USB

 

3 és fél év börtön egy írónak! Ki hinné, hogy az egyik legismertebb író, fiatalságunk egyik legfontosabb szerzője pokolian zűrös életet élt, s nem csak író, hanem zseniális csaló is volt!?

Karl MayA Jákob botja főszereplőjének mintája a fiatal Jack London,  de van egy európai író is, aki sok tekintetben hasonló életet élt, legalábbis, igencsak zűrös volt, egészen 33 éves koráig. Ahogy Jack London is megjárta gyerekkorában a szegénység legsötétebb bugyrait, úgy ez a mindannyiunk számára ismert író is, olyannyira, hogy egyes források szerint az alultápláltsága miatt vakon született (nyilván az anya nem tudott eleget enni a terhesség miatt), bár egy műtétnek köszönhetően – mások szerint ugyanakkor megmagyarázhatatlan módon – 4 évesen látni kezdett. Talán épp ezzel a korai vaksággal magyarázható, hogy egész életében a képzeletével dolgozott, akár az írásról, akár a legkülönfélébb csalásokról volt szó, mert ez az ember – most már elárulom: Karl May, a Winnetou szerzője, elképesztően gátlástalan életet élt. Nem állt tőle távol lopás, csalás, semmiféle gazemberség, többször is börtönbe került. Utolsó csalásánál már nem kevesebb, mint 3 és fél évet kapott, amit le is ült. Legtrükkösebb csalásakor rendőrnek adta ki magát, aki hamis bankjegyek után kutat. Így járt házról házra, és persze mindenütt talált hamis bankókat, amelyeket rögtön le is foglalt. Hát nem zseniális? Halálának századik évfordulójára remek összefoglaló jelent meg a Readers Digest oldalán. Nem mellesleg a legtitokzatosabb szerzők között tartják számon, mert életének történetét temérdek bizonytalanság, mende-monda övezi. A Karl May Intézet pedig olyan abszurd vitákba keveredik, mint például a múzeumban látható skalpok eredete, amit indián törzsek próbálnak visszaperelni. Tudjuk, mi a skalp, de azért tudatosítsuk: ezek emberek fejéről levágott bőrök – kérdés, ha egyszer skalpolni az indiánoknál volt szokás, miért épp megskalpolt indiánok fejbőreit őrzik a Karl May múzeumban?

Pályáját hétköznapi falusi tanítóként kezdte, és lepusztult vidéki tantermekben s gyári iskolákban dolgozott. Egyszer kölcsönkérte szobatársa óráját, hogy tudja, mikor ér véget a tanóra, és „elfelejtette” visszaadni. Ennek következményeként börtönbe vetették, és eltiltották hivatásától. Szabadulása után termékeny fantáziáját szélhámosként kamatoztatta. „Dr. Heilig” néven szemésznek adta ki magát, ezen a néven egy szabótól öltönyt rendelt, azután a számla kifizetése nélkül eltűnt. Egy másik alkalommal prémeket rendelt egy kereskedőtől, majd az áruval titokban elhagyta a várost. A gazdagság jelképének tekintette a szőrmét, amelyet regényalakjai hozzá hasonló „nagyvonalúsággal” kezelnek. A Winnetouban Old Shatterhand pusztán a vadászkésével megöl egy grizzly medvét, és az értékes szőrmét a prémvadász Sam Hawkinsnak ajándékozza. Ám Karl May kevésbé volt tiszteletre méltó és sikeres, mint hősei. Tisztességtelen üzelmei miatt letartóztatták, és 1865-ben három és fél évi börtönbüntetésre ítélték, amelyet a Zwickau melletti Osterstein fogházban töltött le. 171-es számú elítéltként a börtönkönyvtár kezelésével bízták meg

Tovább a teljes cikkre

A Karl May Museum – Dresden


ÍRÓI ÁLNEVEK

Az egyik legteljesebb összeállítás az írói nevek világáról a Könyvesblogon, Marczisovszky Anna és Szekeres Dóra tollából.

A portugál Fernando Pessoa számtalan (több mint nyolcvan!), olykor más-más anyanyelvű alteregója köré tökéletes imázst épített, külön névvel, stílussal, életrajzzal, horoszkóppal és aláírással.


William Wharton amerikai írót legtöbben 1979-es Madárka című a könyve kapcsán ismerik. A világhír a regény 1984-es filmadaptációjának köszönhető, Alan Parker rendezésében, Matthew Modine, valamint Nicolas Cage főszereplésével. Azt már kevesebben tudják, hogy William Wharton neve eleve felvett név, a szerzőt Albert William Du Aime néven anyakönyvezték. Ami pedig még ennél is érdekesebb, hogy Wharton, bár felvett nevét később nem változtatta meg, gyakorlatilag két különálló életművet hagyott hátra: a szerzőt különösen szerették Lengyelországban, számos alkalommal járt ott, és a lengyel kultúra olyannyira megfogta, hogy 1998-tól 2003-ig csak lengyel nyelven és elsősorban csak Lengyelországban jelentek meg könyvei, összesen tíz kötet. Ezekből többnek nem is volt amerikai kiadása, csak a szerző halála után jelentek meg angol nyelven. Így Whartonra egyszerre tekinthetünk amerikai és tiszteletbeli lengyel szerzőként is.


Émile Ajar, az Előttem az élet szerzőjének neve talán nem cseng ismeretlenül idehaza sem. Ő valójában az a litván, zsidó származású francia Romain Gary (eredetileg Romain Kacew), aki olyan tökéletesre fejlesztette inkognitóját (Ajart a médiaszerepléseknél unokaöccse, Paul Pavlowitch „alakította”), hogy a legtekintélyesebb francia irodalmi elismerés, a Goncourt-díj történetében egyedülálló módon kétszer is elnyerte a díjat: először 1956-ban Gary néven a Les racines du ciel (Az ég gyökerei) című regényéért, majd 1975-ben Émile Ajarként az Előttem az életért.


 

Akik körülöttünk élnek álnéven, és még mindig nem tudjuk, kik ők. Ilyen például a magyar Centauri, akinek 2008-as Kék angyal című kötete hozta meg azt a különleges ismertséget, hogy bár neve és írásai ma már cseppet sem csengenek ismeretlenül irodalmi berkekben, őt magát viszont igen kevesen ismerik.

Tovább a Könyvesblog teljes cikkére


thomas pynchon

  A Könyvesblogon még 2013-ban nagyszerű, igen részletes írás jelent meg Thomas Pynchon-ről, akit sokan a legtitokzatosabb kortárs szerzőnek tartanak. Olvasd el a cikket, és döntsd el magad, hogy az “intellektuális Superman” valóban a legtitokzatosabb-e.

Sőt egy John Calvin Batchelor nevű író 1976-ban még azzal is meggyanúsította, hogy nem is létezik, a könyveket pedig egy bizonyos Jerome David Salinger írja. Úgy hozta a sors, hogy két évtizeddel később mindkettőjük gyerekei ugyanabba az iskolába, a New York’s Cathedral Schoolba jártak, az apukáknak pedig ugyanazon az oldalon jelent meg egy-egy történetük a suliújságban.


 

Az író szinte soha nem beszél „diszfunkcionális családjáról”. Tinédzserkori barátnője, Mary Ann Tharaldsen egyetlen alkalomra emlékszik, amikor megemlítette a szüleit. A pár épp Big Surnél autózott, amikor a lányra hirtelen rátört a hányinger, és arra kérte barátját, hogy álljanak meg egy bárnál, hogy könnyíteni tudjon magán. A kéréstől Pynchon rettentő ideges lett, és közölte barátnőjével, hogy nem tűri a napközbeni italozást. Mikor Tharaldsen a miértekről faggatta, elmesélte neki, hogy egyszer látta, ahogy az anyja részegen véletlenül egy ruhacsipeszt szúrt az apja szemébe.


Sikerült egy borzalmas képet készítenie az íróról, sőt még kezet rázni is megpróbált vele. És hogy mi a válasz, ha valaki túl intim kapcsolatba kíván kerülni Thomas Pynchonnal? „Vedd el rólam a kibaszott kezed.”


 

És így tovább. Ha egyszer annyira titokzatos, honnan a bánatból tudnak róla ennyi mindent?

TOVÁBB A TELJES CIKKRE


Novella hétvégére


in vitro


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.