájt volna mindig így, hogy bár megszülettünk, mégsem lettünk.
    "Kedves Mindenki! Az elmúlt években alig-alig raktam fel hangos novellát vagy írásokat. Még 2019-ben készítettem pár felvételt ebből a célból, s várhatóan felvételek tucatjai készülnek 2020 elején, úgy néz ki, hogy igen jó minőségben, stúdióban. Többen többször is jeleztétek tavaly, hogy örülnétek az ilyen videóknak, és én akkor azt ígértem: lesznek. Nem mondom, ezt sem sikerült elkapkodni, de lett, s lesz is időnként új is. Hogy mennyi, azt pontosan még nem tudom. Fogadjátok szeretettel Philemont! A legjobbakat kívánva: Cen’"

    40 ÉVES A VILÁG LEGJOBB ALBUMA: "Átváltozik az út, egy pillanat alatt útvesztővé. S minden útvesztő lélekvesztő is. S miden lélekvesztő elveszejti az észt és a tehetséget is." 2019.12.01. 18:41

    40 ÉVES A VILÁG LEGJOBB ALBUMA:
    "A kísérletekből konklúziókat vonunk le, megnézzük, mi hogyan működik, működik-e egyáltalán, aztán – ha elég kísérletet végeztünk – levonjuk a konzekvenciát, és lépünk. Változtatunk valamin. Létrehozunk az új tudás birtokában valamit. Ez az, ami az új kor elhatalmasodó kísérletezőkedvében és égig növekedő individualizmusában gyakran elmarad."