• Slider
  • previous arrowprevious arrow
    next arrownext arrow
    Slider
  • Slider

Lehet, hogy Zuckerberg cuki, de nem lehet benne megbízni

cen_logo_circleÉn speciel sosem bíztam és a Facebookkal kapcsolatos botrányokat kommentáltam már korábban is (ITT), ahogy a Facebook-oldalamon is (amikor az még működött), de most már lassan befonom a szemöldököm ettől a palitól és a cégétől. Dobok egy hátast. Vagy nem is tudom, mit kellene csinálni. Nagyon kedves ez a wiki-fotó, de ha Zuckerbergre nézek, már nem annyira egy aranyos-ügyes srácot látok, hanem egy igazi cukrosbácsit. Aki egyik kezével bonbont tart eléd, és míg szemezgetsz a dobozból, a másik kezével kifoszt és lemeztelenít.

 
mark zuckerberg

Fotó: Wikipédia

Mondják zseni. Én speciel sosem tartottam annak, sőt megkockáztatom, akik zseniként írnak-írtak róla, nincsenek tisztában azzal, mit takar ez a fogalom. Ügyes, sőt nagyon ügyes, de legyen valaki bármennyire is az, nem jelenti azt, hogy egy idő után átlépi a zsenialitás határát. Nem minden esetben igaz, hogy a mennyiségi növekedés egy idő után minőségi változásba meny át.

Bármennyi sót rakok is a levesbe, az sosem lesz édes. A Facebook épp ilyen leves. Nagyon durván elsózták. És ami a legvérlázítóbb, hogy csak sózzák és sózzák tovább.

Igyekszem fényévnyi távolságot tartani minden személyeskedő írástól és véleménytől, de azért csak eszembe jut, hogy az ifjú cuki hogyan kezdte: lányok képét rakta ki egy oldalra, hogy ott lehessen őket véleményezni vagy ócsárolni – ki szép, ki ronda, ki gyönyörű, ki ocsmány. Ez alantas. És akkor finom voltam. Jó, persze, tudjuk, csinál hülyeséget az ember, főként ifjonti éretlenségében, valóban, és senkitől sem vitatható el a változás, a fejlődés képessége. És tényleg nem, emellett kardoskodtam is párszor – de épp azért kell kardoskodni néha, hogy ne feledkezzünk meg róla: változni, változtatni kell időnként és lehet. Itt a lehetségesen van a hangsúly – mert igenis nehéz. Olyannyira, hogy egyfelől elhihetjük: nem is sikerülhet. Másfelől azt gondolhatjuk: nem ér meg annyit az egész. Pedig muszáj lenne. Zuckerbegnek – szerintem – nem sikerült. Inkább az a mondás jut eszembe róla: kutyából nem lesz szalonna. Valamiféle gátlástalanság és képmutatás szinonimájává válik. Oly sok botrány, oly sok pofon után (amit elsősorban mi, felhasználók, tőle és a cégétől kaptunk) újabb és újabb csontvázak hullanak ki a szekrényből. A legutóbbiról a hazai portálok közül a 444.hu írt a The New York Times cikke alapján.

A Facebook az elmúlt évtizedben legalább 60 eszközgyártóval – köztük az Apple-lel, az Amazonnal, a BlackBerryvel, a Microsofttal és a Samsunggal – kötött olyan adatmegosztási szerződéseket, amelyeknek értelmében a gyártók nemcsak a mobiltelefonok tulajdonosainak, hanem azok ismerőseiknek, sőt az ismerősök ismerőseinek adataihoz is hozzáfértek

Ami a legszebb, hogy míg a botrányokat követően a Facebook végig fogadkozott, hogy jobbá és tisztességesebbé teszi a működését, ezek után is folytatta az adatok önkényes és törvénytelen kereskedelmét. Nagyon elég ebből – és csodálom, hogy alapvetően semmi sem változik. Csak a huhogás megy, a siránkozás, és senki sincs, aki lefogná egy monopol helyzetben lévő cég embereinek kezét. Vajon miért nincs?
További 444.hu cikk ugyanerről, szintén ma ITT

 

http://https://centauriweb.hu/archiv/tallozo/kozelet/facebook-legalabb-annyira-innovativ-mint-gyermekmunka/

10 Comments:

  1. Szabó Edit

    Őszintén szólva én már egyre kevésbé csodálkozom. 😠
    A “Miért nincs?” kérdésre nem biztos, hogy választ kapunk valaha. Vajon milyen érdekek húzódhatnak meg a háttérben?

    Jól sejtem, hogy már nem is akarod annyira visszaszerezni a Facebook fiókodat?

    • De szeretném, még mindig – épp ez a necces, a monopol helyzet, hogy nincs alternatíva, és sok szempontból oly mértékben szorulunk rá, amely miatt szinte megkerülhetetlen. Monopólium elvileg létre sem jöhet – és mégis. Mit küzdöttünk az utóbbi 200 évben a monopóliumok ellen, s íme: most lazán hagyjuk, és nem teszünk ellene semmit. Soha ekkora monopóliumok nem jöttek létre, mint most. Hátrafelé haladunk, mint a rák. Már Gandhi is a monopólium megtörésével küzdött India függetlenségéért, amikor sópárlásra hívta az embereket (a só akkortájt az angolok monopóliuma volt) s milyen jól tette. Gandhi is a függelmi viszonyok felszámolásáért harcolt, s lám, soha nem voltak annyira erős függelmi viszonyok, soha nem volt oly mértékű és oly kontrolálhatatlan függőség, a személyiség és a magánélet olyan kiszolgáltatottsága, amely mára megvalósult – és ülünk, mint béka a lassan forralt vízben. 🙁

      • Szabó Edit

        No igen. Sajnos, nincs alternatíva. 🙁
        Ilyenkor a kisembernek egy lehetősége marad a tiltakozásra: a bojkott. Néhányan vállalkoztak is rá. Nekem is megfordult a fejemben, de aztán beraktam a mérleg másik serpenyőjébe azokat, amik miatt megéri nekem a Facebookot használni – most éppen pl. egy osztálytalálkozó megszervezése – és maradtam. Mert nincs alternatíva.
        Nem akarok más területekre mutogatni, de sajnos azt a vödör vizet többen is melegítik alattunk egyszerre. Mi meg szó nélkül tűrjük. Ilyenek vagyunk. 🙁 (Ilyenek vagyunk?)
        Ghandik pedig nagyon ritkán születnek, sajnos. 🙁

  2. Ibolya Nagy

    Igen, ezt a posztot ma már én is megosztottam és már meg sem lepődtem nagyon! Igen, ez az ember egy pitiáner ügyeskedő, aki nagyban játszik.😦

  3. marsovszki viktória

    Te, Cen, ha sikerülne visszakapnod a face-fiókod, akkor visszakapnád az összes bennragadt írásodat is? Tehát sértetlenül kapnád vissza? Mennyi esélyed van rá? Van valami eszköz a kezedben ehhez? Nagyon jó lenne!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük