{"id":64,"date":"2013-11-04T21:34:08","date_gmt":"2013-11-04T21:34:08","guid":{"rendered":"http:\/\/centauriweb.hu\/?page_id=64"},"modified":"2017-10-14T07:45:21","modified_gmt":"2017-10-14T07:45:21","slug":"black-penny","status":"publish","type":"page","link":"https:\/\/centauriweb.hu\/archiv\/novellak\/regenyreszletek\/black-penny\/","title":{"rendered":"Black penny (Az ember, aki \u00f6lni akart)"},"content":{"rendered":"
Kereken 20 \u00e9vig csak \u00edrtam, \u00edgy azt\u00e1n\u00a0a reg\u00e9nyek egy r\u00e9sze\u00a0m\u00e9g nem jelent meg.\u00a0Itt ezekb\u0151l a \u201ej\u00f6v\u0151b\u00e9li\u201d reg\u00e9nyekb\u0151l adok \u00edzel\u00edt\u0151t. J\u00f3 b\u00f6ng\u00e9sz\u00e9st!<\/span><\/h5>\n
\n

Mell\u00e9m sz\u00f6kkent, r\u00e1m \u00fcv\u00f6lt\u00f6tt, \u00e9s az els\u0151 keze \u00fcgy\u00e9be ker\u00fcl\u0151 j\u00f3kora \u00fcvegdarabbal l\u00e1bon d\u00f6f\u00f6tt \u2013 az alkalmi t\u0151r fels\u0151 r\u00e9sze persze az \u0151 tenyer\u00e9t v\u00e1gta sz\u00e9t; akkor \u00fcv\u00f6lt\u00f6tt csak fel igaz\u00e1n, \u00e9s \u00fagy, frissen, v\u00e9res teny\u00e9rrel kaptam k\u00e9t nagy \u00e1tsz\u00e1ll\u00f3t; leestem az \u00e1gyr\u00f3l; v\u00e9g\u00fcl kiszedt\u00fck Normant az ablakb\u00f3l. Harminch\u00e1rom helyen varrt\u00e1k \u2013 any\u00e1m kez\u00e9t h\u00e9t, az \u00e9n combom huszonegy \u00f6lt\u00e9ssel.<\/span><\/h4>\n<\/blockquote>\n

 <\/p>\n

MORGEN \u00c9S NORMAN <\/strong><\/h5>\n
\"black<\/a>

Fot\u00f3: Centauri<\/p><\/div>\n

L\u00e1ttam m\u00e1r k\u00f6d\u00f6t f\u00e1r\u00f3l f\u00e1ra terjedni \u00e9gerl\u00e1perd\u0151ben; gomolyogni lassan az \u00e1gy\u00fadomb k\u00f6r\u00fcl; l\u00e1ttam m\u00e1r f\u00f6ntr\u0151l, ahogy m\u00e9lyen alattam, a v\u00f6lgy v\u00f6dr\u00e9ben meg\u00fcl; \u00e1tfolyni \u00e9szakr\u00f3l d\u00e9lnek a hegyszoroson; l\u00e1ttam r\u00e9tegz\u0151dni a hazavezet\u0151 aszfalt f\u00f6l\u00f6tt; l\u00e1ttam percek alatt lesz\u00e1ll\u00f3 \u00e9s felsz\u00e1ll\u00f3 k\u00f6d\u00f6t; l\u00e1ttam hetekig gy\u00fcleml\u0151, fojtogat\u00f3 szmogot; a Simpson-szoros partjain\u00e1l \u00e1lltam olyan s\u0171r\u0171ben is, melyben nem l\u00e1ttam az orrom hegy\u00e9t; de akkora k\u00f6d\u00f6t m\u00e9g soha sehol, ami azon a ny\u00e1ron bennem volt.<\/span><\/h5>\n
J\u00faliusra eg\u00e9sz egyszer\u0171en \u00fagy gondoltam, hogy Linna elhagyott; csak \u00fagy!, l\u2019art pour l\u2019art<\/em>, \u00edgy j\u00f6tt ki a l\u00e9p\u00e9s, csap\u00f3, snitt, ennyi! El nem k\u00e9pzelhettem: ha nem akar meg\u00f6lni, mi\u00e9rt nem j\u00f6n? M\u00e1sra gondolni se tudtam. Odakint \u0151rj\u00f6ng\u00f6tt a k\u00e1nikula, izzadtak a falak, m\u00e9zg\u00e1sodtak a f\u00e1k, habzottak a tet\u0151k, megolvadtak a red\u0151ny\u00f6k, egym\u00e1sba ragadtak f\u00fcvek, legyek, levelek. Felh\u00f3lyagosodott az \u00e9g, \u00e9s lihegtek a b\u0151rr\u00e1kos erd\u0151k. De \u00e9n \u00fagy dideregtem, mint aki a Beaufort-tenger j\u00e9gmezej\u00e9n vesztegel. D\u00e9lut\u00e1nonk\u00e9nt \u2013 n\u00e9gy fel\u00e9 \u2013 r\u00f6vid, de vehemens viharok adtak a t\u00e1jnak a megolvad\u00e1s al\u00f3l n\u00e9mi feloldoz\u00e1st. N\u00e9ha az ork\u00e1nerej\u0171 sz\u00e9l h\u00e9t\u00e1g\u00fa vill\u00e1mokat hozott. Azt\u00e1n mindig \u2013 minden istenverte nap \u2013 cs\u00f6ndes, langyos, g\u0151z\u00f6lg\u0151 alkony j\u00f6tt. Vacogva n\u00e9ztem, ahogy gy\u00edkok s\u00fctk\u00e9reznek a sz\u00e1rad\u00f3 levendul\u00e1k k\u00f6z\u00f6tt.<\/span><\/h5>\n
Fogalmam nincs arr\u00f3l, meddig nem ettem. Mindenesetre, amikor j\u00falius k\u00f6zep\u00e9n sem adtam \u00e9letjelt, any\u00e1m felj\u00f6tt a h\u00e1zhoz; \u00e9pp arra j\u00e1rt, \u00e9s bekukkantott, h\u00e1tha ott vagyok; mit lehet tudni?, amilyen h\u00fclye ez a Morgen! F\u00e1ztam, \u00e9s aludtam. Any\u00e1m olyan r\u00e9m\u00fclt arccal torpant meg a k\u00fcsz\u00f6b\u00f6n, a felmagasod\u00f3 k\u00f3r\u00f3k k\u00f6z\u00f6tt, hogy hossz\u00fa m\u00e1sodpercekig nem ismertem fel. Mikor v\u00e9gre r\u00e1eszm\u00e9ltem, hogy a r\u00e9miszt\u0151 idegen, aki megzavarja vacog\u00e1som, az ott az any\u00e1m, csak annyit k\u00e9rdeztem: \u201eMit akarsz?\u201d Any\u00e1m visszak\u00e9rdezett: \u201eVan fogalmad arr\u00f3l, hogy n\u00e9zel ki?\u2026 Mikor ett\u00e9l utolj\u00e1ra?\u201d \u2013 Nem tudtam v\u00e1laszolni. Addig eszembe se jutott, hogy nem eszem. Sosem voltam \u00e9hes. Csak f\u00e1ztam nagyon. Any\u00e1m k\u00e9ts\u00e9gbeesett, mondta, hogy ez nem norm\u00e1lis, ebbe meg lehet halni, de akkor ne mondjam, hogy err\u0151l is \u0151 tehet! Megnyugtattam: err\u0151l <\/em>nem.<\/span><\/h5>\n
H\u00e1rom h\u00f3napig v\u00e1rtam Linn\u00e1t. De nem \u00fagy, ahogy v\u00e1rni szok\u00e1s. \u00c9n m\u00e1st nem csin\u00e1ltam \u2013 csak v\u00e1rtam, majdnem sz\u00e1z napig. \u00dagy r\u00e9mlett, hogy id\u0151pontot is megbesz\u00e9lt\u00fcnk, mikor j\u00f6nni fog. J\u00falius elej\u00e9n \u2013 a \u201emegbesz\u00e9lt id\u0151pontban\u201d \u2013 h\u00e1rom napot \u00e9s h\u00e1rom \u00e9jjelt \u00fcltem v\u00e9gig, csaknem mozdulatlanul a f\u00e9lig leh\u00fazott red\u0151ny m\u00f6g\u00f6tt, az ablakban, alv\u00e1s n\u00e9lk\u00fcl; a legkisebb zajra is atomjaimra bomlottam; h\u00e1rom napon \u00e1t j\u00f6ttek-mentek a kocsik, j\u00f6ttek-mentek a viharok, alkonyok, est\u00e9k, fecsk\u00e9k, s\u00fcn\u00f6k \u00e9s bogarak; sz\u00e9l csapkodta a f\u00e9lk\u00e9sz h\u00e1z ajt\u00f3it; a f\u00f6ldszint \u00e9s az emelet k\u00f6z\u00f6tt, k\u00f6t\u00e9len-f\u00e9l\u00faton hagyott malteros v\u00f6d\u00f6r \u00fagy lengett ide-oda, mint az inga; suhogott a liliomfa lombja, meg-megreccsentek a bej\u00e1rati pall\u00f3k; a f\u00e1kr\u00f3l hol itt, hol ott pottyant valami \u2013 de Linna nem j\u00f6tt. A k\u00e9ts\u00e9gbees\u00e9st\u0151l \u00e9s kialvatlans\u00e1gt\u00f3l eszemet vesztettem; eleinte sz\u00f6rny\u0171 k\u00eds\u00e9rt\u00e9sek j\u00f6ttek; tervek, \u00f6tletek, pokoli k\u00e9sztet\u00e9sek; v\u00e9g\u00fcl l\u00e1tom\u00e1sok: l\u00e1ngv\u00f6r\u00f6s figur\u00e1k \u00fcltek a f\u00e1kra, b\u00fatorokra, falakra; az\u00f3ta se l\u00e1ttam olyan sz\u00e9pet!; gy\u00f6ny\u00f6r\u0171ek voltak; vonz\u00f3ak, ny\u00e1jasak, kedvesek \u00e9s pirosak!; bezzeg \u0151k elj\u00f6ttek \u2013 igaz, nem annyira hozz\u00e1m, mint ink\u00e1bb \u00e9rtem! Integettek. \u00c9rtettek mindent \u2013 v\u00e9gre valaki! \u2013, \u00edgy h\u00e1t nem sz\u00f3ltak egy sz\u00f3t sem, csak ellept\u00e9k a szob\u00e1t, az udvart, a f\u00e1k \u00e1gait; a leszakadt ereszr\u0151l l\u00f3gatt\u00e1k apr\u00f3 l\u00e1baikat, halomban hevertek a teraszon; volt, ahol sorban, mint a bel\u00fclr\u0151l izz\u00f3 rubinok egy nyak\u00e9ken, a gyepen v\u00e9letlenszer\u0171en sz\u00e9tsz\u00f3r\u00f3dva, hol itt, hol ott felbukkanva egy-egy vakondt\u00far\u00e1sb\u00f3l, fat\u00f6rzs m\u00f6g\u00fcl; a sarkokban \u00fagy ny\u00fczs\u00f6gtek, mint a hangy\u00e1k, s alig voltak nagyobbak; a m\u00e1sik helyen, a kapuban vagy h\u00fasz m\u00e9ter magas langal\u00e9ta \u00e1llt; v\u00e1ll\u00e1n kisebbek \u00fcltek; azokon meg amolyan zsebd\u00e9monok! S \u00fajabbak m\u00e1sztak-b\u00fajtak ki hajt\u00f3k\u00e1juk m\u00f6g\u00fcl, \u00f6veikb\u0151l, sz\u00e1jukb\u00f3l, orrukb\u00f3l. S mind-mind nagyon kedves volt. Vonz\u00f3 \u00e9s sz\u00e9p. J\u00f3indulat\u00fa. \u00c9s mindny\u00e1jan, kicsik \u00e9s nagyok, \u00fccs\u00f6r\u00f6gve \u00e9s hemzsegve is, mind engem n\u00e9ztek, s lass\u00fa, kenetteljes mozdulattal intettek fel\u00e9m: \u201eGyere!, gyere csak! Ne v\u00e1rj tov\u00e1bb, \u00e9s ne aludj, gyere, tarts vel\u00fcnk!\u201d J\u00f3l tudtam: a v\u00e9g angyalai \u0151k \u2013 de ki hitte volna, hogy a hal\u00e1l zs\u00e1kutc\u00e1ja ilyen gy\u00f6ny\u00f6r\u0171, h\u00edvogat\u00f3, megnyugtat\u00f3 \u00e9s j\u00f3!? Olyan kellemesen ijeszt\u0151, hogy meghalni is elfelejtek \u2013 egyszer\u0171en el\u00e1julok.<\/span><\/h5>\n
Augusztus v\u00e9g\u00e9ig senki se keresett. A f\u00e9ltestv\u00e9reim, Selma \u00e9s Norman, eszembe se jutottak. Csak Linna j\u00e1rt a fejemben. Any\u00e1m a h\u00f3 v\u00e9g\u00e9n k\u00e9tszer is felj\u00f6tt; ennival\u00f3t hozott, de csak falatok mentek le a torkomon. F\u00e1jt a r\u00e1g\u00e1s. A nyel\u00e9s maga volt a k\u00edn. Megfenyegetett: ha nem eszem, dilih\u00e1zba csukat. Mire \u00e9n is megfenyegettem: ha kijutok, r\u00e1farag. T\u00f6bb\u00e9 nem j\u00f6tt.<\/span><\/h5>\n
\u00c9s amilyen h\u00fclye voltam, nemes egyszer\u0171s\u00e9ggel felfordulok ott \u2013 ha engedik. Szeptember negyedik\u00e9n \u00e9jjel viszont azt \u00e1lmodtam, hogy eszembe jut Norman, akit sose szerettem, aki mindig tasz\u00edtott; a l\u00e1tv\u00e1nya, a hangja, a szaga; minden, ami hozz\u00e1 tartozott. \u00c1lmomban any\u00e1mmal vacsor\u00e1ztam. A szob\u00e1ban der\u00e9kig \u00e9rt a langyos z\u00f6ldbors\u00f3f\u0151zel\u00e9k. \u00dagy \u00fclt\u00fcnk benne, mint k\u00e9t nyugd\u00edjas a term\u00e1lmedenc\u00e9ben. Az asztallap viszont tiszta volt; b\u00e1r sarkai a f\u0151zel\u00e9kbe l\u00f3gtak, az abrosz h\u00f3feh\u00e9r. Sz\u00e9p ter\u00edt\u00e9k, meisseni porcel\u00e1n, ez\u00fcstkanalak. K\u00f6z\u00e9pen szamov\u00e1r. Lapost\u00e1ny\u00e9ron mer\u0151kan\u00e1l. Id\u0151nk\u00e9nt azzal mert\u00fcnk a szoba p\u00fcr\u00e9j\u00e9b\u0151l. Kom\u00f3tosan szedt\u00fcnk-ett\u00fcnk, szedt\u00fcnk-ett\u00fcnk, \u00fajra \u00e9s \u00fajra; nem voltunk se \u00e9hesek, se j\u00f3llakottak. Mikor az asztalra cseppentettem n\u00e9mi f\u0151zel\u00e9ket, any\u00e1m a rajong\u00e1s im\u00e1dat\u00e1val, halkan sz\u00f3lt: \u201eEjnye, Morgen!\u201d \u2013 s e hangs\u00falyr\u00f3l eszembe jutott Norman. Nem sokkal k\u00e9s\u0151bb any\u00e1m \u2013 k\u00f6nnyed, vil\u00e1gi hangs\u00fallyal \u2013 azt k\u00e9rte, menjek el m\u00e1snap a k\u00f3rh\u00e1zba Normanhez, vigyek neki ruh\u00e1t, narancsot, k\u00e9rdezzem meg, j\u00f3l van-e, \u00e9s lehet-e m\u00e1r tudni valamit a m\u0171t\u00e9tr\u0151l. \u00c9n meg \u2013 \u00e9ppoly kelletlen\u00fcl, mint mindig \u2013 tudom\u00e1sul v\u00e9ve any\u00e1m \u00f3haj\u00e1t, m\u00e1snap reggel fel\u00f6lt\u00f6ztem, beraktam a zs\u00e1kba a csomagot Normannek, any\u00e1m level\u00e9t a kezel\u0151orvosnak, \u00e9s buszra sz\u00e1lltam. Unottan z\u00f6tyk\u00f6l\u0151dtem f\u00e9l napon \u00e1t, \u00e9s m\u00e1r a visszautat tervezgettem: mit teszek azut\u00e1n, hov\u00e1 megyek-b\u00fajok, hogy any\u00e1mmal vagy Normannel ne tal\u00e1lkozzam h\u00f3napokig? Legsz\u00edvesebben be se mentem volna hozz\u00e1, csak odaadom a n\u0151v\u00e9reknek a csomagot, tess\u00e9k!, itt a ruha, itt a narancs, etess\u00e9k meg vele, amikor kedv\u00fck tartja, itt meg any\u00e1m levele a doktor \u00farnak, j\u00f3l van, ugye? (ki mondana olyat \u00e9pp nekem, hogy nagy a gond!?), nagyszer\u0171!, viszontl\u00e1t\u00e1sra!, azt\u00e1n ki a kapun, ir\u00e1ny a buszmeg\u00e1ll\u00f3, sose l\u00e1ssam ezt a helyet!, a d\u00fcl\u00f6ng\u00e9l\u0151 gyerekeket, a tol\u00f3kocsikat, a kloty\u00f3ajt\u00f3nak t\u00e1masztott famank\u00f3kat, \u00e9s ne facsarja t\u00f6bb\u00e9 orromat az a szag; olyan orvoss\u00e1gok szaga, amelyeket napj\u00e1ban \u00f6tsz\u00f6r gy\u00f3gy\u00edthatatlan betegeknek adnak.<\/span><\/h5>\n
J\u00f6tt is egy ismer\u0151s n\u0151v\u00e9r, nagyon meg\u00f6r\u00fcltem, sim\u00e1n ment minden, odaadtam neki a csomagot \u00e9s a levelet, ahogy azt a buszon kigondoltam, \u00e9s m\u00e1r a kij\u00e1rat fel\u00e9 mas\u00edroztam, amikor furcsa vonz\u00e1st, er\u0151s nyugtalans\u00e1got \u00e9reztem, \u00e9s az egyik k\u00f3rterem ajtaja \u2013 \u00e9pp amikor elhaladtam mellette \u2013 a huzatt\u00f3l kiny\u00edlt. Az ajt\u00f3val szemk\u00f6zt Norman \u00fclt az \u00e1gyban egy rosszul siker\u00fclt t\u00f6r\u00f6k\u00fcl\u00e9sf\u00e9l\u00e9ben; \u00fagy meredt r\u00e1m, mint m\u00e9g soha. F\u00e9ktelen csod\u00e1latot \u00e9s megal\u00e1z\u00f3 szeretetet sug\u00e1rzott; er\u0151s \u00e9s folyamatos sz\u00e9l f\u00fajt fel\u0151le, a hajsz\u00e1laim lebegtek, a trik\u00f3m lobogott; lassan er\u0151s\u00f6d\u00f6tt; el\u0151red\u0151ltem, hogy el ne essem, \u00e9s j\u00f6tt egy pillanat \u2013 mert sok\u00e1ig \u00e1lltam abban a d\u00e9moner\u0151s huzatban \u2013, mikor m\u00e1r nemcsak szeretetet \u00e9reztem benne; nemcsak v\u00e1gy\u00f3d\u00e1st azok ut\u00e1n, akik eg\u00e9szs\u00e9gesek, nem szarnak be, tudnak \u00edrni-olvasni, a j\u00e1tsz\u00f3t\u00e9ren j\u00e1tszhatnak, huzig\u00e1lj\u00e1k a l\u00e1nyok haj\u00e1t \u00e9s szokny\u00e1j\u00e1t, hanem az \u00e9rtelem, a t\u00f6k\u00e9letes, kiteljesedett, vegytiszt\u00e1n mag\u00e1nyos \u00f6ntudat sug\u00e1rz\u00e1s\u00e1t; hogy Norman egy\u00e1ltal\u00e1n nem h\u00fclye, csak m\u00e1s! \u00c9s \u00e9hezik, haldoklik, igen!, \u00e9hen hal \u00f3r\u00e1kon bel\u00fcl, mert soha egy falatot nem ehetett abb\u00f3l, amib\u0151l a t\u00f6bbiek legal\u00e1bb morzs\u00e1kat t\u00f6bb-kevesebb rendszeress\u00e9ggel megkaptak. Hogy \u0151 ebb\u0151l soha semmit nem kapott, nemcsak \u00e9rzi, hanem tudja is, \u00e9s ez kegyetlen kett\u0151ss\u00e9g! \u00dagy megsajn\u00e1ltam, hogy k\u00e9nytelen voltam bemenni, szeretettel n\u00e9zni r\u00e1, megbocs\u00e1t\u00e1ssal; s ahogy meg\u00e1lltam, hozz\u00e1 eg\u00e9szen k\u00f6zel, nem b\u00edrtam meg\u00e1llni, hogy torzonborz fej\u00e9n v\u00e9gig ne sim\u00edtsak, mire \u0151 vadul bel\u00e9m karolt, majd\u2019 kiesett az \u00e1gyb\u00f3l, a karj\u00e1t \u00e1tpr\u00e9selte a r\u00e1csokon, \u00e9s olyat l\u00e1ttam \u00e1lmomban, amit addig soha senki: Norman szem\u00e9t k\u00f6nnyek bor\u00edtott\u00e1k el! De nem s\u00edrt, csak k\u00f6nnyezett, ak\u00e1r vid\u00e9ki templomok olt\u00e1rk\u00e9peinek s\u00e1padtan mosolyg\u00f3 szentjei; \u00e9s tartott engem; felt\u00e1masztott, \u00e9letet oltott-lehelt bel\u00e9m, \u00e9n meg csak \u00e1lltam ott, \u00e9s tiszt\u00e1n tudtam, hogy boldog vagyok!; Norman is az, ehhez pedig csak mi ketten kellett\u00fcnk \u2013 hihetetlen, de senki m\u00e1s!<\/span><\/h5>\n
Alig aludtam n\u00e9h\u00e1ny \u00f3r\u00e1t, m\u00e9gis m\u00e1r hajnali f\u00e9l n\u00e9gykor felriadtam. Az udvar vaks\u00f6t\u00e9t volt, a h\u00e1z fagyos. F\u00e1ztam, lesz\u00e1llt az els\u0151 \u0151szi k\u00f6d, \u00e9s hullott az alma; hallottam a tompa puffan\u00e1sokat a s\u00f6t\u00e9tb\u0151l. \u00dcltem ott dermedten, csapzottan, sov\u00e1nyan, kij\u00f3zanodva; elviselhetetlen sz\u00e9gyen\u00e9rzettel, nyugtalanul; hol Linna jutott eszembe, hol meg Norman. Mikor is l\u00e1ttam utolj\u00e1ra? K\u00e9t h\u00f3napja, n\u00e9gy h\u00f3napja? Atya\u00e9g! Legal\u00e1bb m\u00e1sf\u00e9l \u00e9ve!! Igen, m\u00e1sf\u00e9l \u00e9vig fel\u00e9 se n\u00e9ztem, mert vagy az alma m\u00e1terben voltam, vagy Linn\u00e1n\u00e1l, vagy b\u00e1rhol m\u00e1sutt, csak ne kelljen r\u00e1 gondolnom, de hi\u00e1ba! Itt van most ez az \u00e1lom, t\u00f6bb\u00e9 nem ker\u00fclhetem el \u0151t! M\u00e1sf\u00e9l \u00e9v. Val\u00f3sz\u00edn\u0171tlennek l\u00e1tszott, hogy Norman egy\u00e1ltal\u00e1n eml\u00e9kszik r\u00e1m, vagy sz\u00e1mon tartan\u00e1, ak\u00e1r csak a maga m\u00f3dj\u00e1n is, hogy valahol, a sz\u00e1m\u00e1ra t\u00f6k\u00e9letesen \u00e9rthetetlen t\u00e9r\/vil\u00e1g\/kozmosz fogalm\u00e1n bel\u00fcl ott vagyok \u00e9n is, a b\u00e1tyja, a f\u00e9ltestv\u00e9re. \u00c1m ha m\u00e9gis?!<\/span><\/h5>\n
N\u00e9gy sem m\u00falt, mikor a zuhany alatt, a j\u00e9ghideg v\u00edzben \u00e1lltam m\u00e1r \u2013 \u00e9s boldognak \u00e9reztem magam. Normanhez megyek, gondoltam, nem is sz\u00e1m\u00edt r\u00e1! Bizony\u00e1ra az t\u00f6rt\u00e9nik majd, ami \u00e1lmomban! \u00c9s ahogy visszaeml\u00e9keztem r\u00e1, m\u00e1r nem is t\u0171nt olyan ellenszenvesnek. Alig v\u00e1rtam, hogy induljon az els\u0151 busz. \u00dagy \u00e9reztem \u2013 akkor el\u0151sz\u00f6r \u2013, hogy Norman ketrecbe z\u00e1rt, de tiszteletre m\u00e9lt\u00f3 vad\u00e1llat, aki vajmi keveset tehet arr\u00f3l, hogy n\u00e9ha most is a gaty\u00e1ba \u00fcr\u00edt. Mi t\u00f6bb! Ketrece is tiszteletre m\u00e9lt\u00f3nak t\u0171nt, mert ennyi r\u00e1csot ki l\u00e1tott m\u00e1r?; \u00e9s ki az, akit \u00edgy kell \u0151rizni, elz\u00e1rni el\u0151lem, h\u00e9t lakattal, vizes\u00e1rokkal, \u00e1rammal, ac\u00e9lt\u00fcsk\u00e9kkel \u00e9s v\u00e1rfallal! Nem tudni, ki \u0151, de nem ak\u00e1rki<\/em>! Mert Norman a betegs\u00e9gek olyan arzen\u00e1lj\u00e1val b\u00fcszk\u00e9lkedhetett, ami p\u00e1rj\u00e1t ritk\u00edtotta m\u00e9g az aff\u00e9le klinik\u00e1kon is, ahol utols\u00f3 \u00e9veiben \u00fagy hurcolt\u00e1k k\u00f6rbe, mint a v\u00e9res kardot! Ahol \u0151 volt az els\u0151, akihez bevitt\u00e9k a medikusokat \u2013 hadd tanuljanak hamar sokat!<\/span><\/h5>\n
\u00dagy haladtam a s\u00f6t\u00e9t utc\u00e1n, \u00fctemesen-g\u00e9piesen \u00e9s lelkesen a v\u00e1ros fel\u00e9, mint a holdk\u00f3rosok; mint akit k\u00f6t\u00e9len h\u00faznak! Tudom, milyen az. Mert Norman persze ezen is \u00e1tesett. Val\u00f3s\u00e1gos \u00e1llatorvosi l\u00f3v\u00e1 v\u00e1lt kamaszkor\u00e1ra. A kezd\u0151d\u0151 elmebaj valamennyi t\u00fcnete \u00e9s minden l\u00e9tez\u0151 gyermekbetegs\u00e9g fellelhet\u0151 volt rajta, a fitymasz\u0171k\u00fclett\u0151l a kel\u00e9sekk\u00e9 fejl\u0151d\u0151 pattan\u00e1sokig, \u00edgy h\u00e1t voltak\u00e9pp m\u00e1r nem is csod\u00e1lkoztunk, amikor \u00e9jszak\u00e1nk\u00e9nt felkelt, \u00e9s szab\u00e1lyosan elcsavargott. Iskolat\u00e1rsaim k\u00e9tkedtek. Azt mondt\u00e1k, hogy holdk\u00f3ross\u00e1g csak a filmekben van. Annyiban igazuk volt, hogy Norman nem a tet\u0151n j\u00e1rk\u00e1lt, nem csak holdt\u00f6ltekor, \u00e9s a kez\u00e9t sem ny\u00fajtotta maga el\u00e9, de ett\u0151l eltekintve mindenben megegyezett a holdk\u00f3rosokkal. \u00c9pp\u00fagy nem tudott mag\u00e1r\u00f3l, \u00e9s \u00e9pp\u00fagy fura dolgokat vitt v\u00e9ghez: kipakolta a szekr\u00e9nyeket, belevizelt a frizsiderbe, leakasztotta a konyhafalr\u00f3l a legal\u00e1bb sz\u00e1z fejb\u0151l \u00e1ll\u00f3 fokhagymaf\u00fcz\u00e9rt, \u00e9s mire \u00e9szrevett\u00fck, felszecsk\u00e1zta az eg\u00e9szet; vagy bet\u00e9vedt a szomsz\u00e9dunkhoz, \u00e1tslattyogott az el\u0151szob\u00e1n, eg\u00e9szen a h\u00e1l\u00f3ig, \u00e9s befek\u00fcdt a hatvann\u00e9gy \u00e9ves, nyugd\u00edjas \u00f6k\u00f6lv\u00edv\u00f3 \u00e9s k\u00f6v\u00e9r feles\u00e9ge k\u00f6z\u00e9. Amikor a v\u00e9n buny\u00f3s fel\u00e9bredt, felkapcsolta a l\u00e1mp\u00e1t, s megpillantotta Normant: b\u00e1rgy\u00fa mosollyal \u00e9pp arra k\u00e9sz\u00fclt, hogy \u00e1tkarolja a feles\u00e9g\u00e9t; erre a neh\u00e9zs\u00faly\u00fa nyugd\u00edjas felpattant, a v\u00e1ll\u00e1n\u00e1l fogva kiemelte Normant az \u00e1gyb\u00f3l \u2013 legal\u00e1bbis \u00e9n \u00edgy k\u00e9pzelem \u2013, majd a padl\u00f3hoz teremtette. Am\u00fagy is ut\u00e1lta. T\u00f6bbsz\u00f6r is a l\u00e1bt\u00f6rl\u0151j\u00fckre szart. Eleinte azt hitt\u00e9k, hogy a f\u00f6ldszinti n\u00e9ni pudlija, \u00e1m k\u00e9s\u0151bb kider\u00fclt, hogy Norman a tettes. A mi csodabogarunk n\u00e9pszer\u0171s\u00e9gi indexe a null\u00e1ra zuhant akkor \u2013 s m\u00e9g ez is! Teh\u00e1t j\u00f3l a f\u00f6ldh\u00f6z v\u00e1gta. Mi csak annyit hallottunk a folyos\u00f3r\u00f3l, a nyitott bej\u00e1rati ajt\u00f3n \u00e1t, hogy valaki felord\u00edt: az any\u00e1d! \u2013 \u00e9s egy nyekken\u00e9st (bel\u00e9remegett a f\u00f6d\u00e9m is), kisv\u00e1rtatva pedig Norman hal\u00e1lh\u00f6rg\u00e9s\u00e9t. Akkor kerest\u00fck m\u00e1r \u0151t. L\u00e1ttuk: a lak\u00e1sajt\u00f3 nyitva, csak\u00fagy, mint a buny\u00f3s ajtaja, h\u00e1t gondoltuk, oda kavart be a szerencs\u00e9tlen. Ut\u00e1nament\u00fcnk, \u00e9s amikor el\u00e9rt\u00fck az \u00f6regek h\u00e1l\u00f3j\u00e1t, l\u00e1tjuk \u00e1m, hogy a tata jobbj\u00e1val Norman pizsamagall\u00e9rj\u00e1t markolja, m\u00edg balj\u00e1val meg\u00e1ll\u00e1s n\u00e9lk\u00fcl pofozza, dirr-durr, dirr-durr, az any\u00e1d!, err\u0151l, arr\u00f3l, egy tenyeres, egy fon\u00e1k \u2013 az ijeszt\u0151 erej\u0171 mafl\u00e1sokat oly g\u00e9piesen osztja, mintha holdk\u00f3ros volna \u0151 is. Norman sz\u00e1j\u00e1b\u00f3l fr\u00f6cs\u00f6g\u00f6tt a v\u00e9rcsatak. Mire kiszabad\u00edtottuk, szeg\u00e9ny \u00fagy t\u00e1togott, ak\u00e1r a partra vetett laposkeszeg, s ahelyett, hogy kik\u00f6pte volna a v\u00e9rt, nyeldekelte; hi\u00e1ba k\u00e9rlelt\u00fck, nyissa ki a sz\u00e1j\u00e1t \u2013 mert f\u00e9lt\u00fcnk, hogy megfullad \u2013, csak nyelte \u00e9s nyelte, az utols\u00f3 cseppig! R\u00e9m\u00fclten b\u00e1mult r\u00e1nk, \u00e9s hab\u00e1r t\u00f6kkel\u00fct\u00f6tt h\u00fclye volt, aki k\u00e9thavonta mukkant egyet-egyet, ez\u00fattal m\u00e9gis vil\u00e1gosan l\u00e1tszott rajta, hogy megd\u00f6bbent! Nem tudott mag\u00e1r\u00f3l, amikor \u00e1tment; k\u00e9s\u0151bb viszont nagyon is j\u00f3l tudta, mi van: az, hogy \u00e9rthetetlen m\u00f3don idegen \u00e1gyban \u00e9bredt, \u00e9s a \u201eszomsz\u00e9d b\u00e1csi\u201d kis h\u00edj\u00e1n agyonverte! Durva \u00e9jszak\u00e1k voltak. Amikor nagyon elharap\u00f3zott ez a dolog Normann\u00e9l, nem b\u00edzhattunk m\u00e1r abban, hogy id\u0151vel kin\u00f6vi. Bel\u00e1ttuk, ha nem tesz\u00fcnk semmit, akkor az \u00e9jszakai lid\u00e9rcnyom\u00e1s is \u00e1lland\u00f3sulni fog, csak\u00fagy, mint a t\u00f6bbi r\u00f6geszm\u00e9je. Any\u00e1m utas\u00edtott, hogy \u00e9jszaka maradjak fenn, ink\u00e1bb vesz nekem walkmant, csak virrasszak egy kicsit, hallgassak zen\u00e9t, b\u00e1r sokkal jobban \u00f6r\u00fclne, ha addig is tanuln\u00e1m a n\u00e9met szavakat, de v\u00e9g\u00fcl is mindegy, most az a legfontosabb, hogy amikor l\u00e1tom Normant felkelni, \u00e9bresszem fel! Az els\u0151 \u00e9jszaka nem t\u00f6rt\u00e9nt semmi. A m\u00e1sodikon elaludtam. A harmadikon l\u00e1tom, ahogy Norman g\u00e9piesen fel\u00fcl, \u00fagy marad n\u00e9h\u00e1ny pillanatra, majd fel\u00e1ll, \u00e9s elindul az erk\u00e9lyajt\u00f3 fel\u00e9, vagyis az \u00e1gyamhoz, amit lefekv\u00e9s el\u0151tt mindig odah\u00faztunk, mivel egyszer kiment az erk\u00e9lyre is, \u00e9s majdnem kiesett. R\u00e1sz\u00f3ltam, de nem reag\u00e1lt, hanem elindult fel\u00e9m, hossz\u00fa, elny\u00fajtott, lass\u00fa l\u00e9ptekkel. Na!, gondoltam, most megfoglak! \u2013 \u00e9s l\u00e9lekben arra is felk\u00e9sz\u00fcltem, hogy ha kell, ha m\u00f3d ny\u00edlik r\u00e1, adok neki \u00e9n is egyet! Most az egyszer any\u00e1m is eln\u00e9zn\u00e9! Amikor Norman karny\u00fajt\u00e1snyira \u00e9rt, pr\u00f3b\u00e1ltam meg\u00e1ll\u00edtani: id\u00e1ig \u00e9s ne tov\u00e1bb! De a betegesked\u0151, v\u00e9kony, n\u00e1lam m\u00e1sf\u00e9l fejjel alacsonyabb Normanben ijeszt\u0151 er\u0151 volt, \u00e9s fell\u00f6k\u00f6tt! Megr\u00e9m\u00fcltem. Ez m\u00e1r sok! Pedig h\u00e1travolt m\u00e9g a fekete leves. Norman \u2013 kihaszn\u00e1lva, hogy feld\u0151ltem \u2013 tov\u00e1bbment, megbotlott a l\u00e1bamban, \u00e1tesett rajtam, egyenest az erk\u00e9lyajt\u00f3 dupla \u00fcvegt\u00e1bl\u00e1j\u00e1ba, \u00e9s kaotikus cs\u00f6r\u00f6mp\u00f6l\u00e9s k\u00eds\u00e9ret\u00e9ben \u00f6sszekaszabolta mag\u00e1t! A k\u00f6vetkez\u0151 pillanatban jeges leveg\u0151 t\u00f3dult a szob\u00e1ba, a f\u00fcgg\u00f6nyt a mennyezetig emelte a sz\u00e9l, beviharzott any\u00e1m, \u00e9s felkapcsolta a l\u00e1mp\u00e1t. Rem\u00e9ltem, hogy \u00e9n is \u00f6sszev\u00e1gtam magam. Az biztosnak t\u0171nt, hogy Norman mer\u0151 v\u00e9r lesz, m\u00e1sk\u00fcl\u00f6nben nem hozn\u00e1 a form\u00e1t. De meg kellett \u00e1llap\u00edtanom, hogy szil\u00e1nk sincs rajtam, nemhogy s\u00e9r\u00fcl\u00e9s. Any\u00e1m szem\u00e9ben \u00f6rv\u00e9nylett a sal\u00e1taz\u00f6ld bossz\u00fav\u00e1gy. Mell\u00e9m sz\u00f6kkent, r\u00e1m \u00fcv\u00f6lt\u00f6tt, \u00e9s az els\u0151 keze \u00fcgy\u00e9be ker\u00fcl\u0151 j\u00f3kora \u00fcvegdarabbal l\u00e1bon d\u00f6f\u00f6tt \u2013 az alkalmi t\u0151r fels\u0151 r\u00e9sze persze az \u0151 tenyer\u00e9t v\u00e1gta sz\u00e9t; akkor \u00fcv\u00f6lt\u00f6tt csak fel igaz\u00e1n, \u00e9s \u00fagy, frissen, v\u00e9res teny\u00e9rrel kaptam k\u00e9t nagy \u00e1tsz\u00e1ll\u00f3t; leestem az \u00e1gyr\u00f3l; v\u00e9g\u00fcl kiszedt\u00fck Normant az ablakb\u00f3l. Harminch\u00e1rom helyen varrt\u00e1k \u2013 any\u00e1m kez\u00e9t h\u00e9t, az \u00e9n combom huszonegy \u00f6lt\u00e9ssel.<\/span><\/h5>\n
K\u00e9s\u0151bb Norman \u00e1gy\u00e1hoz vizes lav\u00f3rt raktunk; amikor felkelve belel\u00e9pett, automatikusan visszafek\u00fcdt, \u00e9s aludt tov\u00e1bb. N\u00e9h\u00e1ny h\u00e9t m\u00falva elvett\u00fck a lav\u00f3rt, s Norman m\u00e1r lav\u00f3r n\u00e9lk\u00fcl is visszafek\u00fcdt. Akkor viszont j\u00f6tt az \u0151 p\u00e1ratlan kamaszkora! \u00c1llati m\u00e9rt\u00e9kben izmosodott; ahelyett, hogy megny\u00falt volna, olyan lett, mint Quasimodo zsugor\u00edtott m\u00e1sa! D\u00fas jeti-gyapj\u00fa fejl\u0151d\u00f6tt r\u00e1, arca elvesztette gyermeteg von\u00e1sait; legal\u00e1bb harminc\u00e9vesnek hatott, \u00e9s megg\u00f6rnyedt a sok \u00fcld\u00f6g\u00e9l\u00e9st\u0151l, noha az ereje ijeszt\u0151 volt. Mindezek tetej\u00e9be egy sz\u00e9p napon any\u00e1m felfedezte, hogy megduzzadtak a mellbimb\u00f3i. Rohant vele a szakorvosokhoz (nehogy Kingkong-l\u00e1ny v\u00e1lj\u00e9k bel\u0151le!), akik j\u00f3l ismert\u00e9k m\u00e1r Normannel egy\u00fctt. Meg se lep\u0151dtek. Tal\u00e1ltak m\u00e9g rajta hereflikkflakkot meg fitymasz\u0171k\u00fcletet, am\u00fagy semmi m\u00e1st. Azt tan\u00e1csolt\u00e1k, borogassuk Norman mellbimb\u00f3it, att\u00f3l elm\u00falik \u201ea mell\u201d! Csakhogy ez nem volt olyan egyszer\u0171 gy\u00f3gym\u00f3d, mert a t\u00f6kh\u00fclye, \u00e9rz\u00e9ketlen Norman v\u00e1ratlanul szem\u00e9rmess\u00e9, csaknem sz\u0171ziess\u00e9 v\u00e1lt. Hossz\u00fa \u00f3r\u00e1k mentek el a gy\u0151zk\u00f6d\u00e9s\u00e9vel. Kikezdeni vele, er\u0151szakoskodni nem lehetett, mert akkor felkapott valamit, ami a keze \u00fcgy\u00e9be esett, \u00e9s f\u00f6ldh\u00f6z v\u00e1gta, vagy ki az ablakon. Emiatt egy \u00edzben feljelentettek minket \u2013 valakit kis h\u00edj\u00e1n fejbenyomott az olvas\u00f3l\u00e1mp\u00e1val. Mikor a mellbimb\u00f3\u00fcgy rendez\u0151d\u00f6tt, Norman m\u00e9rhetetlen onaniz\u00e1l\u00e1sba kezdett, ami sz\u00e1momra az\u00e9rt volt elviselhetetlen, mert akkor m\u00e9g k\u00f6z\u00f6s szob\u00e1nk volt, \u00e9s a g\u00e1tl\u00e1sai \u2013 szerencs\u00e9tlens\u00e9g\u00fcnkre \u2013 felold\u00f3dtak. Nem is takargatta; \u00fcld\u00f6g\u00e9lt az \u00e1gyon, \u00e9s \u00f3r\u00e1kig rejszolt, ny\u00f6gd\u00e9cselt, v\u00e1gyakozva s\u00f3hajtozott, \u00e9s el\u00e9gedetten d\u00fcnny\u00f6g\u00f6tt. Any\u00e1m azt tan\u00e1csolta, ne figyeljek oda \u2013 ink\u00e1bb tanuljak n\u00e9met szavakat. Ennek ellen\u00e9re nemegyszer l\u00e1ttam, hogy amikor v\u00e9gez, a sci-fi-l\u00e9pt\u00e9kben kispriccel\u0151 sperm\u00e1t egyszer\u0171en az \u00e1gynem\u0171be vagy a sz\u00e9ken hagyott ruh\u00e1imba keni. Eleinte jobb\u00e1ra csak \u00e9jszaka t\u00f6rt\u00e9nt ez meg, \u00e1m k\u00e9s\u0151bb a nappal egy r\u00e9sz\u00e9t is ezzel t\u00f6lt\u00f6tte, \u00e9s lehetetlen volt elt\u00e9r\u00edteni e sz\u00e1nd\u00e9k\u00e1t\u00f3l, ha egyszer r\u00e1j\u00f6tt; morgott r\u00e1nk, fenyeget\u0151en n\u00e9zett, az egyik kez\u00e9t el\u0151reny\u00fajtotta, hogy elkap minket, vagy valamit, amit kihaj\u00edthat az ablakon, a m\u00e1sikkal pedig elsz\u00e1ntan tov\u00e1bb r\u00e1ngatta a d\u00e1k\u00f3t. K\u00e9s\u0151bb a k\u00f3rh\u00e1zban \u2013 ahov\u00e1 gyomorbajjal ker\u00fclt \u2013 kis h\u00edj\u00e1n meger\u0151szakolt egy kisl\u00e1nyt. A n\u0151v\u00e9rek ut\u00e1lt\u00e1k, mert elkapta \u0151ket \u2013 ebben nagyon \u00fcgyesnek bizonyult \u2013, s mire \u00e9szbe kaptak, m\u00e1r a k\u00f6peny alatt matatott. Felmer\u00fclt az is, hogy kasztr\u00e1lj\u00e1k. S l\u00e1m, \u00e9pp akkoriban al\u00e1bbhagyott a libid\u00f3ja! Visszah\u00faz\u00f3d\u00f3 lett. Net\u00e1n megneszelte, hogy ennek nem lesz j\u00f3 v\u00e9ge \u00edgy? Esetleg nem is volt annyira h\u00fclye?<\/span><\/h5>\n
M\u00e1sf\u00e9l \u00e9vvel k\u00e9s\u0151bb \u2013 mozg\u00e1sfejleszt\u00e9sre \u2013 egy rehabilit\u00e1ci\u00f3s k\u00f6zpontba sz\u00e1ll\u00edtott\u00e1k, de hamarosan eg\u00e9szen m\u00e1s ir\u00e1nyt vettek a dolgok. Kider\u00fclt, hogy Norman sz\u00edve akadozik. Nagydarab izompacsirt\u00e1v\u00e1 alakult, t\u00f6bb mint nyolcvan kil\u00f3t nyomott, de alig volt magasabb a tizen\u00e9vesekn\u00e9l. A sz\u00edve egyre kev\u00e9sb\u00e9 b\u00edrta az ar\u00e1nytalans\u00e1gokkal j\u00e1r\u00f3 strap\u00e1t. \u00c1tsz\u00e1ll\u00edtott\u00e1k teh\u00e1t egy sz\u00edvk\u00f6zpontba, ahol pedig kider\u00fclt: Normannek minden es\u00e9lye megvan r\u00e1, hogy hamarosan befejezze cs\u00fafos-k\u00f3ros f\u00f6ldi p\u00e1lyafut\u00e1s\u00e1t \u2013 a pajzsmirigyr\u00e1k j\u00f3volt\u00e1b\u00f3l. Csak idegt\u00e9p\u0151 huzavona ut\u00e1n tal\u00e1ltak olyan klinik\u00e1t, ahol a sok \u2013 egyenk\u00e9nt is s\u00falyos \u2013 nyavaly\u00e1t egyszerre k\u00far\u00e1lhatt\u00e1k. Alig kezdt\u00e9k el a sug\u00e1rter\u00e1pi\u00e1t, kider\u00fclt, hogy leuk\u00e9mi\u00e1s is \u2013 csoda, hogy akkor m\u00e9g \u00e9lt! \u00c9n mindenr\u0151l tudtam, mert any\u00e1m mindig elmondta, nemcsak nekem, de mindenkinek; \u00faton-\u00fatf\u00e9len; tal\u00e1n \u00edgy pr\u00f3b\u00e1lt megszabadulni a tehert\u0151l. B\u00e1rmit k\u00e9rdeztek t\u0151le, \u00edgy v\u00e1laszolt: \u201eK\u00f6sz\u00f6n\u00f6m, j\u00f3l vagyok, csak h\u00e1t\u2026\u201d \u2013 \u00e9s akkor a Normannel kapcsolatos leg\u00fajabb iszonyatok t\u00e9teles felsorol\u00e1s\u00e1ba kezdett. V\u00e9g\u00fcl a legjobb bar\u00e1tn\u0151je se hallgatta meg sz\u00edvesen. Mindezek ellen\u00e9re Norman t\u00f6k\u00e9letesen kiesett a tudatomb\u00f3l; tudtam, hogy van, \u00e9s hamarosan meghal; de hogy ez b\u00e1rmi k\u00fcl\u00f6n\u00f6set jelenthetne? \u2013 eszembe se jutott. Tal\u00e1n, mert Norman olyan \u00e1llatorvosi l\u00f3 volt, minden \u00f6r\u00f6k\u00f6lt \u00e9s szerzett k\u00f3rs\u00e1g t\u00e1rh\u00e1za, hogy egy pajzsmirigyr\u00e1k m\u00e1r fel sem t\u0171nt? Vagy eltemettem \u0151t idejekor\u00e1n?, oly t\u00f6k\u00e9letesen sz\u00e1m\u0171ztem volna, hogy eml\u00e9kk\u00e9nt se j\u00f6hetett vissza? Mindenesetre azon a reggelen sz\u00f6rny\u0171 lelkifurdal\u00e1st \u00e9reztem: m\u00e9g Norman haldokl\u00e1sa sem tudatosul bennem \u2013 s mindez egy n\u0151 miatt! Vagy miattam? Azt\u00e1n pedig \u2013 ahogy mondtam \u2013 boldog lettem a gondolatt\u00f3l, hogy elmegyek hozz\u00e1, \u00e9letemben el\u0151sz\u00f6r j\u00f3sz\u00e1ntamb\u00f3l.<\/span><\/h5>\n
A borotv\u00e1ban peng\u00e9t is cser\u00e9ltem, \u00e1m mikor f\u00fclig beszappanoztam az arcom, meggondoltam magam. H\u00e1tha \u00f6r\u00fcl majd, ha \u00e9n is sz\u0151r\u00f6s vagyok. L\u00e1ttam egy fot\u00f3t, amit Gary, a mostohaap\u00e1m k\u00e9sz\u00edtett r\u00f3la, nem mintha n\u00e1lam jobban t\u00f6r\u0151d\u00f6tt volna Normannel. A k\u00e9pen Normannek hatalmas, v\u00f6r\u00f6s szak\u00e1lla volt. Any\u00e1m szerint nem engedte v\u00e1gni. Nem \u00e1llt j\u00f3l neki. Az orvoss\u00e1gok felpuffasztott\u00e1k, \u00e9s \u00edgy, szak\u00e1llal egy\u00fctt olyann\u00e1 v\u00e1lt, mint egy bolyhos \u00f3ri\u00e1snarancs! De ha egyszer ilyen, mit tehetn\u00e9k?, legal\u00e1bb hasonl\u00edtsak r\u00e1 kicsit, gondoltam, \u00e9s eszembe jutott az a n\u00e9h\u00e1ny jelenet, ami azt jelezte: Norman a maga m\u00f3dj\u00e1n tisztel engem; feln\u00e9z r\u00e1m, \u00e9s ut\u00e1noz. N\u00e9ha, amikor olvastam, hajsz\u00e1lpontosan ugyanazt a p\u00f3zt vette fel, ahogyan \u00e9n \u00fcltem, azzal a k\u00fcl\u00f6nbs\u00e9ggel, hogy nem volt a kez\u00e9ben k\u00f6nyv. B\u00e1r egyszer m\u00e9g \u201eolvas\u00e1son\u201d is rajtakaptam; k\u00f6nyvvel a kez\u00e9ben az \u00edr\u00f3asztalomn\u00e1l \u00fccs\u00f6rg\u00f6tt \u2013 \u00e9n persze elkergettem. Mellesleg mindenkire k\u00f6nnyebben t\u00e1madt, mint r\u00e1m, m\u00e1r amikor agressz\u00edvebb \u00e9s er\u0151sebb lett. Sz\u00f3val meghagytam magamat olyan sz\u0151r\u00f6snek \u00e9s \u00e1polatlannak, mint amilyenn\u00e9 h\u00e1rom h\u00f3nap alatt fejl\u0151dtem. M\u00e1r azt is megb\u00e1ntam, hogy lezuhanyoztam. Mindez persze h\u00fclyes\u00e9g, de h\u00e1t Norman zavarba ejt\u0151 jelens\u00e9gnek sz\u00e1m\u00edtott, m\u00e9g akkor is, ha a f\u00e9ltestv\u00e9rem volt; hirtelen azt se tudtam, mik\u00e9nt viszonyuljak hozz\u00e1, hisz m\u00e1r sz\u00fclet\u00e9se pillanat\u00e1ban elutas\u00edtottam. A k\u00f3rh\u00e1z siv\u00e1r, feh\u00e9r \u00e9s r\u00e1csos, gondoltam, h\u00e1t \u00e9n valami tark\u00e1t veszek magamra, h\u00e1tha j\u00f3lesik sz\u00edneket l\u00e1tnia \u2013 \u00e9s oly tarkabark\u00e1n \u00f6lt\u00f6ztem fel, ahogy addig soha; mert \u00e9n csak feket\u00e9t meg s\u00f6t\u00e9tk\u00e9ket hordtam. Nem is tal\u00e1ltam k\u00f6nnyen sz\u00ednes ruh\u00e1t. \u00c1tkutattam a zsebeimet, \u00f6sszesepertem az apr\u00f3p\u00e9nzt, \u00e9s narancsot vettem; meg kolb\u00e1szt, amit Norman nagyon kedvelt, csak any\u00e1m \u2013 ki tudja m\u00e1r, mi okb\u00f3l? \u2013 nem szerette, ha azt eszi; \u00edgy, naranccsal meg kolb\u00e1sszal fel\u00fcltem a buszra, \u00e9s d\u00e9lut\u00e1n f\u00e9l kett\u0151kor meg\u00e9rkeztem.<\/span><\/h5>\n
Az a naps\u00fct\u00e9s bel\u0151lem sz\u00e1rmazott!; a f\u00e1k z\u00f6ldje \u00e9s az idillikus lombsuhog\u00e1s a klinik\u00e1hoz vezet\u0151 s\u00e9t\u00e1nyon, az meg Normanb\u0151l; annyira, de annyira tudtam: a lehet\u0151 legjobb helyen vagyok! A l\u00e9pcs\u0151k\u00f6n szinte felgurultam, a tiszta folyos\u00f3kon \u00fagy siklottam, ak\u00e1r a j\u00e9gen, \u00e9s amikor megl\u00e1ttam egy tol\u00f3kocsit, elhat\u00e1roztam, hogy s\u00e9t\u00e1lni viszem Normant, ha megengedik, ki a parkba, k\u00f6rbe-k\u00f6rbe. Tal\u00e1n meg is sz\u00f3lal, isten bizony!, nekem meg; mond valamit, hogy \u0151 is \u00e1lmot l\u00e1tott, amiben elj\u00f6ttem hozz\u00e1, \u00e9s megtan\u00edtottam besz\u00e9lni!; \u00e9s de j\u00f3!, hogy ez \u00edgy, ilyen egyszer\u0171en, mintha ez volna kett\u0151nk k\u00f6z\u00f6tt a term\u00e9szetes, ez most egyszeriben teljes\u00fcl; valami megjavul, helyrebillen, \u00e9s ett\u0151l fogva nem lehet semmi baj; voltak\u00e9pp az sem lesz m\u00e1r nagy gond, ha m\u00e9g sz\u00e1z \u00faj nyavaly\u00e1t tal\u00e1lnak rajta, kit \u00e9rdekel mindez?! Most nem! Most ragyog a nap, kocsik\u00e1zunk a szell\u0151s juharf\u00e1k alatt, szlalomozunk a ny\u00edrf\u00e1k \u00e1br\u00e1ndos, feh\u00e9r t\u00f6rzsei k\u00f6zt, \u00e9s amikor nem l\u00e1tj\u00e1k, megessz\u00fck az \u00f6sszes kolb\u00e1szt! Visszahozunk minden elszalasztott \u00f3r\u00e1t, kiakn\u00e1zunk minden percet, \u00e9s nem lesz olyan pillanat, aminek velej\u00e9t ki ne sz\u00edvtuk volna!<\/span><\/h5>\n
Hamarosan tal\u00e1ltam egy n\u0151v\u00e9rt. Bemutatkoztam, mosolyogtam r\u00e1, \u00e9s \u0151 visszamosolygott; sz\u00e9pen, mintha vel\u00fcnk volna \u0151 is, egy j\u00f3indulat\u00fa, cs\u00f6ndes, titkos \u00f6sszeesk\u00fcv\u00e9s r\u00e9szese. Felt\u0171n\u0151, de szolid sz\u00e9ps\u00e9g volt; meg is \u00e1llap\u00edtottam magamban, de m\u00e1r nem azzal az els\u00f6pr\u0151 lelkesed\u00e9ssel, ami f\u00e9l \u00e9vvel kor\u00e1bban eluralt volna egy pillanat alatt, sokkal ink\u00e1bb \u201eszak\u00e9rt\u0151k\u00e9nt\u201d. \u00datbaigaz\u00edtott, \u00e9s azt mondta: \u201eNorman \u00f6r\u00fclni fog\u201d \u2013 \u00e9s egy k\u00f6zeli ajt\u00f3ra mutatott. Akkor kiss\u00e9 megijedtem. Mert minden olyan sz\u00e9p! De mi t\u00f6rt\u00e9nik, ha Norman egy\u00e1ltal\u00e1n nem \u00f6r\u00fcl majd?; \u00e9s ha hiszt\u00e9ri\u00e1s rohamot kap?, vagy lek\u00f6p, amint nemegyszer megesett? Mindegy, gondoltam, b\u00e1rmit tesz is, nem csal\u00f3dom; meg kell maradni \u00edgy, \u00e9s a tov\u00e1bbiakban nem k\u00e9rem sz\u00e1mon saj\u00e1t rem\u00e9nyeimet-k\u00e9pzeteimet Normanen! Mi van, ha \u0151 m\u00e1sk\u00e9nt l\u00e1tja ezt az eg\u00e9szet? Tiszteletben tartom. Ezent\u00fal mindig \u2013 \u00e9s ezzel az elhat\u00e1roz\u00e1ssal bel\u00e9ptem hozz\u00e1.<\/span><\/h5>\n
A k\u00f3rteremben egyed\u00fcl volt. Fek\u00fcdt az \u00e1gyon. Azt hiszem, mosolyogtam, \u0151 meg az ablakot b\u00e1multa, de a karj\u00e1t kiny\u00fajtotta a r\u00e1cson, az ajt\u00f3 fel\u00e9. Azonnal l\u00e1ttam: nemhogy szak\u00e1lla nincs, de haja se, t\u00f6kkopasz, minden bizonnyal a sug\u00e1rkezel\u00e9s miatt; ijeszt\u0151en sov\u00e1ny, egy csontv\u00e1z, f\u0151k\u00e9nt kor\u00e1bbi \u00f6nmag\u00e1hoz k\u00e9pest; az \u00e1gya f\u00f6l\u00f6tt lombik cs\u00fcng; hossz\u00fa, s\u00e1rga m\u0171anyag kat\u00e9ter k\u00edgy\u00f3zik lefel\u00e9, \u00e9s csupasz karj\u00e1n a b\u0151re al\u00e1 fut. \u00d3vatosan az \u00e1gy\u00e1hoz lopakodtam, \u00e9s lass\u00fa, nagyon lass\u00fa mozdulattal kiny\u00fajtott kez\u00e9be, nyitott tenyer\u00e9be raktam egy narancsot \u2013 de a narancs csak egy pillanatra \u00e1llt meg rajta; nem szor\u00edtotta meg, \u00edgy h\u00e1t lebillent r\u00f3la, lepottyant a f\u00f6ldre, \u00e9s elgurult. \u00c1thajoltam a r\u00e1cson, \u00e9s az arc\u00e1ba n\u00e9ztem. Nyitott szemmel b\u00e1mult a kit\u00e1rt ablakon \u00e1t, tal\u00e1n az \u00e9gre; de a szeme k\u00e9kessz\u00fcrke volt, nem pislantott, az arca meg vattafeh\u00e9r, mint a h\u00f3, ak\u00e1r a szappan; lila k\u00e1belerek dagadtak ki a hal\u00e1nt\u00e9k\u00e1b\u00f3l; \u00e9s valami eg\u00e9szen m\u00e1s sug\u00e1rzott bel\u0151le, mint \u00e1lmomban \u2013 valami elsz\u00e1nt jegess\u00e9g. \u201eNa, hogy vagyunk?!\u201d \u2013 ki\u00e1ltott be a n\u0151v\u00e9r, ahogy visszafel\u00e9 tartott a folyos\u00f3n \u00f6lnyi pelenk\u00e1val, \u00e9s bemosolygott. \u00c9n h\u00e1tran\u00e9ztem, \u00e9s azt motyogtam:<\/span>
\n \u201eK\u00f6sz\u00f6n\u00f6m j\u00f3l.\u201d \u201eValami baj van?\u201d \u2013 k\u00e9rdezte, de minthogy nem v\u00e1laszoltam, bej\u00f6tt, ledobta a pelenk\u00e1kat, odal\u00e9pett az \u00e1gyhoz, r\u00e1n\u00e9zett Normanre, majd felemelte a csukl\u00f3j\u00e1t; l\u00e1ttam m\u00e1r eff\u00e9l\u00e9t \u2013 a filmekben; mikor a pulzust n\u00e9zik; \u00e9s olyat is, amikor lecsukj\u00e1k egy gyerek szem\u00e9t. A n\u0151v\u00e9r azt mondta: t\u00edz perce sincs, hogy \u00e1th\u00fazta Norman paplanj\u00e1t \u2013 akkor m\u00e9g mosolygott r\u00e1, \u00e9s megpr\u00f3b\u00e1lt beny\u00falni a szokny\u00e1ja al\u00e1.<\/span><\/h5>\n

Az elbesz\u00e9l\u00e9s novellak\u00e9nt a K\u00e9k angyal<\/a>ban is olvashat\u00f3<\/p>\n

Angolul pedig a Hungarian Quarterly<\/a>-ben<\/p>\n

\n

http:\/\/www.youtube.com\/watch?v=TPNRUj4J9MM<\/p>\n