{"id":14468,"date":"2019-11-03T19:22:13","date_gmt":"2019-11-03T17:22:13","guid":{"rendered":"http:\/\/centauriweb.hu\/?page_id=14468"},"modified":"2019-11-03T21:15:47","modified_gmt":"2019-11-03T19:15:47","slug":"hantmadar-kis-herceg-sirjan","status":"publish","type":"page","link":"https:\/\/centauriweb.hu\/archiv\/legszebb-emlekeim\/hantmadar-kis-herceg-sirjan\/","title":{"rendered":"Hantmad\u00e1r a kis herceg s\u00edrj\u00e1ra"},"content":{"rendered":"
\"fecsk\u00e9k<\/a>

Fot\u00f3: Centauri<\/p><\/div>\n

Valamibe mindig belefut az ember. Hol egy j\u00f6vend\u0151mond\u00f3 \u00e1lomba, hol egy daruba, hol egy sosem l\u00e1tott fajba, n\u00e9ha m\u00e9g egy bar\u00e1ts\u00e1gba is.<\/span><\/p>\n

\n<\/blockquote>\n

\"\"<\/a>2019.11.03.<\/span> \u00c9pp csak eml\u00edtettem a m\u00faltban p\u00e1rszor, v\u00e9letlenszer\u0171en, mell\u00e9kesen, hogy volt egy bar\u00e1tom is. Besz\u00e9ltem sokat nagyszer\u0171 tan\u00e1rok<\/a>r\u00f3l, \u00edrtam sokat nagy \u00e9s vad barangol\u00e1s<\/a>okr\u00f3l, utakr\u00f3l, h\u00f3vihar<\/a>okr\u00f3l, j\u00f6vend\u0151mond\u00f3 \u00e1lmok<\/a>r\u00f3l, darur\u00f3l, g\u00f3ly\u00e1r\u00f3l<\/a>, de sosem \u00edrtam m\u00e9g semmit \u0151r\u00f3la. Pedig \u0151 is volt, \u00e9s a bar\u00e1tom. Az els\u0151. A vadonban. Az \u00e9n kis hercegem. \u00c9l\u0151 \u00e9s eleven, igazi \u00e9s felejthetetlen, sz\u00fcletett herceg.<\/span><\/p>\n

Novemberi nap volt az is, amikor el\u0151sz\u00f6r mentem terepre gyerekfejjel, de olyasfajta komolys\u00e1ggal, akkora amb\u00edci\u00f3kkal, amivel csak egy naiv gyerek k\u00e9pes. \u00c9s azzal a r\u00e1hagyatkoz\u00e1ssal is. Valahol azt olvastam 1983. november 6.-\u00e1n<\/strong>, hogy az ornitol\u00f3gusok, a tud\u00f3sok mindent feljegyeznek, noteszt visznek magukkal mindenhov\u00e1, fel\u00edrj\u00e1k a legutols\u00f3 verebet is, otthon azt\u00e1n akkur\u00e1tusan lek\u00f6rm\u00f6lnek mindent, mondj\u00e1k: napl\u00f3t vezetnek, s azt\u00e1n szorgosan gy\u0171jt\u00f6tt adataikat rendszerezik. \u00cdgy keletkezik a tudom\u00e1ny. Valahogy. 1983-ban november 7. tan\u00edt\u00e1si sz\u00fcnet volt.<\/span><\/p>\n

\n

Soha jobb alkalom, gondolhattam, holnapt\u00f3l tud\u00f3s lehetek.<\/span><\/p>\n<\/blockquote>\n

\u00c9letemben el\u0151sz\u00f6r teljes fegyverzetben vonultam ki az erd\u0151be, notesz, ceruza, t\u00e1vcs\u0151, hat\u00e1roz\u00f3, h\u00e1tizs\u00e1k. Akkor m\u00e9g vittem magammal innival\u00f3t \u00e9s szendvicset is. Uramisten! Mekkora volt aznap az izgalom. Olyan ter\u00fcleteket vettem c\u00e9lba a v\u00e1ros hat\u00e1r\u00e1ban, ahol kor\u00e1bban sosem j\u00e1rtam. Csod\u00e1kra sz\u00e1m\u00edtottam. \u00dagy \u00e9reztem: b\u00e1rmi megt\u00f6rt\u00e9nhet. Nem mellesleg aznap \u201en\u0151tt r\u00e1m\u201d egy \u00e9letre a t\u00e1vcs\u0151 is. Att\u00f3l a napt\u00f3l fogva minden nap ezt az izgalmat sz\u00fclte, sz\u00fcli mind a mai napig. Valamibe mindig belefut az ember. Hol egy j\u00f6vend\u0151mond\u00f3 \u00e1lomba, hol egy daruba, hol egy sosem l\u00e1tott fajba, n\u00e9ha m\u00e9g egy bar\u00e1ts\u00e1gba is.<\/span><\/p>\n

Az els\u0151 napon felfedeztem magamnak a v\u00e1ros hat\u00e1r\u00e1ban ny\u00fajt\u00f3z\u00f3 mez\u0151gazdas\u00e1gi ter\u00fcleteket, t\u00f6bbek k\u00f6z\u00f6tt azt is, hogy a villanyoszlopok alatt rengeteg a mad\u00e1rtetem. Rettent\u0151 volt, \u00e9s felemel\u0151, hogy valamit m\u00e1ris felfedeztem. R\u00e1bukkantam egy nagy bajra. \u00c9letem els\u0151 fekete-feh\u00e9r fot\u00f3j\u00e1t is egy ilyen villanyoszlop alatt hever\u0151 eger\u00e9sz\u00f6lyv tetemr\u0151l l\u0151ttem. Megindultam a vezet\u00e9kek alatt, \u00e9s oszlopr\u00f3l oszlopra j\u00e1rtam. Az egyik alatt \u00e9l\u0151 v\u00f6r\u00f6s v\u00e9rcs\u00e9re tal\u00e1ltam. A v\u00e9rcse persze menek\u00fclni pr\u00f3b\u00e1lt, sut\u00e1n felrep\u00fclni, de mivel egyik sz\u00e1rny\u00e1t t\u00f6rte, t\u00edz m\u00e9terenk\u00e9nt \u00fajra a f\u00f6ldre esett. Eldobtam a h\u00e1tizs\u00e1kot, noteszt, kab\u00e1tot, \u00e9s rohantam ut\u00e1na. Sok\u00e1ig kerget\u0151zt\u00fcnk, de v\u00e9g\u00fcl meglett.<\/span><\/p>\n

\n

\u0150 volt az els\u0151 h\u00e1zn\u00e1l tartott, gy\u00f3gy\u00edtott vadmadaram.<\/span><\/p>\n<\/blockquote>\n

Otthon megk\u00e9rdeztem any\u00e1mat, kihez forduljak, hisz a mad\u00e1r sz\u00e1rnya elt\u00f6r\u00f6tt, a l\u00e1bain \u00e1ram \u00fct\u00f6tte sebek \u00e9ktelenkedtek. Any\u00e1m orvos volt, de az \u00e1llatokhoz nem \u00e9rtett. A p\u00e1rhuzamos oszt\u00e1lyban tanult egy fi\u00fa, nevezz\u00fck \u0151t Antoine-nak, any\u00e1m mondta, a fi\u00fa apja \u00e1llatorvos. M\u00e1snap a nagysz\u00fcnetben \u00e1tmentem a \u201eb\u00e9sekhez\u201d, megkerestem Antione-t.<\/span><\/p>\n

\"Antoine<\/a>Kedves, szertelen fi\u00fa volt. Rettent\u0151en sz\u0151ke, \u00e9s rettent\u0151en f\u00e9s\u00fcletlen.<\/strong> \u00c9s gizda. Nem magas, m\u00e9gis nyakigl\u00e1b. Megbesz\u00e9lt\u00fck, hogy \u00e1tmegy\u00fcnk hozz\u00e1juk a v\u00e9rcs\u00e9vel egy\u00fctt az utols\u00f3 \u00f3ra ut\u00e1n. P\u00e1r nappal k\u00e9s\u0151bb m\u00e1r a padl\u00e1sukon fogtunk parlagi galambokat a v\u00e9rcs\u00e9nek. A k\u00f6vetkez\u0151 h\u00e9tv\u00e9g\u00e9n pedig m\u00e1r egy\u00fctt ment\u00fcnk terepre.<\/span><\/p>\n

Antoine szeretett velem j\u00f6nni, de elk\u00e9peszt\u0151en lusta \u00e9s rendszertelen volt. Nem v\u00e9letlen, hogy s\u00e1rga haja soha egyszer nem \u00e1llt rendben. S gyakran v\u00e1lasztotta a vadon helyett ink\u00e1bb az alv\u00e1st. Aludni pokolian szeretett.<\/span><\/p>\n

\n

Sz\u00e1m\u00e1ra az \u00e9let legnagyobb kih\u00edv\u00e1sa volt felkelni b\u00e1rmikor. Hajnalban \u00e9pp \u00fagy, mint d\u00e9lel\u0151tt; p\u00e1r \u00f3ra alv\u00e1s ut\u00e1n \u00e9pp annyira, mint tizenhat \u00f3ra alv\u00e1st k\u00f6vet\u0151en.<\/span><\/p>\n<\/blockquote>\n

\u00cdgy azt\u00e1n f\u00e9lig-meddig egyed\u00fcl j\u00e1rtam a vid\u00e9ket, m\u00e1skor viszont vele. Szerettem vele menni. J\u00f3 volt, amikor nem egyed\u00fcl kellett \u00e1t\u00e9lnem az izgalmakat, nem egyed\u00fcl kellett p\u00f3lingokban, dar\u00e1zs\u00f6lyvekben, j\u00e9gmadarakban gy\u00f6ny\u00f6rk\u00f6dn\u00f6m. J\u00f3 volt, ha ott volt velem, amikor valami addig nem l\u00e1tott faj ker\u00fclt az utamba. Gyakran gy\u0151zk\u00f6dtem a napl\u00f3\u00edr\u00e1s fontoss\u00e1g\u00e1r\u00f3l, amit el is fogadott, de a napl\u00f3\u00edr\u00e1st \u00e9pp csak egyk\u00e9t napig b\u00edrta, azt\u00e1n abbahagyta. Ha egy\u00fctt ment\u00fcnk, n\u00e9ha elk\u00e9rte az \u00e9n napl\u00f3mat, \u00e9s lem\u00e1solta.<\/span><\/p>\n

Tavaszt\u00f3l \u0151szig, amikor nem volt hideg, gyakrabban j\u00f6tt velem, mert ilyenkor fel\u00e9breszthettem. Hajnalok hajnal\u00e1n \u00e9rtem az ablaka al\u00e1, amit nem csukott be, \u00e9s a red\u0151nyt sem h\u00fazta le teljesen, \u00edgy azt\u00e1n bem\u00e1szhattam a szob\u00e1j\u00e1ba. Antoine minden hajnalon f\u00e9lholt volt. Be kellett vetnem mindent, hogy v\u00e9g\u00fcl felt\u00e1p\u00e1szkodjon. Mintha k\u00f3m\u00e1b\u00f3l kellene visszahoznom \u0151t. Volt, hogy nem is siker\u00fclt. N\u00e9ha \u00e9pp \u00fagy, amint bem\u00e1sztam, ki is m\u00e1sztam, \u00e9s egyed\u00fcl mentem tov\u00e1bb. Ha siker\u00fclt lelket verni bel\u00e9 m\u00e9gis, kilom\u00e9tereken \u00e1t j\u00f6tt velem an\u00e9lk\u00fcl, hogy tudn\u00e1 merre j\u00e1runk, hov\u00e1 megy\u00fcnk, egy\u00e1ltal\u00e1n mi\u00e9rt nem vagyunk a vil\u00e1g legjobb hely\u00e9n: az \u00e1gyban. Mikor azt\u00e1n fel\u00e9ledt, boldog volt, \u00f6r\u00fclt mindennek, amit tal\u00e1lunk \u00e9s l\u00e1tunk. Egy\u00e9bk\u00e9nt is igaz\u00e1n vid\u00e1m sr\u00e1c volt.<\/span><\/p>\n

\n

Igazi t\u00e1rs. Igazi bar\u00e1t. \u00c9s egy ember, aki kicsit nem ideval\u00f3. Amint \u00e9n sem tartoztam igaz\u00e1n sehov\u00e1.<\/span><\/p>\n<\/blockquote>\n

V\u00e9gigbarangoltuk egy\u00fctt az \u00e1ltal\u00e1nos iskola \u00e9veit, azt\u00e1n \u00e9n elk\u00f6lt\u00f6ztem, \u00e9s m\u00e1r csak ritk\u00e1n tal\u00e1lkoztunk. \u00c9n m\u00e9g visszat\u00e9rtem a r\u00e9gi ter\u00fcletekre, amikor csak lehetett. Antoine-nal els\u0151 nekibuzdul\u00e1sunkban megbesz\u00e9lt\u00fck, hogy majd \u0151 folytatja, amit \u00e9n lekezdtem, \u00e9s amit r\u00e9szint egy\u00fctt csin\u00e1ltunk \u00e9vekig, de ahogy az v\u00e1rhat\u00f3 volt, ez a terv hamv\u00e1ba holt. Antoine \u2013 velem ellent\u00e9tben \u2013 alapvet\u0151en k\u00f6z\u00f6ss\u00e9gi l\u00e9nynek sz\u00fcletett.<\/span><\/p>\n

\n

Egyed\u00fcl menni terepre? Az v\u00e9gk\u00e9pp t\u00e1vol \u00e1llt t\u0151le.<\/span><\/p>\n<\/blockquote>\n

P\u00e1rszor persze az\u00e9rt kiment, n\u00e9h\u00e1ny feljegyz\u00e9st \u00e1t is vettem t\u0151le, \u00e9s felvittem a saj\u00e1t napl\u00f3mba, de v\u00e9g\u00fcl Antione teljesen elt\u0171nt a terepr\u0151l. Az iskola miatt \u00e9n is egyre kevesebbet j\u00e1rtam vissza. N\u00e9ha arra se jutott id\u0151, hogy beugorjak hozz\u00e1, ha meg jutott, nem tal\u00e1ltam otthon. Hallom\u00e1sb\u00f3l tudtam, hogy \u00e9li a k\u00f6z\u00e9piskol\u00e1sok mozgalmas \u00e9let\u00e9t, vagyis amikor csak teheti diszk\u00f3ba megy. J\u00f6n, megy, bar\u00e1ti t\u00e1rsas\u00e1ggal csavarog \u2013 abban az id\u0151ben, amikor \u00e9n v\u00e1ltozatlanul a mez\u0151ket j\u00e1rtam.<\/span><\/p>\n

P\u00e1r \u00e9v m\u00falva m\u00e1r egy\u00e1ltal\u00e1n nem tal\u00e1lkoztunk. Befejeztem a gimn\u00e1ziumot is, eltelt p\u00e1r \u00e9v, amikor egyszer cs\u00f6ng\u00f6tt a telefon. Egy l\u00e1ny volt a vonalban. Antoine bar\u00e1tn\u0151je. Nem ismertem, egyszer tal\u00e1n tal\u00e1lkoztam vele fut\u00f3lag. Kedves, cs\u00f6ndes l\u00e1ny volt, aki v\u00e9gtelen megbocs\u00e1t\u00e1ssal \u00e9s szeretettel mer\u00fclt el Antoine szertelens\u00e9g\u00e9ben \u00e9s a k\u00f6r\u00f6tte d\u00fal\u00f3 k\u00e1oszban is.<\/span><\/p>\n

\u2013 Antoine meghalt \u2013 mondta a l\u00e1ny a telefonba. \u2013 Az\u00e9rt h\u00edvlak, mert szeretn\u00e9lek megk\u00e9rni, ne gyere el a temet\u00e9sre. Nem lenne j\u00f3. Antoine sz\u00fclei nem b\u00edrn\u00e1k ki.<\/span><\/p>\n

Antoine h\u00e9tr\u0151l h\u00e9tre a helyi diszk\u00f3ban bulizott. A maga m\u00f3dj\u00e1n. Szertelen\u00fcl. \u00d6sszevissza. \u00c1tgondolatlanul. Ahogy sz\u0151ke haja meredt ezer fel\u00e9 eg\u00e9sz \u00e9let\u00e9ben. Naivan. Boldogan. Aki nem ismert semmi olyan rosszat, amit \u00e9n p\u00e9ld\u00e1ul nagyon is. Sz\u00e1m\u00e1ra a kezdetekt\u0151l fogva egy nagy alv\u00e1s, egy nagy buli volt az \u00e9let, a kett\u0151 felv\u00e1ltva. Mindig vid\u00e1m volt. Mindenre nyitott. R\u00f3lam mindig azt mondt\u00e1k: korav\u00e9n vagyok. \u0150 meg egy szupergyermek!<\/span><\/p>\n

\n

Aki kacagva hajol \u00e1t a legm\u00e9lyebb k\u00fat perem\u00e9n is, esz\u00e9be nem jutna, hogy volt m\u00e1r olyan, aki belezuhant.<\/span><\/p>\n<\/blockquote>\n

Sz\u00e1m\u00e1ra a vil\u00e1g csupa simogat\u00e1s, csupa m\u00f3ka, nincs az a rossz helyzet, nincs az a rossz arc, amir\u0151l neki b\u00e1rmi rossz jutna esz\u00e9be. Nem akart igaz\u00e1n semmit, hisz el\u00e9gedett volt a vil\u00e1ggal, de l\u00e1tta, sokan sokf\u00e9l\u00e9t akarnak, \u00e9s ha h\u00edvt\u00e1k, ment. Ahogy velem is \u00e9vekig. \u00d6r\u00f6mmel. B\u00e1rkivel. Mivel \u00e9n m\u00e1r nem h\u00edvtam, h\u00edvta m\u00e1s; az, ami az \u00f6sszes t\u00f6bbit, legal\u00e1bbis a t\u00f6bbs\u00e9get: haverok, buli, \u201efanta\u201d. De ink\u00e1bb vodka. S\u00f6r \u00e9s konyak. A stroboszk\u00f3p hajnalig tart\u00f3 f\u00e9ktelen vill\u00f3dz\u00e1sa.<\/span><\/p>\n

Egy reggel azt\u00e1n nem messze a diszk\u00f3t\u00f3l kisodr\u00f3dott egy veszett\u00fcl hajt\u00f3 Lada, telibe traf\u00e1lt egy er\u0151s vasoszlopot, \u00f6ten haltak meg benne egy pillanat alatt, \u00f6t fiatalember, k\u00f6zt\u00fck Antoine.<\/span><\/p>\n

\n

\u00cdgy j\u00e1rt, szeg\u00e9ny j\u00f3 Antoine: v\u00e9g\u00fcl megmarta a k\u00edgy\u00f3.<\/span><\/p>\n<\/blockquote>\n

Azt mondta a l\u00e1ny, hogy nem sokkal kor\u00e1bban Antoine el\u0151vette a napl\u00f3j\u00e1t. \u201eA madarasat.\u201d \u00c9s egy\u00e9bk\u00e9nt is sokat besz\u00e9lt az \u00fatjainkr\u00f3l.<\/span><\/p>\n

\u2013 Amikor elmes\u00e9lte, hogyan cs\u00fasztatok \u00e1t hason egy s\u00e1ros a sz\u00e1nt\u00f3n egy pacsirta miatt, sokat nevettem rajtatok \u2013 mondta a l\u00e1ny megd\u00f6bbent\u0151 vid\u00e1ms\u00e1ggal, ugyanakkor t\u00e1rgyilagosan, de azt\u00e1n elcsuklott a hangja. \u2013 Szerettem volna, ha \u00fajra madar\u00e1szik. \u00c9reztem, hogy azt kellene.<\/span><\/p>\n

\n

Azt\u00e1n s\u00edrt, \u00e9s letette a kagyl\u00f3t.<\/span><\/p>\n<\/blockquote>\n

A temet\u00e9s napj\u00e1n a v\u00e1rosban t\u00e9bl\u00e1boltam. V\u00e9g\u00fcl val\u00f3ban nem mentem el \u2013 s Antoine s\u00edrj\u00e1t mind a mai napig nem l\u00e1ttam. De tudom, hol eresztett\u00e9k a f\u00f6ld m\u00e9ly\u00e9be. Abban a temet\u0151ben, ahol el\u0151sz\u00f6r tal\u00e1ltunk hantmadarat. Rem\u00e9lem, n\u00e9ha m\u00e9g mindig r\u00e1tal\u00e1l.<\/span><\/p>\n

A hantmad\u00e1r.<\/span><\/p>\n

\n

((K\u00e9t \u00e9v telt el a J\u00e9gv\u00e1g\u00f3 megjelen\u00e9se ut\u00e1n, mikor r\u00e1j\u00f6ttem, hogy a reg\u00e9ny f\u0151szerepl\u0151je, Dan k\u00eds\u00e9rtetiesen hasonl\u00edt Antoine-hoz. ))<\/span><\/p>\n

EZ VOLT A KEDVENC SZ\u00c1MA:<\/p>\n