• Slider
  • previous arrowprevious arrow
    next arrownext arrow
    Slider
  • Slider

Olga Tukarczuk és Peter Handke kapták a Nobel-díjat (2018, 2019)


Megvan a két díjazott, akikről részletesen a Könyvesblog cikkében olvashattok. A lengyel írónő, Olga Tukarczuk kapta a tavaly elmaradt díjat, az ideit pedig az osztrák

FRISSÍTÉS: 2019.10.11. Itt egy friss összefoglaló arról, amit érdemes tudni a két díjazottól!

2019.10.10. Megvan a két díjazott, akikről részletesen a Könyvesblog cikkében olvashattok. A lengyel írónő, Olga Tukarczuk kapta a tavaly elmaradt díjat, az ideit pedig az osztrák, egyébként hosszú ideje Franciaországban élő Peter Handke. Számomra különösen utóbbi különös figura.

Handke az 1990-es évek elején, a délszláv válság idején nemcsak irodalmi tevékenységével vonta magára a figyelmet. Ellenezte Szlovénia függetlenségi törekvéseit, a boszniai háború kirobbanása után pedig azt állította: a szerbeket csak a szenzációéhes sajtó tünteti fel agresszorként, valójában ők az áldozatok. Nézetei mellett rendületlenül kitartott, 2006-ban beszédet mondott a háborús bűnök miatt perbe fogott, de a tárgyalás során elhunyt Slobodan Milosevic volt szerb, majd jugoszláv elnök temetésén. Szereplése óriási vihart kavart, Párizsban  letiltották egy bemutatás előtt álló darabját, Düsseldorf városa pedig megtagadta, hogy folyósítsa a független zsűri által az írónak ítélt Heine-díjjal járó pénzösszeget. Ezután Handke le is mondott a kitüntetésről.

Érthetetlen a számomra, hogyan láthatta így bárki a délszláv helyzetet, ez erősen elgondolkodtat, de ebbe nem mennék bele. Egyébként is úgy gondolom, hogy az írói munkásságot el kell választani a politikumtól, amint gyakran nem is korrelál a kettő. Persze azt is mondhatnám, épp ilyen gyakran nem független egymástól egy író politikai beállítottsága és művészete, amint általában a díjazások sem tekinthetők objektívnek, semlegesnek. De ez messzire vezet, inkább olvassátok el a Könyvesblog összefoglalóját!

KÖNYVESBLOG TELJES CIKK ITT

Hozzászólásokhoz gördülj a lap aljára!


http://https://centauriweb.hu/archiv/jack/karl-may-a-winnetou-szerzoje-zsenialis-csalo/

http://https://centauriweb.hu/archiv/novellak/esszek/nehany-erdekesseg-a-nobel-dijasokrol-olga-tokarczuk-peter-handke/

 

http://https://centauriweb.hu/archiv/tallozo/tallozo-2015-2017/seretok-voltunk-borges-ozvegye-budapesten/

http://https://centauriweb.hu/archiv/novellak/elbeszelesek/tintaver-hogyan-lettem-iro/

http://https://centauriweb.hu/archiv/dan-coolbirth-velemenye-jegvago/az-agymutetekrol-jegvago-2013/

http://https://centauriweb.hu/archiv/tortent-egyszer/1-liz-calder-es-harry-potter/

4 Comments:

  1. Szabó Edit jóvoltából már délután találkoztam a hírrel a blogon, és azóta is szégyellem magam, semmit nem olvastam egyik írótól sem. 🙁 De még mennyi mindent nem, amit kellet volna.

    • Ne szégyeld magad, ahogy olvasom a hozzászólások között, mások is most mennek könyvtárba, kivenni a műveket, mert nem ismerik őket. Épp ez lenne a Nobel egyik szerepe, voltaképp reklámozza az irodalmat és a díjazott szerzőket, s épp ezért (is) volt érthetetlen Bob Dylan díja.

  2. Remélem nekem a Mikulás hozza majd, Delia Owens könyvét, “Ahol a folyami rákok énekelnek” Nem vagyok nagy krimi olvasó, de ez érdekel, főleg az írőnő személye miatt. 🙂

  3. Ibolya Nagy

    A fent leírt “előzmények” után kíváncsi vagyok Handke “idealisztiikus” munkáira.
    Egyre kevésbé értem a Nobel-díj bizottságot. (de ki vagyok én, hogy meg akarjam érteni?)
    Nem vagyok rá büszke, de eddig még csak nem is hallottam róluk.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük