A vándorgalamb kiirtása

7 Comments:

  1. Marsovszki Viktória

    Még mindig nem értem a végedre, Cen. 🙂 Melyik novelládról van szó?

    Más. Van egy írásod a face-en, ami itt nincs meg szerintem.

    https://www.facebook.com/centauriweb/posts/engedjétek-hozzám-a-gyermekeketa-gyermekek-még-csodálják-az-állatokat-később-egy/1306697829360964/

    • Szabó Edit

      Bocsánat, hogy belekotyogok!
      Erről a novelláról van szó:

      http://centauriweb.hu/novellak/villamnovellak/september-1/

      • Edit, hála segítségért! – Hogy egy korábbi hasonlathoz kanyarodjak vissza: köszi, hogy dobtál fát a kandallóba, míg nem voltam itthon 🙂 🙂

        • Szabó Edit

          🙂 🙂 🙂
          Vagyunk itt páran, akik nem hagyjuk kialudni a lángot. 🙂

          • Valószínűleg gőzötök sincs arról, hogy ez időnként milyen sokat nyom a latba! 🙂 🙂 🙂 Ám erről én tehetek, hisz amikor a leterheltség köbén állok, amikor a Jack London-túra nehézségénél tízszer nehezebb szakaszokban haladok, van hogy ballagok, van hogy kúszok-mászok, máskor rohanok, vágtatok, néha még menekülök is, akkor szavam sincs, jelen sem vagyok, így aztán nem is beszélek, nem is írok, teszem a dolgom, s hallgatok. De ha visszatérek, megpihenni, leülni és megmelegedni, és van még a kályhában parázs, az olyan is, mintha volna az asztalon egy tál melegétel, pár váratlan s nem remélt falat 🙂

            • Szabó Edit

              🙂
              Ezt jó olvasni és jó tudni.
              Sejteni lehetett, hogy dolgozol ezerrel, és nincs időd a honlappal foglalkozni.
              Az a menekülés érdekelne! 😮 🙂

    • Nagyon köszönöm – már nem is emlékeztem rá 🙁 Felrakom a honlapra – még egyszer nagy köszönet 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.