Egy árva virága | Mendel és a genetika története
Tavasszal odvas keltike borítja el a környékbeli erdőket, s erről minden évben egy árvaházi kölyök jut eszembe. Egy kölyök, akiből később a világ leghíresebb, legforradalmibb szerzetese lett.
A keltike lehet lila és fehér is. Joggal kérdezhetjük: „Miért?” A pitypang mindig sárga, a konkoly mindig kék, a pipacs mindig piros… Akkor a keltike miért „váltogatja” a színét? Egyfelől rém idegesítő lehet, ha valaki folyton efféléket kérdez, legyinthetünk is: „Miért, miért! Ilyen és kész!” Másfelől sokszor vitték előre a tudományt olyanok, akik nemcsak gyerekfejjel, hanem felnőttként is szüntelenül kérdeztek.
Ilyen volt a mi emberünk is, aki imádta a virágokat, s szerette volna a tudománynak szentelni magát. Erre akkortájt leginkább a kolostorok nyújtottak lehetőséget egy árvának. El is jutott az egyetemig, ám épp növénytanból bukott meg. Hasonlít ebben Albert Einsteinhez, akit pedig fizikából húztak meg. Így aztán szerzetesünk botanikát nem taníthatott – csak fizikát Viszont rábízták a kolostor kertjét, és amint többek között a borsóval bíbelődött, szöget ütött a fejébe: Hogyan lesz ugyanazon faj virága egyszer fehér, másszor piros? Kit érdekel? – kérdezhetnénk. Igaz is.
Amit szerzetesünk egy kolostor világtól elzárt kiskertjében, „öncélú” kísérletei során megtudott, nem is érdekelte a világot.
Hiába adta elő téziseit 1865-ben, majd hiába publikálta 1866-ban, a kutyát nem érdekelte, mit matat egy ráérős barát egy kolostorban. A tudomány világát akkortájt teljes egészében az evolúció körüli felhajtás uralta. Szerzetesünk ezek után inkább a hitéletre koncentrált, 1868-ban a brünni kolostor perjele, majd apátja lett. 1886. január 6-án aztán felment abba a kertbe, ahol hite szerint ott virít a világ minden virága.
1900-ban azonban két cseh-osztrák és egy holland botanikus (Carl Correns, Eric von Tscher-mark, Hugo de Vries) rábukkantak a halott apát publikációjára. Fejet kell hajtani e három kutató előtt is, mivel az új tudományt megalapozó felismeréseket szerzetesünkről nevezték el MENDEL-SZABÁLYNAK.
Csak akkor vált világossá, hogy egy „bugyuta”, a virágok színére vonatkozó kérdés, egy kolostor csöndje, egy kíváncsiságát soha el nem veszítő szerzetes, egy hajdani árva, nem egyszerűen jelentős felfedezést tett, hanem egy forradalmian új tudomány, a genetika alapítója lett. Ma már evidenciaként beszélünk genetikáról, de ne feledkezünk meg arról, hogy ez a tudomány – amely nélkül ma már elképzelni se tudnánk a világot – egy árvaházi kölyök kíváncsiságából csírázott ki és egy kolostor kiskertjében szökkent szárba. Ez Gregor Mendel legszebb virága.
Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá!
Kedves olvasó,
ha nem vagy még támogató, lépj be a Patreon-tagok körébe ITT. Csupán havi két-három kiló kenyér áráért, 2200 forint támogatásért cserébe elérsz minden támogatói tartalmat, a heti videókat és írásokat is. Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség ITT. Ha egyik mód sem megfelelő neked, de szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress meg mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is megköszönve, abban a reményben, hogy szövetségesek lehetünk. A legjobbakat, üdv, Cen’
még több igaz történet
még több publicisztika
