{"id":23760,"date":"2021-04-08T13:37:56","date_gmt":"2021-04-08T11:37:56","guid":{"rendered":"https:\/\/centauriweb.hu\/?page_id=23760"},"modified":"2021-04-08T14:06:30","modified_gmt":"2021-04-08T12:06:30","slug":"adam-giannina-novella-bunrol-bunhodesrol","status":"publish","type":"page","link":"https:\/\/centauriweb.hu\/archiv\/novellak\/regenyreszletek\/adam-giannina-novella-bunrol-bunhodesrol\/","title":{"rendered":"Adam & Giannina (novella) – B\u0171nr\u0151l, b\u0171nh\u0151d\u00e9sr\u0151l"},"content":{"rendered":"

\"\"<\/a><\/p>\n

A nevem Adam, Adam Sude, halhatatlannak sz\u00fclettem, azaz tal\u00e1n egyszer\u0171en csak az vagyok, nem hinn\u00e9m, hogy vaj\u00fad\u00e1s sor\u00e1n hoztak a vil\u00e1gra, nem hozott engem senki, tal\u00e1n ez\u00e9rt nincs olyan se, aki innen elvigyen, hal\u00e1l sincs, aki elj\u00f6nne \u00e9rtem, a poronty\u00e1\u00e9rt, az \u00e9letnek nevezett \u00e1rvah\u00e1zba, el sem k\u00e9pzelhetem, hogy \u00e9n \u00e1tf\u00e9rtem volna egy sz\u00fcl\u0151csatorn\u00e1n, \u00e9s benne lettem volna egy n\u0151ben, n\u0151st\u00e9nyben, ugyan, semmi jel nem utal arra, hogy lett volna any\u00e1m, any\u00e1mnak meg h\u00edmje, a gyerekkoromra sem eml\u00e9kszem, val\u00f3sz\u00edn\u0171leg az\u00e9rt, mert nem volt, nem hiszem, hogy lett volna el\u0151ttem b\u00e1rki, aki csak egy kicsit is hasonl\u00edtana r\u00e1m, aki az el\u0151zm\u00e9nyemnek tekinthet\u0151, b\u00e1r azt is bajos elgondolni, hogy csak \u00fagy, a semmib\u0151l lettem, mert lettem csak, nem j\u00f6ttem, nem \u00e9rzem, hogy j\u00f6ttem volna, ilyen hossz\u00fa id\u0151 alatt egyszer sem \u00e9reztem honv\u00e1gyat, elv\u00e1gy\u00f3d\u00e1st, mag\u00e1nyt igen, de elv\u00e1gy\u00f3d\u00e1st soha, teh\u00e1t legink\u00e1bb azt tartom val\u00f3sz\u00edn\u0171nek, hogy lettem csak, de nem is teremt\u0151 \u00e1ltal, mert az a sejtelem sem legyintett meg soha, hogy lenne valahol valaki, akinek \u00e9n csak az \u00f6tlete vagyok. Sosem hittem olyasvalakiben, aki f\u00f6l\u00f6ttem \u00e1llna, aki engem megel\u0151zne; ak\u00e1r egy istenben, ak\u00e1r t\u00f6bben hittek, \u00e9n se egyikben, se m\u00e1sikban, vagyis ha lettem, m\u00e1rpedig lettem, hisz itt vagyok, akkor nem valaki \u00e1ltal; \u00e9n csup\u00e1n a p\u0151re, sz\u00f6rnyalak\u00fa v\u00e9letlen m\u0171ve vagyok, azt hiszem, \u00edgy azt\u00e1n m\u00e1sokat sem l\u00e1tok t\u00f6bbnek, se kevesebbnek, mindenki a sz\u00f6rnyalak\u00fa v\u00e9letlen b\u00e9bije, \u00e9rtelmezhetetlen val\u00f3sz\u00edn\u0171tlens\u00e9gek hossz\u00fa sorozatak\u00e9pp el\u0151\u00e1ll\u00f3 megh\u00f6kkent\u0151 l\u00e9ny, egyenes \u00e1gi lesz\u00e1rmazottam az \u00f6sszes ember, amint felteszem, az is valamif\u00e9le genetikai kockaj\u00e1t\u00e9kon d\u0151lt el, hogy mindenki haland\u00f3, egyed\u00fcl \u00e9n \u00e9lek \u00f6r\u00f6kk\u00e9. Logika, tervszer\u0171s\u00e9g csak annyiban lelhet\u0151 fel, hogy hi\u00e1ba pr\u00f3b\u00e1lkoztam oly sokat medd\u0151 n\u0151kkel, a medd\u0151s\u00e9g nem \u00f6r\u00f6k\u00edthet\u0151, az csak van, \u00e9pp amint a halhatatlans\u00e1g. Igen, voltak korszakaim, amikor ez\u00e9rt a medd\u0151 n\u0151ket er\u0151sen kerestem, abban a rem\u00e9nyben, h\u00e1tha egyszer az egyik v\u00e1laszt ad a halhatatlans\u00e1gomra, akkort\u00e1jt is, amikor a Pelso-t\u00f3 k\u00f6rny\u00e9k\u00e9n telepedtem le, mivel sok medd\u0151 n\u0151 \u00e9s d\u00fch\u00f6dt f\u00e9rfi \u00e9lt arrafel\u00e9 akkoriban.<\/span><\/p>\n

A t\u00f3 f\u00f6l\u00f6tt, sz\u00e1z\u00f6tven l\u00e1bnyira a partt\u00f3l hatalmas sz\u0151l\u0151birtokok ter\u00fcltek el; k\u00f6z\u00e9pmagass\u00e1gban s\u00f6t\u00e9tsz\u00fcrke, komor bazaltpince \u00e1llt mag\u00e1nyosan, s onnan h\u00f3feh\u00e9r murva\u00fat vezetett feljebb, az \u00fcltetv\u00e9nyek v\u00e9g\u00e9ig, az erd\u0151sz\u00e9lig, ahol pedig egy legal\u00e1bb akkora, t\u00e9glav\u00f6r\u00f6s k\u00faria szeml\u00e9lte arisztokratikusan a Pelso \u00e1lland\u00f3an v\u00e1ltoz\u00f3 v\u00edzt\u00fckr\u00e9t. Ezek alatt \u00e1llt a k\u00e1polna, s t\u0151le balra volt egy kis szeglet, ami hamis\u00edtatlan Provence volt ott, messze a Rhone-t\u00f3l. Pr\u00e9sh\u00e1znak k\u00e9sz\u00fclt az a k\u0151\u00e9p\u00fclet, ami t\u00f6bb mint h\u00e1romsz\u00e1z \u00e9vig \u00e1llt lakatlanul, \u00e9s mindig, ha arra j\u00e1rtam, szerettem volna benne \u00e9lni valamennyit, \u00f6tven vagy sz\u00e1z \u00e9vet, s v\u00e9g\u00fcl erre sor is ker\u00fclt, de csak akkor, amikor f\u00e9ny der\u00fclt arra, hogyan j\u00f3t\u00e9konykodom az asszonyokkal, \u00e1m ezt az asszonyok nem vett\u00e9k j\u00f3 n\u00e9ven, kiv\u00e1ltk\u00e9pp d\u00fch\u00f6s lett a szint\u00e9n medd\u0151 Giannina, olaszos neve ellen\u00e9re is pann\u00f3niai asszony. M\u00e1skor \u2013 ha ilyesmibe keveredtem \u2013 fogtam magam \u00e9s od\u00e9bb \u00e1lltam, orsz\u00e1gokkal mentem arr\u00e1bb, a meleg \u00e9s tikkaszt\u00f3 d\u00e9lr\u0151l fel, eg\u00e9szen a zord \u00e9s havas \u00e9szakig, vagy ford\u00edtva, akkoriban viszont szokatlanul er\u0151s f\u00e1sults\u00e1g vett er\u0151t rajtam, ink\u00e1bb maradtam, \u00e9s bek\u00f6lt\u00f6ztem abba a provance-i hangulat\u00fa pr\u00e9sh\u00e1zba. \u00cdgy azt\u00e1n l\u00e1thattak a k\u00f6rny\u00e9ken t\u00f6bbsz\u00f6r is, r\u00e1ad\u00e1sul n\u00e9h\u00e1ny h\u00e9t m\u00falva elhat\u00e1roztam: megb\u00e9k\u00edtem Giannin\u00e1t, \u00e9s Lorett\u00e1t, \u00e9s J\u00fali\u00e1t, \u00e9s a p\u00e9kn\u00e9t, \u00e9s a moln\u00e1rn\u00e9t is. S\u0151t a p\u00e9ket \u00e9s moln\u00e1rt, \u00e9s a hely\u0151rs\u00e9g parancsnok\u00e1t, \u00e9s a helyettes\u00e9t, \u00e9s a helyettes vej\u00e9t, a vej n\u0151j\u00e9t, a vej n\u0151j\u00e9nek \u00f6ccs\u00e9t, \u00e9s a b\u00e1tyj\u00e1nak \u00e1ngy\u00e1t, mindenkit a Pelso-t\u00f3 k\u00f6rny\u00e9k\u00e9n, aki ebben az \u00fcgyben \u00e9rintett. Pontosan nem tudtam, mik\u00e9nt fogjak hozz\u00e1, h\u00e1t els\u0151 l\u00e9p\u00e9sk\u00e9nt annyit tettem, hogy nem gub\u00f3ztam be, hanem rendszeresen j\u00e1rtam a k\u00f6rny\u00e9ket, mint minden rendes \u00e9s haland\u00f3 ember \u00e9s n\u00e9mber, akinek dolga van, vagyis elmentem a moln\u00e1rhoz lisztet venni, lebaktattam a partra cs\u00f3nakot b\u00e9relni \u00e9s halat fogni, ott t\u00e9bl\u00e1boltam a szombati piacon, \u00e9s eg\u00e9sz nap ittam a bort a kim\u00e9r\u00e9sek el\u0151tt, a ny\u00edlt sz\u00ednen, hogy l\u00e1ssanak. P\u00e1r h\u00e9tig amolyan vihar el\u0151tti cs\u00f6nd vett k\u00f6r\u00fcl, senki sem k\u00f6t\u00f6zk\u00f6d\u00f6tt, nem \u00e9rt atrocit\u00e1s, a moln\u00e1r nem \u00fct\u00f6tt meg, azt sem mondta, hogy nekem sosem ad m\u00e1r lisztet, \u00e9s nem fenyegetett meg azzal sem, hogy a k\u00f6rny\u00e9kbeli moln\u00e1roknak is sz\u00f3l, \u0151k se adjanak, az meg fel sem mer\u00fclt, hogy f\u00fcttyent az inasainak, \u00e9s a malomkerekek k\u00f6z\u00e9 tesznek, annyit mondott csak: nincs liszt, k\u00e9sz, punktum, azt is azzal a hangs\u00fallyal, ami azt jelenti: elfogyott, \u00e9s nem azzal, ami azt jelenti: neked nincs, \u00e9s nem is lesz, bar\u00e1tocsk\u00e1m, am\u00edg \u00e9n \u00e9lek. M\u00e9g az asszonyok sem ker\u00fclgettek, egyszer\u0171en nem j\u00f6ttek oda m\u00e1r, nem lass\u00edtottak, de azt sem mondhatn\u00e1m, hogy r\u00e1m se n\u00e9ztek; r\u00e1m n\u00e9ztek bizony, nem szemreh\u00e1ny\u00f3an, csak szigorral \u00e9s \u2013 \u00fagy v\u00e9ltem \u2013 v\u00e1rakoz\u00e1ssal. Gondoltam: tudj\u00e1k, hogy j\u00f3v\u00e1tenni, megb\u00e9k\u00edteni k\u00e9sz\u00fcl\u00f6k, \u00e9s most k\u00edv\u00e1ncsiak, vajon hogyan teszem majd. Ut\u00f3bb r\u00e1j\u00f6ttem: dehogyis voltak \u0151k k\u00edv\u00e1ncsiak arra, mit \u00e9s hogyan teszek, teszek-e egy\u00e1ltal\u00e1n m\u00e9g valaha valamit, csakis azt f\u00fcrk\u00e9szt\u00e9k: hogyan b\u00edrom \u00e9n \u00e1llni azt, ami \u00f6nmagamban van, hogyan nem sorvadok \u00e9s \u00e9gek el \u00f6nmagamt\u00f3l \u2013 \u00edgy mondta az egyik. Azt\u00e1n hallom egy sz\u00e9p napon a berki szek\u00e9rbet\u00e9r\u0151ben, hogy Giannina h\u00e1rom napot volt t\u00e1vol, \u00e1tkelt a tavon, csak az\u00e9rt, hogy k\u00e9t baromfi\u00e9rt, h\u00fasz r\u00e9cetoj\u00e1s\u00e9rt \u00e9s egy kanna tejf\u00f6l fej\u00e9ben az ingov\u00e1nyok d\u00e9li sz\u00e9l\u00e9ben, a l\u00e1pvid\u00e9k legnevesebb javasasszony\u00e1t\u00f3l ront\u00e1st k\u00e9rjen a fejemre. Akkora \u00e1tkot, hogy bel\u00e9rokkanok. B\u00e1rmit tettem is, amit \u0151 nem \u00e9rthetett, \u00e9s nem \u00e9rthetett a moln\u00e1r \u00e9s a fogad\u00f3s \u00e9s a hely\u0151rs\u00e9giek sem, ezt alantas \u00e9s t\u00falz\u00f3 h\u00faz\u00e1snak \u00e9reztem, ront\u00e1s\u00e9rt folyamodni, \u00e9s csak ez\u00e9rt \u00e1tkelni a Pelso-tavon? \u2013 annak ellen\u00e9re d\u00fch\u00edtett, hogy babonas\u00e1gnak hittem, amint hiszem most is. Ez\u00e9rt azt\u00e1n gyorsan elillant bel\u0151lem az a sz\u00e1nd\u00e9k, hogy b\u00e1rkit megb\u00e9k\u00edtsek, ink\u00e1bb Giannina haragoss\u00e1ga ragadt \u00e1t r\u00e1m, ha harc, \u00e1m legyen, gondoltam, \u00e9s elhat\u00e1roztam, megmutatom neki, \u00e9ppen azt, amit sosem lett volna szabad l\u00e1tnia, vagyis az \u00e9n elpuszt\u00edthatatlans\u00e1gomat; azt, hogy rajtam sajnos nem fog semmi, nemhogy \u00e1tok, kuruzsl\u00e1s, vaj\u00e1koss\u00e1g, de m\u00e9g az id\u0151 sem \u2013 fekete se, feh\u00e9r sem. \u00dagyhogy el\u0151vettem a legszebb eml\u00e9keimet, a madarak r\u00f6pt\u00e9t figyeltem, nem sajn\u00e1ltam magamt\u00f3l a legjobb borokat, \u00e9s sz\u00e1ntsz\u00e1nd\u00e9kkal, t\u00fcntet\u0151leg virulni kezdtem; sz\u00f6kell\u0151 l\u00e9p\u00e9sekkel baktattam le a mini-Provence-b\u00f3l a partra, tivorny\u00e1z\u00e1somt\u00f3l visszhangzott a k\u00f6rny\u00e9k hetekig, de \u00fcgyeltem arra is, hogy a sok d\u00ednomd\u00e1nom meg ne viseljen, nagyokat aludtam, sok forr\u00e1svizet ittam, napj\u00e1ban k\u00e9tszer mosakodtam, a ruh\u00e1imat kimostam, rendet tartottam a h\u00e1zban \u00e9s magamban is. M\u00e9g piros\u00edt\u00f3t is felkentem az arcomra n\u00e9ha, amikor s\u00e1padtnak tal\u00e1ltam; sz\u0171zolajjal kentem meg a hajam, h\u00f3feh\u00e9rre sik\u00e1ltam a fogaimat napj\u00e1ban h\u00e1romszor, s v\u00e9g\u00fcl magam is meglep\u0151dtem, milyen f\u00e9nyes, \u00e9lettel teli, deli f\u00e9rfiv\u00e1 form\u00e1l\u00f3dtam. Tal\u00e1ltam persze magamnak pajt\u00e1sokat is, \u00e1tutaz\u00f3 borkeres\u00adked\u0151k, mutatv\u00e1nyosok, kuruzsl\u00f3k \u00e9s fasz\u00e9n\u00e1rusok kord\u00e9j\u00e1n alkalmi l\u00e1nyokat, akik sz\u00edvesen ittak velem, sz\u00edvesen osztott\u00e1k meg velem d\u00e9lr\u0151l hozott szerelemtudom\u00e1nyukat, \u00e9s mint a j\u00f3 diakonissz\u00e1k az egzeg\u00e9zis tan\u00fas\u00e1gait, oly szomjjal itt\u00e1k az \u00e9n testi-lelki tudom\u00e1nyomat \u2013 s persze \u00fagy int\u00e9ztem, mindez Giannin\u00e1hoz a lehet\u0151 legk\u00f6zelebbi helyen t\u00f6rt\u00e9nj\u00e9k, \u00e9s olyan is l\u00e1ssa, aki m\u00e1snap elmondja neki: Adam megint h\u00e9t-orsz\u00e1gra sz\u00f3l\u00f3t mulatott, ketten is karolt\u00e1k, \u00e9s \u0151 kett\u0151t is karolt, \u00e9s \u00faj ruh\u00e1j\u00e1ban \u00fagy ragyog mostans\u00e1g, mint a delel\u0151 Nap m\u00e1jus idus\u00e1n. El is \u00e9rtem, amit akartam. Egyik szombaton, k\u00e9tnapos alv\u00e1s ut\u00e1n, kisimultan, f\u00e9nyesen, illatosan, der\u0171sen ker\u00fclgettem a v\u00e1s\u00e1ri asztalokat a f\u0151t\u00e9ren, amikor Giannina, kos\u00e1rral a karj\u00e1n, majd\u2019 bel\u00e9m botlott. R\u00e1m n\u00e9zett, \u00e9s mint aki s\u00f3b\u00e1lv\u00e1nny\u00e1 v\u00e1lt, le sem vette a szem\u00e9t r\u00f3lam. N\u00e9zett \u00e9s n\u00e9zett, nem m\u00e9rt v\u00e9gig, csak \u00fagy egyv\u00e9gt\u00e9ben \u00e9s egyben l\u00e1tott, \u00e9n meg \u00e9reztem, \u00fagy bukkantam el\u0151 a t\u00f6megb\u0151l, mint a patakb\u00f3l az \u00e9vsz\u00e1zadok alatt t\u00f6k\u00e9letesre csiszolt, h\u00f3feh\u00e9r \u00e9s g\u00f6mb\u00f6ly\u0171 k\u0151; b\u00e1mult r\u00e1m a medd\u0151 n\u0151, s v\u00e9g\u00fcl harag helyett ijedts\u00e9g lett \u00farr\u00e1 rajta. Legv\u00e9g\u00fcl azt mondta:<\/span><\/p>\n

\u2013 \u00d6rd\u00f6gfajzat vagy te, nem ember, nem fog rajtad semmi, se j\u00f3, se rossz, \u00f6rd\u00f6gfajzat, az vagy.<\/span><\/p>\n

Mondta ezt azzal a hangs\u00fallyal, ami a v\u00e9gs\u0151 k\u00e9ts\u00e9gbees\u00e9s meg\u00e9rkez\u00e9s\u00e9t jelzi, ez\u00e9rt azt\u00e1n megesett rajta a sz\u00edvem \u2013 igaz, csak n\u00e9h\u00e1ny nap m\u00falva. Gondoltam: mi\u00e9rt is ne tehetn\u00e9m meg, hogy megadom azt, amire v\u00e1gyik. Hadd higgye, hogy m\u00e9gis fog rajtam az \u00e1tok, \u00e9s mivel azt hiszi, hogy az \u0151 \u00e9let\u00e9t t\u00f6nkre akartam tenni, hadd hihesse, v\u00e9g\u00fcl \u0151 tette t\u00f6nkre az eny\u00e9met azzal, hogy a Pelso t\u00faloldal\u00e1n l\u00e1pi h\u00f3kuszp\u00f3kuszt k\u00e9rt ellenem. Begub\u00f3ztam az \u00e9n kis Provance-omba, \u00e9s koplal\u00e1sba kezdtem. K\u00edm\u00e9letlen lass\u00fas\u00e1ggal romlott az \u00e1llapotom, hetek m\u00falva is tartott m\u00e9g a ragyog\u00e1som, ez\u00e9rt \u00fagy d\u00f6nt\u00f6ttem: nem iszom \u2013 se bort, se vizet. Ott \u00fcltem t\u00f6bb sz\u00e1z hekt\u00f3 bor f\u00f6l\u00f6tt, \u00e9s nem ittam m\u00e9g vizet sem! H\u00f3napokig. Csak akkor aludtam, ha el\u00e1jultam, \u00e9s amikor felriadtam, b\u00e1rmennyire is h\u00fazott az \u00e1gy, \u00e9s tartott volna maga alatt a paplan, felkeltem, megmosakodtam, de akkor sem, m\u00e9g v\u00e9letlen\u00fcl sem ittam, a sz\u00e1mba sem vettem vizet, \u00f6bl\u00edteni sem, a fogamat sem mostam ez\u00e9rt, csak az arcom, ha nagyon musz\u00e1j volt. Fogytam is valamennyit, de az arcom h\u00f3napok m\u00falva is \u00e9ppoly megnyer\u0151 maradt, mint azon a bizonyos szombati napon, a piacon volt; \u00e9ppolyan, amilyennek akkor Giannina l\u00e1tta. Tal\u00e1n annyi k\u00fcl\u00f6nbs\u00e9ggel, hogy kor\u00e1bban ink\u00e1bb aranyifj\u00fai t\u00fcnd\u00f6kl\u00e9s jellemezte, akkor viszont, amit magamban csak \u00edgy h\u00edvok, \u201ea nagy provence-i b\u00f6jt\u201d harmadik-negyedik h\u00f3napj\u00e1ban m\u00e1r nem a gazdag \u00e9s fiatal s\u00e1rm\u0151r\u00f6k ny\u00e1jass\u00e1ga, hanem egyfajta higgadts\u00e1g uralta; a meglett, megnyugodott \u00e9s megfellebbezhetetlen\u00fcl boldog f\u00e9rfiak, m\u00e9g ink\u00e1bb a dinaszti\u00e1t alap\u00edt\u00f3, k\u00f6z\u00e9pkor\u00fa csal\u00e1dap\u00e1k boldogs\u00e1ga. Cseppet sem lettem elny\u0171tt, ny\u00fazott vagy s\u00e1rga, \u00e9s nem sug\u00e1rzott bel\u0151lem a csal\u00f3dotts\u00e1g, a k\u00e9ts\u00e9gbees\u00e9s, az \u00e9hez\u00e9s, a szomjaz\u00e1s meg sem l\u00e1tszott. Nagy bajban voltam: nem t\u0171ntem cseppet sem boldogtalannak. De hisz nem voltam az! \u00c9s amikor a legszakadtabb g\u00fany\u00e1kat vettem magamra, \u00f6sszepiszkoltam az arcom, komoran n\u00e9ztem, t\u00e1molyogva j\u00e1rtam, \u00fagy festett, mintha farsangi mulats\u00e1gon j\u00f3kedvemben koldust j\u00e1tszan\u00e9k \u2013 koldust, \u00f6sszet\u00f6rt haland\u00f3t, akihez azonban semmi k\u00f6z\u00f6m! Ekkor viszont megtal\u00e1ltam magamban a k\u00e9ts\u00e9gbees\u00e9s k\u00fatf\u0151j\u00e9t is \u2013 \u00e9s kinyitottam a csapot. Elkeseredtem, hogy d\u00f6nt\u00e9seim v\u00e9gkimenetele nem t\u0151lem f\u00fcgg; amint k\u00e9ptelen vagyok f\u00e1jdalmasan \u00f6sszet\u00f6rt, emberi l\u00e9nny\u00e9 alakulni, \u00e9pp \u00edgy vagyok k\u00e9ptelen a hal\u00e1lra is \u2013 ez a p\u00e1rhuzam azt\u00e1n v\u00e9gre m\u00e9lyre tasz\u00edtott; \u00e9reztem, most m\u00e1r nemcsak napokat vagy heteket aludhatn\u00e9k \u00e1t, hanem \u00e9veket is, mint a hull\u00e1mv\u00f6lgyek id\u0151szak\u00e1ban mindig, er\u0151s is volt a k\u00e9sztet\u00e9s, de a b\u00fcszkes\u00e9gem nem engedte, hogy \u00e1taludjam Giannina \u00e9let\u00e9nek v\u00e9g\u00e9t, mert az bizony m\u00e1r a v\u00e9ge volt, legal\u00e1bbis a szememben, s n\u00e9h\u00e1ny aj\u00e1nd\u00e9k \u00f3ra, az \u00e9n \u00e9letem m\u00e9rt\u00e9k\u00e9hez k\u00e9pest, \u00edgy ink\u00e1bb \u00e9bren maradtam, \u00e9s nem ettem, nem ittam, ett\u0151l azt\u00e1n m\u00e1sf\u00e9l \u00e9vvel k\u00e9s\u0151bb m\u00e1r val\u00f3ban sz\u00e1nalmasan n\u00e9ztem ki.<\/span><\/p>\n

A Pelso-t\u00f3 k\u00f6rny\u00e9k\u00e9n \u2013 mint ut\u00f3bb megtudtam \u2013 azt hitt\u00e9k: v\u00e9g\u00fcl kereket oldott az \u00f6rd\u00f6ggel cimbor\u00e1l\u00f3 \u00f6r\u00f6kifj\u00fa, a k\u00f6rny\u00e9kbeli asszonyok \u00e9s hajadonok megront\u00f3ja. Besz\u00e9lt\u00e9k azt is, hogy a t\u00f3ba bukva egyik \u00e9jjel, nem is ak\u00e1rmilyen \u00e9jen, Walpurg \u00e9jszak\u00e1j\u00e1n, mint az angolna, egyszer\u0171en el\u00fasztam. M\u00e1sok l\u00e1ttak fekete l\u00f3 h\u00e1t\u00e1n nyargalni a pog\u00e1nys\u00e1g idej\u00e9ben kultikuss\u00e1 tett hegytet\u0151n, egyesek hallani v\u00e9lt\u00e9k a litv\u00e1n borosty\u00e1nkeresked\u0151kt\u0151l, hogy Kelet-Sz\u00e1szorsz\u00e1gban a sz\u00e1sz asszonyokkal mif\u00e9l\u00e9ket tettem, sokkal k\u00fcl\u00f6nbeket, mint a Pelso-tavi n\u00e9mberekkel, a papnak pedig \u00e1ll\u00edt\u00f3lag levelet \u00edrtak a szent v\u00e1rosb\u00f3l, R\u00f3m\u00e1b\u00f3l, ami szerint engem Rouent\u00f3l nem messze k\u00f6t\u00e9lv\u00e9gre kapott egy k\u00e1pl\u00e1n, mivel egy P\u00e1rizsb\u00f3l sz\u00f6ktetett sz\u00fczet a testi \u00f6r\u00f6m\u00f6k vall\u00e1s\u00e1ra eleven cs\u0151d\u00f6r cs\u00f6k\u00e9vel t\u00e9r\u00edtettem, ez\u00e9rt v\u00e9g\u00fcl, a mendemonda szerint, alaposan meg\u00e9gettek. Giannina mondta \u00e9vekkel k\u00e9s\u0151bb, hogy amikor mindezt a perjelt\u0151l egyik h\u00fashagy\u00f3 kedden, a pr\u00e9dik\u00e1ci\u00f3 r\u00e9szek\u00e9nt hallotta, ujjongott, \u00e9s h\u00e1l\u00e1b\u00f3l, mivel a J\u00f3isten meghallgatta az \u0151 k\u00e9r\u00e9s\u00e9t (teszem hozz\u00e1, nem az istenhez vagy a p\u00fcsp\u00f6kh\u00f6z fordult hajdan\u00e1n, hanem a berki vaj\u00e1kos n\u0151h\u00f6z, s k\u00e9rdezem, vajon a perjel, ha megtudja ezt, mit sz\u00f3l ehhez a pog\u00e1ny elhajl\u00e1shoz?, de Giannina akkorra elfeledte m\u00e1r, amit \u00e9n nem, tudniillik, hogy k\u00e9t baromfit, h\u00fasz kacsatoj\u00e1st \u00e9s egy kanna tejf\u00f6lt adott az\u00e9rt, hogy \u00e1tok verjen), sz\u00f3val Giannina maga mes\u00e9lte, hogy a h\u00edrre szegf\u0171mint\u00e1s abroszt h\u00edmzett az olt\u00e1rra, \u00e9s f\u00e9l \u00e9ven \u00e1t minden hajnalban friss vir\u00e1got vitt a t\u00fcrkizk\u00e9kben pomp\u00e1z\u00f3 Sz\u0171zanya, a h\u00edres Pelso-tavi Madonna h\u00f3feh\u00e9r l\u00e1b\u00e1hoz, s\u0151t, egyszer \u00e1tment a hegyeken a moln\u00e1rral, bet\u00e9rt a ciszterciek akkort\u00e1jt \u00e9p\u00fcl\u0151, f\u00e9lk\u00e9sz ap\u00e1ts\u00e1g\u00e1ba, ahol k\u00e9t \u00fcveg l\u00e1mpaolajat hagyott a port\u00e1n. Annyira h\u00e1l\u00e1s volt az\u00e9rt, hogy engem Rouen k\u00f6rny\u00e9k\u00e9n elkaptak, \u00e9s elevenen meg\u00e9gettek. \u00c1m amikor kider\u00fclt, hogy mindez csak sz\u00f3besz\u00e9d, nem t\u00f6bb, mint n\u00e9h\u00e1ny tucat haland\u00f3 v\u00e9res \u00e9s titkos v\u00e1gyainak reg\u00e9v\u00e9 \u00e9r\u00e9se, \u00e9s \u00e9n \u00e9lek, m\u00e9gpedig \u00e9pp ott, ahol \u00e9vekkel kor\u00e1bban, pontosan abban a pr\u00e9sh\u00e1zban, csak \u00e9pp a l\u00e1bam se teszem ki onnan, akkor minden m\u00e1sk\u00e9nt l\u00e1tszott. El\u0151sz\u00f6r j\u00f6tt a p\u00e1nik, de nem az\u00e9rt, mert \u00fagy n\u00e9ztem ki, mint aki a s\u00edrb\u00f3l j\u00f6tt f\u00f6l, hanem mert megsz\u00e9gyen\u00edtve \u00e9rezt\u00e9k magukat mindannyian: istenem, \u00f3, az a sokat emlegetett mennyei atya, min\u0151 \u00f6r\u00f6m tombolt, amikor a roueni mendemonda sz\u00e1rnyra k\u00e9lt, \u00e9s most?, dr\u00e1ga Pelso-taviak, itt a bizonyoss\u00e1g, hogy boldogs\u00e1gtok kicsinyess\u00e9getekb\u0151l ered, s r\u00e1ad\u00e1sul ok n\u00e9lk\u00fcli! Meg kell hagyni, r\u00e9m\u00fcletes volt r\u00e1m n\u00e9zni is, ez\u00e9rt nem csoda, ha az egyik rege hely\u00e9re m\u00e1sikat \u00fcltettek: azt besz\u00e9lt\u00e9k r\u00f6gt\u00f6n, hogy van egy titkos z\u00e1rad\u00e9k a roueni \u00fcgy akt\u00e1j\u00e1nak v\u00e9g\u00e9n, mag\u00e1t\u00f3l a p\u00e1p\u00e1t\u00f3l hallotta ezt a perjel, amikor a Vatik\u00e1nban j\u00e1rt a Pelso-tavi p\u00fcsp\u00f6ks\u00e9g mint \u00faj egyh\u00e1zi ker\u00fclet j\u00f3v\u00e1hagyat\u00e1s\u00e1nak \u00fcgy\u00e9ben, a perjel meg szem\u00e9lyesen b\u00fagta bele ezt a pl\u00e9b\u00e1nos csatakos f\u00fcl\u00e9be, aki pedig a h\u00fasv\u00e9ti k\u00f6rmenet ut\u00e1n fergetegesen ber\u00fagott a misebort\u00f3l, \u00e9s a sok susmus \u00e9s p\u00e1pai titkol\u00f3z\u00e1s ellen\u00e9re fennhangon hirdette ki mindezt legal\u00e1bb \u00f6tsz\u00e1z Pelso-tavi szint\u00e9n f\u00e9lr\u00e9szeg kereszt\u00e9ny el\u0151tt, konkr\u00e9tan azt, hogy e titkos z\u00e1rad\u00e9k l\u00e9tezik, s az \u00e1ll benne, hogy b\u00e1r Adam Sude eleven test\u00e9t kar\u00f3hoz k\u00f6t\u00f6zve val\u00f3ban m\u00e1gly\u00e1ra haj\u00edtott\u00e1k, \u00e9s azt, ahogy kell, j\u00f3 jezsuita szok\u00e1sm\u00f3d alapj\u00e1n, a f\u0151inkviz\u00edtor 1716-ban kiadott, \u00edr\u00e1sos \u00fatmutat\u00e1sa szerint meg is gy\u00fajtott\u00e1k, \u00e1m amikor m\u00e1r jav\u00e1ban l\u00e1ngolt a f\u00e9rfibestia ruh\u00e1ja, cip\u0151je, haja, szak\u00e1lla, \u00e9s b\u0171nt\u0151l koromfekete h\u00fasa is sercegve \u00e9gett, rotyogott \u00e1llati arca, m\u00e1llott az \u00e1lla, akkor \u2013 semmi sem bizony\u00edtja jobban, hogy val\u00f3ban \u00f6rd\u00f6gl\u00e9ny volt! \u2013 elhagyta a t\u0171zoszlopot, l\u00e1ngol\u00f3 csontv\u00e1za a leveg\u0151be emelkedett, sz\u00e1j\u00e1b\u00f3l sz\u00e9n \u00e9s gy\u00e9m\u00e1nt hullott, oly b\u0151s\u00e9gesen, mint a s\u00f6r\u00e9t, \u00e9s s\u00e1t\u00e1nkacaj k\u00eds\u00e9ret\u00e9ben, h\u00e1rom tiszteletk\u00f6r ut\u00e1n elt\u0171nt a gomolyg\u00f3 fellegekben, tal\u00e1n \u00e9pp \u00e9szakkelet, vagyis a Pelso-t\u00f3 ir\u00e1ny\u00e1ba, s most, \u00edme, tal\u00e1n ez a fajzat jelenik meg m\u00e1sodj\u00e1ra, szint\u00e9n itt, ebben a meg\u00e9getett \u00e9s k\u00e1rhozott alakban.<\/span><\/p>\n

Bevallotta nekem Giannina, hogy amikor ez az eretneks\u00e9gi mendemonda a f\u00fcl\u00e9be jutott, \u00fagy \u00e9rezte: nem volt ennyire boldog soha \u00e9let\u00e9ben. \u00dagy \u00e9rezte, ha Adam Sude m\u00e1gly\u00e1n v\u00e9gzi, nincs ann\u00e1l nagyobb igazs\u00e1g a f\u00f6ld\u00f6n, \u00e9s nincs ann\u00e1l nagyobb boldogs\u00e1g a sz\u00e1m\u00e1ra. Az abb\u00e9li szomor\u00fas\u00e1g is csak egy gondolat erej\u00e9ig \u00e9rintette, hogy nem l\u00e1thatta, mik\u00e9nt \u00e9gek. El\u00ad\u00e9gett, meg\u00e9gett, meglakolt, ez a l\u00e9nyeg \u2013 gondolta Giannina, \u00e9s a l\u00e1pon \u00e9l\u0151 javasasszony v\u00e1szn\u00e1b\u00f3l olt\u00e1rter\u00edt\u0151ket k\u00e9sz\u00edtett. De amikor felj\u00f6tt a provence-i pr\u00e9sh\u00e1zhoz, \u00e9s megl\u00e1tott, odalett minden nyugalma. P\u00e1r nappal kor\u00e1bban jelentett\u00e9k az egyh\u00e1zker\u00fcleti el\u00f6lj\u00e1r\u00f3knak, hogy a Franciaorsz\u00e1gban eretnekk\u00e9nt meg\u00e9getett, kor\u00e1bban Pelso-tavi lakos, Adam Sude \u00fajra megjelent, minden bizonnyal \u00f6rd\u00f6gi \u00e9s f\u00f6ld\u00f6nt\u00fali alakban, bizonyos Barberini b\u00edboros meg \u00e9pp \u00e1tutaz\u00f3ban volt arrafel\u00e9, f\u00fcl\u00e9be jutott a bejelent\u00e9s, \u00e9s mivel a figyelm\u00e9t felkeltette, szem\u00e9lyesen l\u00e1togatott meg a pr\u00e9sh\u00e1zban. Hogy mi j\u00e1ratban van ott egy b\u00edboros, akkor nem tudhattam, nem mondta se \u0151, se a k\u00eds\u00e9r\u0151i, sz\u00e1nakozva n\u00e9zett r\u00e1m, \u00e9s azt tan\u00e1csolta egyek \u00e9s igyak t\u00f6bbet, n\u00e9h\u00e1ny garast is adott, majd t\u00e1vozott. A helybeli kl\u00e9rustagokat pedig felvil\u00e1gos\u00edtotta, hogy nem volt Adam Sude-eset, roueni \u00fcgy, \u00e9s az az ember, aki a pr\u00e9sh\u00e1z el\u0151tt \u00fcld\u00f6g\u00e9l, minden bizonnyal csak egy szeg\u00e9ny evil\u00e1gi \u00e1gr\u00f3lszakadt, \u00e9s azt tan\u00e1csolta: ahelyett hogy mendemond\u00e1kat terjeszten\u00e9nek r\u00f3la, az irgalmass\u00e1g nev\u00e9ben vigyenek neki egy kis kenyeret. \u00cdgy azt\u00e1n \u2013 h\u00e1la a felvil\u00e1gosult b\u00edborosnak \u2013 b\u00e9k\u00e9sen \u00fcld\u00f6g\u00e9lhettem tov\u00e1bb, \u00e9hezve, f\u00e1zva, szomjazva, pokoli k\u00ednok k\u00f6z\u00f6tt, csak az\u00e9rt, hogy Giannin\u00e1nak megadjam, ami \u00e9lete boldogs\u00e1g\u00e1hoz kell. A sors fintora, hogy az \u00e9let am\u00fagy is megadta volna neki ezt \u2013 a roueni sztorival. K\u00e9s\u0151bb pedig \u00e1ltalam \u2013 kitartottam az elhat\u00e1roz\u00e1som mellett, \u00e9s tov\u00e1bbra sem ettem.<\/span><\/p>\n

Amikor el\u0151sz\u00f6r j\u00f6tt fel Giannina a pinc\u00e9hez megszeml\u00e9lni a nyomor\u00fas\u00e1gomat, a pince el\u0151tt \u00fcltem; sz\u00e9l sem rezzent, friss \u00e9s napf\u00e9nyes id\u0151 volt, \u00e9s tal\u00e1n a kialvatlans\u00e1g, tal\u00e1n az \u00e9hs\u00e9g, a kisz\u00e1rad\u00e1s miatt, pontosan l\u00e1ttam magamat. Nem esett \u00f6ssze a testem, \u00f6regnek sem t\u0171nt, ink\u00e1bb \u00fagy hatott, mint egy pap\u00edr\u00adklis\u00e9; igen, olyan voltam, mint egy nagy, ember alak\u00fa l\u00e9gypap\u00edr: telis-tele d\u00f6gl\u00f6tt legyekkel. Giannina arc\u00e1n l\u00e1ttam: m\u00e9giscsak ez az igazi el\u00e9gt\u00e9tel, nem a templomt\u00e9ri handabanda. Ez a d\u00f6fi, \u00edgy l\u00e1tni engem, \u00f6sszet\u00f6rtnek, elgy\u00f6t\u00f6rtnek, mag\u00e1nyosnak \u00e9s v\u00e9gzetesen elesettnek. V\u00e9gtelen f\u00e1radts\u00e1ggal \u00fcltem ott, \u00e9s v\u00e9gtelen \u00f6nfegyelemmel, hogy ne is mozduljak, ne keltsem az \u00e9lni akar\u00f3 benyom\u00e1s\u00e1t, \u00e9s hagytam, hogy Giannina g\u00e1tl\u00e1stalanul gy\u00f6ny\u00f6rk\u00f6dj\u00f6n a nyomoromban. M\u00e1skor \u00e9vek t\u0171nnek percnek, akkor percek t\u0171ntek \u00e9veknek. Giannina csak annyit mondott:<\/span><\/p>\n

\u2013 Neked enn\u00e9l jobb m\u00e1r sose legyen!<\/span><\/p>\n

Tizenh\u00e9t \u00e9vvel k\u00e9s\u0151bb Giannina m\u00e9gis teherben maradt, h\u00e9t \u00e9s f\u00e9l h\u00f3napra meg is sz\u00fclte szeg\u00e9ny \u00e9s gy\u00f6nge haland\u00f3csk\u00e1j\u00e1t, \u00e1m gyermek\u00e1gyi l\u00e1zba esett. \u00c9n v\u00e1ltozatlanul koldusk\u00e9nt tengettem a napjaimat, \u00e9s sz\u00f3 mi sz\u00f3, egyre ink\u00e1bb v\u00e1gytam Giannina hal\u00e1l\u00e1t. N\u00e9ha pedig arra gondoltam: aki ennyire bossz\u00fav\u00e1gy\u00f3, aki tizenkilenc \u00e9v alatt sem enyh\u00fcl meg, tizenkilenc \u00e9v szenved\u00e9seit l\u00e1tva sem bocs\u00e1t meg, akkor sem gondolja azt, hogy szeg\u00e9ny \u00f6rd\u00f6g, eleget szenvedett, megb\u0171nh\u0151d\u00f6tt m\u00e1r, egy\u00e1ltal\u00e1n, aki ilyen hossz\u00fa ideig \u00e9rzi \u00fagy, hogy \u0151miatta b\u00e1rkinek ilyen hosszan \u00e9s \u00e1llati m\u00f3don vezekelnie kell, az vajon meg\u00e9rdemli-e egy\u00e1ltal\u00e1n ezt az ill\u00fazi\u00f3t? Hogy \u00e9n, Adam Sude t\u00f6nkremegyek abban, amit vele tettem. De tartottam magam, \u00e9s akkor j\u00f6tt a h\u00edr: Giannina haldoklik. \u00d6r\u00fcltem: hamarosan jobbl\u00e9tre, vagyis neml\u00e9tre szender\u00fcl, \u00e9s \u00e9n abban a tudatban adhatom \u00e1t \u0151t az eny\u00e9szetnek, hogy megkapta t\u0151lem a bossz\u00fa\u00e1ll\u00e1s k\u00e9pzet\u00e9t; hogy m\u00edg \u00e9lt, az \u00e9n folytonos roml\u00e1som lehetett az \u0151 er\u0151s hite.<\/span><\/p>\n

Giannina hal\u00e1la el\u0151tt p\u00e1r nappal m\u00e1r ittam n\u00e9h\u00e1ny korty vizet. Azt\u00e1n egy reggelen kopogtatott az ajt\u00f3mon Leon\u00f3ra, Giannina sz\u00e9p, teltkarcs\u00fa bar\u00e1tn\u0151je, \u00e9s azt mondta: Giannina hamarosan meghal, nagyon gy\u00f6nge m\u00e1r, \u00e9s tal\u00e1n nemcsak gy\u00f6nge, hanem szel\u00eddebb is, \u00edgy tal\u00e1n megbocs\u00e1t, mindenesetre szeretne l\u00e1tni, miel\u0151tt az \u00farnak adn\u00e1 a lelk\u00e9t.<\/span><\/p>\n

Magamra maradtam a h\u00edrrel. De velem volt az \u00e9hs\u00e9g, a szomj\u00fas\u00e1g, a r\u00e9v\u00fclet, amiben az utols\u00f3 \u00e9veket t\u00f6lt\u00f6ttem, \u00e9s arra gondoltam: m\u00edg \u00e9lt, j\u00f3 volt neki \u00edgy, csak most, hogy meghal, csak most \u00e9bredt benne r\u00e9szv\u00e9t, az is csak az\u00e9rt, hogy nyugodtan m\u00faljon ki. Micsoda \u00f6nz\u00e9s! \u2013 gondoltam, \u00e9s hi\u00e1ba vigasztaltam magam azzal, hogy ez a tizenkilenc \u00e9v nekem csak egy hossz\u00fa p\u00f3kerparti, m\u00e9gis d\u00fch\u00f6s lettem. Lementem a pinc\u00e9be, \u00e9s csapra vertem a legjobb bor hord\u00f3j\u00e1t, meg\u00e1ll\u00e1s n\u00e9lk\u00fcl ittam, percekig, azt\u00e1n kimentem a cisztern\u00e1hoz, levettem a rongyaimat, meztelen\u00fcl m\u00e1sztam bele, t\u00e9bolyultan fetrengtem benne, mint a gn\u00fa, ittam is bel\u0151le, amikor m\u00e1r a gyomrom nem b\u00edrta, csak a sz\u00e1mba vettem, \u00e9s kik\u00f6ptem, \u00fajra a sz\u00e1mba vettem, \u00e9s megint csak kik\u00f6ptem, felszikr\u00e1zott rajtam az a v\u00edz, a felh\u0151k vize, az \u00e9g vize, kisz\u00e1lltam, az almaf\u00e1hoz rohantam, megettem n\u00e9h\u00e1ny alm\u00e1t, a pinc\u00e9b\u0151l bort hoztam, \u00e9s \u00fajra vissza a cisztern\u00e1ba. Amikor esteledett, el\u0151vettem a tiszta ruh\u00e1kat, \u00e9s les\u00e9t\u00e1ltam a fogad\u00f3ba. \u00c9reztem, amint percenk\u00e9nt v\u00e1ltozik a b\u0151r\u00f6m \u00e9s a hajam; hallottam, amint megl\u00f3dul ereimben a v\u00e9r, m\u00e9g mindig l\u00e1ttam magam k\u00edv\u00fclr\u0151l, s l\u00e1ttam, ahogy az arcom heveny\u00e9szetts\u00e9ge, sz\u00fcrkes\u00e9ge gyorsan m\u00falik; vacsor\u00e1t rendeltem, toj\u00e1st, sajtot, sonk\u00e1t, tarj\u00e1t, z\u00f6lds\u00e9geket, \u00e9s arannyal fizettem. Amikor pedig egyik este a felcsert tal\u00e1ltam ott a fogad\u00f3ban, megsz\u00f3l\u00edtottam:<\/span><\/p>\n

\u2013 Hallom Giannina asszony gyeng\u00e9lkedik, milyen az \u00e1llapota mostan\u00e1ban? Van rem\u00e9nye?<\/span><\/p>\n

A felcser \u00edgy v\u00e1laszolt:<\/span><\/p>\n

\u2013 Tartja mag\u00e1t, kem\u00e9ny n\u0151, az egyszer biztos, de m\u00e1r nem sok van h\u00e1tra.<\/span><\/p>\n

\u2013 Tartsa \u00e9letben, am\u00edg csak lehet \u2013 k\u00e9rtem a felcsert, kifizettem a vacsor\u00e1j\u00e1t \u00e9s mindent, amit aznap este ivott. Furcs\u00e1n n\u00e9zett v\u00e9gig rajtam, de nem utas\u00edtotta el, s\u0151t, \u00f6t nap m\u00falva, mintegy v\u00e9letlen\u00fcl, a pr\u00e9sh\u00e1zn\u00e1l j\u00e1rt \u00e9s bekopogtatott.<\/span><\/p>\n

\u2013 Itt visz \u00e1t a dolgom, gondoltam besz\u00f3lok, mivel legut\u00f3bb Giannina fel\u0151l \u00e9rdekl\u0151d\u00f6tt. Giannina \u00e1llapota rosszabbra fordult, k\u00e9t napn\u00e1l tov\u00e1bb nem h\u00fazza m\u00e1r, de tal\u00e1n m\u00e9g az \u00e9jjel elmegy.<\/span><\/p>\n

H\u00e1rom ez\u00fcst\u00f6t kapott t\u0151lem.<\/span><\/p>\n

Megborotv\u00e1lkoztam teh\u00e1t, feh\u00e9r inget vettem, a b\u0151r\u00f6m ragyogott m\u00e1r, a hajam is, az arcom csaknem piros volt, az ingujjat felt\u0171rtem, hogy l\u00e1tsz\u00f3djanak a kar inai \u00e9s izmai, az erek, amelyekben j\u00f3l l\u00e1that\u00f3an \u00e9s vadul \u00e1rad a v\u00e9r, felhajtottam egy p\u00e1link\u00e1t, megillatos\u00edtottam magam, \u00e9s meg\u00fajulva, visszafiatalodva sz\u00e1z \u00e9vet megint, elindultam a h\u00e1z fel\u00e9. Az ajt\u00f3ban alig ismertek fel. Leon\u00f3ra kis\u00edrt szemmel ringatta Giannina s\u00e1padt \u00e9s f\u00e9lholt gyermek\u00e9t. Amikor megl\u00e1tott, lerakta a ny\u00f6sz\u00f6rg\u0151 haland\u00f3csk\u00e1t, \u00e9s a nyomomba eredt, \u00e9n ugyanis nem k\u00e9rdeztem, merre menjek, l\u00e1ttam a gyertyacsonkokat az egyik ajt\u00f3 el\u0151tt, h\u00e1t oda nyitottam be azonnal. Bel\u00e9ptem a szob\u00e1ba, Giannina nem mozdult, elh\u00faztam a f\u00fcgg\u00f6ny\u00f6ket, a kora d\u00e9lel\u0151tti nap vak\u00edt\u00f3 sug\u00e1rral vil\u00e1g\u00edtott a r\u00e1ncos \u00e1gyra, bele\u00e1lltam a f\u00e9nybe, hogy az arcom j\u00f3l megvil\u00e1g\u00edtsa, \u00e9s azt mondtam:<\/span><\/p>\n

\u2013 Giannina.<\/span><\/p>\n

Mire \u0151 neh\u00e9zkesen, de kiss\u00e9 feljebb emelkedett, kinyitotta a szem\u00e9t, r\u00e1m n\u00e9zett, \u00e9s a d\u00f6bbenett\u0151l \u00fagy maradt. \u00c9reztem, ragyogok, \u00e9pp\u00fagy, mint amikor m\u00e9g a karomban tartottam, mint tizenkilenc \u00e9vvel kor\u00e1bban \u2013 \u00e9s akkor Giannina, mint egy marionettb\u00e1b, mintha lev\u00e1gt\u00e1k volna a k\u00f6teleir\u0151l, visszahanyatlott, \u00e9s belehalt a csal\u00f3d\u00e1sba.<\/span><\/p>\n

\"CENTAURI<\/a>

Fot\u00f3: Centauri<\/p><\/div>\n

Hozz\u00e1sz\u00f3l\u00e1sokhoz g\u00f6rd\u00fclj lejjebb!<\/span><\/p>\n

\n

Feliratkozt\u00e1l m\u00e1r h\u00edrlev\u00e9lre? Pr\u00f3b\u00e1ld ki!<\/strong><\/span><\/p>\n

\n

<\/p>

    <\/ul><\/div>\n
    \n
    \n\n\n\n\n\n\n\n<\/div>\n

    \n\n<\/p>\n

    N\u00e9v*
    \n<\/span><\/p>\n

    Email c\u00edm*
    \n <\/span> <\/p>\n

    <\/p>\n