2018.11.06. Kameraellenrőrzés képekben

CentauriNovemberi ború és köd volt az utóbbi napokban, a nap épp csak néha mutatta meg, hogy létezik még valahol. A madáretetőn pár napja élénk, szinte télies a forgalom, de a völgy – úgy tűnik – kiürült, a vadkamerák sem vettek semmit. A kameraellenőrzés mára a mindennapok része lett, de nem mindig van kedvem lekutyagolni, aztán fel, letölteni, aztán megint le és újra fel, főként nehezen akaródzik ez, ha napokig nincs „kapás”. Mint mostanában. A nagy hasítás után

úgy beállt a csönd, mintha őz és szarvas soha erre nem járt volna

– új nyomokat se igen látni, szóval nem a kamerák hibáznak, egyszerűen csak a vadak számára másfelé visz mostanában az út. De nem tudhatom, mikor térnek vissza. Ma éjjel? Holnap? Egy hét múlva? És mennyi időre? Talán csak egy órára a hét folyamán – és ha épp akkor nincs bekapcsolva a kamera? Ha épp akkor nem vittem vissza a kártyákat? Ezért, legyen ború, legyen köd, legyen ezernyi tennivaló, tengernyi írnivaló, ezer és egy minden más, le kell menni.

Különösen könnyű az olyan délutánokon, mint a mai, amikor végre kitisztult az ég, és ismét ragyogó napsütés füröszt, amikor a melege átüt a meleg kabáton, ráadásul nem egyedül megy az ember ellenőrzésre.

Így ma nem az eredményt látjátok – hisz az most nincs is – hanem az ellenőrzést magát. Pár képben. Fogadjátok szeretettel addig is, míg ki nem rakom a legújabb „legszebb emléket” (remélhetően még ma) J
Kommentárként csak annyit fűznék a fotókhoz, hogy újabban az ellenőrzések során összegyűjtöm az erdőszélben a száraz fát is. Egyrészt mielőtt komolyabb erdőrendezésbe fognék, nem árt bizonyos részeket megtisztítani, másrészt jók ezek az ágak tüzeléshez is – így kötöm össze a hasznost a hasznossal. J
Nagy köszönet, s hála a velem tartó “ismeretlen” fotósnak 🙂
A képeket galériaként rakom fel. Most is azt javaslom, hogy kattintsatok az első képre, aztán lapozzatok – úgy szebb J

2018.11.03. Hasít a vadkamera – végre mutatok videót is

A Föld, ahol élek – az óceán

Pablo Neruda – akit kétszer temettek el

2018.09.06. Ma reggel, itthon, szeptember – képekben

 

10 Comments:

  1. Szerintem nem is ismeretlen a fotós! 🙂 A nyugati végeken, meg a keletin is beállt a ködös ősz. Én tegnap Sárospatak felől autóztam estefelé haza, és olyan ködöt láttam, ami ijesztő volt, de egyben csodálatos. Olyan érzésem volt, hogy egy másik galaxisban haladunk, a köd mint egy alagút, úgy vette körbe az utat amikor sötét lett. Nem szállt le a talajra, lebegett 4- 5 m magasságban hosszú kilométereken át. Alkonyatkor pedig lehetett látni ahogy a Bodrog felől elindul. 🙂 Kérdezem, hogy fenyőszajkót láttál-e mostanában. Én sajnos nem, de nagyon sokan fotóztak az ország több pontján, Dél – Hevesben is, na és Zalában is. 🙂

    • Ó, ilyen ködöt én is láttam már, mi több, nálam viszonylag gyakori. Szóval simán tudom, miről beszélsz. A fenyőszajkókról akartam már írni, de megelőztél – s ez milyen jó 🙂 Azért majd ejtek szót róluk is, de most épp egy szokatlanul hosszú írással jöttem ma. Remélem, nem hiába 🙂 – és még: vannak más madártani érdekességek is! Talán hozom holnap 🙂

  2. Ibolya Nagy

    Üdítő látni, ahogy barangolsz Cen’ a kissé fáradt napsütésben😊

  3. Marsovszki Viktória

    Basszus, hogy elcsúsznak itt az idők, Cen. 🙂 De mindegy, ami jó volt két napja, az talán nem szalad el. 🙂 Nem szaladhat ♥ hogyisne

  4. Marsovszki Viktória

    Bocs elvétettem, ♥♥ 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.