TÖRTÉNT EGYSZER

Történeteket írni több mint remek. De vannak kész – ahogy mondani szokás: igaz – történetek is. Meghökkentő, elgondolkodtató, izgalmas, tanulságos és szép sztorik. Rövidek. Egyszeriek.

 

Érdekes történetek híres emberek

One Comment:

  1. Kedves Centauri!

    Nagyon köszönöm az igen szép válaszod. Tudod, milyen ritka ez? És az az érzékenység is, ahogy megérezted a lényeg/m-et. Jó, hogy a megnyitáskor találtam rá, mert amúgy aligha: válaszolni is csak innét tudok rá – ne haragudj, nem értek hozzá. Szép ez a kép is a levelekkel. Te tudod biztos, miért, de az idén alig akarnak elköszönni a levelek a fáktól. Még mind fenn van az egész lombkorona itt az udvarban is. Nem lesz tél talán? Hogy nem akarnak visszavonulni, takarékoskodni?
    Tudod, sokáig úgy voltam, mint Te: hogy soha egy pillanatig sem unatkoztam: mindig hálát adtam, minden pillanatban, hogy tanúja lehetek az Életnek. Próbáltam tisztelettel adózni, hogy méltó legyek erre a kegyre: az Életre.
    Egyszer csak valahogy méltatlanná váltam rá – nem igazán tudom, miért, de mégis. Valamit elrontottam, biztos. Azóta van ez így, ahogy írod. Mert úgy van.
    A csillagos égről szeretnék most írni Neked: a minap a feleségem és a nagyfiam elvittek Londonba. A visszaúton éppen naplemente volt az égboltozaton, amikor felszálltunk- Az sem volt piskóta: jobbra még az angol partok, amott már a franciák és középütt, mintha megnyílt volna a horizont- süllyedt el a Nap hatalmas fényözönben. Aztán Franciaország fölött felragyogott a LENTI égbolt: mert olyan volt az a táj, mintha a fenti ég csillagképei vetültek volna rá: minden falu, városka egy-egy új – a fentiekhez döbbenetesen hasonló csillagkép.. Kicsit ugyan szomorú volt ez az ALANTI csillagtérkép, mégis valahogy felemelő _ egy haldokló világ számomra küldött utolsó üzeneteként értelmeztem- Nem tudtam levenni róla a szemem, csak amikor eltakarták a felhők később.
    Még soha nem láttam ilyet: megrázó volt, akár Turner képei, amelyek a legszebbek abban a nagy városban.
    A nagy dolgok….
    És miközben a lenti csiillagképek fölött repültünk, az éppen 30 éves fiammal egy, a repülőn talált újságcikk kapcsán Európa helyzetéről beszéltünk – azt nem merem mondani, hogy jövőjéről.
    Hogy is ne lennék szomorú, kedves Centauri?
    Már csak ezért is: a fiaddal beszélgetsz egy a szemed láttára eltűnő világról…
    Várom a grófos könyvedet. Képzeld, egy könyvem azért megjelent: a múzeumba, ahol dolgozom, került Andrássy Ilona grófnő irathagyatéka és az elmúlt kb. tíz évet erre áldoztam. Annyira közel kerültem hozzá, hogy összeraktam egy közös könyvet vele: mintha az első háborúban elhalt férjéhez írt volna egész életében leveleket, és ebbe belefértek az én kommentjeim is. Ennek a munkának hála legutóbb eljutottam Tóketerebesre és egyedül voltam lakója a csodálatosan felújított kastélynak. Éjszaka a hatalmas parkot jártam, Szerettem volna megtalálni a nagy Andrássy Gyula mauzóleumát, de nem sikerült. Végül feladtam. Fogtam a kulcsomat és kinyitottam az Andrássy kastély ajtaját _ én a senki. Néztem még egy kicsit a szemközti kivilágított lovarda gyönyörű látványát, a Holdat, aztán ennyi. Csak ennyi.
    Még egyszer nagyon köszönöm a kedves sorokat – igazán jól estek.
    Isten áldjon.
    L.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.