(Videó: Centauri) JAY-BLUES
Arról írtam legutóbb, hogy a madarak fejlesztőmérnöke úgy gondolta, tárhelyet spórol, ha nem programozza őket arra, mit kell tenni háton fekve, ezért aztán a hátára fordított madár nem tud mit kezdeni a helyzettel. De mire használja az így felszabaduló kapacitást? Azon túl, hogy a repülés a legösszetettebb mozgásforma, meg kell oldani azt a problémát is, hogy repülésnél a test fel-alá jár a levegőben, s amennyiben ezt a mozgást követi a fej is, a madár alig látna valamit. Úgy rázkódna, mint aki gödrös földúton száguld, s annak ellenére sem tájékozódna jól, hogy a látása tökéletes. Ezért a természet olyan koordinációt ad a madaraknak, hogy a test bármilyen irányú elmozdulása mellett is mozdulatlan maradhasson a fej. Míg a test többi része dolgozik – a szárny verdes, a test csavarodik – a madár a repüléstől független, statikus irányitóközpontból szemléli a világot és irányít. Mindezt kézben tartott madár esetében is megfigyelhetjük. Ezt mutatom meg az alábbi videón. Fogadjátok szeretettel, és legyetek oly kedvesek, osszátok meg másokkal is.
Mivel hiszek abban, amiben többek között Einstein is hitt, hogy egyetlen törvény irányítja a világot, muszáj azt is megjegyeznem: az efféle koordináció a psziché számára is életbevágó. Nem véletlenül mondjuk gyakran: RÁZÓS helyzet. Amilyen a madár repülése. Kerüljünk bármilyen nagy kapacitást igénylő helyzetbe, kell, hogy maradjon bennünk egy biztos, statikus pont, ha tetszik irányítóközpont, ahonnan a madarak éleslátásával és nyugalmával szemlélhetjük és értékelhetjük a világ száguldását vagy a saját száguldásunk.
HOZZÁSZÓLÁSOK ITT