Galilei fiai

Hétmérföld mélyen aludtok, de a Föld csak forog, és ha felébredtek, akkor is forogni fog, megállás nélkül, ahogy álmotokban a szívetek vert álló éjjel. Szívnek-Földnek nincs nyugvása, forog a Hold is, forog a Nap, a naprendszer, a galaxis. Akarjátok vagy sem, forogtok ti is. Ki akarná? – mégis ott vagytok a Tejút örvényében, mécsként pislákoltok az Univerzum szupersötétjében, s csak azért gyúlhat bennetek élet, mert a Föld szelíd és kitartó, és nem áll meg. A Hold sem lassít, és nem zuhan le rátok. A Nap sem hűl ki hirtelen. A szív sem hagy cserben álmotokban, s nem áll le, pedig: Föld, Hold, Nap és szív is örömmel pihenne. Ki kérte a Földet: „Ne állj meg ma éjjel!” Ki könyörgött a Holdnak: „Ne zuhanj még rá a Földre!” Ki kéri a Napot: „Ne hűlj ki még, ne vond vissza fényed!” Ki mondja ma a szívnek: „Jó, hogy kitartottál, s nem hagytál meghalni álmomban. Amikor nem figyeltem. Tudom, hosszú a majd’ egy évszázad, míg nincs szabad pillanatod egy se, de dobogj tovább, eljön az idő, mikor megpihenhetsz, amint a Föld is megáll, a Nap is kihűl, a Hold is a fagyos Földre zuhan egyszer, hisz mindez nem foroghat mindig. Visszatér a Nihil méhébe minden. De addig – legalább ma még – tarts ki, és ne vedd zokon, ha azt kérem holnap is: Dobogj! Forogj!Hadd éljenek még egy darabig Galilei fiai.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.