Centauri valóban Márquez, Grass, Rushdie, és persze Szentkuthy nyomvonalán jár. (Népszabadság)
Pátosz a káoszban LIGET, 2007
RÉSZLET A KÖTETBŐL
Találkozott ön már személyesen Szonyával? Hallgatta-e már úgy Hamlet úrfi eleven és furcsa okfejtéseit, hogy az ő kupáiból iszik? Érezte már, milyen csodás Beatrice érintése? Feltűnt már önnek, milyen finom, vonzó és rémisztő Laura kora tavaszi illata? Szedett már ki személyesen jókora, sötétbordó, vérrel teli kullancsot Behemót szőréből? Adott kölcsön valaha esernyőt Esti Kornélnak? (Amit sose kapott vissza.) Ott volt ön 1991 őszén, amikor a nullfoki blues-kocsmában így szólt hozzám a némiképp spicces Kisherceg: Kérlek, rajzolj a poharamba még egy kis sört! Ugye, nem ön volt az ókori doki, aki felvágta Petronius és Eunice ereit!? Mondjon példát, akár egyet is, amikor ön Szindbáddal vacsorázott! Segített-e ön valaha Mr. Bloomnak cipőt választani? Volt már úgy, hogy fanyalogva mosta a fedélzetet, és mert nem görnyedt rá teljes odaadással a gyökérkefére, megvonta öntől az aznapi grogot Ahab kapitány? Aludt Quegqueg-gel egy ágyban? Emlékszik olyan reggelre, amikor ön megrázta és letartóztatta Josef K.-t? Félt már együtt Frodóval? Etette akár egyszer is vízre dobált kenyérrózsával Jonathan Livingstont, a sirályt? Kérdezem, hogy járt-e már a Pokolban, s ami fontosabb: összefutott Vergiliusszal ott? Tán ön volt az, aki megmutatta, hogyan egyen késsel-villával Martin Eden? Tán ön volt az, aki Gerbeaud-ot lovagolta? Ringatózott már déli tengeren? Hallott már a verandáról üvöltő szeleket?, küldött már virágot Algernonnak?, utazott vörös postakocsin?, loholt már eltűnt idő nyomában?, hallgatta már a véletlen zenéjét?, ringatta már az éjfél gyermekeit?, járt már az állatfarmon?, használt már parfümöt?, volt már szentivánéji álma?, s volt-e már önnek Ördöge? (Részlet a címadó elbeszélésből)
…a megírhatatlan világregény státusára tart igényt. Ez a káosz pátosza: úgy teremteni meg valami nagy, összefüggő narratíva illúzióját, hogy közben az elbeszélés ízekre bontja önmagát, de törmelékeiből mégis összeáll valami, ami épp töredékességénél fogva teljesebb és sokszínűbb, mint a teljesség igényével fellépő, de azt művi eljárásaikkal korlátok közé szorító művek. (Ferencz Győző, Népszabadság)
Remek! (Tafy nem jött el, a kutyafáját!)
🙂 MAJD LEGKÖZELEBB
Óha! Ma “könyvtárközivel” ölbe vehetem a köteted! 🙂 🙂 Öröm van!
Te aztán igen elszánt vagy. Ha olvasod már, írd meg ide a benyomásaidat 🙂 ahogy szoktad… 🙂 🙂
Az elsőszülöttet! ♥
Cen’, megmondod egyszer, hogy a Pátosz… kiadványszámát?
Hogy így sólyomkénrt kell vadászni rá?
A három hét alatt, míg olvashattam, azt nem néztem meg 🙂
Mert próbáltam a szövegeid közelébe kerülni, belegabalyodni, de nagyon nehezen ment.
Itt még nem válik el a tudós a költőtől, az írótól. Hömpölyog minden, mint a Mura. Félős, hogy magával ragad a mélybe az ismeretlen.
Nehéz. De kétségtelen, hogy TE VAGY. Nagyon Centauri, nagyon Író, és mindenekelőtt nagyon SZÉP, még az érthetelen is megragad. Hét hónappal később írom ezt, mikor már nagy valószínűséggel nem fogod olvasni.
Sebaj! ♥
azért az első sorból törlöm a hogy-ot 🙂
Az utolsó szót szintén. Marad a fekete szív a végén. CEN’!
?
KisMu ma este itt volt nálam. Már nagy azóta. Nem mutatod, nekem KisMu maradt, ahogy a videón folyton hozzád szalad menedéket keresve. Megállt az idő, Cen’. Befagy az emlékezet. Hízik a jég veszettül. és nem sebaj, nagyon nem sebaj