• Slider
  • previous arrowprevious arrow
    next arrownext arrow
    Slider
  • Slider

Milyen szakmát szeretnének a legtöbben?

ÍRÓNAK LENNI ÁLOM

 

Tízből hat angol, ha tehetné, író lenne – derül ki a YouGov közvélemény-kutatásából, melyet 15 ezer ember bevonásával készítettek. A felmérés készítői több különböző foglalkozásról faggatták az embereket, és ezek közül a legtöbben (60%) az írói pályát találták vonzónak.


FRISSÍTÉS: 2019.11.23. Ugyanakkor olyan író is van, aki civil létre vágyik. Sebastian Faulks brit író 2014-ben keltett nagy feltűnést azzal, hogy a Spectatornak írott cikkében közölte: 2015-ben célja, hogy állást találjon. Faulks szerint ő maga közel negyedszázadot azzal töltött, hogy egy padlásszobában a csupasz falat bámulta, ettől pedig – saját bevallása szerint – kicsit becsavarodott. Az író azt mondta,

olyan munkahelyre vágyik, ahol kollégák veszik körül, melynek a pletykák, az előléptetések, a közös ebédek részei, és ahol olyan fizetést kap kézhez, melyből már levonták az adót és a tb-t.

“Az idei évre tehát az a célom, hogy állást találjak. Könyvet még mindig írhatok éjszaka vagy hétvégén, ahogy annak idején tettem” – szögezte le az író.

Sok embert ismertem én is, aki író akart lenni. Gyanúsan sokat. De nem tudok olyanról, aki aztán valóban az lett. Szerencsés embernek érezhetem magam, hisz amint mondani szokták, azt csinálom, amit szeretek; amit a britek többséges is szeretne, de csak keveseknek adatik meg. Ám azért ez nem fenékig tejfel. Legalábbis nálunk nem.

Én meg olyan író szeretnék lenni, mint Sebastian Faulks, aki a padlásszobában töltött évei alatt feltehetően biztonságban volt.

Egy magyar szerző nincs biztonságban. Kicsi nyelv, kicsi piac.

Nem mintha például Márquez nem nélkülözött volna a pályája elején. Egyetemi éveinek idején, egy darabig szó szerint hajléktalan volt – de írt. Másfelől büszkén mondhatom, hogy az első könyvemért pontosan annyit kaptam, mint a világ egyik legvagyonosabb és legkeresettebb szerzője, Stephen King. Csak ő dollárban, én meg forintban. És ez rohadt nagy különbség.

Bárhogy van is, írónak lenni állati jó – főként akkor, ha az ember nem zárkózik be egy padlásszobába, s ablakai – külső-belső ablakai egyaránt – a vadonra, az égre néznek. Annyi mindent elképzeltem már, annyi mindent kipróbáltam – olyan munkahelyeket is, ahol a pletykák, áskálódások, előléptetések az élet részei – , hogy én ennek ellenkezőjére vágyom. Biztonságra és nyugalomra a “padlásszobában”.

Van itt valaki, akiben legalább egyszer az életben megfordult, hogy író lesz?


Hozzászólásokhoz gördülj a lap aljára!


Éjjel a “padlásszobában” (Fotó: Centauri)

Regisztrálj, hogy értesülhess a legfrissebb, legfontosabb bejegyzésekről 🙂

  

    Név*

    Email cím*

    Tovább a teljes cikkre (Könyvesblog)
    Tovább az eredeti (angol nyelvű) cikkre

    http://https://centauriweb.hu/archiv/szinnel-lelekkel/itthon-ejjel-az-iras-meghittsegeben-es-kejeben/

    http://https://centauriweb.hu/archiv/dan-coolbirth-velemenye-jegvago/penzrol-es-gazdagsagrol-jegvago-2013/

    http://https://centauriweb.hu/archiv/tallozo/tallozo-2015-2017/10185-2/

    http://https://centauriweb.hu/archiv/interjuk/2016-belso-szabadsag-elle-magazin/

    http://https://centauriweb.hu/archiv/novellak/kreativ-iras-hogyan-irjunk-regenyt/mi-az-irodalom-amin-az-eleted-mulhat/

    14 Comments:

    1. Marsovszki Viktória

      Jó reggelt, Cen’!
      Író nem akartam lenni, de szívesen dolgoztam volna néhány évet padlásszobában, megszakítva egy-egy évre pályámat, mint “Paidagágász Néni”, (Weöres S.), Soha nem a gyerekek miatt!
      De érzésem szerint van itt olyan, aki akart, vagy akar. 🙂

    2. Marsovszki Viktória

      Különben a pontos idő: 7: 10 🙂

    3. Már megint nem aludtál? 🙂

    4. Már megint nem aludtál? 🙂

    5. Szabó Edit

      Én sosem akartam író lenni.

      Egyszer már idéztem itt Szabó Magdát, most leírom még egyszer, mit mondott ő:
      “Akivel nem született együtt az a képesség, hogy magára vállalja egy vagy több idegen élet kínját, örömét, terhét, az írhat korrekt magyar dolgozatokat, de valamit nem tud, amit csak a Jóisten tud: teremteni.”

      Nos, én szerettem fogalmazni, és mindig ötöst kaptam a korrekt magyar dolgozataimra, de csak ennyi volt.

      Egyetlen egyszer, még gimis koromban volt egy halovány próbálkozásom. Írtam egy történetet – nem emlékszem már, hogy mi volt -, úgy kb. 3-4 kézzel írott oldalnyit, és kiraktam az osztályban a faliújságra.
      Délután a tanulószobán a földrajz tanárunk felügyelt ránk, és egyszer csak láttam, hogy megáll a faliújságnál és olvassa a “művemet”. A szemem sarkából lesve izgatottan vártam a hatást. Amikor visszafordult, azt láttam, hogy mosolyog, és némi gúnyt véltem felfedezni a mosolyában. No, ekkor ment el a kedvem az egésztől. Úgy döntöttem, hogy maradok csak olvasó – az már akkor is remekül ment 🙂 -, és írjanak inkább mások.
      Verssel sosem próbálkoztam.

      • na ja, a gúny a legpusztítóbb eszköz 🙁 ezért is használják olyan sokan tudatosan. Nehéz ellene védekezni. Akkor is nehéz, ha a gúnyolódó akkora barom, hogy hozzá képest a gyökér is varázspálca. Sajnálom. De remélem, olvasónak lenni is jó 🙂

        • Szabó Edit

          Ó, olvasónak lenni a legjobb dolog! 🙂 🙂 Hiszen az íróé a munka, az olvasóé pedig az élvezet. 🙂

        • Marsovszki Viktória

          Ezen hatalamsat röhögtem: “hozzá képest a gyökér is varázspálca”! Kösssz, Cen’! 😀

    6. Ó, én akartam, először úgy 10 éves koromban. 🙂 Amikor megvolt néhány könyvélmény, és a gyermeki fantáziám bejárta a világot. Másodszor tiniként, írtam is pár novellát,(sci-fi) de amikor fél év múlva visszaolvastam, elég jókat derültem a saját, tudománytalan képtelenségeimen. 😀

      • Rendszeresen veszek elő évtizedekkel korábbi írásokat; megnyugodhatsz, időnként én is mosolygok 🙂 🙂

        emlékszel még arra, hogy milyen érzés volt azt tervezni, hogy író leszel?

        • Ibolya Nagy

          Azért nagyon tudnék örülni, Cen’, ha néhány, eddig sehol nem közölt írásodat közölnéd itt, ránk bíznad, hogy tetszett-e.☺️

    7. Ibolya Nagy

      Sokminden szerettem volna lenni, de leginkább építész.
      Komolyan író nem, viszont hálát adok a Liget Műhelynek a Pátoszert, a 2000_nek az első közlésert, a Beszélőnek, aki oly sok remek novelladat közölte és mindazoknak, akik hasonlóan tettek, Cen’.

    Vélemény, hozzászólás?

    Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük