Nap mint nap csomagolás

Fotó: Centauri

2019.08.28. Nem gondolunk rá reggel, hajnalban vagy este – ki mikor kezdi a napot –, hogy ismét újrakezdtünk valamit. Csak akkor, csak ott. „Csak most.” Talán megtehetünk valamit majd holnap, ami korábban elmaradt. Talán igen, talán nem. De még ha szerdán pótolhatunk is valamit a keddi mulasztásból, az a kedd – legyen ez bár frázis – sosem tér már vissza. Egyszer volt, s többé nem lesz,

s mindörökre hiányos.

Minden reggel pótolhatatlan napra ébredünk. Talán holnap repül át a fejünk felett egy olyan madár, ami holnap után már nem fog, és ha holnap nem nézünk fel épp akkor, többé nem látjuk.

Talán holnap repül át a fejünk felett egy olyan madár, ami egy életben csak egyszer repül át felettünk.

Épp ilyen madár minden perc és óra. A feladat nem kevesebb, minthogy mindent lássunk, minden felköröző sirályt. Ott legyünk mindenkor mindenben, abban a tudatban is, hogy nem láthatunk mindig mindent. Meg kell oldani azt a paradoxont, hogy míg milliárd madár és pillanat kíséri az életünk, és egyik sem lehet érdektelen, bármelyik hozhat vagy vihet üzenetet – akár életbevágót is –, ennek az ontológiai rettenetnek, ennek a matematikailag is felfoghatatlannak ne nyomja minden grammja minden percben az összes porcikánkat. Békében kell élnünk ott, ahol két dolog egyszerre érvényes: életidőnk elenyészően parányi, villanásnak is kevés az Idő egészéhez mérve, ugyanakkor életidőnk oly sok mozaikból áll, mely az Univerzum teljes idejének is becsületére válna.

Egyszerre kell jól gazdálkodni a rémisztően sokkal és a megalázóan kevéssel.

Voltaképp egyetlen nagy feladat, csomagolás az élet. Meg kell találnunk a módját, hogy a semmi dobozába elférjen a mindenség, és a mindenség dobozát kitöltse a semmi is.


Fotó: Centauri

Mi jön a klímaváltozás, a nagy összeomlás után?

A legjobb helyen a megfelelő időben

Jákob botja (Magvető Kiadó, 2016)

Centauri Jégvágó újra (Magvető Kiadó, 2018)

Életünk a mesterművünk, a szimfóniánk

 

34 Comments:

  1. Szabó Edit

    🙂 🙂 🙂
    Üdv’ újra itt az oldalon – az otthonodban – Cen’!
    S mostantól csak előre nézzünk! A visszafelé nem jó irány. (A napokban hallottam egy filmben, és egyetértek.)

  2. Nem is lehetne máshogy, csak így, igazán Centauri “stílusban” madarakkal visszatérni! 🙂 🙂 Remélem maradsz sokáig, és nem vonulsz el a fecskékkel! A gyurgyalagok és a gólyák már úton vannak, lehet ők hoztak vissza téged valahonnan északabbról. 🙂

  3. Nagyné Ica

    Meglepetés!!! 🤠 Szeretettel üdvözöllek Cen’! És persze az Editeket is! Öröm itt látni újra! Szeretnénk maradásra bírni, természetese a lehetőségeidhez mértem.
    Szabó Edit pedig a szemfülességet átvette. 😀 ez így van jól. ….
    És várjuk a galambokat! A legjobbakat nekünk! 😊

  4. Szabó Edit

    A nagy örömben a posztról nem is írtam. 😕
    Pedig nagyon szép gondolatokat kaptunk tőled – szinte napra pontosan fél év után – elsőként. Elgondolkodtatóak és megszívlelendőek mindenképpen.

    Jó ilyeneket újra olvasni! 🙂
    Köszi!

  5. Marsovszki Viktória

    Ó, mennyire hiányzott, és milyen jó újra hallani a szavaid, Cen’!
    Sűrű fecsegéseink közben megállni kicsit, ráhangolódni gondolatidra, továbbgondolni,… csendben, magunkban… ♥
    🙂 🙂 🙂

  6. Marsovszki Viktória

    A kép szokatlanul szomorús, kérnék búbos cinegét is, ha lencsevégre tudtad kapni. 🙂 🙂
    Az az érzésem, idén elmegy hozzád Lazúrka is, vagy te hozzá! 🙂 🙂

    • A lazúr jó lenne – te végül láttad a szegedi madarat? Nem emlékszem rá, hogy végül meglett-e. A búbost nehéz lesz lekapni, mert az idén mindössze kétszer bukkant fel, de remélem, hogy az etetés megkezdésével újra rendszeres lesz az ablakomban 🙂

      • Marsovszki Viktória

        Nem láttam, Cen’, sajnos nem. Viszont tegnap láttam újra, 2-3 év után vadgerlét, de lehet, hogy keleti gerlét .:) Ezt nagy merészség mondani, tudom. 🙂 Megyek vissza a lakására, viszem a távcsövem, és megfigyelem a szárnyvég- tollait is. Sajnos fényképezni nem tudok, nincs hozzá kezem. De leírom neked milyen, persze, csak ha újra megmutatja magát. Az első találkozás óta állandóan megállok itt, fürkészem, hiába.
        És én is várom a téli etetőmre a lazúrcinegét! ó
        Képzeld, megtermelték maguknak a télire valót az etetős madaraim. Az erkélyládámban egy, az erkélyem alatt burjánzik a (fekete) napraforgó. Csak úgy akaratlanul. 🙂 Nem semmi kis jószágok. 🙂
        Most azt nézem, hova menjek szarvasbőgést hallgatni. 🙂 Talán a Bükkbe? Te hamarosan a portádon hallgatod őket! Vettem a figyelemfelhívást! 🙂
        Idén télen reggelente kocogtatni fogják az abalkod a Búbosok, a Lazúrok… tiszteletüket teszik nálad. 🙂 Naná! Kinél, ha nem nálad? 🙂 🙂
        Szegeden hasonló daruvonulást láttam ősszel, minr amit te fotóztál egyszer, Cen’!
        És tegnap a szentesi ligetben lehet, hogy láthattam énekes rigót? Jaj a laikusnak! 🙂
        Teljesen beleszerelmesedtem ebbe a világba… 🙂 De rengeteget kell még tanulnom, fürkésznem! Te indítottál, te segítesz ebben, Cen!
        Na, már megint fecsegek! 🙂 Talán az első mondat is kielégító válasz lenne a kérdésedre. 🙂 Bocs ♥

        • Szia! Köszi a részletes beszámolót. Ami a keleti gerlét illeti, azért csak a fotó a legjobb, legbiztosabb. Hol láttad? A városban? // Énekes rigót láthattál, az idén már többen voltak. Parkokban szinte mindig akadnak. // A szarvasbőgés már megkezdődött. Kicsit gyengébben és később a szokásosnál – a meleg miatt -, de pár napja már majdnem teljes gőzzel bőgnek a bikák. Az ablakomból éjjel 5-6 bikát is hallani, és nemritkán idehallatszik az agancsok csattogása is. De azért kell még egy lehűlés, egy kis köd, pára, nyirkosság, hogy a bőgés az igazi legyen. Helyszínnek a legendás Gemenc se rossz, de ha időpontot is javasolhatok, szeptember 20. körül menj bőgésre, talán akkor a legintenzívebb. Sok év átlagában. De ha minden jól megy, a bőgés intenzitásáról is hozok majd hírt. A legjobbakat! Üdv: Cen’

  7. Patai Mária Zsuzsanna

    Azt kívánom, amit kívánsz magadnak: legyél állandó!

  8. Antal Anikó

    Jó, hogy élsz, jó, hogy itt vagy újra, kedves Cen’!! Ne mulassz el bekukkantani hozzánk, ha erre jársz!!

  9. Zizania Aquatica

    Megvagy!!! Mármint ami az oldalt (IS!) illeti… Örülök, hogy jelentkeztél a nagy csend után! 🙂
    Üdv a mában! 🙂
    Még nem tudom kezelni ezt az oldalt, nem tudom, hogy amit leírok hol fog landolni, de tanulgatom, közben olvasgatok.

    “Minden reggel pótolhatatlan napra ébredünk. Talán holnap repül át a fejünk felett egy olyan madár, ami holnap után már nem fog, és ha holnap nem nézünk fel épp akkor, többé nem látjuk. Talán holnap repül át a fejünk felett egy olyan madár, ami egy életben csak egyszer repül át felettünk.”

    Ez így igaz, DE… Ami a legfontosabb, az a MA. Ha a mában nem teszel semmit, nem változtatsz, ha a MÁ-t nem kezeled kellő tisztelettel és odaadással, az a HOLNAP és HOLNAPUTÁN azzal a bizonyos MADÁR-ral sosem fog ja megmutatni magát. Sosem lesz lehetőség arra, hogy akár a kezedre ültesd, vagy akár arra sem, hogy a madár engedje magát megláttatni a fejed felett. Tehát a MA… Legalábbis én így gondolom. 🙂

    Üdvözlet Mindenkinek! Puszi Viki! 🙂

    (Ui: Cen, a webcentauris email cím él? Lehet elszállt, amit írtam. Kár lenne, mert egy nagyon jó ötletem van! 🙂 )

    Legyen szép hétvégétek! Megyek Pelézni… 🙂

    Zizi

    • Kedves, Zizi, az új kommentelők bejegyzései csak késve jelennek meg az oldalon, csak ennyi a “probléma” 🙂 Élnek a címek, de kell némi idő, míg minden üzenetet megválaszolok 🙂 Ahogy a tiédet is megválaszoltam már. // Pelézni? Az mit jelent? A pelékről szintén tudnék mesélni – nálam nagy pelék vannak, a dolgozószoba ablaka előtt a bodzaágakon mászkálnak éjente. Jó fejek. Pár éve egyet a kályhacsőből kellett kimenteni 🙂

      • Szióóóó!!!! 🙂 Igen, köszi! És már én is megválaszoltam. 🙂
        A pelézés az azt jelenti, hogy van egy tünemény mentett pelém. Gyerekkori néven Pelus, de immár felnőtt egyed, ezért Prüntyi lett belőle.
        Ugye nem kell bemutatnom egyes “ember” aljasságát… gondolom mindenki tudja, hogy miről beszélek. Az én pelém esetében az aljasság, gonoszság abban állt, hogy valakinek szúrta a szemét az, hogy egyébként az élőhelyeiken lévő pelecsalád éjszakánként belemásznak a kukakonténerbe, mert az ember túl sok eledelt dobál ki. Peléknek meg éppen jó volt. Szóval így történt, hogy a konténer peremére zsilettpengék kerültek. Az én pelém még szerintem szopós kispele volt, amikor mind a négy lába levágódott, azaz három, mert a negyedik bőrön lógott, azt szegénykém saját maga rágta le. Vérbefagyva volt ott, de hihetetlen szívós és erős kis jószág. Kapott egy lehetőséget tőlem abban a tudatban, hogy ő már soha nem tud a mamija után menni, soha nem tud szaladgálni az ágak között. Azóta velem van. Most lesz egy éve, hogy megszületett. Erdő szomszédságában éltem, a család bent telelt a lakásban, a szellőző kürtőben. Tanúja voltam a picikék születésének, hallottam a vékonya hangjukat, amikor veszekedtek a ciciért, a mami haragos hangját, amikor apa be óhajtott nézni a fészekbe. És most van egy tündéri Prüntyikém, aki hihetetlenül okos, kedves, alkalmazkodó és egy életrevaló tünemény! 🙂 Picike csonkocskáival úgy kavar, mintha ép lábacskái lennének. Egyszerűen IMÁDOM!!!! 🙂 Szimbiózisban élünk. Neki szüksége van rám, nekem meg rá. El nem tudjátok képzelni, hogy mekkora szeretetet tud adni! 🙂
        És annyira jó vele foglalkozni, tanulmányozni! Nekem voltak csókáim, varjúm, imádtam velük dolgozni (előadásaimat is arra a madár-ember kapcsolatra építem), de ez a kis pele… azaz nagy pele…. Felülmúl minden eddigi történetet. 🙂
        Szóval Cen, a pelézés annyit jelent, hogy a 24 órából kiszakított idő csak az övé! 🙂

        Hihi… a kályhacsőből mentést hogyan oldottad meg? Kesztyűűűűűűűű????? 😀

  10. Kedves Cen- nagyon vártam az életjeleket:-) legalább annyira várom a “Galambok” könyvet.
    Bíztam benne, hogy elmentél messzire, ahol írsz. Örülök Neked, meg mindennek amit itt lehet olvasni, a lelkes rajongók kommentjeit. Nagy kincs , ha valaki hiányzik és Te oda tartozol.
    Üdv., szép őszvárót, meg mindent.
    p.s. a pipacsos képek , meg a téli bogyós képek egy képalkotó egység folyosóján adnak reményt a betérőknek:-))))

    • Kedves, Lívia, az is nagy kincs, ha valakinek hiányzunk 🙂 🙂 Könyvről még nem tudok semmit, ígérni se ígérhetek még semmit, de dolgozom. // Az utóirat kissé talányos 🙂 Valami közelebbi is tudható erről?

  11. Most már második napja vért izzadok azért, mert nem tudom megjeleníteni a hozzászólásaimat. Sehol nem látok útmutatót, hogy mit kell csinálnom, itt alul a weboldal rovathoz mit kell írnom, miért van itt… Most csak azért írtam ezt így le, hogy hátha – no amilyen szerencsém van, akkor ez tutira átcsúszik – szóval hátha kapok valakitől segítséget. 🙂 Ha sikerül, akkor próbálom ismét elküldeni azt a hozzászólást, amiben beköszöntem.

    Örülök Cen, hogy ismét vagy! Szép napot Neked, Mindenkinek! 🙂

    Zizi

    http://margitanyakepeslapjai.bloglap.hu/kepek/imagesc_trzhcv.jpg

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.