{"id":42,"date":"2013-11-04T21:30:23","date_gmt":"2013-11-04T21:30:23","guid":{"rendered":"http:\/\/centauriweb.hu\/?page_id=42"},"modified":"2020-12-12T22:21:51","modified_gmt":"2020-12-12T20:21:51","slug":"flaubert-es-a-divat","status":"publish","type":"page","link":"https:\/\/centauriweb.hu\/archiv\/novellak\/elbeszelesek\/flaubert-es-a-divat\/","title":{"rendered":"Flaubert \u00e9s a divat (K\u00e9k angyal novella)"},"content":{"rendered":"
\n

Ez a sz\u00f6veg leny\u0171g\u00f6z\u00f6tt. Az \u00f6tlet, a megval\u00f3s\u00edt\u00e1s, az elm\u00e9leti k\u00f6vetkezm\u00e9nyek, minden egy\u00fctt van, \u00e9s ezek kieg\u00e9sz\u00fclve a hazai kispr\u00f3za legnagyobbjainak hat\u00e1saival nagyszer\u0171 sz\u00f6veget eredm\u00e9nyeznek.<\/span><\/span><\/h4>\n<\/blockquote>\n

Litera<\/a> – Ficsor Benedek<\/span><\/p>\n

\n

\u00cdme egy zseni\u00e1lis tal\u00e1lm\u00e1ny, egy primit\u00edv \u00f6szt\u00f6nl\u00e9nyt\u0151l ered\u0151 m\u0171alkot\u00e1s, a necc-harisnya igaz t\u00f6rt\u00e9nete. Hiszik vagy sem, ebben a sztoriban a j\u00f3 \u00f6reg, c\u00f6lib\u00e1tusban \u00e9l\u0151, mizantr\u00f3p, \u00e9s eg\u00e9sz Rouenban k\u00f6zut\u00e1latnak \u00f6rvend\u0151, h\u00edrneves \u00edr\u00f3, Gustave Flaubert is benne van \u2013 ha nem is nyakig.<\/span><\/h4>\n<\/blockquote>\n
\"Centauri<\/a>Gondolkodtak-e m\u00e1r azon, honnan ered a necc-harisnya, ez a m\u00e1gikus, minden k\u00e9ts\u00e9get kiz\u00e1r\u00f3an a szexusra alapoz\u00f3 zseni\u00e1lis alkot\u00e1s, s vajon ki lehetett az \u00f6tletgazda? K\u00f6tve hiszem, hogy sokan kutatt\u00e1k volna ezt, hiszen a viselet l\u00e9nyege \u00e9pp ez: a neccet n\u00e9zem, de csak a l\u00e1bat l\u00e1tom; nem a neccre vagyok k\u00edv\u00e1ncsi, hanem arra, amit csomagol; a l\u00e1bra, a combra, az eshet\u0151s\u00e9gekre. A harisnya csak t\u00e1lal \u00e9s az \u00ednyenceket (k\u00e9jenceket) nem a t\u00e1l \u00e9rdekli, hanem a fog\u00e1s. A t\u00e1ncosn\u0151k sem necc\u00fcket vagy nerc\u00fcket k\u00edn\u00e1lj\u00e1k, sokkal ink\u00e1bb b\u00e1jaikat. Teh\u00e1t nem val\u00f3sz\u00edn\u0171, hogy b\u00e1rkit foglalkoztatott volna ez a k\u00e9rd\u00e9s, vagy ha m\u00e9gis, h\u00e1t nemigen tal\u00e1lhatta a titok nyitj\u00e1t; \u00e9n is olyan kalandos v\u00e9letlennek k\u00f6sz\u00f6nhet\u0151en bukkantam r\u00e1, ami \u00f6nmag\u00e1ban is ki\u00e9rdemelne egy k\u00f6nyvet.<\/span><\/span><\/h5>\n
A leg\u00e1ltal\u00e1nosabb t\u00e9vhit szerint a necc eredetileg \u00f6zvegyi, illetve menyasszonyi f\u00e1tyolk\u00e9nt terjedt el, teh\u00e1t a k\u00f6znapi f\u00e1tyolb\u00f3l alakult ki, amit arab medi\u00e1torok hoztak Eur\u00f3p\u00e1ba. A menyasszonyi f\u00e1tyolnak (csak\u00fagy, mint a csadornak) szimbolikus jelent\u00e9se volt. Allegorikusan a sz\u00fczess\u00e9get jelentette. Az \u00f6zvegyi f\u00e1tyol term\u00e9szetesen ennek \u00e9pp \u201eellenkez\u0151j\u00e9t\u201d volt hivatott jelezni; azt, hogy az \u00f6zvegy, ura \u00e9s parancsol\u00f3ja eml\u00e9k\u00e9t \u0151rizve, mag\u00e1ba temetkezik, \u00e9s m\u00e9g szigor\u00fabban tart\u00f3zkodik minden f\u00e9rfit\u00f3l, mint annak el\u0151tte, hisz most m\u00e1r nincs jelen a f\u00e9rj megtart\u00f3, meger\u0151s\u00edt\u0151, fenyeget\u0151 ereje sem.<\/span><\/h5>\n
A necc csak az erk\u00f6lcs\u00f6k lazul\u00e1s\u00e1val v\u00e1lt divatt\u00e9nyez\u0151v\u00e9 \u00e9s ker\u00fclt a v\u00e1dlikra. K\u00e9pzelj\u00fck el, milyen botr\u00e1nyt jelenthettek ezek a harisny\u00e1k eleinte! Akkor is tudt\u00e1k \u2013 amint az \u00f3korban \u00e9s tal\u00e1n m\u00e1r sokkal kor\u00e1bban is \u2013, hogy a sz\u00fczek nem mindig makul\u00e1tlanok, \u00e9s gyakran az \u00f6zvegyek a legjobb ingyen kurv\u00e1k. Mindezt tudt\u00e1k (\u00e9s \u00e9rezt\u00e9k) a budo\u00e1rokban, kanap\u00e9kon, rekami\u00e9kon vagy a v\u00e1rossz\u00e9li k\u00f6k\u00e9nybokrok t\u00f6v\u00e9n, de nem propag\u00e1lt\u00e1k az ag\u00f3r\u00e1n. A necc-harisny\u00e1val mindezt \u201ekimondt\u00e1k\u201d. Ez lehet egyfel\u0151l v\u00e9rl\u00e1z\u00edt\u00f3, m\u00e1sfel\u0151l izgat\u00f3; mint amikor a f\u00e9rfi lekurv\u00e1zza szeret\u0151j\u00e9t az \u00e1gyban, a n\u0151 pedig ahelyett, hogy megs\u00e9rt\u0151dne, m\u00e9g odaad\u00f3bb lesz. Mondhatni luxusszajha, noha d\u00e9lut\u00e1n m\u00e9g \u0151 volt kies v\u00e1rosk\u00e1nk, Rouen legszentebb bigottja!<\/span><\/h5>\n
Mindez ford\u00edtva is igaz: a legnagyobb ribancok szeretnek sz\u0171zi p\u00f3zban tetszelegni. \u00c9pp ezt a kett\u0151ss\u00e9get sugallja a necc-harisnya is, azt a takarva mutogat\u00e1st, ami vonzza a k\u00e9tes dolgok kedvel\u0151it. \u00cdgy a necc egy roppant \u00f6sszetett dolgot jelen\u00edt meg csaknem t\u00f6k\u00e9letesen: az emberis\u00e9g ing\u00e1z\u00e1s\u00e1t monog\u00e1mia \u00e9s polig\u00e1mia, monoteizmus \u00e9s politeizmus k\u00f6z\u00f6tt. Mindebb\u0151l csak a divatszak\u00e9rt\u0151 sz\u00e1m\u00e1ra legfontosabb, vagyis az nem igaz, hogy a necc a f\u00e1tyolb\u00f3l alakult ki, a necc-f\u00e1tyol pedig az \u00e1tl\u00e1tszatlan, s\u0171r\u0171 sz\u00f6v\u00e9s\u0171 csadorb\u00f3l. J\u00f3l fel\u00e9p\u00edtett darwinista fejl\u0151d\u00e9selm\u00e9let ez, de kiz\u00e1rja annak lehet\u0151s\u00e9g\u00e9t, hogy bizonyos f\u00e1zisokban a \u201ev\u00e9letlenek\u201d \u00f6sszj\u00e1t\u00e9ka hozzon l\u00e9tre evol\u00faci\u00f3s l\u00e9pt\u00e9kben is jelent\u0151s, ugr\u00e1sszer\u0171, revol\u00faci\u00f3s v\u00e1ltoz\u00e1sokat.<\/span><\/h5>\n
Mint amilyen a necc-harisnya megjelen\u00e9se volt.<\/span><\/h5>\n
Pedig ez esetben pontosan err\u0151l van sz\u00f3! Hinn\u00e9k, hogy az 1712-ben, Lyont\u00f3l h\u00fasz kilom\u00e9terre, St. Rambert-d\u2019Albon hat\u00e1r\u00e1ban, a Rh\u00f4ne partj\u00e1n felkoncolt, Patou nev\u0171 \u00faton\u00e1ll\u00f3 egyenes \u00e1gi lesz\u00e1rmazottja a necc-zseni? S hogy a necc l\u00e9trej\u00f6tt\u00e9ben nem \u00e9pp dics\u0151s\u00e9ges, de sz\u00e1mottev\u0151 szerep jutott egy megk\u00f6zel\u00edt\u0151leg sz\u00e1zt\u00edz kil\u00f3s, klimaxos, p\u00e1rizsi asszonynak is? Mi t\u00f6bb, egy p\u00e1r agapornisznak, avarul: k\u00e9t r\u00f3zs\u00e1sfej\u0171 t\u00f6rpepapag\u00e1jnak. Hitt\u00e9k volna, hogy a necc-sztori olyan konkr\u00e9t helyekhez k\u00f6thet\u0151, mint amilyen a r\u00e9g elfeledett L\u2019air du Temps<\/i> nev\u0171 k\u00e1v\u00e9h\u00e1z a n\u00e9hai Guy de Maupassant lak\u00e1s\u00e1nak t\u0151szomsz\u00e9ds\u00e1g\u00e1ban? \u00c9s amikor eff\u00e9le konkr\u00e9tumok sokas\u00e1ga telepszik a t\u00f6rt\u00e9netre, arr\u00f3l is neh\u00e9z d\u00f6nteni, hogy voltak\u00e9pp kinek legy\u00fcnk h\u00e1l\u00e1sak a necc-kultusz\u00e9rt: a poroszoknak vagy a franci\u00e1knak. Esetleg a hal-etet\u0151anyag feltal\u00e1l\u00f3j\u00e1nak, bizonyos Homolle-nak?<\/span><\/h5>\n
De ne h\u00fazzuk tov\u00e1bb az id\u0151t, \u00edme egy zseni\u00e1lis tal\u00e1lm\u00e1ny, egy primit\u00edv \u00f6szt\u00f6nl\u00e9nyt\u0151l ered\u0151 m\u0171alkot\u00e1s, a necc-harisnya igaz t\u00f6rt\u00e9nete. Hiszik vagy sem, ebben a sztoriban a j\u00f3 \u00f6reg, c\u00f6lib\u00e1tusban \u00e9l\u0151, mizantr\u00f3p, \u00e9s eg\u00e9sz Rouenban k\u00f6zut\u00e1latnak \u00f6rvend\u0151, h\u00edrneves \u00edr\u00f3, Gustave Flaubert is benne van \u2013 ha nem is nyakig.<\/span><\/h5>\n
 La Tentation<\/i> de Saint Antoine<\/i>, vagyis Szent Antal megk\u00eds\u00e9rt\u00e9se<\/i>. Ez a c\u00edme annak a k\u00f6nyvnek, melyen 1871-ben Gustave Flaubert dolgozott; amelyben a S\u00e1t\u00e1n azzal k\u00eds\u00e9rti a n\u00e9hai Szent Antalt, hogy megmutatja: az \u00e9vezredek sor\u00e1n mif\u00e9le istenek, b\u00e1lv\u00e1nyok, t\u00e9vhitek \u00e9s t\u00e9vtanok sokadalm\u00e1ban hitt elvtelen, \u00e1llati naivit\u00e1ssal az ember. (Amint hisznek a darwinista \u201enecc-tanban\u201d is.) Megannyi egym\u00e1st meghazudtol\u00f3, \u00f6nmag\u00e1ban is hamis, buta \u00e9s ostoba n\u00e9zetben, hitben, m\u00edtoszban, mendemond\u00e1ban. A k\u00f6nyv nem emelkedik a flaubert-i \u00e9letm\u0171 zenitj\u00e9be (b\u00e1r a kor\u00e1bban \u00edrt Salammbo<\/i>, amely miatt Karth\u00e1g\u00f3ba is elutazott, sokkal ridegebb \u00e9s gyeng\u00e9bb), de \u201eez a dolog\u201d a k\u00eds\u00e9rt\u00e9ssel, valamint az emberi \u00e9rtelmet v\u00e9gletesen korl\u00e1toltnak, mozdulatlannak, fejl\u0151d\u00e9sk\u00e9ptelennek mutatni, valljuk be: nem rossz.<\/span><\/h5>\n
A h\u00e1zban kidolgozott napirend szerint zajlott az \u00e9let (helyesebb volna \u00edgy fogalmazni: t\u00f6rt\u00e9nt minden), \u00edgy a reg\u00e9ny\u00edr\u00e1s is. Mert Flaubert rendszeret\u0151 \u00e9s akkur\u00e1tus ember volt, \u00e9s \u00e9ppoly m\u0171gonddal alak\u00edtotta ki napirendj\u00e9t, amint az addig kiss\u00e9 \u00e9retlen, rusztikus gall gr\u00e1nitb\u00f3l kifaragta a francia nyelv rokok\u00f3j\u00e1t. D\u00e9lel\u0151tti \u00e9s d\u00e9lut\u00e1ni st\u00fadiumok adt\u00e1k a napok metrum\u00e1t, amikor Flaubert-t semmi sz\u00edn alatt nem zavarhatt\u00e1k. (Nem mintha a Bovaryn\u00e9<\/i> megjelen\u00e9se \u00f3ta er\u0151sen haragv\u00f3 roueniak h\u00e1borgatt\u00e1k volna.) Ezt meggy\u0151z\u0151 mormog\u00e1ssal magyar\u00e1zta el a szobal\u00e1nynak csaknem minden h\u00e9ten, noha soha senki nem zaklatta. Tal\u00e1n az\u00e9rt volt sz\u00fcks\u00e9g erre, mert am\u00edg a francia nyelv j\u00e1romba hajt\u00e1sa sikerrel j\u00e1rt, a napirend betart\u00e1sa k\u00f6r\u00fcl s\u00falyos gondokkal k\u00fczd\u00f6tt. Meglehet, hogy a gall-gr\u00e1nittal se boldogult k\u00f6nnyen, de mivel ott egy igen hossz\u00fa (persze f\u00e1radts\u00e1gos) folyamatr\u00f3l volt sz\u00f3, nem kellett mindennap \u00e1t\u00e9lni a kudarcokat. \u00c1m a napirend felborul\u00e1sa egyik napon se al\u00e1zta meg kev\u00e9sb\u00e9, mint az el\u0151z\u0151n.<\/span><\/h5>\n
Reggelire, a liturgia szerint, k\u00e9k sajt \u00e9s Saturnes mindig volt; k\u00e9s\u0151bb pip\u00e1z\u00e1s k\u00f6vetkezett a korz\u00f3z\u00e1s ideje alatt, mely h\u00e1romnegyed nyolct\u00f3l f\u00e9l kilencig tartott. T\u00e9len kicsit k\u00e9s\u0151bb kezd\u0151d\u00f6tt \u00e9s fejez\u0151d\u00f6tt be; \u00f6sszess\u00e9g\u00e9ben pedig r\u00f6videbb volt: h\u00e1romnegyed \u00f3ra helyett mind\u00f6ssze f\u00e9l \u00f3r\u00e1ig tartott. Reggeli ut\u00e1n el\u0151sz\u00f6r a verand\u00e1ra \u00fclt ki, hogy a pip\u00e1t megt\u00f6mje. Ez nem vett ig\u00e9nybe t\u00f6bbet \u00f6t vagy hat percn\u00e9l, azt\u00e1n kom\u00f3tos battyog\u00e1ssal, az els\u0151 f\u00fcstfelh\u0151ket eregetve lement a k\u00f6zeli \u00e9r partj\u00e1ra, onnan fel, v\u00e9gig a szilfasoron eg\u00e9szen az \u00d6reg-k\u00fatig. Ha a k\u00f6rny\u00e9ken nem j\u00e1rt senki, akkor belek\u00f6p\u00f6tt, mintegy v\u00e1laszul a roueniak ut\u00e1lkoz\u00e1s\u00e1ra. (Ments\u00e9g\u00e9\u00fcl szolg\u00e1ljon, csak kecsk\u00e9ket itattak bel\u0151le, arr\u00f3l nem sz\u00f3lva, hogy Maupassant egyik l\u00e1togat\u00e1sakor ugyanide belepis\u00e1lt.) \u00c1tment a k\u0151h\u00eddon, p\u00e1r l\u00e9p\u00e9st fel a domboldalban, \u00e9s ha nem volt harmat, d\u00e9r, vagy nagyon hideg, le\u00fclt. Ott, ahol n\u00e9h\u00e1ny apr\u00f3 k\u00f6k\u00e9nybokor n\u0151tt, noha alig n\u00e9h\u00e1ny m\u00e9terrel arr\u00e9bb, \u00e1rnyas t\u00f6lgyerd\u0151 k\u00edn\u00e1lta mag\u00e1t. Flaubert azonban annyira ragaszkodott a bokrokhoz, hogy m\u00e9g t\u00e9len is felment od\u00e1ig, s ha le nem \u00fclhetett, akkor is \u00e1lldog\u00e1lt ott egy darabig. De sosem az alatta kanyarg\u00f3, lusta Szajn\u00e1t b\u00e1multa, hanem a bokrokat. \u00c1m m\u00e9g az \u00e1muldoz\u00e1st is m\u00e9rte, s nem tarthatott tov\u00e1bb \u00f6t percn\u00e9l. \u00d6sszesen k\u00e9tszer szegte meg ezt a protokollt, mindk\u00e9t alkalommal ny\u00e1ron, mikor k\u00edm\u00e9letlen, t\u00f6bb hetes k\u00e1nikula k\u00f6zben, v\u00e1ratlanul, n\u00e9h\u00e1ny percig friss\u00edt\u0151 sz\u00e9l f\u00fajt a viszonylag k\u00f6zeli La Manche \u00e9s Albion fel\u0151l. Teh\u00e1t amikor a bokorb\u00e1mul\u00e1ssal v\u00e9gzett, a patak m\u00e1sik partj\u00e1n visszaballagott, hogy pip\u00e1j\u00e1t ki\u00fcsse a l\u00e9pcs\u0151n. Mindezek ut\u00e1n kellett volna kezdeni az \u00edr\u00e1st \u00e9s folytatni meg\u00e1ll\u00e1s n\u00e9lk\u00fcl eg\u00e9szen addig, m\u00edg a Rouen melletti Croisset kis harangja el nem \u00fcti a delet. Eb\u00e9d ut\u00e1n a hivatalos \u00fcgyek int\u00e9z\u00e9se, levelez\u00e9s, kutat\u00f3munka, az \u00fagynevezett hozz\u00e1olvas\u00e1s volt soron f\u00e9l n\u00e9gyig, majd megint \u00edr\u00e1s vacsor\u00e1ig, m\u00e9g egy pip\u00e1z\u00e1s, olvasgat\u00e1s \u00e9s v\u00e9g\u00fcl, \u00fagy t\u00edz k\u00f6r\u00fcl alv\u00e1s. A reggeliket \u00e9s a d\u00ednert a sallangmentes, csaknem ronda k\u00f6nyvt\u00e1rszob\u00e1ban fogyasztotta (ahol nassolni val\u00f3 mindig volt), \u00e9s csak eb\u00e9delni j\u00e1rt ki.<\/span><\/h5>\n
\u00cdgy festett Flaubert napirendje. Ha \u00edgy mentek volna a dolgok val\u00f3j\u00e1ban, akkor a Szent Antal megk\u00eds\u00e9rt\u00e9s\u00e9<\/i>vel m\u00e1r \u00e9vekkel kor\u00e1bban v\u00e9gez. Flaubert azonban val\u00f3sz\u00edn\u0171leg olyan szertelen kamasz lehetett, akinek csek\u00e9ly kitart\u00e1sa volt (tal\u00e1n ez\u00e9rt is lett \u00edr\u00f3); egyr\u00e9szt nagy lelkes\u00fclts\u00e9g lakott benne, m\u00e1sr\u00e9szt nem sokkal kisebb lustas\u00e1g is. Od\u00e1ig jutott el, hogy az id\u0151pontokat mor\u00f3zus, komor pontoss\u00e1ggal betartotta \u00e9s megk\u00f6vetelte k\u00f6rnyezet\u00e9t\u0151l, de a st\u00fadiumok eg\u00e9szen m\u00e1sk\u00e9nt alakultak, mint ahogy azt b\u00e1rki gondoln\u00e1, vagy Flaubert \u00f3hajtotta. Azt, hogy ezek az \u00f3r\u00e1k milyen gyakran teltek k\u00e9ts\u00e9gbeejt\u0151 semmittev\u00e9ssel csak Flaubert tudta, hisz ilyenkor senki sem zavarhatta, a szob\u00e1b\u00f3l pedig (elvb\u0151l) nem j\u00f6tt ki soha. Bizonyos id\u0151 ut\u00e1n tal\u00e1n az\u00e9rt is ragaszkodott a st\u00fadiumok szigor\u00e1hoz \u00e9s mag\u00e1ny\u00e1hoz, hogy ki se der\u00fclhessen. Tal\u00e1n a megal\u00e1ztat\u00e1st\u00f3l f\u00e9lt, amit\u0151l \u00edgy sem menek\u00fclt meg, a legrosszabb megt\u00f6rt\u00e9nt: \u0151 tudta, hogy nem dolgozik, m\u00e9gis \u00fagy kell tennie, mintha j\u00f3l haladna. N\u00e9ha pedig j\u00f3 lett volna a kudarcokat megosztani valakivel, leereszkedni ak\u00e1r a szobal\u00e1nyig is, \u00e9s panaszkodni; s\u00e9t\u00e1ra h\u00edvni, \u00e9s s\u00edrni a t\u00e9tlens\u00e9g miatt; tal\u00e1n j\u00f3 lett volna, tal\u00e1n t\u00fal j\u00f3. Annyira k\u00e9nyelmes, hogy sohasem sz\u00fcletik meg a flaubert-i francia nyelv \u00e9s \u00e9letm\u0171. Flaubert tudta ezt. Nem engedett a cs\u00e1b\u00edt\u00e1snak, hogy ebbe ak\u00e1r egyetlen egyszer is belek\u00f3stoljon. Nem akart \u00fagy j\u00e1rni, mint a nov\u00edcius, aki megszak\u00edtja \u00f6nk\u00e9ntes c\u00f6lib\u00e1tus\u00e1t. Ha a rendben marad is, gy\u00f3n\u00e1s ide, b\u0171nbocs\u00e1nat oda, t\u00f6bb\u00e9 nincs nyugalma.<\/span><\/h5>\n
Minden h\u00edresztel\u00e9ssel ellent\u00e9tben a formas\u00e1gok, cerem\u00f3ni\u00e1k makacs, csaknem \u00e9rtelmetlen megtart\u00e1sa nem vezet t\u00f6rv\u00e9nyszer\u0171en ki\u00fcresed\u00e9shez. Ha nem is mindig telik meg tartalommal, egyfajta k\u00e9szenl\u00e9tnek tekinthetj\u00fck. \u00cdgy Flaubert is ahhoz a beduinhoz hasonl\u00edtott, aki a sivatagban tizenhat \u00e9vig cipelt mag\u00e1val egy t\u00f6r\u00e9keny cser\u00e9ped\u00e9nyt, m\u00edg v\u00e9gre egyszer es\u0151 hullott.<\/span><\/h5>\n
Az omin\u00f3zus nap \u00e1prilis v\u00e9g\u00e9re esett, eg\u00e9sz pontosan huszonnyolcadika volt. A d\u00e9lel\u0151tti st\u00fadiumb\u00f3l csak f\u00e9l \u00f3ra maradt, amikor Flaubert m\u00e9g egy \u00e1rva sz\u00f3t sem \u00edrt. Nem ez volt az els\u0151 ilyen alkalom. (K\u00e9s\u0151bb azt \u00e1ll\u00edtotta, hogy egy oldalt nyolc nap alatt k\u00e9sz\u00edt el, ami fedi a val\u00f3s\u00e1got, csup\u00e1n azt nem tette hozz\u00e1, hogy sz\u00e1nd\u00e9ka szerint nyolc oldalt szeretne meg\u00edrni egyetlen nap alatt.) Kint viharos er\u0151vel tavaszodott, \u00e9s mert ez elegend\u0151 \u00fcr\u00fcgynek bizonyult, ez\u00fattal kev\u00e9sb\u00e9 zavartatta mag\u00e1t. Mivel volt egy kis ideje m\u00e9g, huszonh\u00e9t perccel a st\u00fadium v\u00e9ge el\u0151tt kinyitotta az ablakot, \u00e9s \u00fajra megt\u00f6mte a pip\u00e1t. A f\u00fcgg\u00f6ny takar\u00e1s\u00e1t kihaszn\u00e1lva kin\u00e9zett, \u00e1t a friss, z\u00f6ld lombokon az el\u00e9gedetts\u00e9g \u00e9s der\u0171 azon fajt\u00e1j\u00e1val, amit eff\u00e9le tavaszi napokon a puszta l\u00e9t \u00f6r\u00f6me olt a haland\u00f3ba. A v\u00f6lgybe tart\u00f3 \u00faton a post\u00e1st l\u00e1tta felbaktatni. Vissza\u00fclt az asztalhoz, ahol kedvetlen\u00fcl lapozta \u00e1t a k\u00e9ziratot, majd kisv\u00e1rtatva hallotta, ahogy a szobal\u00e1ny \u00e1tveszi a leveleket.<\/span><\/h5>\n
Miel\u0151tt elhamarkodottan \u00edt\u00e9lkezn\u00e9nk a h\u00edrneves gall \u00edr\u00f3-nyelv\u00faj\u00edt\u00f3 felett, v\u00e9ss\u00fck \u00e9szbe, hogy ezt a k\u00f6nyvet, a Szent Antal megk\u00eds\u00e9rt\u00e9s\u00e9<\/i>t, egyszer meg\u00edrta m\u00e1r! S\u0151t, nem is egyszer. Az els\u0151 v\u00e1ltozat v\u00e9g\u00e9re \u00e9rve, k\u00f6nyvt\u00e1r\u00e1nak lapozgat\u00e1sa k\u00f6zben, \u00edzlelgetve a megalapozott el\u00e9gedetts\u00e9g \u00f3r\u00e1it r\u00e1j\u00f6tt, hogy diszn\u00f3ja nem Remete Szent Antalnak, hanem a m\u00e1sik Szent Antalnak volt! \u00cdrt egy k\u00f6nyvet valakir\u0151l, aki nem is azonos \u00f6nmag\u00e1val. Nem kis brettli, \u00edgy elkavarodni a szentek k\u00e1osz\u00e1ban. Mintha \u00f6t \u00e9v h\u00e1zass\u00e1g ut\u00e1n d\u00f6bbenn\u00e9nk r\u00e1, hogy elvenni nem azt a n\u0151t akartuk, aki a mellkasunkon piheg, hanem egy m\u00e1sik \u00c9lizabethet! A felismer\u00e9s komoly traum\u00e1val j\u00e1rt, ez\u00e9rt p\u00e1r napra mag\u00e1ba temetkezett, \u00f6sszeomlott, mint kis h\u00edj\u00e1n a k\u00f6nyv is. De miut\u00e1n kiheverte a nem mindennapos \u00edr\u00f3i balesetet, l\u00e1zas siets\u00e9ggel fogott hozz\u00e1 az \u00e1t\u00edr\u00e1shoz. Viszonylag hamar k\u00e9sz\u00fclt el az \u00faj v\u00e1ltozat, a m\u00e1sodik Tentation<\/i>. Ezt azt\u00e1n mindj\u00e1rt meg is mutatta legjobb bar\u00e1tainak, akik azonban \u2013 m\u00e9lys\u00e9ges, de titkolt csal\u00f3d\u00e1s\u00e1ra \u2013 azt tan\u00e1csolt\u00e1k, dolgozzon rajta tov\u00e1bb, ne vigye m\u00e9g kiad\u00f3hoz. Ha ezt nem a bar\u00e1tok mondj\u00e1k, a Szent Antal megk\u00eds\u00e9rt\u00e9se<\/i> tal\u00e1n m\u00e1r akkor a polcokra ker\u00fcl, \u00e1m \u00edgy m\u00e9ly seb, val\u00f3s\u00e1gos stigma ny\u00edlt a viszonylag fiatal, de rendk\u00edv\u00fcl \u00f6n\u00e9rzetes Flaubert k\u00f6z\u00e9rzet\u00e9n. Huszonk\u00e9t \u00e9vig nem volt ereje a Tentation<\/i>hoz. Most sem \u00e9rzett mag\u00e1ban el\u00e9g ind\u00edttat\u00e1st \u00e9s er\u0151t, hogy felvegye a huszonk\u00e9t \u00e9vvel kor\u00e1bbi keszty\u0171t, \u00e9s v\u00e9gre megv\u00edvja p\u00e1rbaj\u00e1t akkori megal\u00e1ztat\u00e1s\u00e1val, de sajnos arra sem, hogy vadonat\u00faj k\u00f6nyvbe kezdjen. Nem is volt ebben az id\u0151szakban el\u00e9g lend\u00fclet egy \u00faj reg\u00e9nyhez, \u00e9s tal\u00e1n ez volt az oka annak is, hogy a r\u00e9gi se ment. Hiszen valamennyi ad\u00f3ss\u00e1gunkat akkor tudjuk a legk\u00f6nnyebben megfizetni, amikor a mindennapos meg\u00e9lhet\u00e9sre vagy \u00faj v\u00e1llalkoz\u00e1sokra is futja. Flaubert pedig akkor v\u00e1gott bele a Tentation<\/i> k\u00f6r\u00fcl felhalmoz\u00f3dott ad\u00f3ss\u00e1gok kamatt\u00f6rleszt\u00e9seibe, amikor \u00e9ves szellemi j\u00f6vedelme a minimum k\u00f6r\u00fcl j\u00e1rt; mondhatni a Madame Bovary <\/i>(1857), majd a L\u2019\u00e9ducation sentimentale<\/i> (\u00c9rzelmek iskol\u00e1ja<\/i>, 1869) siker\u00e9nek osztal\u00e9ka is elfogyott. Ezt szokt\u00e1k \u201e\u00edr\u00f3i v\u00e1ls\u00e1gnak\u201d mondani, amikor az \u00edr\u00f3 r\u00e9gi, befejezetlen munk\u00e1ihoz ny\u00fal, ott pr\u00f3b\u00e1lja felkutatni saj\u00e1t mag\u00e1t, ahogy a vil\u00e1girodalom is v\u00e1ls\u00e1gai sz\u00e9lcsendes idej\u00e9n vetemedik n\u00e9hai k\u00f6lt\u0151k \u00e9s \u00edr\u00f3k \u201eexhum\u00e1l\u00e1s\u00e1ra\u201d; hagyat\u00e9kok \u00e9s f\u00e9rcm\u0171vek kiad\u00e1s\u00e1ra.<\/span><\/h5>\n
Hossz\u00fa napokat t\u00f6lt\u00f6tt a bez\u00e1rt szob\u00e1ban babr\u00e1l\u00e1ssal. Sz\u00edve szerint \u00e1tment volna P\u00e1rizsba friss leveg\u0151t sz\u00edvni, fel\u00e9l\u00e9nk\u00fclni, biztat\u00e1st \u00e9s \u00f6szt\u00f6nz\u0151 elismer\u00e9st nyerni \u00edr\u00f3t\u00e1rsait\u00f3l, bar\u00e1tait\u00f3l, akik a Tentation<\/i>t bizony\u00e1ra m\u00e1r el is felejtett\u00e9k (b\u00e1r nagy r\u00e9sz\u00fckkel r\u00e9g \u00f6sszer\u00fagta a port, csak\u00fagy, mint a roueniakkal). Titokban, mint a \u201erem\u00e9nytelen fiatalemberek\u201d \u00e1ltal\u00e1ban, abban is b\u00edzott, hogy ott \u00faj t\u00e9m\u00e1ba botlik, amint v\u00e1ratlanul sz\u00e9pl\u00e1ny k\u00f6sz\u00f6n r\u00e1nk a Szajna-parton. Csakhogy nemr\u00e9giben j\u00e1rt ott, ha felmegy \u00fajra, mindj\u00e1rt nyilv\u00e1nval\u00f3v\u00e1 v\u00e1lik a f\u00e1radts\u00e1ga. Ezt pedig az \u00f6n\u00e9rzet nem engedte. M\u00e9gis ezen agyalt, s csaknem minden este, vacsor\u00e1n\u00e1l, csak \u00fagy mellesleg megeml\u00edtette a szobal\u00e1nynak:<\/span><\/h5>\n
\u2013 Jeanne-Marie! Meglehet, hogy holnap P\u00e1rizsba utazom. Csomagoljon nekem reggelre poggy\u00e1szt, ahogy szokta, \u00e9s menjen el Moll doktorhoz. Tudassa vele, hogy n\u00e9h\u00e1ny napig t\u00e1vol leszek, \u00e9s adja \u00e1t sz\u00edv\u00e9lyes \u00fcdv\u00f6zletemet \u2013 mondta komoran, s kiv\u00e1ltk\u00e9pp azt a bizonyos \u201esz\u00edv\u00e9lyes \u00fcdv\u00f6zletet\u201d ejtette a nehezen szokhat\u00f3, \u00e1m Flaubert-re oly jellemz\u0151 fagyoss\u00e1ggal, hogy a szobal\u00e1nyban megh\u0171lt a v\u00e9r is. Ezzel a hangs\u00fallyal azt is mondhatta volna: \u00c9s ha Moll doktor f\u00e9lren\u00e9z egy pillanatra, v\u00e1gja \u00e1t a tork\u00e1t! Ja \u00e9s m\u00e9g valami. Ha volna kedves, a v\u00e9r\u00e9b\u0151l hozzon egy kup\u00e1val.<\/span><\/h5>\n
\u2013 Igenis \u2013 mondta al\u00e1zatosan Jeanne-Marie.<\/span><\/h5>\n
\u2013 J\u00f3 \u00e9jszak\u00e1t Marie, elmehet \u2013 intett neki Flaubert, majd a verand\u00e1r\u00f3l beleszippantott a leveg\u0151be \u00e9s val\u00f3ban \u00e9rezte az utaz\u00e1s illat\u00e1t; k\u00e9s\u0151bb nyugov\u00f3ra t\u00e9rt \u00e9s \u00e1lm\u00e1ban kellemesen ringat\u00f3zott a kocsi \u00fcl\u00e9s\u00e9n; a bev\u00e1g\u00f3 \u00e1prilisi sz\u00e9l a haj\u00e1t birizg\u00e1lta, \u00e9s a hal\u00e1nt\u00e9k\u00e1t simogatta, de reggel rossz lelkiismerettel \u00e9bredt, azzal a tudattal, hogy kis h\u00edj\u00e1n P\u00e1rizsba menek\u00fclt a munka el\u0151l. Micsoda sz\u00e9gyen! \u2013 gondolta, \u00edgy h\u00e1t reggelin\u00e9l azt mondta:<\/span><\/h5>\n
\u2013 A munk\u00e1nak m\u00e9g h\u00edja van. J\u00f3val t\u00f6bbnek bizonyult, mint amennyinek gondoltam. Sok a jav\u00edtanival\u00f3. M\u00e1rpedig (\u00e9s itt sajnos sz\u00ednpadiasan felvitte a hangs\u00falyt) ha valamib\u0151l nem engedhet\u00fcnk, az \u00e9pp a t\u00f6k\u00e9lyre t\u00f6rekv\u0151 igyekezet. Ezt v\u00e9sse a mestergerend\u00e1ba fiam!<\/i> Egyenl\u0151re f\u00e9lrerakhatja azt a poggy\u00e1szt.<\/span><\/h5>\n
\u00c9s mikor P\u00e1rizsb\u00f3l visszat\u00e9rve felfedezte az eb\u00e9dl\u0151 gerend\u00e1j\u00e1n a rusztikus, cs\u00fanya farag\u00e1st \u2013 A j\u00f3ra val\u00f3s\u00e1gb\u00f3l nem enged\u00fcnk!!!! \u2013 n\u00e9gy felki\u00e1lt\u00f3jellel, amit az egy\u00fcgy\u0171 Jeanne-Marie a konyhak\u00e9ssel farigcs\u00e1lt oda, az asztalb\u00f3l \u00e9s fej\u0151sz\u00e9kb\u0151l t\u00e1kolt \u00e1llv\u00e1ny tetej\u00e9r\u0151l, m\u00edg Flaubert t\u00e1vol volt, mintegy sz\u00f3 szerint teljes\u00edtve az \u00edr\u00f3 szavait, sz\u00f3val, amikor Flaubert felfedezte az \u00e1komb\u00e1komokat, f\u00f6rtelmes haragra gy\u00falt \u00e9s csaknem kihaj\u00edtotta szeg\u00e9ny elbeufb\u00e9li le\u00e1nyt. El\u0151sz\u00f6r is az\u00e9rt, mert nem jegyezte meg j\u00f3l, amit mondott. M\u00e1sodszor, mert \u00edgy eg\u00e9szen m\u00e1st jelent, mint amire \u0151 gondolt. Harmadszor, mert ez a mondat k\u00e9sz b\u00e1rgy\u00fas\u00e1g. Negyedszer, mert t\u00f6k\u00e9letes kontrapontja a nyelvhelyess\u00e9gnek. \u00d6t\u00f6dsz\u00f6r, mert nemcsak nyelvhelyess\u00e9g\u00e9t illet\u0151en, hanem dallam\u00e1ban is rossz a mondat. Hatodszor, mert m\u00e9g ekkora forradalmi pitypangoss\u00e1got sem nyomat\u00e9kos\u00edtunk n\u00e9gy felki\u00e1lt\u00f3jellel. \u00c9s v\u00e9g\u00fcl, mert elcs\u00faf\u00edtotta a sz\u00e9pen csiszolt gerend\u00e1t. S hogy Jeanne-Marie tov\u00e1bbra is Flaubert szolg\u00e1lat\u00e1ban maradhatott, csak annak k\u00f6sz\u00f6nhette, hogy az \u00edr\u00f3t elfogta a f\u00e9lelem: a v\u00e9g\u00e9n k\u00e9nytelen lesz egy roueni csel\u00e9det alkalmazni, akit tal\u00e1n csak alantass\u00e1ga hoz a h\u00e1zba, hogy egy \u00e9jjel, mintegy bossz\u00fat \u00e1llva a Bovaryn\u00e9<\/i> miatt (amivel az \u00edr\u00f3 meggyal\u00e1zta Rouen v\u00e1ros\u00e1t orsz\u00e1g-vil\u00e1g el\u0151tt) \u00e1tv\u00e1gja a tork\u00e1t, vagy nadraguly\u00e1val itatja. \u201eNo azt m\u00e1r nem! A feliratot meg lecsiszoltatom \u2013 gondolta, b\u00e1r hamarosan esz\u00e9be \u00f6tl\u00f6tt: Az \u00e1cs is roueni lesz! M\u00e9g ha nem is mondja.\u201d H\u00e1t ink\u00e1bb maradt Jeanne-Marie; csak\u00fagy, mint a nyelvhelyess\u00e9gi botr\u00e1ny, a mestergerend\u00e1b\u00f3l lett tilalomfa, vagyis a rosszul cit\u00e1lt somm\u00e1ss\u00e1g.<\/span><\/h5>\n
De vissza Flaubert esti lament\u00e1ci\u00f3ihoz. Miut\u00e1n reggel \u201ev\u00e9gzetes\u201d j\u00f3 tan\u00e1csot adott a l\u00e1nynak, este \u00edgy sz\u00f3lt:<\/span><\/h5>\n
\u2013 Jeanne-Marie! Ha minden igaz, ma este v\u00e9gzek, m\u00e1r csak p\u00e1r sor maradt h\u00e1tra. Holnap felugrok P\u00e1rizsba venni egy papag\u00e1jt.<\/span><\/h5>\n
\u2013 Papag\u00e1jt? \u2013 csod\u00e1lkozott a szobal\u00e1ny. \u2013 Ide tetszik hozni egy papag\u00e1jt?<\/span><\/h5>\n
\u2013 Igen Jeanne-Marie \u2013 v\u00e1laszolta Flaubert h\u0171v\u00f6sen, de m\u00e1snap sajn\u00e1latos m\u00f3don ism\u00e9t rossz lelkiismerettel \u00e9bredt, \u00e9s arra gondolt: \u201eHa felmegyek P\u00e1rizsba, meg kell l\u00e1togatnom Colet-t, \u00e9s ha megk\u00e9rdezi, hogyan haladok a munk\u00e1val? Hazudni m\u00e1r csak nem fogok!\u201d Ez\u00e9rt reggelin\u00e9l azt mondta Jeanne-Marie-nak (t\u0151le t\u00f6k\u00e9letesen idegen ny\u00e1jass\u00e1ggal):<\/span><\/h5>\n
\u2013 H\u00e1l\u2019 Istennek v\u00e9geztem a jav\u00edt\u00e1ssal, tal\u00e1n egy kicsit hamarabb is, mint terveztem. Olyan gyorsan haladok, hogy k\u00e1r volna \u00e9pp most meg\u00e1llnom. \u00cdgy h\u00e1t kedves, m\u00e9gsem utazok ma, tal\u00e1n majd a h\u00e9tv\u00e9g\u00e9n. Mondja meg Moll doktornak, ha kedve tartja, d\u00e9lut\u00e1n felkereshet, mert \u00fajabban a sok munk\u00e1t\u00f3l igencsak hasogat a derekam.<\/span><\/h5>\n
Tegy\u00fck hozz\u00e1: k\u00e9sz szerencse, hogy nem mondott \u00fajabb vel\u0151ss\u00e9get. Eff\u00e9l\u00e9t: Ne akkor \u00e1llj meg, mikor a leggyorsabb vagy!<\/i> \u00c9s minthogy nem mondta, azt sem tette hozz\u00e1: \u201eV\u00e9sse ezt a gerend\u00e1ra fiam!\u201d Mert ha az els\u0151t mondja, a m\u00e1sikat meg odabogy\u00f3zza, \u00fajabb gerenda l\u00e1tta volna k\u00e1r\u00e1t, s ki tudja?, tal\u00e1n m\u00e9gis szedel\u0151zk\u00f6dnie kell az elbeufb\u00e9li le\u00e1nynak, hogy hely\u00e9t egy rossz-sz\u00e1nd\u00e9k\u00fa roueni boszorka foglalja el, aki tal\u00e1n az \u00edr\u00f3t \u2013 a francia nyelv nagymester\u00e9t \u2013 csakugyan v\u00e9rbe fojtja.<\/span><\/h5>\n
N\u00e9h\u00e1ny d\u00f6ccen\u00e9s ut\u00e1n ism\u00e9t molyol\u00e1sba fulladt a d\u00e9lel\u0151tt, ez\u00e9rt Flaubert kiv\u00e9teles szerencs\u00e9nek \u00e9rezte, amikor Maupassant-t\u00f3l kapott levelet, mely nemes egyszer\u0171s\u00e9ggel a k\u00f6vetkez\u0151k\u00e9pp sz\u00f3lt:<\/span><\/h5>\n
 Kedves Gustave!<\/i><\/span><\/h5>\n
 <\/i><\/b>Ne ijedj meg, levelem nem valami balj\u00f3s esem\u00e9ny k\u00f6zeledt\u00e9t vagy beteljes\u00fcl\u00e9s\u00e9t j\u00f6tt h\u00edr\u00fcl adni, puszt\u00e1n annyit \u00f3hajt tudatni veled, hogy eszembe jutott\u00e1l most, amikor ism\u00e9t P\u00e1rizsban vagyok! <\/i><\/span><\/h5>\n
Nem mintha att\u00f3l tartan\u00e9k, hogy elesek Franciahon v\u00e9delm\u00e9ben, de m\u00e9g egyszer l\u00e1tni akartam P\u00e1rizst, miel\u0151tt v\u00e9gk\u00e9pp elmer\u00fcln\u00e9k a harct\u00e9r esem\u00e9nyeiben. Ismersz j\u00f3l. K\u00f6zismert rafin\u00e9ri\u00e1m leg\u00fajabb, \u00e9kes bizony\u00edt\u00e9ka az a m\u00f3d, ahogy siker\u00fclt otthagynom kis id\u0151re a csat\u00e1roz\u00e1st. Az episztola nem is alkalmas forma \u00e9s hely lelem\u00e9nyess\u00e9gem dics\u0151\u00edt\u00e9s\u00e9re, \u00e9s nem is ez a l\u00e9nyeg. De meg ne r\u00e9m\u00fclj! Nem lettem dezert\u0151r. <\/i><\/span><\/h5>\n
Boldog lenn\u00e9k, ha veled is tal\u00e1lkozhatn\u00e9k. A bar\u00e1ts\u00e1gunk miatt \u00e9s tal\u00e1n az sem \u00e1rtana, ha ezekben az id\u0151kben kicsit gyakrabban mozduln\u00e1l ki a croisset-i erd\u0151k enyhet ad\u00f3 s\u0171r\u0171j\u00e9b\u0151l, \u00e9s r\u00f6videbb id\u0151kre maradn\u00e1l t\u00e1vol bar\u00e1ti k\u00f6r\u00fcnkt\u0151l. Bizony\u00e1ra szemet gy\u00f6ny\u00f6rk\u00f6dtet\u0151 ott a tavasz, \u00e9s a m\u00e9hek zsong\u00e1sa gyors \u00e9s k\u00f6nnyed \u00edr\u00e1sra sarkal. Tudom, milyen ereje van ilyenkor a vid\u00e9ki lank\u00e1k friss, f\u0171ecsettel rajzolt hajlatainak; magam is sz\u00edvesen s\u00e9t\u00e1lgatn\u00e9k h\u00e1zad k\u00f6rny\u00e9k\u00e9n \u00e9s vend\u00e9geskedn\u00e9k n\u00e1lad; enn\u00e9k b\u0151s\u00e9ges reggeliket sz\u00e9p szobal\u00e1nyod t\u00e1lc\u00e1ir\u00f3l, hanc\u00farozn\u00e9k a k\u00f6k\u00e9nybokrok k\u00f6z\u00f6tt k\u00f6rny\u00e9kb\u00e9li nimf\u00e1k gy\u0171r\u0171j\u00e9ben (rem\u00e9lem m\u00e9g \u00e9lnek benned k\u00f6z\u00f6s eml\u00e9keink ama bokrokkal kapcsolatban), de hidd el! P\u00e1rizs is a ki\u00e1rad\u00f3 \u00e9letkedv \u00e9s az aktu\u00e1l-politik\u00e1t\u00f3l mentes, \u00f6r\u00f6k sz\u00e9ps\u00e9g ruh\u00e1j\u00e1t hordja mag\u00e1n a nagy rumli \u00e9s bizonytalans\u00e1g ellen\u00e9re is. Tudod, hogy a n\u0151k nemigen politiz\u00e1lnak, s hacsak \u00e9h\u00edns\u00e9g vagy j\u00e1rv\u00e1ny nem puszt\u00edt, m\u00e9g h\u00e1bor\u00fas viszonyok k\u00f6z\u00f6tt is megrend\u00edt\u0151en sz\u00e9pek! Mi t\u00f6bb, nagy v\u00e1ls\u00e1gok idej\u00e9n mintha k\u00e9szs\u00e9gesebbek s j\u00f3val led\u00e9rebbek voln\u00e1nak, mint b\u00e9keid\u0151ben; mintha Mars harsonaszava megvad\u00edtan\u00e1 \u0151ket is; mintha hazafis\u00e1guk bujas\u00e1gukban \u00e9rne v\u00e9get; s minthogy szenved\u00e9ly\u00fcket nem \u00e9lhetik ki isszoszi csetepat\u00e9k viharaiban, h\u00e1t ki\u00e9lik otthon, selyemtakar\u00f3kon, baldachin alatt, n\u00e9mi szerencs\u00e9vel a karjaink k\u00f6z\u00f6tt.<\/i><\/span><\/h5>\n
H\u00e1t, ha kedved \u00e9s id\u0151d engedi, s\u00fcrg\u0151sen l\u00e1togass meg minket!<\/i><\/span><\/h5>\n
Engem \u00e9s P\u00e1rizst! Mindenekel\u0151tt Engem. <\/i><\/span><\/h5>\n
 Tisztel\u0151d \u00e9s j\u00f3 bar\u00e1tod: <\/i><\/span><\/h5>\n
Guy de Maupassant<\/i><\/span><\/h5>\n
Paris, 12. \u00e1prilis<\/i><\/span><\/h5>\n
 Flaubert a szobal\u00e1nynak is felolvasta a levelet, sz\u00f3r\u00f3l-sz\u00f3ra (kiv\u00e9ve a k\u00f6k\u00e9nybokrok eml\u00edt\u00e9s\u00e9t), nem t\u00f6r\u0151dve azzal se, hogy a l\u00e1ny belepirul Maupassant c\u00e9lozgat\u00e1saiba.<\/span><\/h5>\n
\u2013 Am\u00fagy is \u2013 mondta v\u00e1ratlan j\u00f3kedvvel Flaubert. \u2013 Az\u00e9rt a papag\u00e1j\u00e9rt r\u00e9g el kellett volna mennem. Hozza Jeanne-Marie a poggy\u00e1szt gyorsan, csomagoljon \u00e9lelmet, \u00e9s hajnalra h\u00edvjon fogatot. Moll doktornak \u00fczenem, hogy m\u00e9gsem leszek itthon a napokban, de addig is dolgozhat valami kenc\u00e9n, ami v\u00e9gre csakugyan hat \u2013 \u00e9s azzal visszavonult a d\u00e9lut\u00e1ni st\u00fadiumra.<\/span><\/h5>\n
Az elm\u00falt hetek sz\u00f6vegeit olvasgatta fennhangon, de miut\u00e1n r\u00e1j\u00f6tt, hogy az \u00fajabb fejezetek siralmasak \u2013 se \u00edz\u00fck, se szaguk, nyelvezet\u00fck primit\u00edv, m\u00e9lys\u00e9g\u00fck nulla \u2013, \u00e1tt\u00e9rt az \u00e9vekkel kor\u00e1bbi term\u00e9s hangos olvas\u00e1s\u00e1ra. Nem akarta ugyanis, hogy a Maupassant level\u00e9t\u0151l fel\u00e9led\u0151 j\u00f3kedvet v\u00e9gleg lerontsa a kudarctudat. Ez\u00e9rt b\u0151 k\u00e9t \u00f3r\u00e1n \u00e1t a tizenn\u00e9gy \u00e9vvel kor\u00e1bban \u00edrt Bovaryn\u00e9<\/i> fejezeteib\u0151l szavalt, majd elcsalva a st\u00fadium utols\u00f3 f\u00e9l\u00f3r\u00e1j\u00e1t, k\u00e9sz\u00fcl\u0151dni kezdett a m\u00e1snapi \u00fatra.<\/span><\/h5>\n
 Ez id\u0151 t\u00e1jt P\u00e1rizsban, a Champs-\u00c9lys\u00e9es egyik mell\u00e9kutc\u00e1j\u00e1nak h\u00e1romszintes maison garniej\u00e1ban \u00e9lt egy h\u00edres-h\u00edrhedt szab\u00f3mester, bizonyos Jean Patou. H\u00edrhedtnek az\u00e9rt mondjuk, mert jobb k\u00f6r\u00f6kben ker\u00fclt\u00e9k m\u00e9g az eml\u00edt\u00e9s\u00e9t is, ha pedig egy ostoba v\u00e9letlen j\u00f3volt\u00e1b\u00f3l m\u00e9gis sz\u00f3ba ker\u00fclt, buzg\u00f3n \u00f3cs\u00e1roltak mindent, ami vele kapcsolatba hozhat\u00f3: ruh\u00e1it, kuncsaftjait, szok\u00e1sait, rokonait, de m\u00e9g a ker\u00fcletet is, ahol h\u00e1zat b\u00e9relt. Igyekeztek azt a l\u00e1tszatot kelteni, hogy szem\u00e9lyesen nem ismerik, ellenben \u201emegb\u00edzhat\u00f3 forr\u00e1sokb\u00f3l\u201d tudnak r\u00f3la mindent. Antik szabadalom, nem kell bemutatni, mik\u00e9nt dolgozik az ilyen \u00f6sszn\u00e9pi \u00edt\u00e9l\u0151t\u00e1bla, hisz minden t\u00e1rsas\u00e1gi \u00e9let fundamentuma ez; \u00edgy ment ez Perikl\u00e9sz kor\u00e1ban \u00e9s a komm\u00fcn idej\u00e9n egyar\u00e1nt; a jelens\u00e9get, amit s\u00e1rga irigys\u00e9g induk\u00e1l, amely \u00e9pp\u00fagy virul cseh\u00f3kban, mint szalonokban, \u00e9s amelynek neve intrika, ismerj\u00fck ma is.<\/span><\/h5>\n
Jean Patou ugyanis nem rost\u00e1lta klienseit, azon egyszer\u0171 okn\u00e1l fogva, mert nem volt se politikus, se arisztokrata (nem j\u00e1rt se szalonba, de m\u00e9g cseh\u00f3kba se); \u0151sei \u2013 rossz kifejez\u00e9ssel \u2013 egyszer\u0171 emberek voltak, akik k\u00f6z\u00f6tt, az irigy nyelvek szerint akasztott \u00faton\u00e1ll\u00f3 is akadt. (Nem sz\u00f3lva a m\u00e1r eml\u00edtett liliomtipr\u00f3 eset\u00e9r\u0151l, akit 1712 m\u00e1rcius\u00e1nak idus\u00e1n, a Rh\u00f4ne \u00e1rter\u00e9ben elevenen t\u00e9pett sz\u00e9t \u00f6t nekivadult, vienne-i anya.) Ez egy\u00e9bk\u00e9nt nem kiz\u00e1rt, mert Jean Patou is hajlamos volt kapzsis\u00e1gra \u00e9s p\u00e1ly\u00e1ja (ma karriernek mondan\u00e1nk) elej\u00e9n er\u0151sen hajlott sz\u00e9lh\u00e1moss\u00e1gokra. Az eg\u00e9sz Eiffel-tornyot, a Bastille-t, a Sacr\u00e9-Coeurt, a Louvre \u00e9p\u00fclet\u00e9t, \u00e9s valamennyi Szajna-hidat bevonhatn\u00e1nk azzal az olcs\u00f3 anyaggal, amit dr\u00e1ga, bejr\u00fati szat\u00e9nk\u00e9nt s\u00f3zott el. Ami enn\u00e9l is \u00e1rulkod\u00f3bb: csalafintas\u00e1gai miatt sosem \u00e9rzett f\u00e9lelmet vagy szorong\u00e1st. Az \u00fcgyesked\u00e9st az \u00e9let-szett tartoz\u00e9k\u00e1nak tekintette, ahogy a mell\u00e9kutak kurv\u00e1it, a kutyaszart, a j\u00e1rv\u00e1nyokat, ev\u00e9s ut\u00e1n a b\u00f6f\u00f6g\u00e9st, alv\u00e1s el\u0151tt a fingor\u00e1sz\u00e1st, \u00e9let ut\u00e1n a hal\u00e1lt. Vagyon\u00e1t m\u00e9gsem kalandork\u00e9nt szerezte.<\/span><\/h5>\n
\u00dcgyes volt \u00e9s szerencs\u00e9s, de sosem tanulta meg, hogyan kell az elit szab\u00f3j\u00e1v\u00e1 v\u00e1lni. V\u00e1logat\u00e1s n\u00e9lk\u00fcl vart mindenkinek. Az els\u0151 kapitalist\u00e1k egyike volt, dolgozott b\u00e1rkinek, aki megfizette. Fittyet h\u00e1nyt a pedigr\u00e9re. A mulat\u00f3k t\u00e1ncosn\u0151i, a Szajna-part \u00f6r\u00f6ml\u00e1nyai, az \u00fari kurtiz\u00e1nok, a nyilv\u00e1nos h\u00e1zak k\u00f6v\u00e9r d\u00e1m\u00e1i (akik a f\u0151n\u00f6kn\u0151 szerep\u00e9t a szokottn\u00e1l is hivalkod\u00f3bb fodrokkal igyekeztek hangs\u00falyozni) \u00e9pp\u00fagy n\u00e1la varrattak, mint titokban sok arisztokrata, s azok gurmanjai meg kisasszonyk\u00e1i. Patou-nak nem f\u0151tt a feje amiatt, hogy kliensei kiterjedt ismerets\u00e9ggel b\u00edrnak alvil\u00e1g-szerte \u00e9s jobban ismerik P\u00e1rizs l\u00f3k\u00f6t\u0151inek neveit, mint r\u00e9gm\u00falt sz\u00e1zadok uralkod\u00f3it. A legkev\u00e9sb\u00e9 sem \u00e9rezte al\u00e1val\u00f3nak, ha m\u0171hely\u00e9b\u0151l a v\u00e1ros legismertebb kurtiz\u00e1nja l\u00e9pett ki. Ellenkez\u0151leg: dics\u0151s\u00e9gk\u00e9nt k\u00f6nyvelte el. Nemre, korra \u00e9s rangra val\u00f3 tekintet n\u00e9lk\u00fcl, b\u00e1mulatosan sokf\u00e9le megrendel\u00e9st teljes\u00edtett, k\u00f6nnyed\u00e9n \u00e9s gyorsan, mintha a ruhatervek kiagyal\u00e1sa \u00e9s form\u00e1ba \u00f6nt\u00e9se csup\u00e1n gy\u00f6ny\u00f6rk\u00f6dtet\u0151 j\u00e1t\u00e9k lenne. Abban az egyszer\u0171, semmif\u00e9le \u0151st, rangot fel nem mutat\u00f3 emberben, ritka affinit\u00e1s, ragyog\u00f3 talentum lakott. A sehonnaiak brut\u00e1lis, \u00f6szt\u00f6n\u00f6s, minden man\u00edrt\u00f3l vagy f\u00f6l\u00f6sleges okoskod\u00e1st\u00f3l, taktik\u00e1t\u00f3l mentes \u0151sereje emelte fel; amint ez m\u00e1r el\u0151tte m\u00e1s burkusokkal is megesett. S mivel az arisztokr\u00e1cia kor\u00e1nt sem k\u00fcl\u00f6n\u00fclt el annyira P\u00e1rizs aljan\u00e9p\u00e9t\u0151l, mint ahogy azt hirdette mag\u00e1r\u00f3l, Patou gardr\u00f3bj\u00e1ban \u2013 ahol gl\u00e9d\u00e1ban \u00e1lltak a kifizet\u00e9sre v\u00e1r\u00f3 ruh\u00e1k \u2013 ugyanazon v\u00e1llf\u00e1n l\u00f3gott a legnagyobb nyilv\u00e1nosh\u00e1znak rendelt fodor-bombaszt \u00e9s egy menek\u00fcl\u0151f\u00e9lben l\u00e9v\u0151 m\u00e1rkin\u00e9 lazacsz\u00edn\u0171 nagyest\u00e9lyi usz\u00e1lya.<\/span><\/h5>\n
B\u00e1r 1871. \u00e1prilis\u00e1ban l\u00e9nyegesen kevesebb ruh\u00e1t ig\u00e9nyeltek \u00farih\u00e1zakt\u00f3l, ami P\u00e1rizs zaklatott pszich\u00e9j\u00e9nek volt k\u00f6sz\u00f6nhet\u0151. A legutols\u00f3 napokban pedig m\u00e1r csak a kor\u00e1bban megrendelt koszt\u00fcm\u00f6kb\u0151l vittek el n\u00e9h\u00e1nyat, m\u00e1sokat pedig egyszer\u0171en ott felejtettek a nagy z\u0171rben. Valamivel k\u00e9s\u0151bb ann\u00e1l t\u00f6bb senkih\u00e1zi, csirkefog\u00f3, fullajt\u00e1r, forradalmi l\u00f3ti-futi \u00e9rkezett \u00faj ruh\u00e1t k\u00e9sz\u00edttetni. Azt besz\u00e9lt\u00e9k, hogy P\u00e1rizs h\u00edres-h\u00edrhedt szab\u00f3mestere a poroszoknak is varr ruh\u00e1t, \u00e9s ezt sokan rosszn\u00e9ven vett\u00e9k; \u00fagy gondolt\u00e1k, ezzel hazafis\u00e1gukat s\u00e9rti. (Ugyan mivel lett volna jobb, ha a porosz baka, a francia korz\u00f3n porosz g\u00fany\u00e1ban flang\u00e1l?) A forgalom teh\u00e1t nem cs\u00f6kkent sz\u00e1mottev\u0151en. Jean Patou P\u00e1rizs tal\u00e1n egyetlen f\u00fcggetlen \u00e9s semleges \u2013 sokak szerint elvtelen \u2013 embere volt, aki csak a mesters\u00e9g\u00e9nek \u00e9lt; a politika hidegen hagyta. B\u00e1rmit is hordtak \u00f6ssze r\u00f3la, \u00f6lt\u00f6zk\u00f6dni minden id\u0151ben kellett, \u00e9s csinos kelm\u00e9kre P\u00e1rizsban m\u00e9g a komm\u00fcn ideje alatt is sz\u00fcks\u00e9g volt.<\/span><\/h5>\n
Jean Patou k\u00e9sz\u00edtett ruh\u00e1t Neumayer ezredesnek, D\u2019Hautpoul t\u00e1bornoknak, Walewski gr\u00f3fnak, aki III. Nap\u00f3leon bizalmas k\u00f6r\u00e9hez tartozott; a nagy volumen\u0171 p\u00e1rizsi \u00e9p\u00edtkez\u00e9seket ir\u00e1ny\u00edt\u00f3 Hausmann b\u00e1r\u00f3nak, s hogy az \u00fajabb klient\u00far\u00e1b\u00f3l is eml\u00edts\u00fcnk n\u00e9h\u00e1nyakat: ruh\u00e1t rendelt n\u00e1la Proudhon h\u00e1rom famulusa, Varlin, Frankel \u00e9s Duval. De a legb\u00fcszk\u00e9bb arra volt, hogy Miksa f\u0151herceget Juarez\u00e9k abban a ruh\u00e1ban puffantott\u00e1k le, amit m\u00e9g P\u00e1rizsb\u00f3l vitt mag\u00e1val, mikor Mexik\u00f3v\u00e1ros elfoglal\u00e1s\u00e1ra indult, s amit n\u00e1la, Jean Patou-n\u00e1l csin\u00e1ltatott az elutaz\u00e1st megel\u0151z\u0151 h\u00e9ten. Ehhez k\u00e9pest az m\u00e1r szinte bagatell, hogy a Revanche \u00fajs\u00e1g\u00edr\u00f3ja Victor Noir, Patou koszt\u00fcm\u00e9ben borozgatott, amikor Pierre Bonaparte meg\u00f6lte.<\/span><\/h5>\n
Egysz\u00f3val, ak\u00e1r k\u00e9sz\u00edtett ruh\u00e1kat a poroszoknak, ak\u00e1r nem, Jean Patou dolgozott \u00e9s v\u00e1ltozatlanul \u0151 maradt P\u00e1rizs, ha nem eg\u00e9sz Franciaorsz\u00e1g vagy Eur\u00f3pa legkeresettebb szab\u00f3mestere. H\u00e1rom emeletet b\u00e9relt egy m\u00e1gn\u00e1st\u00f3l, a m\u00e1r eml\u00edtett utc\u00e1csk\u00e1ban \u00e9s csak szer\u00e9nys\u00e9ge, takar\u00e9koss\u00e1ga miatt nem a Champs-\u00c9lys\u00e9es f\u0151\u00e1ram\u00e1ban. Mert azt is megtehette volna. Mi\u00e9rt is ne? Huszonh\u00e9t seg\u00e9ddel dolgozott nyolc f\u00f6ldszinti m\u0171helyben. A mester a m\u00e1sodikon lakott egy apr\u00f3 szob\u00e1ban, mert az sokkal otthonosabb volt, mint a harmadik-emeleti termek, amikben \u2013 a m\u00e1sodikon fennmarad\u00f3 n\u00e9gy szob\u00e1val egy\u00fctt \u2013 Jean Patou feles\u00e9ge lakott. Az asszony,<\/i> hab\u00e1r tekint\u00e9lyes m\u00e9retekkel rendelkezett, m\u00e9gsem lehetett akkora, hogy valamennyi termet bet\u00f6ltse, s tal\u00e1n \u00e9pp ez\u00e9rt csel\u00e9dl\u00e1nyokkal \u00e9s szobakuty\u00e1kkal vette k\u00f6rbe mag\u00e1t, ak\u00e1r egy baronesse.<\/span><\/h5>\n
Nos, ez a javasasszony volt Jean Patou \u00e9let\u00e9nek sava-borsa, minden gy\u00f6ny\u00f6re (a ruh\u00e1kat nem sz\u00e1m\u00edtva) \u00e9s egyben keser\u0171s\u00e9ge is (eltekintve a komm\u00fcnt\u0151l). Mert az asszony fej\u00e9be beette mag\u00e1t az \u00farin\u0151 h\u00f6lgytudata, ami azonban olyan \u00fatsz\u00e9li kr\u00e1kog\u00e1sban nyilv\u00e1nult meg, ha Jean Patou f\u00f6leml\u00edtette az ostoba uriz\u00e1l\u00e1s okozta k\u00f6lts\u00e9geket, hogy utols\u00f3 csavarg\u00f3k, kocsisok, varg\u00e1k, kof\u00e1k, suszterinasok \u00e9s vaj\u00e1kosok, Patou \u0151sei is a csod\u00e1j\u00e1ra j\u00e1rtak volna. De ez apr\u00f3s\u00fctem\u00e9ny ahhoz k\u00e9pest, hogy megpr\u00f3b\u00e1lt dirig\u00e1lni a m\u0171helyekben is, belekotyogni a ruh\u00e1k szab\u00e1svarr\u00e1s\u00e1ba, hogy itt kell kiereszteni, ott kell felt\u0171zni, bevenni, fodor\u00edtani, bodor\u00edtani; ide flittersor, oda bugatti-gy\u00f6ngy, szat\u00e9nszalag, krepp, a muffra meg v\u00e9kony, violak\u00e9k liondi, \u00e1 la mode<\/i>. Mintha fikarcnyit is \u00e9rtene hozz\u00e1! Egy bugyizsin\u00f3rt se k\u00fcl\u00f6nb\u00f6ztetett meg a paszom\u00e1nyt\u00f3l, m\u00e9gis ott kotnyeleskedett minden\u00fctt, mintha nem kett\u0151, de t\u00edz is volna bel\u0151le a h\u00e1zban. Mintha h\u00e1jr\u00e1kos, lip\u00f3m\u00e1s hasonm\u00e1sai futkosn\u00e1nak minden szinten. Nyilv\u00e1n, mert historikus erej\u0171 f\u00e9lt\u00e9kenys\u00e9g mardosta a ruh\u00e1kat k\u00e9sz\u00edttet\u0151 kurtiz\u00e1nok miatt.<\/span><\/h5>\n
\u2013 Nem megmondtam, hogy a m\u00e9reteket az inasokkal vetesd fel? Mit kell neked ezzel b\u00edbel\u0151dn\u00f6d!? \u2013 \u00fcv\u00f6lt\u00f6tte napj\u00e1ban tucatszor; mindig, ha Patou a m\u0171helyek k\u00f6zel\u00e9be t\u00e9vedt, \u00e9s amikor a nagys\u00e1g\u00e1ra r\u00e1t\u00f6rt a havibaj.<\/span><\/h5>\n
\u00cdgy azt\u00e1n P\u00e1rizs szab\u00f3zsenije, aki a fokr\u00f3l-fokra lerongyol\u00f3d\u00f3 v\u00e1ros legvagyonosabb iparos\u00e1v\u00e1 v\u00e1lt \u00e9s boldog, a hivat\u00e1s\u00e1nak \u00e9l\u0151 ember lehetett volna, val\u00f3s\u00e1gos \u00fcld\u00f6ztet\u00e9sben \u00e9lt. Mihelyst kih\u00fazta a l\u00e1b\u00e1t a h\u00e1zb\u00f3l, k\u00ednos \u00f3r\u00e1k f\u00fclrepeszt\u0151 rik\u00e1csol\u00e1s\u00e1val sz\u00e1molhatott, pedig ha egy kicsit pihenni akart, k\u00e9nytelen volt elmenni a zs\u00e9mbes n\u00e9mber mell\u0151l. Bez\u00e1rult a k\u00f6r. E frigy ajtaja \u00fagy csap\u00f3dott Jean Patou-ra, mintha a Bastille kapuja volna.<\/span><\/h5>\n
Ha megel\u00e9gelte, ahogy az asszony naphosszat korholja a csel\u00e9deket, cs\u00e9peli az inasokat, egy r\u00e9szv\u00e9teli pillant\u00e1st vetve a tanoncokra \u00e1tment a szomsz\u00e9d utc\u00e1ba, Homolle boltj\u00e1ba, ahol f\u00f6ldigiliszt\u00e1t korareggel is \u00e1rultak. Mellesleg Homolle Patou cimbor\u00e1ja volt (Patou-n\u00e9 nagys\u00e1ga szerint korhely \u00e9s himpell\u00e9r), \u00e9s b\u00e1r nem t\u00f6rt olyan magasra, mint Patou, de szint\u00e9n a lelem\u00e9nyesebbek k\u00f6z\u00e9 tartozott. Alighanem \u0151 \u00e1rult a vil\u00e1gon els\u0151k\u00e9nt el\u0151recsomagolt, f\u00e9lk\u00e9sz etet\u0151anyagot, amit nemes egyszer\u0171s\u00e9ggel \u00f6nmag\u00e1r\u00f3l, Homolle-nak nevezett el, \u00e9s amit a partra \u00e9rve v\u00edz hozz\u00e1ad\u00e1s\u00e1val \u00f6ssze kellett gy\u00farni, s galacsinn\u00e1 alak\u00edtva \u201ebek\u00fcldeni\u201d a v\u00edzbe. A halak bolondultak \u00e9rte! \u00c9s egyed\u00fcl Homolle alkalmazott utcak\u00f6lyk\u00f6ket \u00fagynevezett gilisztaszed\u0151knek, a k\u00fclv\u00e1rosi cig\u00e1nyok pedig m\u00e9g t\u00e9len is sz\u00e1ll\u00edtottak neki nad\u00e1lyt. N\u00e1la mindig igen gusztusos, \u00ednycsikland\u00f3 csali k\u00edn\u00e1lta mag\u00e1t, nemcsak ujjnyi vastag harmatgiliszt\u00e1t, avargiliszt\u00e1t \u00e9s cin\u00f3berpiros tr\u00e1gyagiliszt\u00e1t, vaspondr\u00f3t, tegzes-l\u00e1rv\u00e1t, hanem pisztr\u00e1ngoz\u00e1shoz felett\u00e9bb alkalmas csill\u00e1rlegyeket, valamint harcs\u00e1nak val\u00f3 l\u00f3t\u00fccsk\u00f6t is tartott. Ingerl\u0151en izgett-mozgott az eg\u00e9sz boltja, olyannyira, hogy a sok f\u00e9regs\u00e9g l\u00e1tt\u00e1n Patou akkor is megk\u00edv\u00e1nta a pec\u00e1z\u00e1st, ha csak n\u00e9zel\u0151dni ugrott be Homolle-hoz. A fenti finoms\u00e1gokat aznap is kifog\u00e1stalan min\u0151s\u00e9gben k\u00edn\u00e1lta, amikor a poroszok megsz\u00e1llt\u00e1k a v\u00e1rost, teh\u00e1t a horg\u00e1szathoz val\u00f3 minden alapanyag, csali, horog, damil, pedz\u0151, \u00fasz\u00f3, \u00e9s a p\u00f6rk\u00f6ltmogyor\u00f3val, van\u00edli\u00e1val \u00edzes\u00edtett, borsos \u00e1r\u00fa \u201eHomolle\u201d is ott volt Patou orra el\u0151tt; a horg\u00e1szathoz legink\u00e1bb megfelel\u0151, s\u00falyos ind\u00edt\u00e9k pedig (Madame Patou szem\u00e9ly\u00e9ben) a lak\u00e1s\u00e1n. \u00cdgy lett P\u00e1rizs legjobb szab\u00f3mestere, a 19. sz\u00e1zad eleji Eur\u00f3pa zseb-zsenije szenved\u00e9lyes hal\u0171z\u0151.<\/span><\/h5>\n
 Kellemes id\u0151 volt a kocsiz\u00e1shoz. El\u0151z\u0151 nap heves, gyors z\u00e1por mosta tiszt\u00e1ra a t\u00e1jat, \u00e9des illatok bor\u00edtott\u00e1l el a fogat \u00fatj\u00e1t. Flaubert eleinte olvasni pr\u00f3b\u00e1lt a mag\u00e1val hozott k\u00f6nyvekb\u0151l \u00e9s a jegyzeteib\u0151l, kompenz\u00e1lva a munka elakad\u00e1s\u00e1t, de mivel a kocsi nagyon r\u00e1zk\u00f3dott, megf\u00e1jdult a feje. Am\u00fagy se tal\u00e1lt olyan olvasm\u00e1nyt, mely az ellen\u00e1llhatatlan tavaszi zsong\u00e1sban \u00e9rtelmet nyert volna. M\u00e9g olyan sorok, aforizm\u00e1k is \u00e9rtelm\u00fcket vesztett\u00e9k, amik a dolgoz\u00f3szoba mag\u00e1ny\u00e1ban zseni\u00e1lisnak t\u0171ntek. Ink\u00e1bb kihajolt az ablakon, fej\u00e9t az illat\u00e1ramokba tartotta, f\u00e1radt szem\u00e9t pedig a t\u00e1j forradalmi z\u00f6ldj\u00e9vel balzsamozta. Elbeuf vonal\u00e1ban, a Szajna foly\u00e1sir\u00e1ny\u00e1val szemben haladva, a krist\u00e1lytiszta id\u0151ben j\u00f3l l\u00e1tszottak a dombok, melyek a sz\u0151l\u0151sorok k\u00f6z\u00e9 \u00fcltetett cseresznyef\u00e1ir\u00f3l voltak nevesek; \u00e9pp ahogy a valpolicella vid\u00e9ke, az \u00e9szak-it\u00e1liai Veneto (ahov\u00e1 Dant\u00e9t sz\u00e1m\u0171zt\u00e9k). \u00c1prilis v\u00e9ge volt, de a szokottn\u00e1l melegebb, m\u00e1jusi id\u0151, \u00e9s Elbeuf, mondhatni a sz\u0171zies Jeanne-Marie vadul vir\u00e1gz\u00f3 cseresznyef\u00e1inak visszafogott illata n\u00e9ha \u00e1tlibbent a Szajna f\u00f6l\u00f6tt.<\/span><\/h5>\n
\u201eRendes l\u00e1ny ez a Jeanne-Marie. Nem hi\u00e1ba! R\u00f6gt\u00f6n megismerszik, ha valaki nem Rouenb\u00f3l val\u00f3\u201d \u2013 gondolta Flaubert \u00e9s m\u00e1ris kedvenc t\u00e9m\u00e1j\u00e1n\u00e1l volt; ann\u00e1l a gener\u00e1lis k\u00e9rd\u00e9sn\u00e9l, hogy mi\u00e9rt gy\u0171l\u00f6lik \u0151t annyira \u00e9pp a roueniak, mikor \u0151 is Rouen sz\u00fcl\u00f6tte. \u201eMif\u00e9le indok az, hogy a Bovaryn\u00e9<\/i>val lej\u00e1rattam a v\u00e1rost? Hiszen h\u00edress\u00e9 tettem! Mif\u00e9le zagyvas\u00e1g az, miszerint Rouenban nincsenek olyan asszonyok, mint Bovaryn\u00e9? Ugyan m\u00e1r, ki mern\u00e9 \u00e1ll\u00edtani, hogy ismer minden roueni n\u0151szem\u00e9lyt? Am\u00fagy is \u2013 gondolta d\u00fch\u00f6sen Flaubert \u2013, Bovaryn\u00e9 nem egy roueni loty\u00f3. Madame Bovary \u00e9n vagyok!\u201d<\/span><\/h5>\n
A dolog paradoxit\u00e1s\u00e1t nem l\u00e1tta \u00e1t Flaubert, \u00edgy az utaz\u00e1s \u00e9s a t\u00e1j, mely nem vesz tudom\u00e1st politik\u00e1r\u00f3l, betegs\u00e9gr\u0151l, \u00f6reged\u00e9sr\u0151l, a roueniak korl\u00e1tolts\u00e1g\u00e1r\u00f3l, Flaubert g\u0151gj\u00e9r\u0151l, \u00e9s f\u00e9lbehagyott reg\u00e9nyekr\u0151l sem, csaknem a fiatalkor \u00e1llapot\u00e1ba juttatta volna az ekkor \u00e9pp \u00f6tven\u00e9ves \u00edr\u00f3t, ha nem tal\u00e1lkoznak \u00faton-\u00fatf\u00e9len porosz hadtestekkel. \u201eHogyan lehet tavasszal h\u00e1bor\u00fazni?\u201d M\u00e9g az is megesett, hogy a kocsit meg\u00e1ll\u00edtott\u00e1k. Egy fennh\u00e9j\u00e1z\u00f3, bosszant\u00f3an flegma tiszt (\u201e\u00d3, a gonosz porosz!\u201d) \u00fagy faggatta Flaubert-t, mintha m\u00e1ris elfoglalt\u00e1k volna az orsz\u00e1got, s Franciaorsz\u00e1g t\u00f6bb\u00e9 nem l\u00e9tezne, csak sz\u00e1m\u0171z\u00f6tt s felett\u00e9bb gyan\u00fas gallok. Flaubert, amennyire t\u0151le telt fukarul, \u00e9s m\u00e9lt\u00f3s\u00e1ggal v\u00e1laszolgatott, mintha egy rouenival besz\u00e9lne.<\/span><\/h5>\n
K\u00e9s\u0151bb elb\u00f3biskolt a kocsi ring\u00e1s\u00e1ra \u00e9s csak akkor t\u00e9rt mag\u00e1hoz, amikor lombsuhog\u00e1s helyett a felbolydult P\u00e1rizs hangjai \u00f6ml\u00f6ttek be a nyitott ablakon. Az utc\u00e1kon k\u00fcl\u00f6nf\u00e9le emberek szokatlanul nagy t\u00f6mege kavargott a mas\u00edroz\u00f3 porosz katonaoszlopok k\u00f6r\u00fcl. Szitkoz\u00f3d\u00e1sok repkedtek a fejek f\u00f6l\u00f6tt, ugyanakkor n\u0151i kacag\u00e1sok foszl\u00e1nyait is bel\u00f3d\u00edtotta sz\u00e9l. De nemcsak a sord\u00e9lyok, pacsirt\u00e1k, csalog\u00e1nyok, csukok \u00e9s csuk\u00e1rok cserreg\u00e9s\u00e9b\u0151l, dal\u00e1b\u00f3l, a Szajna felett cik\u00e1z\u00f3 fecsk\u00e9k csivitj\u00e9b\u0151l sz\u00f6v\u0151d\u0151 szon\u00e1ta er\u0151s\u00f6d\u00f6tt kaotikus, nagyv\u00e1rosi szimf\u00f3ni\u00e1v\u00e1, hanem megv\u00e1ltoztak az illatok is. P\u00e1rizs \u00e9s Rouen k\u00f6z\u00f6tt \u00fcdes\u00e9g volt a leveg\u0151ben, P\u00e1rizsban viszont elk\u00e9pzelhetetlen b\u0171z uralkodott: tr\u00e1gya b\u0171zl\u00f6tt az utc\u00e1kon, vizelet a h\u00e1ts\u00f3 udvarokon; korhad\u00f3 fa \u00e9s patk\u00e1nypiszok a l\u00e9pcs\u0151h\u00e1zakban; rohadt k\u00e1poszta \u00e9s \u00fcr\u00fczs\u00edr a konyh\u00e1kban; \u00e1porodott por b\u0171zl\u00f6tt a szell\u0151zetlen szob\u00e1kban, a h\u00e1l\u00f3szob\u00e1kban pedig zs\u00edros leped\u0151k, nyirkos matracok \u00e9s \u00e9desk\u00e9s-sz\u00far\u00f3s szag\u00fa \u00e9jjelied\u00e9nyek szaga terjengett. A k\u00e9m\u00e9nyek k\u00e9nk\u00f6ves b\u0171zt ok\u00e1dtak, a cserz\u0151m\u0171helyek mar\u00f3 l\u00fagok szag\u00e1t, a m\u00e9sz\u00e1rsz\u00e9kek az alvad\u00f3 v\u00e9r\u00e9t. Az embereknek izzadts\u00e1g- \u00e9s mosatlanruha-szaguk volt; sz\u00e1jukb\u00f3l szuvas fog, gyomrukb\u00f3l hagymal\u00e9 b\u0171z\u00f6lg\u00f6tt, \u00e9s test\u00fck, mihelyst kicsit meg\u00f6regedtek, romlott sajt, savany\u00fa tej \u00e9s daganatos betegs\u00e9gek szag\u00e1t \u00e1rasztotta. B\u0171zl\u00f6ttek a foly\u00f3k, b\u0171zl\u00f6ttek a terek, b\u0171zl\u00f6ttek a templomok, b\u0171zl\u00f6tt a hidak h\u00f3nalja, \u00e9s b\u0171zl\u00f6ttek a palot\u00e1k. Mindennek oka pedig az volt, hogy a 19. sz\u00e1zadban a bakt\u00e9riumok m\u00e9g korl\u00e1tlanul teny\u00e9szhettek, \u00edgy azt\u00e1n minden emberi tev\u00e9kenys\u00e9get, \u00e9p\u00edt\u0151t vagy rombol\u00f3t, a cs\u00edr\u00e1z\u00f3 vagy pusztul\u00f3 \u00e9let minden megnyilv\u00e1nul\u00e1s\u00e1t szagok k\u00eds\u00e9rt\u00e9k. Ez a b\u0171z-barokk szagk\u00e1osz \u00e9s a hozz\u00e1 t\u00e1rsul\u00f3 b\u00e1beli zsivaj, a zavaros, s felett\u00e9bb bizonytalan helyzetre (j\u00f6v\u0151re) val\u00f3 tekintettel apokaliptikus m\u00e9reteket \u00f6lt\u00f6tt.<\/span><\/h5>\n
Egy hely\u00fctt Flaubert m\u00e9g n\u00e9h\u00e1ny puskal\u00f6v\u00e9s zaj\u00e1t is hallani v\u00e9lte. Mindezek ellen\u00e9re, a kocsis rutinj\u00e1nak k\u00f6sz\u00f6nhet\u0151en biztat\u00f3an haladtak el\u0151re, \u00e9s hamarosan megk\u00f6zel\u00edtett\u00e9k Maupassant lak\u00e1s\u00e1t. Flaubert m\u00e1r az els\u0151 Maupassant-nak sz\u00e1nt szavakat forgatta a sz\u00e1j\u00e1ban, amikor a hint\u00f3 v\u00e1ratlanul, dag\u00e1lyos ringat\u00f3z\u00e1ssal meg\u00e1llt. A kocsis kiab\u00e1lt valamit, ami\u00e9rt tucatnyi tr\u00e1g\u00e1rs\u00e1got kapott cser\u00e9be. Flaubert ism\u00e9t kihajolt az ablakon. El\u0151sz\u00f6r csak egy lovat l\u00e1tott, ami \u00e9pp az ablak el\u0151tt \u00e1ll \u00e9s a nyak\u00e1ra k\u00f6t\u00f6tt zs\u00e1kb\u00f3l zabot ropogtat, \u00e1tellenes v\u00e9g\u00e9n pedig j\u00f3kora, must\u00e1rs\u00e1rga citromokat hullajt, ezzel hozz\u00e1adva a mag\u00e1\u00e9t a p\u00e1rizsi b\u0171zorgia alapanyag\u00e1hoz. A kocsis n\u00e9h\u00e1ny l\u00e9p\u00e9st el\u0151regurult \u00e9s megint meg\u00e1llt. A lovak zabosan toporogtak a macskak\u00f6veken, val\u00f3sz\u00edn\u0171leg \u0151ket is nyugtalan\u00edtotta valami, mert fej\u00fcket szegve pr\u00fcszk\u00f6ltek is. A leveg\u0151ben f\u00fcst sz\u00e1llt. Ez\u00fattal egy megpakolt gabon\u00e1s szek\u00e9r takarta el a kil\u00e1t\u00e1st, ez\u00e9rt Flaubert a m\u00e1sik oldalon kisz\u00e1llt.<\/span><\/h5>\n
Az utat teljes sz\u00e9less\u00e9g\u00e9ben zs\u00e1kok, meglep\u0151en sz\u00e9p szekreterek, \u00e9s ki tudja, honnan szerzett l\u00e1mpavasak torlaszolt\u00e1k el; csak jobbr\u00f3l maradt annyi hely, hogy a fogat \u00e1tf\u00e9rjen, \u00e1m a gabon\u00e1s szek\u00e9r pont oda akart be\u00e1llni. A kocsis alkudozott, hogy miel\u0151tt v\u00e9gleg eltorlaszolj\u00e1k az utat, \u0151t m\u00e9g engedj\u00e9k be. Egy tagbaszakadt, v\u00f6r\u00f6s szak\u00e1ll\u00fa ember \u2013 aki ink\u00e1bb volt normann, semmint gall \u2013 a bak fel\u00e9 ord\u00edtott:<\/span><\/h5>\n
\u2013 Felesleges duhajkodni! Ha be is engedik, nem tud majd kij\u00f6nni. Jobban j\u00e1r, ha nyugton marad, \u00e9s gyalog megy tov\u00e1bb. De m\u00e9g jobb volna, ha az uras\u00e1gi hint\u00f3 nem pr\u00f3b\u00e1lgatn\u00e1 itt a N\u00e9p t\u00fcrelm\u00e9t, m\u00edg a Hon v\u00e9delme zajlik \u00e9pp!<\/span><\/h5>\n
A kocsist valamelyik szitok felb\u0151sz\u00edtette, mert hi\u00e1ba \u00e9rveltek neki, \u00e9s adtak \u00e9sszer\u0171 magyar\u00e1zatokat vagy tan\u00e1csokat, nem hallgatott senkire. V\u00e9g\u00fcl Flaubert intette le:<\/span><\/h5>\n
\u2013 Hagyja csak! Nem vagyunk m\u00e1r messze, egy\u00e9bk\u00e9nt meg igazuk van. Mi \u00e9rtelme bemenni, ha egyszer nem tudunk kij\u00f6nni? \u00c9n b\u00e1nom a legkev\u00e9sb\u00e9, ha most meg\u00e1llunk. Gyalog megyek tov\u00e1bb. V\u00e1rjon t\u00fcrelmesen \u00e9s figyelje, ami itt t\u00f6rt\u00e9nik. Hazafel\u00e9 pedig elmond mindent t\u00fczetesen. Fel\u00e1rat fizetek az \u00e9bers\u00e9g\u00e9\u00e9rt \u2013 \u00edg\u00e9rte Flaubert, \u00e9s val\u00f3ban kivette utaz\u00f3t\u00e1sk\u00e1j\u00e1t a fogatb\u00f3l. \u00c9pp azon volt, hogy \u00fatbaigaz\u00edt\u00e1st k\u00e9r valakit\u0151l a barik\u00e1dok miatt, amikor a k\u00f6z\u00e9pkor\u00fa, v\u00f6r\u00f6s szak\u00e1ll\u00fa \u201enormann\u201d az oldal\u00e1ra sz\u00f6kkent.<\/span><\/h5>\n
\u2013 Hiszen \u00f6n Gustave Flaubert! \u2013 ki\u00e1ltott \u00f6r\u00f6m\u00e9ben, \u00e9s m\u00edg a k\u00f6ny\u00f6k\u00e9n\u00e9l megfogta, hogy a barik\u00e1d fel\u00e9 vezesse, k\u00f6zel hajolt az arc\u00e1hoz. \u2013 Nah\u00e1t csakugyan \u00f6n az. L\u00e1ttam egyszer a Vaudeville-ben \u00e9s olvastam a k\u00f6nyv\u00e9t. Higgye el, mi igen nagyra becs\u00fclj\u00fck a Szellem embereit.<\/span><\/h5>\n
Flaubert meghatottan mosolygott, \u00e1m igyekezett megszabadulni a f\u00e9rfit\u00f3l. Sietett volna Maupassant-hoz.<\/span><\/h5>\n
\u2013 Megmondan\u00e1 nekem, hogy csak itt van torlasz, vagy m\u00e1sutt is sz\u00e1moljak akad\u00e1lyokkal? \u2013 k\u00e9rdezte Flaubert m\u00e1s vizekre evezve. A f\u00e9rfi azt mondta j\u00f3 hangosan, hogy mindenki hallja:<\/span><\/h5>\n
\u2013 M\u00e1r hogyne mondan\u00e1m meg, tisztelt Gustave Flaubert \u00far! Nan\u00e1, hogy megmondom! \u2013 \u00e9s a nev\u00e9t szinte ki\u00e1ltotta. Erre n\u00e9h\u00e1nyan felkapt\u00e1k a fej\u00fcket \u00e9s az \u00edr\u00f3 fel\u00e9 indultak, \u00e1m Flaubert elk\u00f6sz\u00f6nt \u00e9s a v\u00e1laszt meg sem v\u00e1rva siet\u0151sen t\u00e1vozott.<\/span><\/h5>\n
\u2013 Vigy\u00e1zzon mag\u00e1ra Flaubert \u00far! Vesz\u00e9lyes most P\u00e1rizsban egyed\u00fcl m\u00e1szk\u00e1lni! \u2013 ki\u00e1ltott ut\u00e1na m\u00e9g a lelkes, v\u00f6r\u00f6s szak\u00e1ll\u00fa hazafi.<\/span><\/h5>\n
Alig kutyagolt p\u00e1r percet, t\u00f6k\u00e9letesen mag\u00e1ra maradt. Kiss\u00e9 v\u00e9szj\u00f3sl\u00f3 volt a sz\u00fcrke t\u0171zfalak k\u00f6z\u00f6tti s\u00edri csend, de nem f\u00e9lt, mind\u00f6ssze furcs\u00e1llta. J\u00f3l ismerte a k\u00f6rny\u00e9ket, ahol gyakran s\u00e9t\u00e1lgattak Maupassant-nal, csakhogy itt rendesen zsibv\u00e1s\u00e1ri t\u00fcleked\u00e9s folyt. M\u00e1r ki is \u00e9rt volna az utca v\u00e9g\u00e9re, ahol balra kanyarodva csak p\u00e1r sz\u00e1z l\u00e9p\u00e9st kellett megtenni Maupassant lak\u00e1s\u00e1ig, de itt \u00fajabb barik\u00e1d tornyosult. Jobbnak l\u00e1tta ker\u00fcl\u0151vel pr\u00f3b\u00e1lkozni.<\/span><\/h5>\n
\u00cdgy vette kezdet\u00e9t az a barangol\u00e1s a sz\u0171k sik\u00e1torokban, ami h\u00e1rom \u00f3r\u00e1t rabolt el Flaubert \u00e9let\u00e9b\u0151l, noha jobban ismerte P\u00e1rizst, mint a tenyer\u00e9t. M\u00e9gse tudta, hogy arrafel\u00e9 \u00e1llatkeresked\u00e9s is van. Nem csoda, hisz a bolt \u00fagy h\u00faz\u00f3dott meg a s\u00f6t\u00e9t kapualjban, mint egy f\u00e1z\u00f3s k\u00f3bor kutya. Most azonban, mivel alaposabban szem\u00fcgyre kellett venni mindent, hogy a barik\u00e1dok ellen\u00e9re is Maupassant-hoz jusson, felfedezte a boltot is.<\/span><\/h5>\n
Nyitva volt, pedig az utc\u00e1kat senki se j\u00e1rta a Flaubert-hez hasonl\u00f3 bolyong\u00f3kon k\u00edv\u00fcl. Esz\u00e9be jutott az a komolytalan \u00f6tlete, hogy papag\u00e1jt v\u00e1s\u00e1roljon, mondv\u00e1n: az fogja eml\u00e9keztetni gy\u00f6trelmes, m\u00e9gis sz\u00e9p karth\u00e1g\u00f3i \u00fatj\u00e1ra. Amint megpillantotta a kirakat piszkos \u00fcveg\u00e9n kereszt\u00fcl a sz\u00ednes rudakon toll\u00e1szkod\u00f3 papag\u00e1jokat, \u00fagy d\u00f6nt\u00f6tt, m\u00e9gis vesz egyet, m\u00e1r csak Jeanne miatt is. Hadd csod\u00e1lkozzon azzal az egyszer\u0171 parasztesz\u00e9vel, meg a sz\u00e9p \u00e1rtatlan szem\u00e9vel, amely elb\u0171v\u00f6li Maupassant sz\u0171zer\u00e9nyek ut\u00e1n s\u00f3v\u00e1rg\u00f3 lelk\u00e9t is, f\u00e9rfiass\u00e1g\u00e1t nemk\u00fcl\u00f6nben.<\/span><\/h5>\n
A csengetty\u0171s ajt\u00f3 f\u00f6l\u00f6tt a k\u00f6vetkez\u0151 \u00e1llt: SAUGUET \u00c1LLATS\u00c1GAI.  A bolt f\u00e9lhom\u00e1ly\u00e1ba l\u00e9pve Flaubert a n\u00e9vad\u00f3t kereste, \u00e1m az a h\u00e1ts\u00f3 traktusban szorgoskodott.<\/span><\/h5>\n
\u2013 J\u00f3 napot! \u2013 ki\u00e1ltott Flaubert.<\/span><\/h5>\n
\u2013 Isten hozta! \u2013 bukkant el\u0151 egy dali\u00e1s harcsabajusz. F\u00f6l\u00f6tte f\u00e9nyes monokli l\u00e1tszott, ami minden pillanatban a f\u00f6ldre akart zuhanni a keresked\u0151 krumpli alak\u00fa orr\u00e1r\u00f3l. Flaubert v\u00e9gigm\u00e9rte nevezett Sauguet parasztos orm\u00f3tlans\u00e1g\u00e1t, \u00e9s letett arr\u00f3l a sz\u00e1nd\u00e9k\u00e1r\u00f3l, hogy lehordja a c\u00e9g\u00e9r hib\u00e1s felirata miatt. Csak annyit mondott:<\/span><\/h5>\n
\u2013 Papag\u00e1jt keresek, olyasfajta z\u00f6ldet, ami Karth\u00e1g\u00f3 romja felett r\u00f6pk\u00f6d \u2013 de \u00fagy \u00e9rezte, hogy a mondat sz\u00ednpadiasra \u00e9s t\u00falcsiszoltra siker\u00fclt, ez\u00e9rt hozz\u00e1tette:<\/span><\/h5>\n
\u2013 Olyat, ami j\u00f3val nagyobb a ver\u00e9bn\u00e9l, de a szark\u00e1n\u00e1l meg kisebb.<\/span><\/h5>\n
Nevezett Sauguet r\u00f6viden Flaubert-re b\u00e1mult, mire az \u00edr\u00f3 tov\u00e1bb but\u00edtotta mondanival\u00f3j\u00e1t:<\/span><\/h5>\n
\u2013 Madarat \u2013 dobta oda a darabos Sauguet-nek, kiss\u00e9 el\u0151red\u0151lve, s j\u00f3 hangosan, mintha amaz nagyothall\u00f3 volna. Mire a keresked\u0151 mack\u00f3san, bukolikus der\u0171vel a feje b\u00fabj\u00e1t vakar\u00e1szta:<\/span><\/h5>\n
\u2013 Azt nem tudom, mif\u00e9le papag\u00e1j repked Karth\u00e1g\u00f3 romjai f\u00f6l\u00f6tt, merthogy sohasem j\u00e1rtam ott, a l\u00e1bam se tettem ki P\u00e1rizsb\u00f3l, csak a h\u00e1bor\u00faban, akkor is Reimsig jutottam csak, de az\u00e9rt abban a nagys\u00e1gban mutathatok egy-k\u00e9t j\u00f3sz\u00e1got \u2013 mondta ked\u00e9lyesen Sauguet, \u00e9s a tarka, aranys\u00e1rga \u00e9s t\u00fcrkiz papag\u00e1jok k\u00f6z\u00f6tt h\u00e1travezette az \u00edr\u00f3t, ahol egy bambuszkalitk\u00e1ban \u00f6t, f\u0171z\u00f6ld mad\u00e1r kuksolt.<\/span><\/h5>\n
\u2013 H\u00e1t ezek mif\u00e9l\u00e9k? Melyik orsz\u00e1gb\u00f3l val\u00f3k?<\/span><\/h5>\n
A keresked\u0151 tov\u00e1bbra is a feje b\u00fabj\u00e1t vakar\u00e1szta, mintha levakarni val\u00f3 volna ott, s\u0151t, egy id\u0151 ut\u00e1n vakarta a nyak\u00e1t, szakadt ruh\u00e1ja alatt a has\u00e1t \u00e9s a derek\u00e1t is.<\/span><\/h5>\n
\u2013 Hazudhatn\u00e9k is, de minek. Csak err\u0151l a nagyr\u00f3l tudom. Valahonnan Ar\u00e1bi\u00e1b\u00f3l hozt\u00e1k, alexandernek mondj\u00e1k. A t\u00f6bbi meg csak van.<\/span><\/h5>\n
\u2013 Sz\u00f3val ezek k\u00fcl\u00f6nf\u00e9l\u00e9k?<\/span><\/h5>\n
\u2013 Val\u00f3sz\u00edn\u0171, mert a k\u00e9t kicsi m\u00e1sf\u00e9l \u00e9ve nem n\u00f6vekszik, pedig megkapnak mindent \u2013 magyar\u00e1zta Sauguet \u00e9ppannyi b\u00e9kess\u00e9ggel \u00e9s der\u0171vel (tov\u00e1bbra is vakar\u00f3dzva), mint amennyi harciass\u00e1got sz\u00e9pen p\u00f6dr\u00f6tt, hossz\u00fa \u00e9s kacki\u00e1s bajsza sugallt.<\/span><\/h5>\n
Flaubert eln\u00e9zegette a k\u00e9t egym\u00e1shoz b\u00faj\u00f3, meglep\u0151en kicsi papag\u00e1jt, ahogy bizalmatlanul pislogtak \u00e1t a r\u00e1cson. Kicsik voltak ugyan, de valamivel magasabbak, mint a ver\u00e9b, testesebbek \u00e9s z\u00f6m\u00f6kebbek is ann\u00e1l. A homlokukon m\u00e1lyvasz\u00edn\u0171 folt vir\u00edtott, egy\u00e9bk\u00e9nt pedig sz\u00e9p, tompa, z\u00f6ld sz\u00ednben simultak egym\u00e1sra makul\u00e1tlan tollaik. Flaubert k\u00e9rte a keresked\u0151t, hogy mutasson kalitk\u00e1t is, amiben a k\u00e9t mad\u00e1r k\u00e9nyelmesen f\u00e9r el, an\u00e9lk\u00fcl, hogy \u00e9let\u00f6r\u00f6m\u00fcket elveszten\u00e9k. Sauguet el\u0151hozott egy j\u00f3kor\u00e1t, amely t\u00e1gas volt, de m\u00e9gsem s\u00falyos. Azt\u00e1n meg\u00e1llapodtak az \u00e1rban, amit Flaubert a fel\u00e9re alkudott:<\/span><\/h5>\n
\u2013 Kicsik ezek a papag\u00e1jok. Tal\u00e1n az\u00e9rt nem n\u0151nek, mert betegek, \u00e9s egy\u00e9bk\u00e9nt se olyan sz\u00ednesek, mint a t\u00f6bbi.<\/span><\/h5>\n
K\u00e9s\u0151bb, kil\u00e9pve az utc\u00e1ra, n\u00e9mi lelkifurdal\u00e1st \u00e9rzett, mert \u00e9pp a felsoroltak miatt tetszettek meg neki a madarak. Majd arra gondolt: milyen \u0151r\u00fclts\u00e9g \u00e9pp most venni papag\u00e1jt! Ism\u00e9t megpr\u00f3b\u00e1lt eljutni Maupassant lak\u00e1s\u00e1hoz, n\u00e9mi t\u00e9nferg\u00e9s ut\u00e1n pedig elhat\u00e1rozta, hogy ink\u00e1bb visszat\u00e9r a fogathoz, de m\u00e1r alig \u00e1llt a l\u00e1b\u00e1n, ez\u00e9rt, amint \u00fajra forgalmasabb utakra \u00e9rt \u00e9s megl\u00e1tott egy k\u00e1v\u00e9h\u00e1zat, pihen\u0151t rendelt el mag\u00e1nak \u00e9s a sok himbi-limbit\u0151l szint\u00e9n elcsig\u00e1zott papag\u00e1joknak. \u00cdgy t\u00f6rt\u00e9nt, hogy ezen a napon, 1871. \u00e1prilis 19-\u00e9n, d\u00e9lut\u00e1n h\u00e1rom \u00f3ra fel\u00e9 (m\u00edg odahaza, Croissetben, a lelkes Jeanne-Marie m\u00e1r a gerend\u00e1t farigcs\u00e1lta) Flaubert bet\u00e9rt a L\u2019Air du Temps<\/i> nev\u0171 k\u00e1v\u00e9h\u00e1zba, ahol csaknem k\u00e9t \u00f3r\u00e1n \u00e1t \u00fcld\u00f6g\u00e9lt.<\/span><\/h5>\n
 Tizennyolcadik\u00e1n este, z\u00e1r\u00e1s ut\u00e1n, Jean Patou alaposan \u00f6sszekapott temperamentumos nej\u00e9vel, s miut\u00e1n \u00f3r\u00e1kig hallgatta, hogy \u0151 milyen pipogya, kujon \u00e9s kont\u00e1r, azt tal\u00e1lta mondani:<\/span><\/h5>\n
\u2013 Nem is vagy annyira k\u00f6v\u00e9r.<\/span><\/h5>\n
Majd n\u00e9mi sz\u00fcnet ut\u00e1n (m\u00edg forrt benne is a m\u00e9reg), h\u0171v\u00f6s-cs\u00f6ndes st\u00edlben, mintegy \u201evigasztal\u00f3an\u201d azt is hozz\u00e1tette:<\/span><\/h5>\n
\u2013 B\u00e1r az is igaz, hogy a reimsi katedr\u00e1lis alig nagyobb n\u00e1lad.<\/span><\/h5>\n
Erre a d\u00fch\u00f6s madame a f\u00f6ldh\u00f6z v\u00e1gott k\u00e9t m\u00e9regdr\u00e1ga padl\u00f3v\u00e1z\u00e1t, kik\u00f6p\u00f6tt a saj\u00e1t folyos\u00f3j\u00e1ra, \u00e9s azzal zsarolta a szab\u00f3mestert, hogy ha m\u00e9g egyszer saj\u00e1t kez\u0171leg veszi fel a kurtiz\u00e1nok m\u00e9reteit, ahelyett, hogy az ilyesmit az inasokra hagyn\u00e1, akkor \u0151 a Szajn\u00e1ba \u00f6li mag\u00e1t! Ez\u00e9rt azt\u00e1n Jean Patou-nak megint kedve kerekedett egy kis horg\u00e1sz\u00e1shoz, mert sokkal nyugalmasabb volt \u00fclni a m\u00e9la foly\u00f3 partj\u00e1n, vagy a b\u00e9k\u00e9sen ring\u00f3 cs\u00f3nakban, b\u00e1mulni a spiccet, k\u00f6vetni a visszaforg\u00f3ban kering\u0151z\u0151 \u00fasz\u00f3t, dob\u00e1lni az Homolle-goly\u00f3kat, mint \u00e1ll\u00f3 nap az asszony k\u00e1nt\u00e1l\u00e1s\u00e1t hallgatni.<\/span><\/h5>\n
M\u00e1snap m\u00e1r virradatkor felriadt \u00e9s pakolni kezdte a horg\u00e1sz\u00e1shoz sz\u00fcks\u00e9ges eszk\u00f6z\u00f6ket. Hogy b\u00e1rmilyen m\u00e9ret\u0171 halat foghasson becsomagolt h\u00e1rom t\u00f6k\u00e9letes\u00edtett alkalmatoss\u00e1got, amelyek a v\u00e1rosban s\u00e9tap\u00e1lc\u00e1ul, a foly\u00f3n pedig horg\u00e1szbotul szolg\u00e1lnak. Csak meg kellett r\u00e1zni \u0151ket, \u00e9s szertelen\u00fcl hossz\u00fara n\u00f6vekedtek. Volt 15-\u00f6s horga fen\u00e9kj\u00e1r\u00f3 k\u00fcll\u0151re, 12-ese d\u00e9v\u00e9rkeszegre, s \u00fagy sz\u00e1m\u00edtott, hogy potyk\u00e1val meg fiatal m\u00e1rn\u00e1val majd a 7-es t\u00f6lti meg a kosar\u00e1t. \u00c9s vitt m\u00e9g mag\u00e1val egy kisebb h\u00e1l\u00f3t is, abb\u00f3l a megfontol\u00e1sb\u00f3l, hogy h\u00e1tha kedve szottyan csuk\u00e1zni, s akkor legyen mivel csalihalat szerezni. Giliszt\u00e1t pedig a foly\u00f3parton sz\u00e1nd\u00e9kozott szedni a felforgatott k\u00f6vek al\u00f3l.<\/span><\/h5>\n
Az els\u0151 vonattal indult, amikor m\u00e9g l\u00e1tsz\u00f3lag nyugalmas nap el\u00e9 n\u00e9zett P\u00e1rizs. Csendes volt \u00e9s b\u00e9k\u00e9s, mint b\u00e1rmelyik vas\u00e1rnapj\u00e1n az \u00e9vnek, s mintha az elm\u00falt napokban semmi rendk\u00edv\u00fcli nem t\u00f6rt\u00e9nt volna, a p\u00e1lyaudvar tele volt horg\u00e1szbotokkal felfegyverzett n\u00e9ppel. N\u00e9melyik bot olyan volt, mint Jean Patou-\u00e9: egyszer\u0171 bambusz, de n\u00e9melyik meg egy darabb\u00f3l volt, \u00e9s elkeskenyed\u0151 v\u00e9ge felmeredt a leveg\u0151be. Mint v\u00e9kony vessz\u0151k erdeje, folyton \u00f6ssze\u00fctk\u00f6ztek, \u00f6sszegabalyodtak. \u00dagy r\u00e9mlett v\u00edvnak egym\u00e1ssal, mint a kardok, vagy \u00e1rbock\u00e9nt imbolyognak a sz\u00e9les karim\u00e1j\u00fa szalmakalapok tengere felett.<\/span><\/h5>\n
Mikor a mozdony nekiindult, l\u00e1tni lehetett, mint meredeznek ki a vagonajt\u00f3kon, s \u00e1llnak ki a kocsitet\u0151k\u00f6n, v\u00e9gt\u0151l v\u00e9gig a szerelv\u00e9ny teljes hossz\u00e1ban, hogy olyan lett t\u0151l\u00fck a vonat, mintha hossz\u00fa herny\u00f3 m\u00e1szna a s\u00edks\u00e1gon.<\/span><\/h5>\n
Courbevoie-ba \u00e9rve lesz\u00e1lltak a vonatr\u00f3l, s val\u00f3s\u00e1gos rohamra indultak Bezons ir\u00e1ny\u00e1ba. A foly\u00f3ig vezet\u0151 \u00fat alatt Patou \u00f6sszeismerkedett egy k\u00f6v\u00e9r \u00farral, akivel mindj\u00e1rt meg is besz\u00e9lt\u00e9k, hogy mihelyst el\u00e9rik a partot, egy\u00fctt b\u00e9relnek cs\u00f3nakot, s azzal eg\u00e9szen a g\u00e1tig eveznek. \u00cdgy is t\u00f6rt\u00e9nt. A b\u00e9relt cs\u00f3nakkal lehorgonyoztak a g\u00e1tn\u00e1l, a forg\u00f3ban, mert a hal ott harap a legjobban. Jean Patou t\u00fcst\u00e9nt elk\u00e9sz\u00fclt, kivetette a horgot, \u00e9s mozdulatlann\u00e1 dermedt. De id\u0151nk\u00e9nt kih\u00fazta a zsin\u00f3rt, \u00e9s kicsit od\u00e9bb dobta. A k\u00f6v\u00e9r \u00far, miut\u00e1n bedobott, letette a botot maga mell\u00e9, megt\u00f6mte pip\u00e1j\u00e1t, r\u00e1gy\u00fajtott, \u00f6sszefonta karj\u00e1t, r\u00e1 se n\u00e9zett a pedz\u0151re, csak a v\u00edz foly\u00e1s\u00e1t b\u00e1multa. Amikor t\u00f6bb mint m\u00e1sf\u00e9l \u00f3ra telt el \u00e9s m\u00e9g mindig nem mutatkozott egyetlen hal se, Jean Patou t\u00fcrelmetlenkedni kezdett.<\/span><\/h5>\n
\u2013 Nem volna okosabb m\u00e1sutt szerencs\u00e9t pr\u00f3b\u00e1lni? \u00dagy n\u00e9zem, hogy itt ma nemigen kapnak a halak \u2013 mondta a k\u00f6v\u00e9r \u00farnak, de az, legnagyobb megr\u00f6k\u00f6ny\u00f6d\u00e9s\u00e9re meglep\u0151en nyersen mordult r\u00e1.<\/span><\/h5>\n
\u2013 Megk\u00e9rn\u00e9m Patou \u00far, hogy ne zavarjon, nem az\u00e9rt vagyunk itt, hogy sz\u00f3rakozzunk \u2013 mondta \u00e9s v\u00e1ltozatlanul a v\u00edzre meredt az \u00fasz\u00f3 helyett.<\/span><\/h5>\n
Jean Patou nem eg\u00e9szen \u00e9rtette a dolgot, m\u00e9gis jobbnak l\u00e1tta, ha hallgat, s m\u00e9g v\u00e1rnak egy kicsit. Ki tudja, mikor j\u00f6n meg a szerencse? A cs\u00f3nak bolondul t\u00e1ncolt a g\u00e1tr\u00f3l lezuhan\u00f3 v\u00edzt\u00f6megen, s hab\u00e1r Patou t\u00f6k\u00e9letesen belefeledkezett a horg\u00e1szatba, m\u00e9gis valami bizonytalan, rossz k\u00f6z\u00e9rzet fogta el, a feje elnehez\u00fclt \u00e9s furcsa k\u00e1bulat vett er\u0151t rajta. \u00c9s a halak m\u00e9g mindig nem kaptak.<\/span><\/h5>\n
\u2013 Pedzi m\u00e1r? \u2013 k\u00e9rdezte szomor\u00faan a k\u00f6v\u00e9r urat, mire az csak ennyit felelt.<\/span><\/h5>\n
\u2013 \u00d6rd\u00f6g\u00f6t!<\/span><\/h5>\n
Jean Patou csod\u00e1lkozva n\u00e9zett r\u00e1.<\/span><\/h5>\n
\u2013 Van mikor sokat fog?<\/span><\/h5>\n
\u2013 Soha!<\/span><\/h5>\n
\u2013 Hogyhogy soha?<\/span><\/h5>\n
A k\u00f6v\u00e9r ember egyre csak f\u00fcst\u00f6lg\u00f6tt, mint egy k\u00e9m\u00e9ny:<\/span><\/h5>\n
\u2013 Roppantul ideges\u00edtene, ha harapna. Nem az\u00e9rt j\u00f6v\u00f6k ide, hogy halat fogjak, az\u00e9rt j\u00f6v\u00f6k ide, mert nagyon j\u00f3. Ringat\u00f3zik az ember, mint a tengeren. Csak az\u00e9rt hozom a horg\u00e1szbotot, hogy ki ne \u00fcssek a t\u00f6bbiek k\u00f6z\u00fcl \u2013 mondta s Jean Patou majdnem hanyatt esett d\u00fch\u00e9ben.<\/span><\/h5>\n
\u2013 Igaz\u00e1n? Csakhogy \u00e9n val\u00f3ban szeretn\u00e9k halat fogni, teh\u00e1t mivel egy\u00fctt b\u00e9relj\u00fck a cs\u00f3nakot, most sz\u00e9pen \u00e1tmegy\u00fcnk a kanyarba, h\u00e1tha ott nagyobb szerencs\u00e9m lesz. Maga pedig ott is ringat\u00f3zhat.<\/span><\/h5>\n
De a k\u00f6v\u00e9r \u00far r\u00f6geszm\u00e9sen ragaszkodott a forg\u00f3hoz, mert csak ott h\u00e1nyk\u00f3dik olyan hevesen a v\u00edz, mintha tengerek hull\u00e1mai z\u00faduln\u00e1nak al\u00e1. V\u00e9g\u00fcl veszeked\u00e9s lett bel\u0151le, s Jean Patou megel\u00e9gelve a k\u00f6v\u00e9r \u00far r\u00f6geszm\u00e9ss\u00e9g\u00e9t, a h\u00e1nykol\u00f3d\u00e1st a zavaros v\u00edzen, s azt, hogy az \u00fasz\u00f3 ez id\u0151 alatt meg se rezd\u00fclt, \u00fagy d\u00f6nt\u00f6tt, hogy helyesebb hazaindulni.<\/span><\/h5>\n
Cs\u00fcggedten bandukolt a courbevoie-i \u00e1llom\u00e1s fel\u00e9, \u00fcres sz\u00e1kkal \u00e9s egyed\u00fcl. Mert a t\u00f6bbi pec\u00e1s csak estefel\u00e9 indult haza.<\/span><\/h5>\n
Legal\u00e1bb kisujjnyi halat fogtam volna! \u2013 gondolta a b\u00favalb\u00e9lelt szab\u00f3mester m\u00e1r a vonaton z\u00f6tyk\u00f6l\u0151dve. \u2013 Ha most nem viszek haza halat, akkor az asszony azt se hiszi el, hogy horg\u00e1szni voltam, azt gondolja, valamelyik lebujban vagy egy garni\u00e9n t\u00f6lt\u00f6ttem a napot. Micsoda perpatvar lesz m\u00e1r megint, sokkal nagyobb \u00e9s hangosabb, mint tegnap volt, s tal\u00e1n j\u00f3val t\u00f6bb v\u00e1za l\u00e1tja k\u00e1r\u00e1t. Oda lesz a teljes ed\u00e9ny-szett. Azt meg m\u00e9gsem hagyhatom! \u2013 \u00e9s elhat\u00e1rozta, hogy valamik\u00e9nt szert tesz legal\u00e1bb egyetlen halra.<\/span><\/h5>\n
M\u00edg P\u00e1rizs fel\u00e9 v\u00e1nszorgott vele a vonat, fel \u00e9s al\u00e1 j\u00e1rk\u00e1lt, minden \u00e1llom\u00e1son \u00e1tsz\u00e1llt egy m\u00e1sik kocsiba, abban a rem\u00e9nyben, hogy horg\u00e1szokra tal\u00e1l. \u00c1m, ahogy eml\u00edtett\u00fck, a pec\u00e1sok t\u00f6bbs\u00e9ge csak estefel\u00e9 hagyta ott a partot. Az a n\u00e9h\u00e1ny, aki \u2013 ki tudja mi\u00e9rt \u2013 \u00e9ppoly kor\u00e1n indult vissza, mint Jean Patou, szint\u00e9n \u00fcres sz\u00e1kkal j\u00f6tt fel a g\u00e1tr\u00f3l. Panaszkodott is az egyik, aki d\u00f6bbenetes hasonl\u00f3s\u00e1got mutatott azzal a k\u00f6v\u00e9r \u00farral, akivel Jean Patou a forg\u00f3n h\u00e1nykol\u00f3dva \u00f6sszekapott, hogy a cimbor\u00e1ja eg\u00e9sz h\u00e9ten azt szajk\u00f3zta, milyen vadul kap a m\u00e1rna; hogy tucatj\u00e1val akasztj\u00e1k a szebbn\u00e9l-szebb, n\u00e9gy-\u00f6t kil\u00f3s ikr\u00e1sokat, mi t\u00f6bb, a szokottn\u00e1l j\u00f3val melegebb, m\u00e1jusi id\u0151re val\u00f3 tekintettel a holt\u00e1gakban m\u00e1r a harcsa is forog, az angoln\u00e1t\u00f3l meg \u00e9pp mozdulni se lehet. Ez\u00e9rt eg\u00e9sz h\u00e9ten azt tervezgette, hogy szokott helyei k\u00f6z\u00fcl melyiket horg\u00e1ssza meg ebben a f\u00e9lnapban, mert t\u00f6bbre nincs ideje, \u00e9s tess\u00e9k! Hi\u00e1ba pr\u00f3b\u00e1lkozott apr\u00f3 horoggal v\u00edz k\u00f6zt, a v\u00e9g\u00e9n eg\u00e9szen k\u00f6zel a felsz\u00ednhez, gusztusos kis keny\u00e9rr\u00f3zs\u00e1kkal, m\u00e9g egy arasznyi keszeget se fogott. Meg\u00f6li az asszony, ha \u00edgy \u00e1ll\u00edt be. Legal\u00e1bb n\u00e9h\u00e1ny megb\u00edzhat\u00f3 cimbor\u00e1t h\u00edvott volna mag\u00e1val, akik igazoln\u00e1k, hogy merre j\u00e1rt a d\u00e9lel\u0151tt \u2013 panaszkodott a kiss\u00e9 sz\u00f3sz\u00e1ty\u00e1r, hiperakt\u00edv, s rendk\u00edv\u00fcl k\u00e9ts\u00e9gbeesett \u00far, m\u00edg Jean Patou keser\u0171en mosolygott.<\/span><\/h5>\n
\u2013 Micsoda v\u00e9letlen! \u00c9pp ez a gondom nekem is. Hal n\u00e9lk\u00fcl nem mehetek haza. Tudja a nejem kiss\u00e9 elm\u00e9retezett. A temperamentuma se b\u00e1rmekkora. Olyannyira, hogy ink\u00e1bb szakramentumnak mondan\u00e1m. Igencsak lobban\u00e9kony. \u00c9pp az\u00e9rt k\u00e9rdeztem, hogy fogott-e valamit, mert bizony nem \u00e1talln\u00e9k fizetni az\u00e9rt, hogy a zs\u00e1km\u00e1ny\u00e1t velem megossza \u2013 magyar\u00e1zta Jean Patou, m\u00edg a sport- \u00e9s sorst\u00e1rs meg\u00e9rt\u0151, sajn\u00e1lkoz\u00f3 fejcs\u00f3v\u00e1l\u00e1ssal hallgatta. \u2013 De h\u00e1t ezek szerint rossz helyen kereskedem.<\/span><\/h5>\n
\u2013 H\u00e1t az, bizony igaz. \u00c9n voln\u00e9k a legboldogabb, ha seg\u00edthetn\u00e9k. Mert az egyben azt is jelenten\u00e9, hogy \u00e9n sem vagyok p\u00e1cban\u2026 Sajn\u00e1lom \u2013 mondta Jean Patou sorst\u00e1rsa ny\u00edlt, meghat\u00f3, kiss\u00e9 gyermeteg \u0151szintes\u00e9ggel, \u00e9s \u00e9pp csak fel nem \u00e1llt az ablak mell\u0151l \u00e1t\u00f6lelni Patou-t.<\/span><\/h5>\n
\u2013 Nos, akkor \u00e9n m\u00e1s kocsikban keresg\u00e9lek, h\u00e1tha m\u00e1sutt t\u00f6bb szerencs\u00e9vel j\u00e1rok \u2013 b\u00facs\u00fazott Jean Patou, a nagy \u00e9s k\u00f6z\u00f6s \u00f6nsajn\u00e1lat siralomh\u00e1zi modor\u00e1ban.<\/span><\/h5>\n
\u2013 Isten \u00f6nnel! \u2013 k\u00f6sz\u00f6nt el a jovi\u00e1lis m\u00e1rt\u00edr, majd amikor Jean Patou a k\u00f6vetkez\u0151 \u00e1llom\u00e1sn\u00e1l az ajt\u00f3hoz \u00e1llt, m\u00e9g odarikkantott:<\/span><\/h5>\n
\u2013 Ha tal\u00e1lna halat valakin\u00e9l, vegyen egyet nekem is! P\u00e1rizsban kifizetem.<\/span><\/h5>\n
Jean Patou csak biccentett, jelezve, hogy \u00fagy lesz; ha tal\u00e1l b\u00e1rkin\u00e9l is, kett\u0151t vesz. \u00c1m hi\u00e1ba k\u00e9rdez\u0151sk\u00f6d\u00f6tt, j\u00e1rt kocsir\u00f3l-kocsira, fia k\u00fcszt, annyit nem tal\u00e1lt. Ez\u00e9rt els\u0151nek a halpiac fel\u00e9 vette az ir\u00e1nyt, ahol azt l\u00e1tta, hogy minden \u00f6sszeesk\u00fcszik ellene: a kof\u00e1k kiab\u00e1l\u00e1sa helyett dragonyosok \u00fcv\u00f6lt\u00f6z\u00e9se \u00e9s nagy mas\u00edroz\u00e1s fogadta. Ekkor \u00fagy gondolta, megpr\u00f3b\u00e1lja Homolle boltj\u00e1t, h\u00e1tha m\u00e9gis kinyitott. Mert ott, a nad\u00e1lyok, giliszt\u00e1k mellett csalihalat is \u00e1rulnak, h\u00e1t majd vesz egy nagyobbacska k\u00e1r\u00e1szt, \u00e9s azt viszi haza. Azut\u00e1n az \u00e1llatkeresked\u00e9seket is sz\u00e1mba vette, mert azokban nagyobb val\u00f3sz\u00edn\u0171s\u00e9ggel tal\u00e1l a c\u00e9lnak megfelel\u0151, kell\u0151k\u00e9pp termetes halat. Ismert is egyet, ahol papag\u00e1jok, kan\u00e1rik, tekn\u0151s\u00f6k, r\u00e1kok mellett halakat is kapni. Igaz, z\u00f6mmel tengeri halakat, de sebaj! Az asszony \u00e9pp\u00fagy k\u00e9ptelen megk\u00fcl\u00f6nb\u00f6ztetni egy csuk\u00e1t a csik\u00f3halt\u00f3l, mint egy pizsam\u00e1t a pelerint\u0151l, ha meg kisz\u00farn\u00e1 m\u00e9gis, \u00e9s megk\u00e9rdezn\u00e9, m\u00e9gis hogyan foghatott lep\u00e9nyhalat a Szajn\u00e1n, megmondja neki b\u00e1tran, kerek-perec, hogy fel\u00faszott. Megesik az! \u2013 gy\u0151zk\u00f6dte mag\u00e1t Jean Patou, \u00e9s azzal el is indult az eml\u00edtett keresked\u00e9s fel\u00e9, Sauguet boltj\u00e1ba.<\/span><\/h5>\n
\u00cdgy azt\u00e1n \u00e1t kellett haladnia a Rue aux Fers<\/i> \u00e9s a Rue de la Ferronnerie<\/i> k\u00f6z\u00f6tt, ahol r\u00e9gen a Cimeti\u00e9re des Innocents<\/i>, vagyis az Apr\u00f3szentek Temet\u0151je volt. Igaz, akadt volna r\u00f6videbb \u00fat Sauguet boltja fel\u00e9, \u00e1m ekkoriban a temet\u0151 hely\u00e9n m\u00e1r \u00e9lelmiszerpiac m\u0171k\u00f6d\u00f6tt, h\u00e1t \u00fagy gondolta, megpr\u00f3b\u00e1lja ezt is. De itt sem voltak \u00e1rusok, s egy lelkes brig\u00e1d m\u00e1r az utcak\u00f6veket szedte fel. Viszont esz\u00e9be jutott, mit mondanak err\u0151l a helyr\u0151l, a n\u00e9hai Apr\u00f3szentek Temet\u0151j\u00e9r\u0151l, ahov\u00e1 t\u00f6bb mint nyolcsz\u00e1z \u00e9vig hordt\u00e1k a k\u00f6zeli Hotel-Dieu k\u00f3rh\u00e1z \u00e9s a k\u00f6rnyez\u0151 egyh\u00e1zk\u00f6zs\u00e9gek halottait, hogy azt\u00e1n hossz\u00fa t\u00f6megs\u00edrokba temess\u00e9k \u0151ket. Mondj\u00e1k, ezt volt akkoriban P\u00e1rizs leg\u00e1d\u00e1zabb r\u00e9sze, mert a tem\u00e9rdek hulla b\u0171ze felszaglott a f\u00f6ld\u00f6n \u00e1t is. \u00c9s amikor erre gondolt, megvil\u00e1gosodott: ha el\u00e9g k\u00e9s\u0151n \u00e9r haza, \u00e9s a barik\u00e1dokra hivatkozik, mondhatja azt is, hogy a hal, mi t\u00f6bb, halak, azok a gy\u00f6ny\u00f6r\u0171, h\u00e1rom-n\u00e9gy kil\u00f3s tejes-m\u00e1rn\u00e1k, meg a n\u00e9gyaraszos k\u0151csuk\u00e1k, id\u0151k\u00f6zben, a sok k\u00f3v\u00e1lyg\u00e1st\u00f3l, a nagy melegben megb\u00fcd\u00f6s\u00f6dtek, \u00edgy h\u00e1t el kellett dobni mindet, a Rue aux Fers<\/i> \u00e9s a Rue de la Ferronerie<\/i> sark\u00e1n! Hihet\u0151bb, minthogy a lep\u00e9nyhal fel\u00faszik a Szajn\u00e1n P\u00e1rizsig.<\/span><\/h5>\n
Ebben a tudatban, most m\u00e1r sokkal der\u0171sebben s\u00e9t\u00e1lt tov\u00e1bb, bet\u00e9rt m\u00e9g Sauguet keresked\u00e9s\u00e9be, de halat ott sem kapott. Minthogy k\u00e9szen \u00e1llt a B-terv is, nemigen b\u00e1nta, amint azt se nagyon, hogy P\u00e1rizsban nagy felfordul\u00e1s uralkodik, \u00e9s egy\u00e1ltal\u00e1n nem k\u00f6nny\u0171 haza\u00e9rni. L\u00e1tva, hogy a hazavezet\u0151 utakon minden\u00fctt barik\u00e1dok \u00e1llnak, ker\u00fcl\u0151vel se pr\u00f3b\u00e1lkozott, ink\u00e1bb \u00fagy d\u00f6nt\u00f6tt, hogy a rosszul siker\u00fclt napot le\u00f6bl\u00edti n\u00e9h\u00e1ny poh\u00e1rk\u00e1val. Ahogy ezt elhat\u00e1rozta, megpillantotta a L\u2019air du Temps<\/i> k\u00e1v\u00e9h\u00e1z kihajtott, h\u00f3feh\u00e9r red\u0151nyeit.<\/span><\/h5>\n
A p\u00e1rizsiak bizonyos helyzetekben annyira val\u00f3sz\u00edn\u0171tlen\u00fcl viselkednek, mintha P\u00e1rizs a fant\u00e1zia fikt\u00edv v\u00e1rosa volna. Csakugyan elk\u00e9peszt\u0151 volt, hogy mik\u00f6zben majd\u2019 minden negyedben barik\u00e1dok emelkedtek, s a poroszok \u00fajabb hadtestekkel indultak Franciaf\u00f6ld fel\u00e9, addig a p\u00e1rizsiak nemcsak a barik\u00e1dokat, hanem a k\u00e1v\u00e9h\u00e1zakat is sz\u00edn\u00fcltig t\u00f6lt\u00f6tt\u00e9k dallamos, \u00e1mb\u00e1r akkoriban m\u00e9g kiss\u00e9 rusztikus (praeflaubert-i) zsivajukkal.<\/span><\/h5>\n
Jean Patou-t is meglepte, hogy a k\u00e1v\u00e9z\u00f3ban talpalatnyi hely sincs, pedig ha valakir\u0151l elmondhat\u00f3, Patou ismerte P\u00e1rizst. Zavartan \u00e1lldog\u00e1lt a z\u00f6ld abszinttel a kez\u00e9ben, s szeretett volna le\u00fclni valamelyik asztalhoz. Egyr\u00e9szt csak elf\u00e1radt a gyalogl\u00e1sban, m\u00e1sr\u00e9szt nem \u00e1llt sz\u00e1nd\u00e9k\u00e1ban a madame kebl\u00e9re borulni hamarosan. Hosszasan csoszogott ide-oda a foglalt asztalok k\u00f6z\u00f6tt, m\u00edg meg nem l\u00e1tott a sarokban egy lik\u0151rt iszogat\u00f3, er\u0151sen kopaszod\u00f3 urat, aki harcsabajsz\u00e1t sodorgatta, \u00e9s j\u00f3kora k\u00f6nyvben lapozgatott. Jean Patou odal\u00e9pett hozz\u00e1 \u00e9s udvariasan megsz\u00f3l\u00edtotta:<\/span><\/h5>\n
\u2013 Bocs\u00e1nat a zavar\u00e1s\u00e9rt! Megengedi, hogy az \u00f6n asztal\u00e1n\u00e1l foglaljak helyet? Amint l\u00e1tja m\u00e1sutt nem maradt \u00fcresen sz\u00e9k \u00e9s igencsak elf\u00e1radtam.<\/span><\/h5>\n
Az \u00far j\u00f3form\u00e1n fel sem n\u00e9zett, \u00fagy d\u00f6rm\u00f6gte:<\/span><\/h5>\n
\u2013 H\u00e1t, csak tess\u00e9k!<\/span><\/h5>\n
Jean Patou lerakta pohar\u00e1t \u00e9s \u00f3vatosan leereszkedett a sz\u00e9kre, mik\u00f6zben megb\u00e1multa az asztal al\u00e1 rejtett papag\u00e1jokat. Megk\u00e9rdezte volna, mif\u00e9le madarak ezek, de az \u00far m\u00e1ris elmer\u00fclt az olvasm\u00e1nyban, nem lett volna illend\u0151 megzavarni. H\u00e1t elmerengett \u0151 is, \u00e1tadva mag\u00e1t az \u00fcld\u00f6g\u00e9l\u00e9s j\u00f3les\u0151 \u00e9rz\u00e9s\u00e9nek, \u00e9s b\u00fasongva kortyolgatta ital\u00e1t, mikor a k\u00f6v\u00e9r \u00far meg a pec\u00e1z\u00e1s jutott esz\u00e9be. Egy darabig az utc\u00e1t b\u00e1multa, ahol \u00e9pp akkor vonult el k\u00e9tsz\u00e1z dragonyos, azt\u00e1n maga el\u00e9 meredt, \u00e9s az asszonyra meg a padl\u00f3v\u00e1z\u00e1kra gondolt. K\u00e9s\u0151bb nem b\u00edrta meg\u00e1llni, hogy ne vessen n\u00e9h\u00e1ny pillant\u00e1st az asztalt\u00e1rs k\u00f6nyvre. Amikor belepislantott, meglehet\u0151sen furcsa k\u00e9pet l\u00e1tott, amihez hasonl\u00f3t azel\u0151tt soha, hiszen \u2013 ahogy eml\u00edtett\u00fck \u2013 egyszer\u0171 emberek ivad\u00e9ka volt, \u00e9s \u0151 sem tartozott a kim\u0171velt f\u0151k k\u00f6z\u00e9, akik k\u00f6nyvek olvasgat\u00e1s\u00e1val k\u00e9rkedhetnek.<\/span><\/h5>\n
A k\u00e9p hatalmas, hal form\u00e1j\u00fa \u00e9l\u0151l\u00e9nyt \u00e1br\u00e1zolt, pontosabban sz\u00f3lva egy jelenetet, ahogy a l\u00e9nyt a partra vonszolj\u00e1k k\u00f6t\u00e9lizm\u00fa fick\u00f3k, s e hal\u00e1szf\u00e9l\u00e9k szeme \u00e9pp\u00fagy ny\u00edlt kerekre a d\u00f6bbenett\u0151l, ak\u00e1r Jean Patou-\u00e9. H\u00e1rman fogt\u00e1k a j\u00f3kora, er\u0151s sz\u00f6v\u00e9s\u0171 h\u00e1l\u00f3t, egy negyedik pedig mutatta, hogy merre h\u00fazz\u00e1k a tengerv\u00edzt\u0151l f\u00e9nyl\u0151 f\u00f6venyen. A h\u00e1tt\u00e9rben egyr\u00e9szt az \u0151rj\u00f6ng\u0151 hull\u00e1mok s\u00f6t\u00e9tk\u00e9k tornyai l\u00e1tszottak, amint feh\u00e9r habokat dob\u00e1lnak az \u00f3lomsz\u00fcrke \u00e9gre, m\u00e1sr\u00e9szt a parton \u00f6sszever\u0151d\u00f6tt t\u00f6meg csod\u00e1lkoz\u00f3 \u00e9s kiss\u00e9 r\u00e9m\u00fclt kavarod\u00e1sa. Az eg\u00e9sz k\u00e9p idegt\u00e9p\u0151 \u00e9s nyugtalan\u00edt\u00f3 \u00f6rv\u00e9nyl\u00e9st mutatott, nyomaszt\u00f3an s\u00f6t\u00e9t t\u00f3nusban, de a leg\u00e9rdekesebb m\u00e9giscsak a halszer\u0171, karcs\u00fa l\u00e9ny volt, aki \u00fagy vil\u00e1g\u00edtott a festm\u00e9ny s\u00f6t\u00e9t, vad tajt\u00e9kjai k\u00f6z\u00f6tt, mint egy t\u00fczesre csiszolt ez\u00fcstlemez. Jean Patou az alakot nem l\u00e1tta pontosan, mert ahol a feje volt, \u00e9pp ott hajlott a lap a k\u00f6nyv gerince fel\u00e9.<\/span><\/h5>\n
Patou-ban fell\u00e1ngolt a m\u00e9rhetetlen horg\u00e1szszenved\u00e9ly, \u00edgy azt\u00e1n m\u00e1sodszor is megsz\u00f3l\u00edtotta a harcsabajszos f\u00e9rfit, aki m\u00e9g mindig az apr\u00f3 bet\u0171s k\u00e9pal\u00e1\u00edr\u00e1st b\u00f6ng\u00e9szte.<\/span><\/h5>\n
\u2013 Bocs\u00e1sson meg, ami\u00e9rt ism\u00e9t megsz\u00f3l\u00edtom \u2013 kezdte Patou. \u2013 Akaratom ellen\u00e9re odaesett a tekintetem, ahol az \u00f6n k\u00f6nyve fekszik, s megl\u00e1ttam benne azt a k\u00fcl\u00f6n\u00f6s \u00e1br\u00e1t. Megvallom, \u00e9n ilyen k\u00f6nyvek stud\u00edroz\u00e1s\u00e1ban nem jeleskedem, hisz egyszer\u0171 szab\u00f3mester voln\u00e9k. Megmondan\u00e1, mif\u00e9le k\u00f6nyv ez, \u00e9s mit tanulm\u00e1nyoz rajta oly nagyon?<\/span><\/h5>\n
A papag\u00e1jos \u00far n\u00e9h\u00e1ny pillanatig hezit\u00e1lt, azt\u00e1n \u00fagy ford\u00edtotta a k\u00f6nyvet, hogy a szab\u00f3mester is j\u00f3l l\u00e1ssa.<\/span><\/h5>\n
\u2013 A Vil\u00e1gvizek \u00e9l\u0151l\u00e9nyei \u00e9s sz\u00f6rnysz\u00fcl\u00f6ttjei<\/i> \u2013 mondta, mire Jean Patou alaposan szem\u00fcgyre vette a k\u00e9pet, melyen egy sz\u00e9p, karcs\u00fa \u00e9s nagydarab hal, asszonyi fels\u0151testben v\u00e9gz\u0151d\u00f6tt, a legszebben, amit valaha l\u00e1tott, noha Patou mesters\u00e9g\u00e9b\u0151l ad\u00f3d\u00f3an sokat m\u00e9ricsk\u00e9lt n\u0151i idomokat. Az asszonyf\u00e9l\u00e9nek az arca is mennyei sz\u00e9ps\u00e9g\u0171 volt: a szeme feket\u00e9n \u00e9s esdekl\u0151en csillogott, mintha seg\u00edts\u00e9g\u00e9rt k\u00f6ny\u00f6r\u00f6gne, kifejezetten hozz\u00e1, Jean Patou-hoz, P\u00e1rizs szab\u00f3mester\u00e9hez, s ugyanakkor sug\u00e1rzott bel\u0151le az \u00f3ce\u00e1n ut\u00e1ni v\u00e1gy is; hajf\u00fcrtjeit mintha a tenger hull\u00e1mai font\u00e1k volna olyan d\u00fasra \u00e9s \u00f6rv\u00e9nyl\u0151re; arcb\u0151re pedig, mint a Provance feletti, nyugodt, ny\u00e1ri alkonyok. \u00c1m lejjebb d\u00f6bbenet! Val\u00f3di pikkelyes haltest, olyan, amit Jean Patou maga is megpucolt m\u00e1r horg\u00e1szatai ut\u00e1n, val\u00f3di v\u00f6rhenyes \u00fasz\u00f3val, amihez hasonl\u00f3t csak v\u00f6r\u00f6ssz\u00e1rny\u00fa keszegeken tal\u00e1lni, s olyan meredek h\u00e1t\u00fasz\u00f3val, amilyennel csak a balin dicsekedhet.<\/span><\/h5>\n
\u2013 Mif\u00e9le felem\u00e1s l\u00e9ny ez? \u2013 k\u00e9rdezte Jean Patou egy\u00fcgy\u0171en.<\/span><\/h5>\n
\u2013 Ez egy sell\u0151. F\u00e9lig hal, f\u00e9lig asszony. H\u00edvj\u00e1k hable\u00e1nynak is \u2013 mondta eln\u00e9z\u0151 mosollyal a m\u0171velt \u00far, mik\u00f6zben igen nagy gy\u00f6ny\u00f6re tellett a szab\u00f3mester csod\u00e1lkoz\u00e1s\u00e1ban, ann\u00e1l is ink\u00e1bb, mert n\u00e9mileg szobal\u00e1nya egy\u00fcgy\u0171s\u00e9g\u00e9t id\u00e9zte fel.<\/span><\/h5>\n
\u2013 Ilyen asszonyhal val\u00f3ban l\u00e9tezik, vagy csak aff\u00e9le koholm\u00e1ny?<\/span><\/h5>\n
\u2013 Ma m\u00e1r nemigen hisznek benne.<\/span><\/h5>\n
Jean Patou elgondolkodott.<\/span><\/h5>\n
\u2013 Sz\u00e9pnek tal\u00e1lom \u2013 jelentette ki n\u00e9mi t\u00f6preng\u00e9s ut\u00e1n a lehet\u0151 legk\u00e9zenfekv\u0151bb egyszer\u0171s\u00e9ggel. \u2013 De ha egyszer nem l\u00e9tezik, hogyan tudt\u00e1k ilyen j\u00f3l megfesteni? \u00c9n se tudn\u00e9k j\u00f3 ruh\u00e1t k\u00e9sz\u00edteni \u00f6nnek, ha nem veszem fel a m\u00e9reteit.<\/span><\/h5>\n
\u2013 Tal\u00e1n csakugyan l\u00e9tezik \u2013 felelte h\u00e9rakleitoszi hom\u00e1llyal a k\u00fcl\u00f6n\u00f6s \u00far, \u00e9s mes\u00e9lni kezdett sell\u0151kr\u0151l, Od\u00fcsszeusz kalandjair\u00f3l, K\u00fcklopszokr\u00f3l, az Ol\u00fcmposz isteneir\u0151l, gorg\u00f3kr\u00f3l, kentaurokr\u00f3l, unikornisokr\u00f3l, nimf\u00e1kr\u00f3l, dri\u00e1dokr\u00f3l \u00e9s p\u00e1rk\u00e1kr\u00f3l; minden nem\u0171 \u00e9s rang\u00fa, antikvit\u00e1sb\u00e9li l\u00e9nyr\u0151l, k\u00fcl\u00f6n\u00f6s tekintettel a szir\u00e9nekre, akik tal\u00e1n szebbek a sell\u0151kn\u00e9l is; hacsak nem ugyanaz a kett\u0151!<\/span><\/h5>\n
B\u00e1r Gustave Flaubert, a h\u00edrneves gall \u00edr\u00f3 el\u0151ad\u00e1s\u00e1nak minden szava leny\u0171g\u00f6zte, m\u00e9gis: Patou fej\u00e9ben a sell\u0151 maradt meg a legjobban, amint pikkelyes test\u00e9vel ez\u00fcstkarik\u00e1ba hajlik a h\u00e1l\u00f3 szor\u00edt\u00e1s\u00e1t\u00f3l; ahogy a h\u00e1l\u00f3ban verg\u0151dve k\u00e9tszeresen is pikkelyesnek t\u0171nik. Amikor elb\u00facs\u00fazott m\u00e1r a k\u00fcl\u00f6n\u00f6s madarakat tart\u00f3, k\u00fcl\u00f6n\u00f6s k\u00f6nyveket stud\u00edroz\u00f3 embert\u0151l, \u00e9s hazafel\u00e9 tartott, akkor se tudta feledni azt a k\u00e9pet. S\u0151t m\u00e1snap se, minek k\u00f6vetkezm\u00e9nyek\u00e9nt, 1871. \u00e1prilis harmincadik\u00e1n, d\u00e9lel\u0151tt tizenegy \u00f3ra fel\u00e9, amikor Constance Rivet \u00e9rkezett ruhapr\u00f3b\u00e1ra, el\u0151sz\u00f6r \u00f6tl\u00f6tt fel Jean Patou-ban, hogy saj\u00e1t, Homolle-n\u00e1l v\u00e1s\u00e1rolt, csalihalak fog\u00e1s\u00e1ra haszn\u00e1lt h\u00e1l\u00f3j\u00e1val egy n\u0151 l\u00e1b\u00e1t burkolja be. Ennek az \u00f6tletnek, illetve a Flaubert-rel val\u00f3 tal\u00e1lkoz\u00e1snak, a barik\u00e1doknak, a gonosz poroszoknak, Maupassant level\u00e9nek, a g\u00e1t alatti forg\u00f3n h\u00e1nyk\u00f3d\u00f3 rigoly\u00e1s \u00farnak, az eg\u00e9sz nap s\u00fcllyed\u0151 l\u00e9gnyom\u00e1snak (minek k\u00f6vetkezt\u00e9ben nem volt fog\u00e1s Courbevoie-n\u00e1l), Madame Patou klimax\u00e1nak, Szent Antalnak \u00e9s ki tudja m\u00e9g, mi minden \u201ev\u00e9letlennek\u201d k\u00f6sz\u00f6nhet\u0151en, Jean Patou vagyona \u00e9s h\u00edrneve adventre a tripl\u00e1j\u00e1ra n\u0151tt, Constance Rivet n\u00e9h\u00e1ny h\u00e9ten bel\u00fcl P\u00e1rizs legh\u00edresebb d\u00edv\u00e1ja lett, a necc-harisnya pedig elindult m\u00e1ig tart\u00f3 diadal\u00fatj\u00e1ra.<\/span><\/h5>\n
\n

Hozz\u00e1sz\u00f3l\u00e1sokhoz g\u00f6rd\u00fclj lejjebb!<\/span><\/p>\n

Feliratkozt\u00e1l m\u00e1r h\u00edrlev\u00e9lre? Pr\u00f3b\u00e1ld ki!<\/strong> <\/span>

\n

<\/p>

    <\/ul><\/div>\n
    \n
    \n\n\n\n\n\n\n\n<\/div>\n

    \n\n<\/p>\n

    N\u00e9v*
    \n<\/span><\/p>\n

    Email c\u00edm*
    \n <\/span> <\/p>\n

    <\/p>\n