Miért vagyok beteg? – Üzenet a halhatatlanság bűvköréből

betegség vírusok

Fotó: Centauri

Egy-egy vírus hajdanán lehetett akár egy dinoszaurusz DNS-e is, bármiféle fajé, mely mára nyomtalanul eltűnt, mindössze a szoftvere maradt fenn.

2019.10.28. Két éve írtam ezt, de ma reggel épp erre ébredtem 🙁 :  

Beteg vagyok. Levert, lázas, köhögős. A legrosszabbkor. Vírus lesz ez, az dolgozik. Küzdőtér ilyenkor a test. Valaki vagy valami szeretné átvenni fölötte az irányítást. Rémisztő ez, mi több, ha igazán megnézzük, mi a vírus, valóságos horror, ugyanakkor csodás, hogy a tudomány egyik legnagyobb rejtélyével kerülök ilyenkor közvetlen kapcsolatba. Titokzatosság? Tudjátok, mi az? Titok például, hogy van-e élet a Földön kívül. Ha egyszer cáfolhatatlanul kiderül: van – minden megváltozik. De van ennél nagyobb titok is.

Tudjuk-e, hol kezdődik és hol ér véget az élet?

Pillanatnyilag lövésünk sincs róla. Épp a vírus az, ami elbizonytalanít. Egy sókristályról kijelenthetjük: élettelen. Egy papucsállatkáról magabiztosan mondhatjuk: élő. De a vírust lehetetlen besorolni egyik vagy másik körbe.
Minden élőlény tartalmaz egy szoftvert, amely a testet (a hardvert) irányítja. Ez a DNS. A vírus voltaképp egy test nélküli szoftver. De lehet-e lény a hardver nélküli szoftver? A vírusnál ez a kérdés. Az egyik. A legnyomasztóbb kérdés viszont az: honnan származik? Annak idején velem még azt tanították, hogy elsőként a vírusok jöttek létre, abból a megfontolásból kiindulva, hogy a vírus a legegyszerűbb, de már diákfejjel is világos volt, hogy ez nem stimmel. Nem volt benne logika.

Ma már szerényebb a tudomány, nem állít biztosan semmit. Legtöbb helyen abban maradnak: a vírusok eredete ismeretlen.

Homályos? Titokzatos? Az. De mennyire! Abban alig van ráció – márpedig az univerzum nem hülye –, hogy először olyan szoftvereket kreáljon, amelyekhez aztán nem rendel testeket. Sokkal valószínűbb, hogy korábban élt élőlények hátramaradt információs csomagjairól van szó. Egy-egy vírus hajdanán lehetett akár egy dinoszaurusz DNS-e is, bármiféle fajé, mely mára nyomtalanul eltűnt, mindössze a szoftvere maradt fenn. A vírus viszont önálló életre képtelen. Már csak más szervezeteket képes arra kényszeríteni, hogy őt reprodukálja. Vagyis, amikor egy vírus belém hatol, arra kényszerít, hogy őt sokszorozzam – olyan televénynek tekint, amiben önmagát milliószám szaporíthatja – és megpróbál átprogramozni. Hátborzongató tudni, hogy most, amikor lázasan fekszem, talán egy rég kihalt lény szoftvere próbálja felülírni az én szoftverem.

Egészen durva tudni, hogy a vírus gyakorlatilag elpusztíthatatlan. Hogyan pusztítod el azt, ami nem is él?

A vírus – amikor épp nincs senkiben – élettelen, inaktív, alszik, és alig árt neki valami. Nem számít neki az idő. A vírus bizonyos szempontból a halhatatlanság maga. Most, amikor lázas vagyok, esendő és védtelen, a halhatatlanság közelsége betegít. Egy program azt akarja, hogy álljak a szolgálatába. Hogy a test minden zuga váljék az ő halhatatlanságának szülőkamrájává. Akár azon az áron is, hogy belehalok. Mert a legártalmatlanabb betegség is ezzel a kockázattal jár (csak épp nem mindegy, mekkora ez a kockázat). Egy ép test jól védi önmagát, s – mint ez esetben is – megússzuk a dolgot pár napos lázzal. A legszebb azonban az egészben az, hogy a vírusok ellenállóképessége akkora, hogy lazán utazhatnak az űrön át is. Ma már úgy tudjuk, baktériumok is – hát még a vírus!

Akkor tehát még abban sem lehetek biztos, hogy ki akarja átvenni az irányításomat: egy ötmillió éve kihalt földi lény, vagy egy kétmilliárd éve az űrben száguldó „földönkívüli”.

Mindig, ha meggyógyulunk, az élet győz a halál felett. De ha vírusos betegségből gyógyulunk fel, a test nem élet és halál, hanem élet és halhatatlanság között dönt – az élet javára, a halhatatlanság rovására. Szóval, ha most újabb gyógyszert veszek be, lemondok arról, amire a történelem során oly sokan vágytak: a halhatatlanságról.

 

Hozzászólásokhoz gördülj a lap aljára!

Egy kattintás, és értesülhetsz a legfontosabb újdonságokról 🙂

Név*

Email cím*

Fotó: Centauri

Visszatérő hattyúk, füstbe ment terv

Flora Wellman és a diftéria – Jákob botja, 2016

Adam Sude (A halhatatlan férfi)

Greta Thunberg és Centauri szindróma

Titkos csodaszer – eltitkolt elixír

12 Comments:

  1. Szabó Edit

    Ajajj! Ez nem jó hír. 🙁 🙁
    Jobbulást, Cen’!

  2. Ibolya Nagy

    Sok jótékony forró teát, nagy izzadást és még nagyobb alvást, drága Cen’! Gyógyulj meg és most csak magaddal törődj, a legjobbakat neked!🐦🦉☀️

  3. Holsky Péter

    Kedves Cen, csatlakozom a többiekhez: jobbulást – visszatérést a Centauri-test uralmához! Már csak önző okból is: hát milyen esszéket és regényeket olvashatnánk egy dinoszaurusztól?

    Bár ki tudja? A “Protonauták”-ra is gondolva eszembe jutott egy klasszikus sci-regényciklus, melyben tkp. az ember viselkedik (ilyen értelemben vett) vírusként, válik egy másik (nála sokkal nagyobb) élőlény kvázi-DNS-évé:
    https://hu.wikipedia.org/wiki/Homokf%C3%A9reg#II._Leto_%C3%A1talakul%C3%A1sa
    A regényciklusnak ebben a két kötetében esik erről szó:
    https://moly.hu/konyvek/frank-herbert-a-dune-gyermekei
    és
    https://moly.hu/konyvek/frank-herbert-a-dune-istencsaszara

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.