2018.11.03. Hasít a vadkamera – végre mutatok videót is

Pillanatkép a szerda éjjeli felvételből

Pontosabban hasított, szerda és csütörtök éjjel. Úgy tűnik jó előjel volt, hogy az új kameraállásnak kiszemelt hely közelében remek, a hozzáértők szerint ezüstérmes bikát fotóztam fényes nappal (ezüstérmes persze csak akkor volna, ha elejtenék, és a trófea bírálaton esne át)(erről bővebben ITT). Ezzel a bikával épp akkor futottam össze, amikor – némi szünet után – ismét munkára fogtam a kamerákat, és az új helyre, a dagonyához, a forrásokhoz telepítettem őket, a „húsztörzsű” égerre. Ezt követően pár napig nem történt semmi. Nem születtek felvételek. Ez arra sarkalt, hogy kicsit alaposabban vegyem szemügyre a dagonya körüli úthálózatot

– mert azon a részen a vadcsapák egész szövevényét találni.

Végül úgy láttam, hogy a legtöbb ösvény a dagonya keleti, erdő felőli oldalán keresztezi egymást, ráadásul úgy, mintha valóban egy körforgalom volna ott. Így aztán kedden pár méterrel arrébb, a dagonyák külső oldalára helyeztem a kamerát (csak az egyiket, mert a másikban lemerült az elem). Szerdára virradóan két fiatal bikáról és két tehénről készített remek felvételeket, csütörtökre virradóan pedig már egy ünőkből és borjakból álló kis csorda vonulását rögzítette.
A felvételeken 4 tehén és 2 nagyobbacska borjú vonul át szép lassan, óvatosan, nyugodtan, szaglászva. Különösen érdekes, hogy bizonyos ágakat mindenki végigszagolgat. Ez az első olyan felvétel, ami visszaad valamit abból, hogy milyen is a szarvasok éji élete.

Nagyon nyugodtak, figyelmesek – finom és érzékeny lények.

Mindezen felbuzdulva átvittem ebbe az állásba a nyalósót, sőt az udvarból levittem két cső kukoricát is, abban a reményben, hogy amint korábban a sóval sikerült megállítani az őzeket, ezúttal a szarvasokat tudom a kamera előtt tartani. Ismét hadrendbe állítottam a másik kamerát is, amit az elsővel szemben szereltem fel, hogy két szögből láthassuk ugyanazt. Kicsit félve vallom be – mert talán hiba volt –, hogy kicsit fazoníroztam is a helyet. A belógó ágak és felnyurguló gazok közül párat lemetszettem annak érdekében, hogy kicsit szebb legyen a kép. Nem tudom még, hogy ez közrejátszhatott-e abban, hogy aztán már nem születtek felvételek. Tényleg nem tudom. Pénteken rendkívül párás volt az idő, a kamerák még az ellenőrzéskor, reggel is párásak voltak, így aztán talán nem is érzékelik a mozgásokat. Tegnap bő eső jött este és sűrű köd volt még reggel kilenckor is. Ez sem kedvez. Ugyanakkor friss nyomokat sem láttam, és a kukorica is érintetlen maradt. Legalábbis tegnap.
A mai ellenőrzés során az egyik csőből viszont szépen fogyott – reménykedtem tehát.
Bár gyanús volt, hogy ugyan a szemek fele hiányzott, a cső ugyanazon a helyen feküdt, ahová raktam. Ha szarvas ropogtatott volna belőle, akkor feltehetően elmozdul. Idefent aztán letöltve a kártyákat először is azt láttam, hogy végre megint vannak felvételek, s így remélhetően kiderül, ki dézsmálta meg a kukoricát. Úgy is lett. Két szajkó bukkan fel a ma reggeli felvételeken. A csöves kukoricát egyébként is miattuk szereztem be, azzal etetem őket az udvarban (erre hamarabb rámennek, mint a napraforgóra). Az éber szajkó tehát igen hamar felfedezte a völgyben is. Igaz, ma klasszikus novemberi nap van, ború és szutyok, de az egyik kamerát felhoztam, hogy nap közben a kerti etetőnél készítsen pár képet az idejáró szajkóról. Itt ugyanis már vagy 10 napja folyamatosan kopasztja a kukoricát. Estére viszont ismét a 7. állásba költözik a kamera. Milyen szép volna egy éjjeli felvételen viszontlátni azt a gyönyörű, vén bikát is… 🙂
Addig is nézzétek meg az alábbi videóban e két sikeres éjszaka felvételeit!

2018.10.28. Váratlan találkozás – életem legjobb cserkelése

2018.10.31. Vadkamera – Új szereplők az égerlápszínházban

Madarakkal kapcsolatos kérdések – vélemények

Utazás a nagyvárosba – novella

 

20 Comments:

  1. Szabó Edit

    Nagyon jó látni a szép, színes állóképeket is, de azért a videó egészen más! 🙂
    Megfigyelni őket, ahogy a mindennapi életüket élik. Nyugodtan ballagnak, szimatolnak, fülelnek, aztán hallva valamit, hirtelen megugrik az egyik. (Mind a kamera felé hegyezi a fülét. Annak a hangjára reagálhatnak így? 😮 )
    Köszi, Cen’! 🙂

  2. Tetszik, ahogy szaglásznak, biztos iszonyú sok mindent olvasnak a szagokból.

  3. Nagyon aranyosak, kecsesek.. Tényleg olyannak tűnnek, akik szemeznek a kamerával. Örültem a kamerával felszerelt égerről készült képnek, különleges kompozíció..

  4. Marsovszki Viktória

    Cen, mindannyian nagyon fotogének, szembenéznek. Lehet, hogy érzik a szagodat a kamerán? Vagy hülyeségeket beszélek?… 🙂 Minden megeshet, szerinted? Jönnek az biztos, szépen gyönyörűek

    • A kamerák kihelyezésénél igyekszem a lehető legkevesebb szagnyomot hátrahagyni, de tökéletesen észrevétlen aligha maradok – talán ezért van az, hogy új helyek első felvételein mintha óvatosabbak volnának.

  5. Ibolya Nagy

    Szépségesek, gyanakvóak, gyönyörű kamaszok, hozzászoknak a kamerához előbb-utóbb, hatásos-szép a zenei aláfestés. Köszi, Cen’😊

  6. Ildiko Hagleitner

    Egy Spießer az első bika
    Tavaly született bika, lehetne hosszabbak is az ágak.
    Az ilyen elvileg lőhető, persze ez terület függő.

  7. Nagyné Ica

    Örülünk Cen’? Azt hiszem igen! 😉 👍

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.