Halálkanyar – mondta a legendás helyre az a cimbora, aki felnőtt fejjel horgászni tanított. Gondoltam, csak ő hívja így, hisz hajlamos a túlzásokra. Ez itt Európa, ez itt a Kárpát-medence, azon belül is egy dombvidék, nem lehet itt semmi, ami méltó volna ilyen rémisztő névre, de másként ítéltem meg a dolgot, amikor először láttam a saját szememmel a hatalmas visszaforgót.
Folyók, patakok sodrása sok helyütt törik meg, s fordul vissza bennük a víz, gátak, kőszórások és sarkantyúk mögött.
Slavomir Mrozek lengyel író – az egyik nagy kedvencem – az idő természetéről írja azt, hogy olyan, mint a folyók: bizonyos helyeken örvényleni kezd, és visszafelé folyik, vagyis visszatér a múlt a jelenbe, ha tetszik, egymásba folynak vagy egyidejűek lesznek a különböző idősíkok.
Ez mindig eszembe jut, ha egy folyóban örvényeket, visszaforgókat látok, mert egy folyónál ez rendes jelenség mindenütt, ám amit a „Halálkanyarban” látni, az lenyűgöző, s egyszersmind rémisztő is.
A teljes írást és annak további részeit az alábbi linkeken találod 🙂
http://https://centauriweb.hu/archiv/legszebb-emlekeim/legvadabb-folyonal-arkon-bokron-harom-hataron/
http://https://centauriweb.hu/archiv/legszebb-emlekeim/10422-2/
http://https://centauriweb.hu/archiv/legszebb-emlekeim/10428-2/