Őrült túlkínálat az élet

cENTAURI ÍRÓ2017.11.15.
A „Titkosfiók” című írás kapcsán Koblencz Zsuzsa azt írta hozzászólásban, hogy Gerald Durell a szomorúság ellenszere is. Annyival egészítem ki, hogy az unalom ellenszere is. „Az amatőr természetbúvár” előszavában azt állítja, hogy lehetetlen unatkozni, hisz a világ minden táján találunk élőlényeket, s nemcsak az a kaland, ha a sátrunk előtt tigris ólálkodik, egy házi egér megfigyelése legalább annyira izgalmas. Így igaz. Egyetlen percre sem emlékszem, amikor unatkoztam volna. Ha mégis, akkor olyan emberek között, akik viszont szemlátomást pokolian unatkoztak :-) Durell előszava köszön vissza abban is, amikor a saját udvaromat tekintem expedíciós-területnek. Az egész világ az, minden centiméter. A világ feladatokat ad és rejtvényeket, ellát tennivalóval, és ugyanakkor szórakoztat. Ha valaki mégis unatkozik, annak sok oka lehet, de unatkozzon bármennyire, továbbra is az a helyzet, hogy bármikor felbukkanhat egy egér vagy egy tigris; amint bármikor felbukkanhat bennünk egy megválaszolatlan kérdés vagy egy új gondolat. Ha csak az érdekel, hogy mi mindent éreztek, gondoltak és tettek az elődeink, száz emberöltőnyi idő máris kevés. Valójában őrült túlkínálat az élet; olyan svédasztal, aminek nem érhetünk a végére; ahol hamarabb ér véget a vendéglátás, minthogy mindent végigkóstolhatnánk. Ez egyfelől lehet nyomasztó is, másfelől tekinthetünk erre úgy, mint egy kiváltságra. Ezzel persze nem válaszoltuk meg azt a kérdést, mire föl ez a teríték, ha egyszer esély sincs rá, hogy végigkóstolhassunk mindent? Ha egyszer ekkora az asztal, akkor miért ilyen rövid az élet? De ha efölötti bánatunkban hagyjuk inkább az egészet a francba – például abban a hitben, hogy a legjobb falatok az asztal túlsó, elérhetetlen végén vannak –, úgy járunk, mint az az ember, aki abbéli meggyőződésében, hogy sosem jut el Afrikába, úgy hal meg, hogy az ablak alatti parkot sem ismerte. Megeshet, hogy még csak ki sem nézett. Idejekorán lerántotta a redőnyt, és úgy élt harmadik emeleti lakásában, mint aki kezdettől fogva halott. Durell tehát nemcsak a természetszeretetet és kalandvágyat propagálja, egyúttal az életkedv mellett is lándzsát tör. De akár tovább is mehetünk. Ha mintegy megvilágosodva ráeszmélnénk, hogy a kínálat valóban végtelen, míg az időnk véges, s ez volna a világ és a lét legfeszítőbb ellentétpárja, nem jutna időnk egymás szapulására, s tökéletesen értelmetlen háborúkra sem. E felismerés végsősoron feloldhatná a túlkínálat és az idő kurtasága közötti ellentétet is. Hatékonyan használva az időt – nem fecsérelve például arra, hogy fájdalmat okozzunk egymásnak –, talán egyszer arra ébrednénk fel, hogy bár az asztal vége éppúgy a végtelenben van valahol, mint születésünk pillanatában, mégis annyi mindent vettünk el már róla, hogy boldogan engedjük át a helyet az épp most születőknek.
EREDETI POSZT ÉS HOZZÁSZÓLÁSOK ITT

flamingók madárfotó madarak bird birds

Fotó: Centauri

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.