Visszavonulás a siker reményében – Miért színesednek a fák?

vidlev 19

Fotó: Centauri

cen_logo_circleSokan rajongunk az őszi fákért, de akár tanulhatnánk is tőlük. Talán épp a fák tudják a legjobban, hogyan lehet egy vesztes helyzet egy későbbi siker alapja. Sokan tudják, hogy mi minden okozza az őszi színkavalkádot. Azt viszont kevesen, hogy a fák nem passzív elszenvedői az ősznek, épp ellenkezőleg: tervszerű visszavonulást hajtanak végre. A növényvilág nem ismeri a pazarlást.

Gondoltatok már arra, hogy mekkora luxus a hatalmas tömegű lombokat az enyészetre bízni?

falling-leaves-gif-20Ez idősebb fák esetén több tonnányi „komposzt”. Rendben, imígyen évről-évre hatalmas szervestrágyázás zajlik, örülhet gomba, moha, rovar, madár, de ne higgyétek, hogy a fák pazarlók vagy adakozók. A színesedés egyik oka épp az, hogy a fa menti a menthetőt. A levelek se egyszerűen elfonnyadnak, a fa “tudatosan” hagyja magára őket. Visszavon a leveleiből minden tápanyagot, amit csak lehet visszaszállít a gyökerekbe, s ott spájzolja. Pont úgy tesz, mint a mókus, a hörcsög vagy csuszka. Megállás nélkül dolgozik a raktár feltöltésén, de míg az állatok ezt oduk, üregek felhasználásával teszi, addig a fa a testén belül, átcsoportosítással. Ezeket a fotókat makróval lőttem őszi falevelekről. Jól látszik, amint a fa először a peremkerületeket evakuálja. Legtovább a főerek (főutak) mentén marad fenn az élet, de már nem sok kell ahhoz, hogy azokat is lezárja.

Okos fa. Ügyes fa. Így kell ezt csinálni. Nem kell belehalni a télbe, nem kell veszni hagyni mindent.

Tanulságos ez nagyon. Van az a helyzet – sőt ismétlődő helyzet is –, amikor visszavonulásra kényszerülhetünk; ha egyszer előáll ez a helyzet, tegyünk úgy, mint a fák; tervszerűség, és semmi pánik 🙂 Tartalékoljuk azokat a forrásokat, melyek az újrázásnál kapóra jöhetnek.

A tervszerű visszavonulás lényege épp ez: számol már az újrakezdés lehetőségével és feltételeivel is.

Ráadásul a fák összevonják két probléma megoldását. Ugyanebben az időszakban a rovarok is tervszerű visszavonulást hajtanak végre, lehetőleg a gazdanövényekre. Ezt a fa nyilván nem akarja. A lomb annál inkább vörös, minél magasabb a cukortartalma. A vörös színt viszont a fákat károsító rovarok jelentős része nem látja – vagyis a fa, mielőtt ellepnék a rovarok, láthatatlanná válik. Arról nem is szólva, hogy a temérdek cukor lesz a tavaszi megújulás alapja. Ezt a cukrot télre a fa a gyökérben tárolja, majd kikeletkor felnyomja az ágakba. Ennek köszönhetjük a juharszirupot is, amely az egyik legjobb természetes édesítő.

A fák módszere pedig az egyik leghasznosabb életvezetési stratégia, mely biztosíthatja, hogy az élet édes legyen – újra és újra.


 

Fotó: Centauri

Fotó: Centauri

Fotó: Centauri

Fotó: Centauri

Illúzió és vadon

Kit rejt ez a ház?

10 Comments:

  1. Szeretem nagyon ezt az írást 🙂 jól esett újra végigvenni a gondolatait, köszönöm 🙂

  2. Ibolya Nagy

    Bölcs, okos fák és azok a meseszép fotók! Köszönöm, hogy újra elénk tetted Cen’.🙂🍂🍃🍁

  3. marsovszki viktória

    Biztos eljutott már hozzád ‘A kák titkos élete’ megjelenése. 🙂 Peter Wohlleben
    Mit gondolsz, érdemes elolvasni?

  4. marsovszki viktória

    Gyyönyörűek a fotóid 🙂 “Édes” az írásod. 🙂

  5. Antal Anikó

    Szivmelengető (nem találom a hosszú i-t ezen az idegen billentyűzeten) szinkavalkád az ősz – imádom!!! – legalább annyira, mint a tavaszt.
    Nagyon tetszik a kis film is – olyat is láttat, ami egyébként elkerülheti a figyelmünk…

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.