Drágakő- és aranymosás (10. nap)

KOMMENTÁR A VIDEÓHÓZ (A VIDEÓ ALATTA) PATTHELYZET
Aki ezt a 4 és fél percet megnézi, megtud mindent a tegnapi napról. Jelzem, ez a 4 és fél perc sem akciójelenet. Illetve az, csak épp ülök a patakban és mosok. Ennyi az akció. Látszólag unalmas, nyirkos, hideg meló, ám valójában igazán izgalmas. Nem állítom, hogy türelem nem kell hozzá, de minden egyes bökésben ott rejlik egy lehetőség. Hogy feljön valami a patakmederből. Egy minden eddiginél szebb gránát, elakad a lapát egy nagy opálban, arany csillan a tálon, esetleg – bár megesne már – zafír kéklik a gránáttörmelékben. És ahogy már indulás előtt írtam: bonyolult stratégiai-játék ez. Mikor melyik helyet adjam fel, mikor hová menjek? Egy adott helyen belül – ez esetben a vasbányánál – hol próbálkozzak? A szárazon álló fövenyt nézzem, a meddőhányót, a visszaforgókat vagy a hordalékkúpokat? Határozott elképzeléseim vannak mindig, de óránként módosítok – az eredmények függvényében. Olyan ez, mint egy krimi. Olvasni kell a terepadottságokból, vízjárásból, irodalmi adatokból, összevetni a tapasztalatokkal, s úgy szülni újabb és újabb stratégiát, s ez még akkor is igaz, amikor már három órája egy kövön ülök. Ha egy bökés jó eredményt hoz, arra ások tovább, kicsit balra, kicsit jobbra, kicsit lejjebb, a nagy kő alá, aztán távolabb. Araszonként is változó a helyzet a mederben. Összességében – hiába vannak szép eredmények –, patthelyzet állt elő, legalábbis zafír-ügyben. Tudom, hogy ott van, keresem is nagy erőkkel, de nincs meg. Mégis remélem, hogy ez még mindig nem matt. A kutatáson túl csak egy említésre méltó dolog történt tegnap. Kora délután nagy ricsaj támadt, szajkók és rigók kiáltoztak, aztán egy ragadozó vágott be a közeli fa mögé. Azt hittem, ölyv vagy héja, de mint kiderült, egy macskabaglyot üldöztek a szajkók, addig-addig, míg az be nem vetette magát a fa gyökerei közé. A felvétel végén pár pillanatra látható, amint kiröppen.”

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.