• Slider
  • previous arrowprevious arrow
    next arrownext arrow
    Slider
  • Slider

Őszköszöntő – gyönyörű ősz képekben

pátoszéskáosz 220cen_logo_circle18.09.03. Az idei nyár annyira volt jó – személyesen nekem – , hogy ne panaszkodjam. Nagy általánosságban meg – ahogy azt korábban írtam már – annyira pocsék volt, hogy ideje átgondolni pár dolgot. 2018 nyara korszakhatár; még mindig ezt gondolom.

Az ősz számomra mindig a legbíztatóbb, legtermékenyebb időszak,

remélem, idén is így lesz. Nemcsak szép lesz, mind mindig, hanem emlékezetes is. Áttörést szeretnék, itthon, bennem, a tervekben és tettekben. Ugyanakkor egy ilyen nyár, egy ennyire látványos és megkérdőjelezhetetlen klímaösszeomlás után, ezen az őszön át kell gondolni komolyan: hogyan tovább? Legalábbis el kell kezdeni ezt a gondolkodást, tervszerűen, aprólékosan, pontról pontra, egyenként és együtt is. 🙂

 

 

http://https://centauriweb.hu/archiv/novellak/esszek/klimavaltozas-helyett-klima-krach/

 

15 Comments:

  1. Szabó Edit

    Épp ma osztottam meg a fb-on. 🙂
    Mit is írtál két évvel ezelőtt?

    https://m.facebook.com/centauriweb/photos/a.913866455310772/1217297761634305/?type=3

  2. Ibolya Nagy

    Hát akkor újra itt van az ősz! Jó volt látni ismét az őszköszöntőt, jó, hogy itt vagy Cen’! 🙂

  3. Nagyné Ica

    Üdv Cen!

    Hát igen! Itt van az ősz, itt van újra!
    Olyan őszt és olyan évszakokat kívánok neked amilyet szeretnél. Kívánom, hogy terveid váljanak valóra. Veled, velünk, egyedül… mindegy is, csak jó legyen. Te csak írj, mi meg majd olvasunk, ( ki többet, ki kevesebbet )… meg kell szokjuk nélküled. 🙁

    És ahogy mindig: most is a legjobbakat! 🙂 🙂 🙂

    • Neked is! – Jó volt hírt hallani felőled 🙂

      • Nagyné Ica

        Örülök Cen’ és köszönöm! Felőled is jó hallani. Azért nagyon hiányzik ám a “megszokott” csevegés. Minden olyan más lett. Persze maximálisan megértem, hogy abban a formában, ahogy korábban “működtünk”, nem mehet tovább. Azért néha hírt adunk magunkról, Te is, mi is. Akkor is ha nem ígérhetsz semmit. Tényleg “rohadt szarul hangzik”. 😉 Vigyázz Magadra!

  4. Van egy kis időd ismét az oldalra, ez jó! 🙂 Épp ma írtam Szabó Editnek, hogy amikor benézek az oldaladra, és nincs új életjel, akkor kicsit elveszett bárányként érzem magam, pedig eléggé hiányzik belőlem a nyájszellem, de a te pásztorkodásod az más! 🙂 🙂

    • 🙂 🙂 el nem mondhatom, mennyire megtisztelő ez – köszönöm. Nem ígérhetek semmit (ú basszus, de rohadt szarul hangzik ez 🙁 ), de szeretnék ősszel több hírt, életjelet adni, de mint tudjuk, ember tervez… Mozgalmas ősz lesz, az már egyszer biztos.

  5. Kedves Cen, erősen azt kívánom neked, hogy minden úgy alakuljon, annyira épüljön az ősszel, amennyire a legjobban szeretnéd.. A többieknek szintén hasonlókat remélek 🙂. Merem azt is mondani, rendkívül jó ígéretes tudni, hogy írsz..

  6. Kedves Centauri,

    Gondolom, ismered, de ha netán nem, akkor:
    https://www.youtube.com/watch?v=JnmZdTiyE-Q

    többször megnéztem már ezt a gyönyörű őszköszöntőt. Mi a zene? Sajnos nem tudom.
    Jó, hogy így látni, élvezni tudod az életet. Azt hittem, én is így leszek végig. De sajnos nem. Én sem unatkoztam soha. Most igen. Nem is unalom ez … inkább apátia, vagy magam sem tudom, mi. Elég. Azt hiszem, csak ennyi. Mindegy is. Örülök, hogy látom,, Te talán mintha boldog lennél, mert belefeledkeztél a világba…. úgymint a természeti világba, hogy átéled, megérted, amennyire lehet.
    Azt hittem, én is így leszek mindvégig. Persze a világ…. az élet… csoda… van egy fiatal cigány barátom, aki egyik éjjel a kocsmában azt mondta, az a baj, hogy az emberek mindig valami másra vágynak, mint amik, holott, az élet … a boldogság nem más,,, semmi más, mint EZ AZ ÉLET , amit itt élünk. Nem más.
    Igen.
    Örülök, hogy vagy. Hogy van ilyen ember is.
    Jó lenne veled lenni. Barangolni. Hegyet mászni. Erdőt járni. Bort inni.
    Már késő. Mindig kishitű voltam még abban is, amit elérhettem volna. Ilyen is van. Nem nagy ügy, csak a gyereknek kicsit ciki néha elviselni magát. Mégis szép volt. Szép volt csak akár körülnézni. Csak? Hisz ez a legtöbb!
    Körülnézni ebben az életben. Ez a boldogság. Megvolt. Ennyi volt. Elég volt. Ugye érted?
    Kitartottam, amíg bírtam, míg el nem kapott a szenvedés…. aztán már röhejesnek tűnik minden … az életerő másra nem jut, mint elviselni a fájdalmat. Sajnos. Nem hittem, hogy egyszer így lesz. … mégis így van…. Végül ketten maradtak … és a bor….

    Elolvastam a könyveidet. (Itt pár felkiáltójel állna, hogy egyáltalán valakiét sikerült.) Jók voltak, de nem olyanok, hogy egyből Rád kattanjak. nem a művészi oldalról van a baj, hanem a témák megközelítésével. Vagyis – hogy például én bár írtam néhány könyvet, nem vagyok író … -nem érdekelnek a kitalált történetek, sajnos. Épp ezért volt nagy öröm, hogy el tudtam olvasni a regényeidet. Igaz, az első igazi könyvem épp a Vadon szava volt, épp akkor, amikor meghalt az egyik nagyapám úgy 1969 tájban. Épp jött a Mikulás. .Abba kapaszkodtam a fájdalom elől. A vadon szavába.
    Lehet, ha magadról írnál álca nélkül, még jobb lenne. Persze van ez a blog, vagy mi… de mégis… A MŰ is lehetnél te. Mint Márai a naplóival. Mindig a Garrenekre hivatkozott, holott a közönséges naplója volt a MŰ. Az igazi. A legnagyobb
    Na mindegy, már késő van. jó éjszakát. Minden jót neked, Centauri.
    Üdv.
    Lodovico
    (Őrület ez a primitív zene… még mindig ezt hallgatom kb. a 3. perctől kezdődő tételt.)

    • Kedves Lodovico, olvasom a hozzászólásodat újra és újra – és kutatom, keresem az okát ennek a letaglózó szomorúságnak. Szinte hatalmába kerít egyfajta félelem engem is – nagyon közelinek tűnik mindaz, amit írsz, és nincsenek rá mondataim, milyen megtisztelő, hogy itt és így vagy, ezzel az őszinteséggel, ezzel a töredezettséggel. Talán tényleg egy koccintás, egy séta segítene. Talán tényleg a vadon és a barangolás volna az a nyelv, ami alkalmas lenne társalgásra. Úgy beszélsz, úgy szólsz itt, mintha mindannyiunk nevében szólna egy hang. Hallgatlak téged, és félek. Hallgatlak téged, és még sosem éreztem félelmetesebbnek az esendőségünket. Nagyszerűségünket, méltóságunkat, erőnket, értelmünket és szívünk-érzéseink nagyságát pedig csak akkor érzem ilyen élesen és tisztán, ha felnézek a könyörtelenül csillagos ég zabolátlan mélységébe – vagy ha látom áthúzni fejünk felett a darvakat, s tudom: bárhogy vágyom is rá, nem tarthatok velük; bárhogy kérném is őket, végül mégiscsak itt hagynak.

  7. https://www.youtube.com/watch?v=dIwwjy4slI8

    Kedves Centauri,

    ne ijedj meg, nem fogok rád nyomulni, de ma tényleg felemeltek a soraid a semmiből. Meg is mutattam a fiaimnak, akik véletlenül éppen itthon vannak. Istenem, milyen kevés is kellene az embernek! Néhány jó, baráti szó… is elég, hogy esetleg folytatni tudjuk,..
    Igen: riasztó magányban élek — de pl. most megvigasztalt az, hogy ebből valami mások számára szép és félelmes kerekedik …. esetleg. Az efféle ezért él, hogy közvetítsen olyan perspektívákat, amelyek rátörnek … másra is persze, csak az esetleg nem érez késztetést ezek megörökítésére. Mi meg igen.
    Bizony jó lenne menni a hegyeken, az erdőkben, a folyók mentén … mentem én is, míg tudtam, bár talán csak nagyon akarni kéne, és menne újra … de nem akarom nagyon. Miért is görcsölni, ha egyszer már átéltük a teljesség érzést?
    Azért mégis jobb lenne menni mint nem menni.

    https://www.youtube.com/watch?v=OkQlrIQhUMQ

    Na mindegy. Ezt találtam épp az elébb, nem is rossz: Párhuzamos fazonok . Vannak ilyenek. .
    Két éve, vagy egy? : épp ilyenkor, vagy novemberben lent voltunk alkonyatkor a Duna parton – megkértem a középső fiamat, csináljon rólam hátulról egy-két fotót, amint állok háttal gatyában a lemenő napban a Dunában: gondoltam, ez lesz majd egyszer a könyvemen. Ami azóta sincs persze. És hát fel sem tenném, túl patetikus.
    A Duna volt és ma is az a mi abszolútumunk. Mindent ahhoz mértünk: azt mondtuk. Lemegyünk a Hegyre, mert lefelé feküdt az a Duna folyásához képest, ahhoz.
    Na mindegy, Köszönöm ezt a szép napot még egyszer.
    És Neked is hasonlókat kívánok. Remélem, ezzel a kicsivel hozzájárulok… Vagyunk. Ugye?
    L.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük