2017 – Az író, akit nem úgy hívnak, ahogy hívnak (Krónika)

Mindennap gondol a halálra – ez a garancia arra, hogy nem folyik el észrevétlenül az idő.

FŐTÉR Centauri irodalom Kolozsvár Bulgakov Café könyv regény Jack London Magvető KiadóRegényrészleteket „adott el” novellaként, miután 25 évig a fióknak írt, de kutatóként is dolgozott és mást is publikált már, mint irodalmat; a természettudósok társaságát többre értékeli az irodalmárokénál, a természetet uraló rendet az emberi társadalomra jellemző káosznál. Bár fényképet, videófelvételt Kolozsváron sem készíthettek az arcáról, sokat elárult magáról a rejtőzködő íróként is emlegetett magyarországi Centauri.
Az ismert kalap Budapest és Észtország után Kolozsváron is feltűnt, az Álljunk meg egy szóra irodalmi estek csütörtöki vendégeként a szerző interaktív estet kért a házigazda László Noémitől és a Bulgakov kávézó emeleti termét megtöltő közönségtől. Az írói név használata szerinte többek között azzal is indokolható, hogy korántsem a publikálás, hanem az írás érdekelte, ami szerinte nem magányos aktus, hiszen szereplői között „jó társaságban” van. Az írás akkor is aktus, ha senki nem olvassa a művet, vallja Centauri, aki egy barátja unszolására kezdett el publikálni. Ezt tíz évvel korábban is megpróbálta, mivel azonban a kiadó nem fogadta el az inkognitót, elmaradt az együttműködés. Az azóta két novelláskötetet és két regényt megjelentető szerző a facebookos jelenlét mellett már közönségtalálkozókat is „vállal”. „Átjöttem az írás térfeléről a publikáláséra, eddig saját játékszabályaim szerint játszottam, most tudomásul veszek más játékszabályokat is” – fogalmazott. Ennek ellenére továbbra sem fedi fel kilétét, ugyanis nem szereti, ha a szerző életét „ráhúzzák a műre”. „Számomra természetes, hogy nem úgy hívnak, ahogy hívnak” – jelentette ki, ugyanis polgári nevét alig használja, ismerősei is becenevén szólítják. Különcségét magányos gyermekkorával magyarázza, mint mondta, Gerald Durellhez hasonlóan neki is jutott ideje a padló repedéseiben mászkáló hangyák, a természet megfigyelésére. Kiszámolta, hogy kalandozásai során „kétszer járta körbe a Földet”, és már nincs mehetnéke. Centauri azt is elárulta, hogy mindennap gondol a halálra, szerinte ez a garancia arra, hogy „nem folyik el észrevétlenül az idő”. Úgy véli, a természetbeli célirányosság alól az ember sem kivétel, és az a jó élet, ha valakinek minél több terve valósul meg és válik emlékké. Az életminőség-hányados kiszámolására egy képletet is kitalált, ennek tökéletesítéséhez több javaslatot is kapott a közönség reál beállítottságú tagjaitól. Írói munkásságáról elmondta, a regény érdekli, a legutóbbi, a Jákob botja című eredetileg háromszor hosszabb volt. Sokat köszönhet a szerkesztőknek, ismerte el, hiszen mivel korábban nem publikált, nem kapott visszajelzést sem. A szerkesztői javaslatokat végül úgy hasznosította, hogy kiírta magának a típushibákat, és megtanulta őket, „mint egy verset”. Bár úgy tervezte, az „amerikainak” titulált mű után harmadikként egy monarchiabeli történet következik, már egyáltalán nem biztos ebben, tért vissza rejtélyes énjéhez az est végén Centauri.
FORRÁS

Hozzászólások lezárva.