Ne menjünk egérre puskával! (Magyar Nemzet) (2016)

Ez idáig ugyan rejtve maradt, ám pénteken kiderült, az író élete legalább olyan izgalmas, mint a könyvei.

A könyvhét mellett futó Margó fesztiválon bemutatkozott Centauri, a rejtőzködő író, aki szerint nincs minden elveszve

2016. június 13., hétfő 11:42, frissítve: hétfő 18:03 Ficsor Benedek

entauri író-olvasó találkozóTíz év anonimitás után leleplezte magát Centauri, aki először állt ki a magyar közönség elé a Petőfi Irodalmi Múzeumban péntek este, a Margó Irodalmi Fesztivál keretén belül. A bemutatkozáson kiderült, hogy mennyire veszélyes az egérvadászat, és hogy mi a baj a Forrest Gump leghíresebb jelenetével. De a legfőbb tanulság újra csak az volt, hogy az Ünnepi Könyvhét lassan hömpölygő programjai mellett üdítően frissnek hatnak a Margó eseményei.
Volt abban némi merészség, hogy a Margó az Eb nyitómeccsére szervezte rá az idei irodalmi rendezvény egyik legizgalmasabban ígérkező programját. Péntek este Párizsban útjára indult a labda, és szinte percre pontosan ekkor Budapesten, a Petőfi Irodalmi Múzeumban (PIM) végre fény derült az évtizedes titokra: megtudtuk, hogy ki is valójában Centauri, a kortárs magyar irodalom nagy rejtőzködője.
A Pátosz a káoszban, a Kék angyal, a Jégvágó és a nemrég megjelent Jákob botja szerzőjének személyét sokáig találgatták. Talán Garaczi László, Térey, Parti Nagy írja álnéven a könyveket? Vagy netán Bodor Ádám, esetleg Esterházy? Aztán lassan kiderült, ilyesmiről szó sincs, Centaurit – mint azt lapunknak három éve elmondta – egyszerűen taszítja a közélet, és igyekszik elkerülni a nyilvánossággal járó kellemetlenségeket. Nem híres író álnéven, „csak” író, aki péntek estig kerülte az olvasókat.
A PIM-be jókora kalapban érkezett, hogy megismerhessük. Az író az év elején Jack London-emléktúrát tett, amelyet mi, olvasók a Facebookon követhettünk. Az alaposan dokumentált utazás képein a szerzőből ez a kalap látszódott csupán. – Így legalább tudják, hogy biztosan én vagyok – mondta Centauri, akit Gaborják Ádám kritikus faggatott péntek este.
Mi a baj a Forrest Gump-pal?
– Nem lehet fotózni és videózni, különben kénytelenek leszünk minden eszközt elkobozni – hangzott el a beszélgetés előtt. A PIM közönségén bizonytalan nevetés futott végig: tréfa ez, vagy komolyak a foci Eb-t idéző biztonsági intézkedések? Centauri végül félárnyékban maradt, folytatódhat tehát az inkognitójáték. Aki a teremben volt, láthatta, mindenki másnak újabb tíz évet kell várnia erre, az író akkorra tervezi ugyanis az újabb nyilvános szereplését.
Ez idáig ugyan rejtve maradt, ám pénteken kiderült, az író élete legalább olyan izgalmas, mint a könyvei. A Jack London-emléktúráján ötezer forinttal és egy üveg whiskyvel a zsebében vágott neki a januári Magyarországnak, hogy az emberek jóságára bízza magát. És nem kellett csalódnia: „nincs minden elveszve”. De megtudtuk azt is, milyen veszélyes egérre vadászni puskával – a konyhában. Súlyos bordasérüléseket szerezhet az ember.
A Forrest Gump egy nagyszerű film – mondta Centauri, a leghíresebb jelenete azonban teljesen hiteltelen. – Fuss, Forrest! – kiáltja a kislány a fiúnak, aki járógéppel a lábán menekül üldözői elől, a fémszerkezet pedig a heroikus küzdelemben leesik Forrest lábáról. – Na, ez így sosem esik le – hangsúlyozta Centauri. Mint elmondta, gyerekkorában egy betegségnek köszönhetően „dirib-darabra” törtek a csontjai, amiért kis híján elvesztette a jobb lábát. Jó ideig járógépbe kényszerült, később újra meg kellett tanulnia járni.
Végezetül az író megszavaztatta a közönséget, milyen kalandba vágjon legközelebb: farkasnézőbe induljon a vadonba, vagy cápát fogjon inkább a tengereken? A farkasok nyertek, Centauri pedig mindenkit meghívott egy korty whiskyre a PIM földszintjére, a díszterem küszöbén ugyanis már ott toporogtak a következő (szintén telt házas) program vendégei.
Zafírkeresés és farkas-túra
– Remekül éreztem magam, főként, amikor a találkozó már kevésbé volt protokolláris – mondta el lapunknak Centauri. – Hálás vagyok az olvasóknak. Megtöltötték a Dísztermet, aktívak és közvetlenek voltak és sokat kérdeztek. Utóbb sokan mondták, milyen „helyes”, érdeklődő, barátságos olvasóim vannak. És ez így igaz.
Az író elárulta, volt benne némi feszültség, több is, mint amire számítottam, de nem azért, mert idegenek előtt léptem fel, épp ellenkezőleg. Speciális helyzet volt, hogy zömmel olyanok jöttek, akiket szinte barátként ismerek a túrákról illetve az internetről, s mégis két külön helyen kellett helyet foglalnunk, “nekik a nézőtéren, nekem meg a színpadon”. – Nem egyszerű úgy beszélgetni a segítőiddel, barátaiddal, hogy téged elvakítanak a reflektorok, ők meg a homályos nézőtéren ülnek.
Centauri hozzátette, tíz év minden történése összegződött ebben az egy estében. – Hosszú, kalandos út vezetetett odáig, hogy végül személyesen is találkozzam azokkal, akik nemegyszer évek óta olvasnak, követnek az interneten.
Centauri Jákob botja regény Jack London 100 Magvető Kiadó író irodalom kalandregény szerző wrtiterA legkalandosabb mégis a dedikálás lett, az udvaron, félig sötétben. Mondtam is, ennyi erővel összejöhettünk volna a Börzsönyben is, és egy jókora tűz fényénél is dedikálhattam volna. Megható volt, milyen sokan hozták a könyveket, és hogyan világítottak mobiltelefonokkal, hogy lássak. Azt hiszem, hogy ott aztán tényleg úgy voltunk együtt, mint egy baráti társaság. A dedikálás után persze megittuk a 2000 kilométert utazó whiskyt, egy csepp sem maradt belőle, aztán sztoriztunk.
A meglepetés sem hiányozhatott: az író felajánlotta, kisorsol 10 embert a résztvevők közül, akiket elvisz egy napra kincsvadászatra, aranymosásra, gránát- és zafírkeresésre. Ám végül elmaradt a sorsolást, a dedikálás végéig maradók egyszerűen feliratkozhattak erre a túrára. – Szóval, lesznek jó páran, akikkel hamarosan ismét találkozunk. Immár a vadonban.

Centauri szerző író könyv regény PIM író-olvasó találkozó bemutató Margó irodalmi fesztivál irodalom regény Jákob botja Jégvágó Magvető Kiadó writer novella

Hozzászólások lezárva.