Spíler Kázmér és a pincérlány bölcsessége
A jó hírű Villa fennállása óta számos irányzat söpört át a világon, s ennek megfelelően a legkülönfélébb hóbortosok fordultak meg itt. Realisták, idealisták, bigottok, sznobok, pacifisták, spiritiszták, felsorolni is bajos mifélék. A harmincas évek elején a Villa törzsvendége volt az akkortájt sok helyütt ismert Spíler Kázmér, aki igazán különös fiatalember volt, s akit leginkább az okkultisták körébe sorolhatnánk. Varázsköveket hordott a zsebében, írónak készült, és el kell ismerni, hogy mindent megtett az ügy érdekében. Nem riadt vissza a mágiától sem, ugyanakkor mániákusan dolgozott, eleinte egy kispesti bérlakásban, később a legkülönbözőbb kávézókban, végül kizárólag a Villában. Sok író alkotott itt azon egyszerű okból, mert jól érezte magát, és termékeny állapotba kerülhetett a kert körtefája alatt. Bármennyire is jó lenne, mégsem állíthatjuk, hogy az ifjú Spíler is a fentiek okán döntött a Villa mellett. Mármost az a kérdés, ha nem a hely vonzereje, akkor mi egyéb marasztalta?
Kázmér világrendítő, sötét művel kezdte munkálkodását, azonnal egy rettentő regénnyel. Csakhogy nagyon hamar az a téveszme hatalmasodott el rajta, hogy regényéért – mivel abban a Gonoszt leplezi le – megharagudtak rá a holtak, s mindent elkövetnek, hogy a mű sose kerüljön nyomtatásba.
A kézirat első változatát otthagyta az omnibuszon. Napokkal később olvasta, hogy egy omnibusz elszabadult és a Dunába zuhant, s ekkor biztosra vette, hogy pontosan az, amelyen a kézirat maradt. Néhány héttel később fóti barátnőjével felborult csónakázás közben a ráckevei Duna-ágon, így hát a második verziót a folyó nyelte el. Kázmér ugyanis a kéziratot mindenüvé magával vitte. A barátnő megmenekült, ám ez sem vigasztalta. Számos hasonló eset után, egy napon elhatározta, hogy nem hurcolja magával művét, hisz úgyis elveszik, elsüllyed vagy kitépi kezéből a szél.
Mire hazaért, leégett a bérlakása, s így a hetedik kézirat is semmivé lett. Kázmér szentül hitte, hogy az egész városban a Villa az egyetlen zug, ahol nem árthatnak a haragvó szellemek. Szorgosan dolgozott majd egy éven át a neki fenntartott asztalnál a télikertben, csakhogy miután a művet befejezte, s ezt egy pohár pezsgővel meg is ünnepelte, felötlött benne a kérdés: hogyan juttatja ki a Villából? Hisz amint kilép, bizonyára villám hasít belé.
– Azért van ez, mert a Rossz természetéről írok! – mondta öntelten, s nem kevés manírral, mire a szépséges és naiv pincérlány azt javasolta:
– Hagyja csak itt azt a könyvet nyugodtan, nekünk nem árthat. Menjen haza, és írjon egy másikat a Jó természetéről! Vagy arról semmit sem tud?
Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá!
Kérj tőlünk hírlevelet!
Támogasd a Cenwebet extrákért, és hogy sokáig tartson ez a közös kaland!
Abban hiszek – és azt szeretném –, ha ezen a kérésen hamar túljutnál, és az oldal maga győzne meg arról, hogy érdemes ez a projekt a támogatásodra. Fontos a marketing, nem kétlem, de szeretném azt hinni, hogy az utóbbi 15 év a legjobb érv.
még több villanovella
még több Centauri
Ennyit a Varázskövekről💎💙
Jó fazon ez a Kázmér…🥰
❤ 🙂
Leltároztam: már csak A csengő hiányzik.
Viszont szaporodnak a rejtélyek Rohonyi Esteban koporsója körül, ugyanis eltűnt a novella! 🤔 (Talán elégedetlen voltál vele?)
Rohonyi Estebánnak meg kell lennie, de védett tartalom lett csak klubtagoknak 🙂
Találtam egy hivatkozást a novellára itt:
https://centauriweb.hu/eddig-jol-megy-de-bevallom-rohadt-nehez/
, de ha rákattintok, akkor nem jelszót kér, mint a védett tartalmak esetén, hanem kiírja, hogy a keresett oldal nem található. 🙁
A novellát az oldal keresőjével nem találtam, csak ezt a rá való hivatkozást.