Romantikus este levendula máglyával

Fotó: Centauri és tsa.

Épp az ilyen alkalmak azok, amiről magára valamit adó író véletlenül sem ír. De egy magára valamit is adó író számára nincs tabu.


2019.10.08. 21:22 E régi est emlékét azért veszem most elő – mentem ide  – mert erősen kapcsolódik ahhoz a könyvhöz, amit ajánlani fogok; hisz vasárnap megígértem, hogy hamarosan érkezi az első könyvajánló (érkezik is, de sajnos ma egy hosszú technikai szünetbe is beleszaladtunk 🙁 ) Fontos kérdés, hogy mikor mit ünneplünk, ünneplünk-e egyáltalán, tudunk-e boldogok lenni, ha nincs épp olyan kitüntetett alkalom, mint amilyen lesz nemsokára a karácsony. Látszólag nem nagy kérdések ezek – de csak látszólag. Míg a könyvajánló készül, fogadjátok szeretettel e júniusi este emlékét. 🙂  


2016.06.21. Ragaszkodnék a tényekhez. Tegnap este 2016. június 20. volt. Csak annyi történt, hogy ezt életemben először, megünnepeltem. Megadtam a módját, kétségtelen, és ezt akár a szememre is vethetik. Kétségtelen, hogy máglyát raktam. Nem vitás: én találtam ki, hogy az egyik bográcsban talált 10 liternyi levendulavirágot beleszórjam. Továbbá: igen, abrosszal terítettem a vacsorához, kostoló-poharakat vettem elő, gyertyákat gyújtottam és több mint 30 éves borkülönlegességeket bontottam az alkalomra. Nem tagadom: a legszebb, Moszkvából hozott villákat használtam, és az is igaz, hogy a vörösbor is megkapta, ami jár, vagyis dekantáló palackban várta a kóstolást. A fentiekért vállalom a felelősséget. A környéket pár percre elöntő levendulaillat is a rovásomra írható. Viszont nem tehetek arról, hogy a félnapos zuhé után kitisztult az ég, és beállt a szélcsend. A gyertyák zavartalanul égtek és a máglyaláng nyílegyenesen az égre tört. Arra az égre, amely először sötétkékre váltott, majd ezüstösen ragyogott a felfelé gördülő telihold fényében. A holdat nem én rendeltem, esküszöm. Arról sem tehettem, hogy a fényében percről percre egyre magasabbra emelkedett a sötét völgyekből szálló könnyű pára. A máglya bevilágította az udvart, a hold az egész tájat. A terített asztal fölött épp a Göncöl állt. A levegő friss és illatos volt, persze mindez nem elég indok arra, hogy a máglya mellé állítsam a kádat, s a kádból szálló gőz látványával tovább srófoljam azt az érzést, hogy egy felejthetetlenül szép, vadregényes – kimondom! – romantikus éjszaka aktív résztvevője vagyok.

Épp az ilyen alkalmak azok, amiről magára valamit adó író véletlenül sem ír. De egy magára valamit is adó író számára nincs tabu.

Ha kell, trágár, ha kell, felnyitja akár a hálószobaajtókat is, épp úgy, mint háborúk vagy a nagy békeidők mögötti alantasságok ajtóit. Szóval, ha az író hű a szakmájához, s ugyanakkor kerülné a kockázatos, levendulamáglyás-holdvilágos-ködfoszlányos Szent Iván-éjek giccsbehajló leírását, nem tehet mást, mint ilyen estéken visszahúzódik áporodott szobájába és sült realista problémák fölött borong. Akkor nem kell írnia ilyen éjjelekről, hisz azokról mit sem tud.

Már csak az a kérdés: miért lennék akkora hülye, hogy kihagyjak egy ilyen levendulamáglyás éjjelt?

És ha már egyszer szügyig állok a lunátikus éjszakában, csordultig az Ég, a csillagok, a tűz, a nagy és féktelen és szabad vacsorák igézetében, akkor ugyan mi volna az a nyomós ok, ami megakadályozná, hogy minderre rátegyek még egy lapáttal? Akár sok lapáttal is. A legjobb boraimat bontsam. A legszebb villákkal terítsek. És a vacsora végén a máglya forró zónájában, közvetlenül a tágas univerzum alatt állva, holdvilággal s köddel bélelt udvarom közepén mossam le magamról rövid létezésem minden kételyét.

 

Hozzászólásokhoz gördülj a lap aljára!

 


A legjobb helyen a megfelelő időben

Csillagosra varrt palást

 

SZÍNNEL-LÉLEKKEL

Egy jól irányzott sóhaj – Beethoven – Holdfényszonáta

KERT & VADON

 

7 Comments:

  1. Ibolya Nagy

    Nem tehetek róla Cen’, de fotóid beégtek a retinámba, igen, ő is. 🙂 (2016. június – Szentiván nap)

    • Néha csodálkozom is, hisz annyi mindent, annyi posztot és képet is (főként képet) láttok a neten a közösségi oldalakon, ezret és ezret hetente, hogyan emlékezhettek évekkel ezelőtti rövid, elillanó posztokra és képekre? 🙂 🙂

  2. Ha nem olvas Téged a honlapodon naponta többször is az ember, akkor egyszerűen lemarad. Lesz mit pótolnom ma-holnap!

  3. Levendula a mágján…. 🙂 csodás illatok, és nyugodt bódultság ülhetett be a völgybe. 🙂

    • Akkor van még nagyon finom, füstölőillat, ha égerrel gyújtok be; olyankor olyan illat szállong az udvarban és a rét fölött, mintha füstölővel vagy tömjénnel járna a közelben valaki, anélkül, hogy mindent ellepne a füst. Ezért is szeretem az égert. Bár élve, lábon még jobban. Mentségemre mondom, legalább 12 éve nem vásároltam tűzifát, azzal fűtök, amit a patakparton találok, azokkal a fákkal melyek kiszáradnak, és ezzel elvagyok. Szóval egészen kicsi ebből a szempontból az ökológiai lábnyomom. De még száraz fákat sem döntök ki mindig, hisz a harkályoknak és korhadéklakóknak is kell hagyni valamit. 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.