Mirila és a Velebit virága

Fotó: Centauri

2019.02.26. A hétvégén délen, két országban is jártam, és ahogy nekiláttam az írásnak, eszembe ötlött: pár éve írtam már néhány Fb-posztot a dalmát délvidékről, így tehát, mielőtt az újonnan felfedezett helyekről hoznék beszámolót és képeket, áthozom-átmentem ide a 2016. novemberében a horvátországi Velebitről írt posztokat és fotókat. Fogadjátok szeretettel a hazatalálásukat. A legjobbakat! Cen’


2016.november

Holtak napja előtt egy ősi temetkezési helyen jártam. Délen. A helyről nehéz megtudni bármit is. A környékbeliek állítólag ide, erre a nyeregre hordják fel a halottaikat, s ott hagyják őket két napra. Úgy tartják, hogy míg a halott ezen a helyen van, addig beszélhetünk vele még. Úgy értettem, hogy aztán a halottakat hazaviszik. Miután ott jártam, próbáltam megtudni többet is, de alig olvasni erről valamit, s amit mégis, az is homályos. Azt írják például, hogy „ősi hegyi népek” temetkezési helye ez, s több hasonló is van a hegyvidéken, de mi az, hogy „ősi hegyi nép”? Mennyire ősi? Miért nincs pontosabb meghatározás? Él ez a nép még? Vagy olyan népről van szó, amely mára eltűnt? Bárhogy is, az legalább kiderült, hogy a különös kövek – amiket első blattra kelta sírköveknek láttam – valódi sírkövek. Ezekre mondják:

„Bármely kő lehet mirila (sírkő), de mirila soha többé nem lehet egy kő a sok közül”.


Fotó: Centauri

A halottakat – akármeddig is hagyták őket a szabad ég alatt – egy idő után ott, a két hegy közötti nyergen temették el. Bár ősi hely ez, ma sem elhagyott, a legfrissebb évszám:

1998. Nikola Tesla családtagjai is ott vannak valahol.

A holtak útján jártam – ott, ahol ezernyi halottat vittek a vállukon a tikkasztó hőségben a rézbarnára sült környékbeliek, át a tüskés bozótokon, át a pengeéles mészköveken. Sokféle népség, akik az évszázadok során arrafelé éltek-haltak;

ott, amit a rómaiak „zord vidéknek” mondtak, ahol lehetetlen az élet, bár Róma is elismerte: a Földközi-tenger legjobb hajósai, a liburnok is ott élnek.

Octavianus is tudta ezt, és segítségükkel nyerte meg az actiumi csatát. Rómának ez a táj csak a hajósai és az ásványai miatt kellett, amúgy örömest engedték volna át bárki másnak. Kietlen, merő kő, csupa halál. Tenger határolja és mégis. Olyan vidék, ami más birodalmaknak is csak ímmel-ámmal kellett. Igazán senkinek.

Ez a táj inkább út, semmint tartomány.

„Nagynép” nem volt elég bátor egy sem, hogy birtokba vegye, még a rómaiak is riadtan tekintettek rá. Úgy gondolták: „Ez itt az élet, ahol az örök Róma áll, s a túloldalon, az Adria keleti oldalán a legyőzhetetlen halál”. Így született a hegyvidék és tenger nászából a mai Dalmácia, s lett olyan kisnépek, törzsek búvóhelye, amelyek nyomtalanul tűntek el mára. Itt éltek a dalmaták, a Neretvától délre az „igazi illír” törzsek, az ardiusok és az autariaták, még délebbre a mai Drin folyóig a Pleraei, Docleatae, Labeati és Illyri törzsek, ettől keletre a dardanusok hegyi népe, továbbá az Enchelleae törzs és a taulantiusok.

Mintha fantasyt olvasnánk. Közel már kelethez, ahol eldönthetetlen, ki állat, ki ember, ki isten, ki félisten. Meg nem mondhatni, hogy a Velebit az Adria partja vagy épp fordítva: az Adria a Velebit határa csupán.

Ki kit szeret és gyűlöl itt jobban s joggal, ott, ahol bármi történik is, az rögtön mítosszá alakul, akkor is, ha a nép, akivel megesett, már aznap este halott. Halott utolsó harcosa, halott minden lánya s asszonya, akkor is, mítosz, amire a többi törzs és nép emlékezni fog, s ha ők mégsem, akkor a hófehér, tűzforró kövek, az odafönt köröző keselyűk, az itt felejtett őszi sáfrány.

Hozzászólásokhoz gördülj a lap aljára 🙂


Fotó: Centauri

Szilva zerge pálma – hogyan válasszunk regényhelyszínt?

A legjobb helyen a megfelelő időben

És nincs több életem

Jack London túra – Csavargás 5000 forintból egy hónapig

Az öröklét fényűzése

Egy árva virága

80 Comments:

  1. Marsovszki Viktória

    A képre pillantva, azonnal feltűnt előttem Hetési Tanárbácsi alakja, mintha ezt a kis virágot az ő emlékére állítottad volna be, olyan gondossággal, mint annak idején ő szokta. A napokban olvastam az írásaid róla, és most szépen összekeveredett ez az írás a tőzikéssel, Gazdagították egymást, ahogy ti a Tanárbácsival, Cen. 🙂 🙂

  2. Marsovszki Viktória

    És ezen a napon, bekövetkezett a jó öreg laptopod (munkatársad) 🙂 kiműlása is, Cen?
    R.I.P.

  3. Kedves Cen`, remélem, mielőbb visszatérsz – erős hiányérzet a fedélzeten 🙂

  4. Patai Mária Zsuzsanna

    Távollétedben a házadban járkálni, az asztalodról csipegetni kellemes, de nem az igazi…Reméljük, nincs más baj, csak ami szokott!

  5. Szabó Edit

    Nyitogatom itt a hűtőt, de sajnos jó ideje nem tölti fel senki. Már a fagyasztó tartalma között válogatok, aztán jöhetnek még majd a kamra polcáról a konzervek is, de nem jó ez így. 🙁 🙁
    Ha tényleg az a helyzet, amire gyanakszunk – miszerint a laptopod hirtelen végleg nyugdíjazta magát -, akkor valószínűleg dolgozni sem tudsz most, és aggódom a Galambok miatt is. 🙁

    • Marsovszki Viktória

      Edit! Remélem Cen” nem neheztel majd érte, de van egy ötletem. Most olvasod, vagy olvastad a Pátoszt. Én meg kimásoltattam belőle a neten nem található novellákat.
      Most előhúztam belőle egy lapot, és elkezdtem olvasni, kiváncsi voltam, mennyit kell elolvasnom hozzá, hogy felismerjem, melyik novellából való. Akkor jutott eszembe, játszhatnánk ilyet, amíg Cen megjön. Adnánk egymásnak idézeteket, és ki kellene találni, honnan van. Ha a többiek is benne lennének, a játékban, jó lenne! 🙂 Mindenesetre én másolom az első idézetet, aki olvasta a Pátoszt, ki fogja találni! A következő idézet a tiéd, bárhonnan! Én minden nap benézek, van-e idézet! 🙂
      Szóval ennyit kellett elolvasnom, hogy rájöjjek, a Pátosz melyik novelláját olvasom.
      Nos? Játszunk?
      ” A szövetség elnöke, Herberger úr másnap reggel, a Lídó északi végén álló lakásából, a két és fél perces lágy tojásának feltörése közben, háromnegyed kilenckor felhívta Jack bácsit és azt mondta: ” Szevasz, Jack! Régi ismeretségünkre kérlek, tübbé ne csinálj botrányt a székházban. Már a múltkor is mondtam, Ne kényszeríts arra, hogy kitiltsalak onnan! ” ??? 🙂

      • Szabó Edit

        Én benne vagyok a játékban! Ha más is akar csatlakozni, majd jelezze!
        Még nem olvastam el minden novellát, de ezen már túl vagyok, és mindjárt ismerős volt. 🙂
        A megfejtés: A Rowland Hill Klub

        Eddig úgy gondoltam, hogy beosztom őket, amíg Cen’ újra mejelenik itt, és hoz új olvasnivalót, de így majd igyekszem mindet elolvasni.

        • Marsovszki Viktória

          Köszi, Edit! 🙂 Olvasd csak szép lassan, több kérdés ebből nem lesz. De add a te idézetedet! Hadd találjam, találjuk ki. Ma estétől vasárnap estig enm leszek, ha addig nem fejtik meg, fejtek én Te tudsz egy csomó írásáról, ami a facen volt, adj jó nehezet! 🙂
          Várom!!!!

  6. Szabó Edit

    Az én idézetem:
    “Mint amilyen az a kérdés volt ez év tavaszán, mikor befejeztem a Kalandos Tél írását, és az első próbapéldány köttetése előtti hetekben a szerkesztéssel bíbelődtem, szóval, hogy kinek ajánlom majd e könyvet? Bagatell, nemdebár?”

    • Marsovszki Viktória

      Jó lesz a Gerbaud? Úgy emlékszem! 🙂 Legszebb írásai közül való. 🙂
      Ha nem jó a válaszom, javítok. Nem nézek most utána,. Te hagyd jóvá, Edit! Aztán írom a következőt. 🙂

  7. Marsovszki Viktória

    No, Editem, jövök jó nehézzel, 🙂 hogy legyen időd vasárnap estig keresni, mire újra jönni tudok. Persze lehet, hogy azonnal kitalálod, én nem tudnám, az biztos. A részlet a Kék angyal egyik novellájából való, most egy folyóiratból másolom ki a részletet, a neveket kipontozva. A honlapon nincs fönt, Vasárnap belinkelem. Ismét egy “lágy tojásos” 🙂 részlet.
    “Egy reggel félálomban alél az ágyon és hallgatja a konyhából kiszûrõdõ zajokat, amikor …. reggelit készít. Mozdulni se mer, nem szeretné, hogy …. a konyhából beki- áltson – „Jó reggelt!” –, csak a zajokat akarja hallani. A konyha felõl teáskanna fütyül és ………ben a vasútállomás emléke dereng, egy vonat novemberben, ablakairól víz csorog, margójáról hosszan száll a gõz, a kalauz int és fütyülnek! Azután „látja” a konyhában a teáskannát: a világ legfurább madara, csõrébõl narancsillat süvít; ha
    annak idején kihagyta volna a taorminai poharakat, még aznap megfestené; harmatcseppek a csempén; csilingel a kenyérpirító, üres villamos húz át a képzeletén, majd „látja” a rozsdabarna kenyérszeletet és a pórusokba olvadó, aranysárga teavajat; megkondul a tálca, de jó ismerni a hangokat! ……… tudja, hogy a jénai tál- hoz koccant; „látja” a körtelevet és a lassan úszó gerezdeket; nyikordul a konyhaajtó, a pántok szárazak, „látja” a lepattogzott festék és rozsda foltjait! „Jön! Hozza a regglit! “Hamarosan beborít a melege!” Forró termiken kering benne a boldogság, egyre feljebb. „Szeretem õt! Bár meghalnék érte!” Hallja, ahogy jön, a tálcán megzörrennek a kiskanalak. „Talán lágy tojás lesz?” 🙂
    Jó keresgetést, olvasgatást! 🙂

    • Szabó Edit

      Ez tényleg nehezebb volt, az idézet alapján nem jöttem rá, le kellett vennem a polcról a könyvet. Néhány novellát eleve ki tudtam zárni, maradt 2 vagy 3, ami szóba jöhetett, azokba bele kellett lapoznom, hogy megtaláljam az idézetet.

      Szóval a novella a Chumpelik és Luna.

      (Most elolvasom újra a novellát, hogy legközelebb jobban emlékezzek 🙂 , és vasárnapig keresek én is valami nehezebbet! 😜 )

  8. Szabó Edit

    Jó nehezet kértél, Viki, akkor hát legyen! 🙂 (Én legalábbis úgy gondolom, ez az lesz.)
    Annyi segítséget(?) adok hozzá, hogy ez nem szerepel egyik novelláskötetben sem, és nem található meg a weboldalon sem. Egy folyóiratban jelent meg 2008-ban.
    Íme az idézet:

    “kértük is, isten és címzett nélküli retúr imában, hogy csapjon le ránk a sas itt és most, ragadjon el minket a szél, tépázza hajunkat a vihar, döfjön le minket ezüstsujtásos nikkelvillám, dőljön ki a föld a lábunk alól, vigyen a zenitbe a megáradt folyó, vegyen körbe minket rekettyetűz, s nem hiába könyörögtünk, a vákuumban lengő ingák már a fájdalmaink számát mérik, mióta az utat járjuk, azt, amit világnak mondanak”

    Hajrá! Jó kutakodást! 🙂

    Szerintem, ha megtalálod a novellát és elolvasod, neked is tetszeni fog. Ez a megfejtés jutalma! 🙂

    • Marsovszki Viktória

      Nem ismerem, de megkeresem, kutakodom a folyóiratokban legalább, újat fogok találni?
      Köszi! 🙂

      • Marsovszki Viktória

        Ó, ez gyönyörű, nagy köszönet, Edit, hogy adtál egy számomra újat!
        Hosszúdal. Műút. Kimásoltam bizony, doksiba mentettem! 🙂

        • Szabó Edit

          Ugye? Tudtam, hogy tetszeni fog neked. 🙂 Én már rég lementettem a gyűjteményembe. Amikor először elolvastam, azt mondtam, hogy ez a Körgyűrű párja. 🙂

          Jöhet a következő idézet, Viki!

  9. Sziasztok Viki, Edit..százszorszép Angyalok 🙂 itt vagyok, figyelem a gyönyörű játékot, hétfő estétől beszállok, ha…addig nem tér meg Cen`

  10. Patai Mária Zsuzsanna

    No itt van nektek egy szerintem nem túl nehéz, de nem is nagyon könnyű feladvány:

    “Reggelire, a liturgia szerint, kék sajt és Saturnes mindig volt; később pipázás következett a korzózás ideje alatt, mely háromnegyed nyolctól fél kilencig tartott. Télen kicsit később kezdődött és fejeződött be; összességében pedig rövidebb volt: háromnegyed óra helyett mindössze fél óráig tartott. Reggeli után először a verandára ült ki, hogy a pipát megtömje. Ez nem vett igénybe többet öt vagy hat percnél, aztán komótos battyogással, az első füstfelhőket eregetve lement a közeli ér partjára, onnan fel, végig a szilfasoron egészen az Öreg-kútig. “

    • Marsovszki Viktória

      Ezt nemrég olvastam, a címét viszont nem tudom, de holnapra ez is meglesz, Mária?, Mari? …. hogy szeretnéd? 🙂

      • Marsovszki Viktória

        Megvan, megvan, beugrott! Nagy valószínűséggel a Flaubert és a divat-ból van? 🙂

      • Patai Mária Zsuzsanna

        Azt olvastam valahol, hogy 19 éves korában írta. (Ha a kék sajt nem vezetne nyomra…) Nekem ez a novella volt a “beetetés” amúgy. A nevemet illetően mindegy, hogy hívtok, Cen’ pl. Zsuzsának, ami szintén rendben van, elvégre neki ez rögzült.

        • Marsovszki Viktória

          Akkor én is szeretnélek Zsuzsának hívni! 🙂 Zsuzsa
          Ha “hazajön” Cen, megkérdezheted tőle, mikor született a Flaubert…
          Csak jönne már!

  11. Marsovszki Viktória

    Javaslom, legyen ennek a játéknak a neve: “Fonó”. 🙂
    Most egy ölyan részletet idézek, amelyet videón is megörökített Cen, ráismertem a pillanatra is és Cenre is, és az nagyon jó volt! 🙂 Szóval…
    “Ugrálni is szeretek, két lábbal, épp úgy, mint kiskoromban. Épp úgy, ahogy nem volt szabad. Pedig nagyon tanulságos. Megfigyelted már? Ha kicsit szökkensz, vizes leszel, de ha messziről futsz neki és zárt lábbal ugrasz, akkor úgy fröccsen szét, hogy a ruhádra egy csepp se jut. Ebben állati ügyes vagyok. A víz szinte megnyílik és egy pillanatra kirajzolódik az aljzat, más kérdés, hogy ez senkit sem érdekel.”
    A videót is várom! 🙂

  12. Szabó Edit

    Amit mi most itt csinálunk, az a “Nincs itthon a macska, cincognak az egerek.” tipikus esete. 😃
    (Ezt nem a következő idézetnek szántam! 😉 🙂 )

  13. Sziasztok, Kedvesek, fonok egyet a játékon 🙂

    “Igaz, övé az egyetlen rajt-cél győzelem, és nincs férfi, aki olyan pontos lenne, mint ő, nincs egy se, aki a jó rajt után, már az első pillanatban gyorsabb önmagánál is.” 🙂

    • Szabó Edit

      Az első tippem mellément, de aztán némi töprengés és keresgélés után meglett 🙂 :
      A nevető harmadik

      • Kedves Edit, nagyon örülök! Köszönöm 🌞 mi volt az első tipped? Csak most néztem be röviden, pár óra múlva tudok belemerülni hosszabban a hozzászólásokba 🙂

    • Marsovszki Viktória

      nemtom 🙂 De alább látom, Edit már megfejtette. És ezt az írását sem ismerem, Megkeresem, köszönöm, Melinda. 🙂

      • Akkor a műugróra gondoltál, ha jól emlékszem…aki talán még bonyolultabb férfisorsot hordoz 🙂

  14. Szabó Edit

    Legyen ez a következő:

    “Ritkábban az is előfordult, hogy angyalhangokat hallott a ruhák mögül, a tükörképe körül aranyló aurát látott, néhány esetben pedig úgy vélte, hogy elemelkedik a felpúposodott parkettáról, és azzal a légies könnyedséggel lebeg a szoba közepén, amint Krisztus járt a Genezáreti-tó vizén.”

    Szerintem olvastátok már, bár lehet, hogy régebben. 🙂

    • Marsovszki Viktória

      Ja, olvastam, de címeket nem tudok kapcsolni, Keresem, Edit. 🙂

    • Marsovszki Viktória

      Leragadtam a Beszélőnél, 🙂 olvasom a Centauri-írásokat, amiket még nem ismerek. 🙂

    • köszönöm, Viki 🙂 imádom ezt a villámnovelláját, te is fogod, vagy már el is olvastad 🙂

      • Marsovszki Viktória

        Elolvastam, Melinda, Már az első mondatnál tudtam, hogy már olvastam. és nagyszerű írás ez is! 🙂 Aztán gondoltam valamit! 🙂 Már megint… 🙂 Mindenkinek vannak imádni való írásai Cen’-től. Ha tetszik, csináljuk meg! Ehhez viszont kellene minden “hazajáró lélek”. Fonjunk össze egy kötetre valót, nekünk legkedvesebb írásaiból, ami még nem jelent meg kötetben: a honlapról és folyóiratokból. Ez jutott eszembe. 🙂 Nekem most így kapásból öt van, van, de most látom, számomra vannak még rejtett szépségek, amiket nem ismerek. Ezeket a novellákat, írásokat linkeljük be ide, és “szerkesszünk” egy olvasói kötetet Cen’-nek. Én még elolvasom az ismeretleneket, azután írom. Legyetek kedvesek, adjatok linkeket! Összefonjuk szépen, akár ki is nyomtathatjuk, ha olyan állapotban van! Ő karácsonyra ajándékozott meg bennünket, mi meg húsvétra, a “föltámadásra” adhatnánk neki ajándékba. Azért nagyon remélem, addig,- mondjuk holnap- vagy még ma- hírt ad magáról!!!
        Melinda, gondolom, te a linkjeid között ott lesz A nevető harmadik. 🙂

        • Szabó Edit

          Viki, ne haragudj, de én nem igazán értem, hogy mit szeretnél.
          Ez olyasmi, mintha én sütnék többféle süteményt, adnék belőle a szomszédoknak, aztán ők azokból, ami nekik a legjobban ízlett, csinálnának egy tetszetős csomagot, és visszaadnák nekem ajándékba. 😮
          (Én legalábbis így értem, amit írtál. 🙁 Rosszul értem? )

          • Nagyné Ica

            És így voltam vele Edit, de talán az én hibám. Cen’ egyébként összeszedte már az íràsait, kategorizálva. Úgy érzem jó a hasonlat.
            Ajándékot adni jó dolog. Hát itt vagyunk! 😊

            • Szabó Edit

              Így van, Ica, csokrokba kötve itt vannak az oldalon. Ami meg még nincs, az majd egyszer itt lesz – nagyon bízom benne -, amikor Cen’ úgy gondolja. (Esetleg kicsit átdolgozva, ahogy volt is erre már példa.)
              Az én ajándékom is az, hogy itt vagyok, és olvasom Centauri írásait
              – egyszer, kétszer, sokszor – mindenhol, ahol csak rátalálok. 🙂

          • Marsovszki Viktória

            Elmondom, kedves, Edit.
            Maradjunk a sütemény-hasonlatnál. 🙂 Bár, Cen’ se nem cukrász, se nem pék, hanem az író-házigazda, mégpedig azon kevesek közül való, aki szóba áll olvasóival, mitöbb, még kíváncsi is a véleményükre. 🙂 Szerintem ez minden írónak fontos, hogy visszajelzéseket kapjon, hogy olvassák, szeretik olvasni az írásait. És ez bármennyire időigényes és sziszifuszi munka, Cen” erre rengeteg időt szánt már. Mi vagyunk a látható olvasói (hűséges követói). Ezt kézzelfoghatóan meghálálta már a rengeteg körmöléssel, a nagyon kedves ajándékkal, amit kaptunk tőle karácsonyra, és a remérdek idővel, amit már ránk szánt!!!
            Most, hogy ő nem tud jönni, talán jöhetnénk mi, gondoltam én. Fordíthatnánk a nélküle itt töltött időt az olvasására, írásaival való bíbelődésre, szerkeszthetnénk közösen egy olvasói kötet, amiben a számunkra legkedvesebb írásait (novelláit, esszéti, és egyéb írásoka)t gyűjtenénk össze., mondhatnám a Madeleine-süteményeket.
            Megszerkesztenénk egy kis kötetbe, kék kötést kapna, és elküldenénk a kiadójának, hogy küldjék el neki. Ennyi, amit terveztem, Edit. És ehhez csak annyi kellene, hogy mindenki adja a saját legkedvesebbjei címét, vagy linkjét. A fotóival illusztrálnánk.
            Ne mondd, hogy nem lenne neki akkora öröm, mint nekünk az ő ajándéka. 🙂
            Erre gondoltam, ezt szeretném megcsinálni veletek együtt, ha tudunk együtt dolgozni rajta. És, ami a legfontosabb, közben olvassuk, újraolvassuk, és mérlegre tesszük magunkban az írásait, és vele együtt magunkat is. 🙂 Ennyi, Edit, Ica, R. Edit, Zsuzsa, Ibolya, Lillith… és aki szívesen venne ebbe részt, azt szeretettel ölelem érte. 🙂 🙂 🙂
            Na, mit szóltok, mondjátok!

    • Ismerősnek tűnik, amolyan Cen`-es, de nem esküszöm, hogy szó szerint olvastam volna….rajtam kifog, Edit kedves 🙂 de majd a többiek 🙂

  15. Marsovszki Viktória

    https://matarka.hu/index.php
    Itt találjátok a folyóiratokban megjelent Centauri írásokat.
    Én már válogatok a kendermegban. (A kiskirály sem él jobban) 🙂

  16. Nyilas Krisztina Mira

    Szia🌞

    • Marsovszki Viktória

      Szia, Kriszta! De jó, hogy itt vagy! 🙂 Benne vagy a dologban? De jó!

      • Nyilas Krisztina Mira

        Szia🙂!Nem tudom sajnos kivenni a részem belőle úgy,ahogyan szeretném…nem látok túl jól…
        Még🌈de néha van aki felolvas…vagy hallgatók ide oda💚

        • Marsovszki Viktória

          Kedves, Mira! Ha vannak szívedhaz legközelebb álló írásai, akkor azoknak a címét küldd, kérlek! Ha lehetséges,, Szívem! Köszönöm! A nevünket is adjuk hozzá! 🙂 🙂 szeretettel várom!

  17. Nagyné Ica

    Sziasztok!

    Szinte naponta ránézek a honlapra és a kezdő oldal nem változik. Deja vu-m van, mint a FB-os időkben. 🙁 Próbáltuk életben tartani Cen’ oldalát. felmerült a kérdés akkor is: “vajon Ő is ezt akarná”? Próbáljuk meg! 🙂
    Amit hozok, ez lett volna kérésem a kéziratra.
    “Velünk kezdődik a világ, ha úgy akarom, s velünk ér majd véget, ha úgy látom jónak. Nem lesz a térnek olyan skatulyája, ahol nélkülem volnál egyedül; nem lesz az időnek olyan dómja, amelyben ne volnál velem. De soha, sohasem lehetünk egymásé egészen.”

    Szép napot mindenkinek! 🙂 🙂 🙂

  18. Marsovszki Viktória

    🙂 🙂 Ica, kedves, akkor is azt akarta volna, és még most is szeretne visszajutni a fece-re.
    Biztosra veszem, hogy nem akarja itt hagyni a honlapját!!! Jó oka van rá, miért nem jön, hisz írta , de hányszor írta, hogy kezdenek összecsapni a hullámok a feje fölött. Szerintem ezt elkerülendő, most rangsorolt, és csinálja a legfontosabbakat. Nekünk van itt bőven olvasnivalónk, tele a hűtő, kifogyhatatlan. Kérlek, küldjél linkeket, csináljuk meg addig az olvasói kötetet, szerintem szeretné, Legyen meglepetés, összegyújtöm a face-en, ha jó úgy nektek! Ugyanilyen néven vagyok a facen. Melinda már írt, várom a tieteket is!
    Ó, de nagyon tudom az idézetedet és szeretem! Philemon Baucisnak az egyik legeslegesleges ♥ Jelölj, kérlek a fecen, ha még küldesz novellákat, a szívednek legkedvesebbekből. 🙂 Köszi, Ica

    • Nagyné Ica

      Igen Viki, utólag megtudtuk, hogy küzdött a visszajutáért. Addig volt ez dilemma, amíg nem adott hírt magàról. Így van ez most is.
      Ahogy Cen’ mondaná: a legjobbakat! 😊 Mindenkinek!

  19. Marsovszki Viktória

    Természetesen ide is jó, ha külditek a címeket, vagy linkeket Ahogy nektek jobb. 🙂
    Aki a szerkesztésben segíteni tud, vagy akar, mondja! Csináljuk együtt, az a lényeg.
    Vannak nálam régebbi és alaposabb Centauri- követők,- ismerők, nagyon várom őket! 🙂
    Terítsünk meg együtt, most mi hívjuk vendégségbe Cen’-t. ♥ Gyertek!

  20. Marsovszki Viktória
  21. Marsovszki Viktória

    lelőhelye 🙂 majdnem helyes elírás 🙂

  22. Sziasztok! Csatlakozom Viki szerkesztési kedvéhez, ötletéhez..Értelek téged Edit és Ica, hogy a megfogalmazott hasonlat szerint éreztek. Saját tapasztalatom az, hogy a művészeket jólesően érinti, amikor az alkotásaik “pörgésbe” kerülnek. Legyen az bármilyen kontextus, forgalom, figyelem, ami akár ismételten rávetül valamely műre – mert az az “ismételtség” mindig új elemet, reflexiót is kivált…

    • Marsovszki Viktória

      Köszönöm,Melinda! 🙂 🙂 🙂

      • Marsovszki Viktória

        Azért mondtam, hogy a facebook oldalamra küldjétek az írásokat, képeket, hogy lehetne Cen”-nek meglepetés a tartalom!
        Marsovszki Viktória néven vagyok megtalálható.
        Nagyon nagyon köszönöm az együttműködésteket! ♥
        Címeket várok, sokat! Ha tudtok,, fotókat is hozzá!

    • Szabó Edit

      A “pörgetéssel” nincs gond nálam sem, Melinda. Erre nekem az a módszerem, hogy a fb-on minden adandó alkalommal megosztom Cen’ írásait, hogy minél többen olvassák.
      Ti csak őrizzétek meg a lelkesedéseteket és az aktivitásotokat továbbra is! Az enyém már, sajnos, fogyóbban van. 🙁 🙁

      • Edit Kedves, köszönöm szépen a válaszodat, értelek, és jól is teszed a gyakori megosztást. Szomorúan veszem, amit mondasz, hogy a kedved fogyóban áll 🙂

  23. Marsovszki Viktória

    “Akkor tapogatunk a legsűrűbb homályban, amikor azt igyekszünk megtudni, hogyan s minek látnak minket mások.” C.
    Hogy látjuk, mi az olvasói az írót?
    Ez lenne egy töredékes válaz tőlünk. ♥

  24. Jó ég!!! Miről maradtam le. 🙂 De most bepótolni sincs időm. 🙁 Hetente többször ránéztem a kezdőoldalra, nem láttam változást, és sosem görgettem le, fogalmam sem volt, hogy ti ilyen életet hoztatok a honlapra. Cen’ biztos iszonyúan örülne, ha látná, de lehet látja is, ezt nem tudhatom. Sok a tennivalója, vagy hosszú útra ment. 🙁 Most csak átfutottam a kedves játékotokat, és Viki ötletét. A tavasz nekem is ad bőven feladatot, nem igazán kockulok, de szánok majd rá időt, és aktivizálom magam a jövőben. Addig is, a “legjobbakat” kívánom nektek!

  25. Marsovszki Viktória

    Lehet, hogy ez is karácsonyi ajándék lesz? Az sem baj! 🙂 Majdnem mindenki -rajtam kívüll-, teli van egyéb tennivalókkal! Megértem, de tartsátok talonban ezt a lehetőséget! Jó? Jó munkálkodást!, Sajnos az én kertem tenyérnyi, nem kíván sok időt.
    Szerintem Cen’ is teljes odaadással folytatja a tél beálltával kényszerűen abbahagyott munkáját gyönyörű Vadonjában, napi penzuma, az írás mellett. ♥

  26. Kedves Mind! Gyönyörű hétvégét kívánok, valamennyiőtöket derítsen minden, amiben részesültök!

    Adok egy idézetet, ha valakinek kedve akad:
    “Oldalra billentem a testem, a bal szárnyat behúzom egészen, hogy a szűk ajtón beférjek, de még így is elég gyors maradok ahhoz, hogy váratlanul támadjak rád, ahogy ülsz a földön, könyvvel a kezedben. Merengve”

    • Szabó Edit

      🙂 Ó, ebbe éppen a napokban botlottam bele és olvastam el újra:
      Értelmes héja

      Köszi, Melinda! 🙂 Neked is szép hétvégét – meg mindenkinek, aki erre jár.

  27. Nagyon örülök, kedves Edit 🌞😎💗

  28. Marsovszki Viktória

    Akár az Antimonnak, ennek a novellának -Értelmes héja- is két változata olvasható.
    Az egyik a honlapon, másik a Holmiban. Számomra nagyon érdekes összehasonlítani őket, még akkor is, ha ezek csak stiláris változtatások, a szöveg lelke megmarad, de finomabb lesz, könnyebben olvasható. 🙂
    Nem tudom beazonosítani, melyik mikor jelent meg, de nagy valószínűésggel a
    Holmiban jelent meg először.
    Egyik változatot sem ismertem eddig. Köszönöm, MELINDA, hogy adtad.
    Említetted, EDIT, hogy több ilyen írása van CEN’-nek, mondanád, hogy melyek azok? Köszi! Van még a Pátoszból olvasnivalód? Remélem, mire elolvasod visszajön Cen’ is.
    Kezd úrrá lenni rajtam újra a szorongás, hogy valami baj van. Lehet, hogy ez a fekete kanapé, amin nost ülünk itt nála? 🙁
    CEN’! Gyere már, nagyon gyere!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.