Míg megvalósul “gyönyörű” képességünk a rend

tarvágás

2019.11.17. Fotó: Centauri

Vár állott, most kőhalom,
Kedv s öröm röpkedtek,
Halálhörgés, siralom
Zajlik már helyettek.


2019.11.17. Míg megvalósul pokoli képességünk a káosz. Idézhetném József Attilát:

Mig megvilágosúl gyönyörű
képességünk, a rend,
mellyel az elme tudomásul veszi
a véges végtelent,
a termelési erőket odakint s az
ösztönöket idebent…


2019.11.17. Fotó: Centauri

Vagy megidézhetném a himnuszt is:

Vár állott, most kőhalom,
Kedv s öröm röpkedtek,
Halálhörgés, siralom
Zajlik már helyettek.

2019.11.17. Fotó: Centauri

Mennyire igaz ez most, s mennyire mást jelent.

2019.11.17. Fotó: Centauri

Valahányszor egy irtáson járok, főként friss írtáson, alapvető élményem a káosz. Elkerülhetetlenül felbomlás-élmény ez. Ha azt mondom: halálélmény, sokan, cinikusok éppúgy mint felvilágosult bölcsészek, úgy vélnék, erős túlzás ez. Jó, jó, értjük, sok fát kivágtak, és azok is csak élőlények, de azért halálélményről beszélni-írni erős túlzás, jószándékúan azt mondhatnánk, költői kép. Vagy afféle. Ám ez tévedés.


2019.11.17. Fotó: Centauri

Láttatok már halottakat? Közelről. Én igen.

Szentségtörő leszek, amikor halottak (emberek) után azt kérdezem: és dögöt? Dögöket? Bomló és bűzlő testeket? Melyekben ezernyi férgek pompás nagy dáridót tartanak. Nemcsak az a bűz a megalázó, hanem a látvány. A szembesülés: így és ennyi lesz az élet. A test. A jól szervezett test, a szervezet. Totális káosz. Massza. És míg humusszá nem válik, valami, amit igyekszünk kerülni nagy ívben. Szörnyű átmenet, pokoli metamorfózis.

2019.11.17. Fotó: Centauri

Kiváltképp megalázó halottakkal, dögökkel, bomlással szembesülni akkor, ha a halál jelenléte (megvalósulása) egy adott helyen, és adott időben nem szükségszerű. Idős ember halála nem rendít meg annyira, mint egy gyermeké, s nem azért, mert az idősekkel szemben az ember érzéketlen vagy cinikus. Csak mert tudjuk, mi a dolgok rendje; amint tudjuk, egy gyermek halála semmiképp sem rendjén való.

Itt ez az erdő. Csupa emlék, csupa élet. Sajátos renddel, sajátos illattal, levegővel, rá jellemző menetrenddel és élőlényekkel. Pontosan tudni, hol van benne pereszke, mikor van benne a legtöbb királyka, ki bújik meg benne, ki él benne, ki bújik meg a sűrűjében, ha megsebesül. De mit tudni arról, ami egy tarvágás helyén keletkezik?

Csak annyit, hogy ez egy hulla. Egy rohadt nagydarab halott. Olyan ez az erdő, mint aki kartácstűzbe került. Mint akin átvonult egy háború. Holott nem történt semmi különös. Csak annyi, hogy a fenyvescinege, a tüzesfejű királyka, a keresztcsőrű, a mókus, a lila pereszke és rizike után, megérkezett az utolsó is. Megérkezett az ember.

2019.11.17. Fotó: Centauri

2019.11.17. Fotó: Centauri

Hozzászólásokhoz gördülj a lap aljára!


Gyors regisztrálás után értesülhetsz a legfrissebb, legfontosabb bejegyzésekről 🙂

Név*

Email cím*


Interjúk a csodafa alatt – erdei történetek

Videó madáretetőről – Fenyvescinegék az etetőn

Beteljesült álom – felejthetetlen őszi barangolás itthon

Búcsú a csodafától, búcsú egy erdőtől. Szerettelek fenyvesek!

KERT & VADON

TERMÉSZET KÉPEKBEN

 

10 Comments:

  1. Antal Anikó

    Veled érzek kedves Cen’… szörnyű látvány… és miért? Mi lesz helyette, utána?

  2. Szabó Edit

    😮😢
    Én nem értek az erdőgazdálkodáshoz, de talán lehetne ezt másként is csinálni.

  3. Ibolya Nagy

    Szörnyű, méltatlan! Írnám azt is: megbocsáthatatlan.

    • Ibolya Nagy

      Szegény J. A. is azt írná most, ha ezt látná: Mig megvilágosúl szörnyű
      képességünk , a rend.

  4. Ezt kellene minél több helyen alkalmazni
    https://cervus.blog.hu/2011/10/19/a_szalalas

  5. Jajjjj!! 🙁 🙁

  6. Marsovszki Viktória

    Még téged is beszorítanak ott a vadonban, Cen’, szűkítik az élettered. Úgy érzi az ember, megsemmisító hadjárat folyik, tekintet nélkül emberre, állatra, növényre! Irtás. Elképesztő és fájadlmas ezt látni.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.