Miért vagyok – majdnem – mindig boldog?

Fotó: Centauri – A szilacsúcson, ott, ahol a Winnetou-t forgatták 🙂 

2019.01.30. Gyakran használok emóció-ikonokat, szinte mindig kirakom a boldog-fejet. Ez furcsa lehet, mert legyen valaki bármilyen irigylésre méltó helyzetben, együgyűnek kell lennie ahhoz, hogy mindig boldog legyen. Nem is vagyok mindig irigylésre méltó helyzetben. Nem erről van szó. Inkább arról, hogy nyomós ok kell ahhoz, hogy ne legyek az. Nehéz időszakok emlékét őrzöm, a nehézségek sora véget sem ért még, viszont egy időben a nehéz már oly nehéz volt, hogy kénytelen voltam felülvizsgálni az okokat, és „boldogtalanságom” egészét is.

Van az a helyzet, ahol az ember előtt már csak két út van: átadja magát az örvénynek, vagy dacos lesz, és azt mondja: csakazértis.

Ha már örvény. Tudjátok, hogyan kell kijutni egy folyó örvényéből? Ki kell húzni magad, mint a deszka, és akkor az örvény kidob magából. Az én boldogságom sokszor ilyen deszkalét: ha finoman szólva sem kedvez minden, kihúzom magam.

Kiegyenesít a mosoly. Erőt ad a derű – ha tetszik, az “indokolatlan” derű is.

Ez nem játék, nem szerep, hisz biztosan tudom, ettől válok deszkává, így szabadulok. Másrészt köztudott, hogy a harmadik világ jóval boldogabb, mint a világ jóléti fele”, holott a harmadik világban néha kenyér sem jut az asztalra. Vannak emlékeim nélkülözésről is (ezért is bírok viszonylag sokat 🙂 ). A sanyarú helyzetnek van egy olyan pontja, ahol az ember átlódul(hat) egy másik látásmódba, ahhoz hasonlóan, ahogy fizikailag is átlódulhatunk a holtponton.

Aki ismeri ezt a holtponton való átlódulást, azt is tudja, hogy odaát olyan energiák és érzések kapcsolnak be, amelyek aktívabbá, teljesítőképesebbé teszik az embert, mint amilyen a holtpont előtt, ereje teljében volt.

Réges-rég túl vagyok a holtponton is. Végül, de nem utolsó sorban, valóban irigylésre méltó helyzetben vagyok. Azzá tesz a hivatásom, a szakmám, amit szabadon gyakorolhatok. Azzá tesz a hely, ahol élek. Azzá tesznek azok az emberek, akik fontosak nekem. Azzá tesz a felismerés, hogy a világ szüntelenül feladattal lát el, és olykor nehézségekkel is, végső soron tehát fontos vagyok neki. Számol velem.

Összefoglalva háromszorosan vagyok boldog:

  • Enyém az irigylésre méltó helyzetben élő emberek boldogsága.
  • Enyém a végsőkig megfáradtak boldogsága.
  • Enyém a harmadik világban élők boldogsága is.

    Háromszorosan vagyok boldog tehát, és igen nagy erőknek kell utamat állni, hogy úgy érezzem: egyik boldogságféléből sem maradt. Készüljetek tehát: ha a boldog-fej után a nagyonboldog és turbóboldog-jelre is rátalálok, az utóbbit használom majd a leggyakrabban.

Olvastam pár sort arról a napokban is, hogy milyen gusztustalan és igénytelen behódolni a mindig minden hapy kötelező divatjának. Tegyük hozzá:

az sem sokkal jobb, ha a kötelező borongás, életuntság vagy az immanens felháborodottság divatjának, elvárásának hódolunk be.

Hozzászólásokhoz gördíts a lap aljára 🙂 🙂 🙂 🙂


CENTAURI irodalom Jégvágó novella író writer

Centauri író szerző regény könyv irodalom Jégvágó Jákob botja dömper

 

Egy jól irányzott sóhaj – Beethoven – Holdfényszonáta

Életünk a mesterművünk, a szimfóniánk

Levélben az ér, érben a szín, színben az érzés

Életmentő cseppek – erre van szükséged neked is

Egy gésa jó tanácsa (Jákob botja, 2016)

17 Comments:

  1. Patai Mária Zsuzsanna

    Pedig még traktorod sincs!

  2. Patai Mária Zsuzsanna

    Az együgyűek boldogságát kikérjük magunknak, pedig milyen jó is az tulajdonképpen…

    • Sok ún. együgyű embert ismerek, szerencsére, és mondhatom, többségük jó ember, értékes ember, szeretnivaló, becsülnivaló ember. EMBER – míg ott vannak azok is, akik rommá okoskodják magukat és a környezetüket is, ám okoskodjanak bármennyit, voltaképp nem tudnak mit kezdeni semmivel se (talán ezért is osztják az észt ezerrel), az “együgyűekkel” főként nem tudnak mit kezdeni (talán ezért is oltják őket unalomig). — amúgy én többügyű vagyok, de nem vagyok meggyőződve arról, hogy ez pokoli nagy szerencse vagy erény volna. 🙂

  3. Csakazértisújramegújra 🙂 🙂 🙂 🙂

  4. Szabó Edit

    🙂 🙂 🙂
    Ez jó hír, és tényleg nem emlékszem, hogy itt tapasztaltuk volna az ellenkezőjét.
    Keresd meg gyorsan azt a nagyonboldog- és turbóboldog-jelet, hogy minél előbb láthassuk őket!
    (Nem kellenek nagy dolgok a boldogsághoz, csak tudni kell értékelni a kicsiket. 🙂 )

  5. Marsovszki Viktória

    Akkor egy ügyet tisztáztunk is ezzel, megnyugtatóan, úgy érzem. 🙂 🙂

  6. Marsovszki Viktória

    Bocs, tisztáztál, Cen!

  7. Marsovszki Viktória

    De még egy adalék, hogy három éve miért voltál boldog 🙂 január utolsó napján 🙂
    http://centauriweb.hu/blog-4/3-blog-2016/2016-januar/
    holnapra átmegy 🙂

  8. Marsovszki Viktória

    🙂 és az elsőn, jan.1-től 🙂 Jack London-boldogság, túra-boldogság, vállalás-boldogság, végigélt boldogság, megdolgozott, végighitt boldogság, Cen!!!! ♥
    no, ez lesz az, azt hiszem! 🙂 az egész kibebaszott életünk? 😀 egy hólapát :)olás

  9. Marsovszki Viktória

    Már megint túltenegek, de ma rárímelt egyik dolog a másikára: 🙂 🙂
    http://centauriweb.hu/wp-content/uploads/2017/10/fb-5.jpg

  10. Nagyné Ica

    Igyekszem pótolni a lemaradásomat.
    Véleményem szerint nem kell ahhoz felhőtlenül boldognak lenni, hogy az ember mosolyogni 😊 tudjon.
    Egyébként is a “mosoly egy olyan görbe vonal, amely egyenesbe hozhat mindent.” ( Phyllis Diller 95 évet élt, és mosollyal az arcán érte a halál )

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.