Hogyan lett író Gabriel García Márquez?

umbertoeco

Márquez Száz év magányEgy éve ezen a napon ment el közülünk Márquez, becenevén Gabo, a “Száz év magány” szerzője. A Magvetőnél megjelent “Nem azért jöttem, hogy beszédet mondjak” című kötetben így mesél:

“Én sose gondoltam arra, hogy író legyek,

de diákkoromban Eduardo Zalamea Borda, a bogotái El Espectador irodalmi mellékletének főszerkesztője írt egy tárcát, amelyben azt mondta, hogy az új írónemzedékek semmit sem produkálnak, hogy sehol sincs egy új novellaíró, se egy új regényíró. És azzal fejezte be, hogy őt marasztalják el, amiért a lapjában csak az öreg írók jól ismert neve olvasható, a fiatalok közül viszont senki, mikor az az igazság – mondta –, hogy a fiatalok nem írnak. Bennem akkor felébredt a szolidaritás érzése a nemzedéktársaim iránt, és elhatároztam, hogy

írok egy novellát, de csak azért, hogy befogjam a száját Eduardo Zalamea Bordának, aki jóbarátom volt, vagy legalábbis aztán jóbarátom lett.

Leültem, és megírtam a novellát, majd elküldtem az El Espectadornak. A második ijedség a rá következő vasárnap fogott el, amikor kinyitottam az újságot, és ott volt a novellám: egy teljes oldalt töltött be, Eduardo Zalamea Borda jegyzetével, amelyben beismerte, hogy tévedett, mert ezzel a novellával nyilvánvalóan „feltámadt a kolumbiai irodalom géniusza” vagy valami ilyesmi.”
Szóval, nem árt néha egy kis rugdosás, egy kis vita. Üzenet ez azoknak is, akik a hazai, kortárs irodalom körül zajló vitákra azt mondják: vihar egy pohár vízben.

Márquez könyvei később elképesztő példányszámban fogytak, főként a Nobel-díj odaítélését követően, nem túlzás azt állítani, hogy gazdagon halt meg. De csóróként kezdte.

A szegénység időszaka is összekapcsolja őt pályatársával, Mario Vargas Llosával. Kettejük kapcsolatáról a legtöbben azt hallották, hogy egyszer Llosa bemosott egyet Márqueznek (állítólag nőügy volt a háttérben). Kevésbé ismert, hogy a szegénység mindkét írót ugyanabba a párizsi padlásszobába vezette.
Márquez fiatalkorában éhezve élt Párizsban. Egy kis hotelben húzódott meg, ahol megengedték neki, hogy ingyen használja a padlásszobát. Ott íródott “Az ezredes úrnak nincs, aki írjon” című kisregénye. A sors iróniája, hogy évekkel később Mario Vargas Llosa is ugyanabban a hotelben, ugyanabban a padlásszobában, szintén éhezve, ingyen szállt meg, és ott írta első sikerét, “A város és a kutyák” című regényt.

Talán abban a szobában kellene írni?

Remélem, a hajdani tulajdonosok most e szoba bevételeiből jól élnek.
Ezt a novellát pedig Márquez emlékének ajánlom:
http://centauriweb.hu/novellak/villamnovellak/fold-arvai/
A képen: Márquez Párizsban

 

Szeretők voltunk – Borges özvegye Budapesten

A Facebook legalább annyira innovatív, mint a gyermekmunka

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.