Nem tudnám megállni – Jordán Tamás interjú

Jordán Tamás interjú


Ha pedig a halál valamiféle elköltözés innen egy másik helyre, és igaz, amit mondanak, hogy ott vannak mind a megholtak, akkor mi lehetne ennél nagyobb jó?


2019.11.24. Múlt héten jártam a szombathelyi színház „ Márton partjelző fázik” című előadásán, s volt szerencsém – először – élőben látni Jordán Tamást a színpadon. Emlékezetes este volt, írtam is róla (ITT).

Tegnap a 24.hu hozott vele egy interjút. Érdemes elolvasni, minden sora gyönyörűen hozza Jordán Tamás nyugalmát, megfontoltságát, ami nem ellentéte, hanem harmonikus kiegészítője-segítője annak az energiának, ami alkotóként és emberként is jellemzi. Különösen szép, ahogy az öregedéshez és a közelítő halálhoz viszonyul, s tanulságos lehet bárki számára, hogyan marad minden percben, mindvégig, valaki aktív, élő, eleven.

Tudatosan készül a halálra is. Szókratész a vezérfonal ebben a készülődésben, ahogy azt idézik is:

„Erősen remélhetjük, hogy a halál valami jó, azt megérthetjük a következőkből is. Mert két dolog közül egyvalami a halál: vagy abból áll, hogy a megholt semmivé lesz és egyáltalán semmit sem érzékel már, vagy pedig – ahogyan mondogatni szokták – abból, hogy a lélek itteni helyét egy más hellyel váltja fel és máshová költözik. De ha semmi érzékelése sincs, akkor a halál olyan, mint az álom, amelyben még álomképeket sem látni, hiszen akkor csodálatos nyereség a halál, mert így egész ideje nem tűnik többnek egyetlen éjszakánál. Ha pedig a halál valamiféle elköltözés innen egy másik helyre, és igaz, amit mondanak, hogy ott vannak mind a megholtak, akkor mi lehetne ennél nagyobb jó? Mert egészen bizonyos, hogy az ottaniak nem ölik meg az embert, hisz a többi között még abban is boldogabbak az ott levők az ittenieknél, hogy a hátralévő időben már halhatatlanok – ha igaz, amit mondani szoktak.”


24.hu: Hetvenéves kora óta ezt azért csinálja, hogy ne nyomassza vagy felkészüljön?


Azért csinálom, hogy megszokjam a gondolatát, ne tartsam az élettől idegennek a halált, és elfogadjam, hogy ez egyszer be fog következni. És amikor közeledni kezd, ne tartsam ijesztőnek, hanem természetesnek. Nagyon jó génjeim vannak szerencsére, anyukám most töltötte be a századik életévét. Amellett nem szabad elmenni, hogy én persze nem olyan életet éltem, mint ő. De hát valami csak megmaradt. Nem mindenki mondhatja el, hogy ilyen idős korában komoly terveket szövöget, amik öt-hat évvel későbbre szólnak. De tudom, hogy bármikor mindennek vége szakadhat.

Olvassátok el a teljes interjút ITT!


Hozzászólásokhoz gördülj a lap aljára!


Regisztrálás után értesülhetsz a legfrissebb, legfontosabb bejegyzésekről 🙂

Név*

Email cím*


Ezt a félelmet megköszönöm – Jordán Tamás – Márton partjelző fázik

2017 – Gondoljunk a halálra is – hogy jobban élhessünk!

Életünk a mesterművünk, a szimfóniánk

Öt rejtélyes haláleset a világirodalomban

Nils Frahm – Pátosz és halál / Centauri

7 Comments:

  1. Ibolya Nagy

    Olvastam tegnap és reméltem, hogy te is ráakadsz, Cen’.
    Ilyen az, amikor áldás a világháló!

  2. Szabó Edit

    Én is olvastam tegnap – de azért köszönöm, hogy ide hoztad -, és osztottam is tovább.

    Most már nekem is látnom kell élőben is! Pedig én szerencsésebb helyzetben vagyok, mert itt Budapesten a Rózsavölgyi Szalonban több darabban is játszik. Nem is értem, miért nem került még rá sor eddig.
    Ugyanott lesz egy önálló stand up estje, decemberben lesz a bemutató. Például erre is kíváncsi lennék.

  3. Marsovszki Viktória

    Bölcs, őszinte ember, nagy színész!
    Januárban Szombathelyre megyünk színházba, ezt nem fogom kihagyni, annyi bizonyos!
    Köszi, Cen az ajánlást!

    • Tök jó, hogy messzebbről is mennek látogatók – talán nem véletlenül. Ha minden jól megy, én is megfordulok még ott a közeljövőben 🙂

      Melyik előadást nézitek meg?

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.