Apollinaire és Arany János – őszi kikerics

“Mint szirmuk fodra kéklő s kék akár ez ősz itt…” 

(Apolllinaire – Radnóti Miklós)
2017.09.27. Erre az őszi kikericsre tegnap találtam rá az udvarban. A környéken gyakori, de itt még nem láttam. Feltehetően annak köszönhető a megjelenése, hogy egyre nagyobb területeket kaszálok rendszeresen, és így lassan kiszorulnak az agresszív gyomfajok. Az ősz jellegzetes, és egyik legszebb virága. Nagy öröm ez nekem. A napokban írtam arról, hogy új gombafaj jelent meg az udvaromban, most pedig a kikerics is. Nem védett, de a természetvédelem is ismeri “a helyi jelentőségű, védett természeti érték” fogalmát.

Én ezt a kis virágot ezennel, saját hatáskörömben, helyileg védett fajjá nyilvánítom. 🙂

Annál is inkább, mert ez a virág Arany János és Apollinaire virága is. Arany János öregkori versciklusát (Őszikék) valószínűleg erről a kikericsről nevezte el, és Apollinaire Kikericsek című költeményében is ez ezzel a virággal találkozunk.
FORRÁS
Hozzászólásokhoz gördülj a lap aljára! 🙂

Arany János Apollinaire irodalom őszi ikerics virágok természet természetfotók versek szürrealizmus

Fotó: Centauri

Cinege & rizike – hálózatépítés otthon

Illúzió és vadon

Apám sötét erdői

A világirodalom fogalma – Babits Mihály

KERT & VADON

11 Comments:

  1. Marsovszki Viktória

    Meg nem állom, hogy ide ne idézzem Apollinaire és Arany János sorait 🙂

    Guillaume Apollinaire: Kikericsek

    Most mérget hajt a rét s virágzik késő őszig
    Legelget a tehén
    S lassan megmérgeződik
    Kikericsek virítnak kékek és lilák
    Álmos szemed olyan mint itt ez a virág
    Mint szirmuk fodra kéklő s kék akár ez ősz itt
    S szemedtől életem lassan megmérgeződik

    Egy falka kisdiák a rétre fut s rivall
    Lebernyegük röpül és zeng a harmonikadal
    Letépik a virágot mely anya s leány is
    És színe mint szemhéjadé s oly félve rebben már is

    Mint rebben a virág ha szélben térdepel

    A csordás csöndesen halk hangon énekel
    Míg bőg a sok tehén s elhagyja gőzölögve
    E halnikészülő nagy rétet mindörökre
    /Radnóti Miklós fordítása/

    Arany János: Ószikék (kezdősorai)

    Olvasó, ha fennakadsz, hogy
    Könyvem címe “Őszikék”,
    Tudd meg: e néven virágok
    Vannak ősszel, és – csibék.

    Ha virágok: a deres fű
    Hantját szépen színezik;

    Köszöntve ezzel kerted kis jövevényét is. 🙂

  2. Ibolya Nagy

    Csodaszép és mégis Apollinaire-ről számomra először a Búcsúcsú c. verse ugrik be, ami majd november végén lesz aktuális,

    Búcsú (Magyar)
    Letéptem ezt a hangaszálat
    Már tudhatod az ősz halott
    E földön többé sohse látlak
    Ó idő szaga hangaszálak
    És várlak téged tudhatod
    Vas István fordítása

    • ezek után várom, hátha érkezik még vers – amúgy a hanga nagy kedvencem, vagyis a csarab. Van egy regény, melynek helyszíne hangával borított, komor északi táj: az Üvöltő szelek. 🙂 Hangával benőtt fenyvesek környékén, csarabosokban szeretnek lődörögni a fajdok is.

  3. Ibolya Nagy

    Az Üvöltő szelek nagy kedvenc kamaszkorom óta, mint a Bronte nővérek néhány más könyve is.
    Most döbbentem rá, hogy miért vonz annyira Skócia.😮

  4. Gyönyörű a virágod, Cen ☺️

    Évszakban talán már nem illik a pillanathoz, máskülönben lehet, mégis ☺️

    A. Rimbaud: Élmény

    Kék nyári alkonyon a szűk csapásokon
    szúrós rozsok között járok, majd zsenge fűben,
    megérzem, álmodón, harmatját lábamon,
    S hagyom, szabad fejem a szél fürössze hűsen.

    Semmit nem gondolok s a számon némaság.
    De nagy-nagy szerelem borul szívemre tágan,
    S a természeten át megyek tovább, tovább,
    cigánymód – s boldogan, akár egy nő nyomában.

  5. Emlékszem rá, hogy szereted ☺️ emlékezetes és szeretett a róla készült posztod is ☺️☺️

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.