“A láthatatlanságnak is megvan a maga nehezen felfedezhető, de sokszor roppant előnye. Például nem kell elmagyarázni a lehetetlent: ha úgy látja mindenki, hogy nem csinálok semmit, én mégis miért gondolom ezt a semmit nagyon is soknak. Ha szem előtt vagy, lehetetlen bámulni az eget anélkül, hogy ne vonj le belőle konklúziót, ne tedd fel a kérdést, hogy kékebb-e a tegnapinál, egyszerűen képtelenség önmagában látnod, nézned, élned. Önmagadat is mindenképp valamiféle eszmény részeként kell szemlélned; apád, anyád, nagyanyád, a szomszéd vagy a szomszéd lányának szemszögéből, és nem lehetsz csak úgy, önmagadban, ahogyan az ég, vagy az égen a felhők, felhők között a nap, a nap alatt a tó, a tavon egy csónak, a csónakban az esővíz, esővízen némi jég, némi jégben a fagyott juharlevél, levélben az ér, érben a szín, színben az érzés, érzésben a tudás, a tudásban minden, mindenben a semmi, a semmiben pedig te.” (Jégvágó) 🙂
Két kép ma estéről (s 1 idézet). Fogadjátok szeretettel! Üdv: Cen’
FORRÁS
http://https://centauriweb.hu/archiv/szinnel-lelekkel/legjobb-helyen-megfelelo-idoben/
http://https://centauriweb.hu/archiv/szinnel-lelekkel/felhos-viz-abrandos-kek/
De jó lenne néha láthatatlanná válni!
A fotó gyönyörű 🍂🍁🍁🦒🐦
KÖszönöm!
Szeretem ezt az idézetet. 🙂
Néhány napig a Dunánál és a Dunán voltam – megint. Tavaly a deltát csodáltuk meg, idén pedig a forrás irányába mentünk, és Passautól lehajóztunk Budapestig. Nagyon szép utunk volt, bár az ősz színei még csak elvétve tűntek fel a folyóparton. (Nem úgy mint a te képeden itt fönt. Nem reklamáció, de a szöveg két képet ígér – a fb posztnál meg is van -, itt viszont csak egy van. Szívesen látnám a másikat is!)