Tudsz követni?

TÖRTÉNT EGYSZER
természetvédelem TERMÉSZET hiúz állatvédelem természetfotók érdekes történetek Festetics Antal Konrád Lorenz vadon állatvilág állatok animals neture wildlifehogy egy gróf, a Nobel-díjas Konrad Lorenz tanítványa úgy gondolta: jó volna, ha Németország erdeiben ismét járna hiúz. Mert az olyan puhaléptű, halkan lopakodó, plüssillatú, őshonos állat. Ha az én fejembe eszi be magát efféle gondolat, nem történik semmi, s a hiúz továbbra is a kiirtott fajok listáját gyarapítja. Csakhogy nevezett gróf Festetics Antal, a Göttingeni Vadbiológiai Intézet igazgatója volt, s hamar beszerezte az első hiúzt, hogy aztán kieressze őt az erdők kulisszáiba. Nem tudni, szokott-e sakkozni, de egy biztos: előre gondolkodott. Tartott is akkora sajtótájékoztatót, hogy csodájára járt mind a bulvár. Mikor az újságírók elhelyezkedtek, előadta a hiúz visszatelepítését célzó terveit. „Hölgyeim és uraim! Íme, az első!” – mondta, s nem kis teatralitással elhúzta a függönyt a rács elől, amely mögött nyugtalan hiúz rótta köreit. A gróf a pompás ragadozó látványába süppedt egy pillanatra – amint hiúz talpa süpped milliméternyit a hűvös forrásmohába –, majd annyit tett még hozzá: „Ő az első, akit holnap elengedünk.” Ezt követően szabadon fotózhatták a villámló tekintetű ragadozót, hazatérve pedig remek „kisszínest” rakhattak a hétvégi lapszám utolsó oldalára. Pár héttel később viszont a hiúz a címoldalakra került: „Kirándulókra támadt a hiúz!” „Hiúz tizedeli a vadállományt!” „Rettegő hegyvidék!” Főhetett is Festetics úr feje. Mikor a lapok az égig korbácsolták a botrányt, ismét sajtótájékoztatót hirdetett. Háromszor annyi újságíró volt ott, mint először. Miután felkészültek a kínos magyarázkodására, Festetics úr így szólt: „Bizonyára emlékeznek még a pár hete mutatott hiúzra.” Némelyik újságírón már erős felindultság látszódott: „Nem szégyelli magát? Ilyen veszedelmet hozni Németországra!” Ám ekkor a gróf azt mondta: „Kérem, nézzék meg őt újra!” S megint elhúzta a függönyt, amely mögött a hiúz – épp úgy, mint először – gyönyörűen rótta köreit. „Látják? Nem engedtük el még. De ha ennek a tájékoztatónak vége, tényleg kiengedjük. Ugye, nem kell elmagyaráznom, mi lesz a dolguk ezután?” És a sajtó tudta. Ez esetben legalábbis. Hallgatni. Mert a hiúz valójában oly félénk, hogy a színét sem látni. Óvatos és előrelátó. A téli erdőben a kidőlt, hómentes fatörzseken jár, időnként pedig a patakmederben folytatja útját, nehogy a nyomára bukkanhassunk. „Tudtak követni?” – kérdezte még Festetics gróf.
HOZZÁSZÓLÁSOK ITT

 

természetvédelem TERMÉSZET hiúz állatvédelem természetfotók érdekes történetek Festetics Antal Konrád Lorenz vadon állatvilág állatok animals neture wildlife

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.