2020.11.30. Korábban csak linket adtam ehhez az íráshoz. Mától teljes terjedelmében olvashatjátok ezt a rövid etűdöt itt, a honlapon is. Fogadjátok szeretettel!
A JÓ LÁMPA VIHARLÁMPA
A jó lámpa arra jár, amerre én járok. Nem sokat tanultam meg, de ezt alaposan. Persze sosem döbbenek az igazságára, ha annak idején nem szakad le az ég, és ma is, mint az összes többi emberféle, ma is magabiztos áporodottsággal botorkálnék egyik kapcsolótól a másikig, aljzatokat keresnék dugasszal a kezemben, kétségbeesetten, ha azon a télen nem szakad le az ég, és vele minden művi vezeték. Úgy rémlik, sötét volt délben is. Meteortól omlott be a földlégkör egy szerda éjjel, összevissza csapkodott a szakadt sztratoszféra, mint a tetőről a hódfarkú cserép, csillagképek penderültek le róla, értelmét vesztette minden jóslat, a Kost és a Bikát ledöfte a Göncöl elszabadult szekérrúdja, és gát nélkül süvített be az univerzum hidege. A Nap? Volt vagy sem akkortájt, bármiből nyert is áramot korábban, azon a télen egyszerűen lehúzták a főkapcsolót. Tök sötét volt mindig, úgy emlékszem, olyan sötét, hogy végül szinte vigaszommá vált a halált hordó szél meg nem szűnő sziszegése, és a végső jóindulat papundeklijének tűnt a ház és a külvilág közé ékelődő hó.
A fa gyorsan fogyott, és arra kényszerített a fagy, hogy a kiskályha mellé húzzam az ágyam. Eleinte röstelltem magam – jól nevelt, kulturált, fehér bőrű és képzett voltam. Ha megfagyok – tépelődtem a dunyhák melegében –, és így találnak rám a kihűlt kályha mellett, a rongyosban, így, hogy a házból csak egy sarkot lakom, köröttem van, karnyújtásnyira minden, a kályha, a fa, a palack, a víz, cipő, ruha, gyufa, balta, lámpa, krumpli és dió, mit gondolnak akkor rólam? Ez a kővé fagyott rideg ember a henyélésnek élt – ezt mondják majd, mivel köröttem minden kézre áll; és egy rövid zizzenéssel az orromig húzzák a hullazsák zipzárját. Később azzal vigasztalódtam: ugyan, ki találna rám ebben a sötét, szuicid télben, és ugyan, miért érdekelne, mit gondolnak rólam, amikor azt sem bánhatom már, ha kettéfűrészelnek?
Mint a kutya, beszoktam a legvédettebb sarokba, csak néha jártam kint, ha fáért mentem. Piros viharlámpával csoszogtam át a fenyők alatt, és egyszer, visszatérve a házba, úgy éreztem: sosem jártam ott. Megvillant a mennyezeti lámpa, a kezem pedig az ajtófélfa mellett egy villanykapcsolót tapintott. Magasra emeltem a viharlámpát, és bevilágítottam vele a szobákat, a konyhát, a fürdőt; akár a barlangász az újonnan felfedezett járat kaleidoszkópszerűen csillogó tárnáit, úgy jártam a zúzmarásodó lakást.
Láttam: ostoba ősember lakta. Lámpáit magasra helyezte, pedig a földhöz közel élt. Aki itt tett-vett hajdanán, az a kezdetleges vagy eltévelyedett lény, a sötét beállta után a kapcsolókon szinte zongorázott, ahelyett, hogy a fényt magánál hordta volna. Elvesztette az a lény a józan eszét, amint a fényét is elhagyhatta valahol – ezért szerelt mindenhová lámpát; az értelme talán ragyogott, de sötétség élősködött benne. Kapcsolótáblává alakította a világot, kábelek mentén járt, hálózatok vezérelték, huzalnak láthatta végül a napsugarat is; túlbonyolított mindent, máshol evett, mint ahol ivott, máshol szült, mint ahol szeretett, cél nélkül vándorolt lakásról lakásra, szobáról szobára, nyugalma éppúgy nem volt, mint társa vagy viharlámpája.
A jó lámpa arra jár, amerre én járok. A jó lámpa viharlámpa. Velem van a havazásban, az ágynál, nyúzásnál, sütésnél; köszörűnél, baltánál, nyeregnél; világít nekem reggel, délben, és este; piros és forró; ha én mozdulok, mozdul ő is, és hintázik a léptem ritmusára; ilyen a jó lámpa, amit nem hagyok el soha, amit belógatok a mindenkori homályba; ami annyit világít meg, amennyit kell, se többet, se kevesebbet; ami azt világítja be, ahol épp vagyok, amivé épp alakulok; az a jó lámpa, ami nem függ hálózattól, ami az én karomon függ – amiben én vagyok az olaj is, és amiben végül én égek el.
Kérlek, oszd meg másokkal is! Köszönöm.
Hozzászólásokhoz gördülj lejjebb!
Feliratkoztál már hírlevélre? Próbáld ki!
http://https://centauriweb.hu/archiv/novellak/villamnovellak/bakloves-novella-vasarnapi-hirek-2017/
http://https://centauriweb.hu/archiv/novellak/villamnovellak/repulj-karel-repulj/
http://https://centauriweb.hu/archiv/legszebb-emlekeim/8-kalandos-tel/
http://https://centauriweb.hu/archiv/novellak/elbeszelesek/uszo-sziget-2/
http://https://centauriweb.hu/archiv/kotetek/patosz-a-kaoszban-2007/
Köszi, hogy felhívtad erre a figyelmünket!
Úgy emlékszem, említettem már, hogy szerintem te bármi köré képes vagy egy történetet kitalálni. Akár egy piros viharlámpa köré is. 🙂
Ez az írás megjelent már egyszer a Ligetben 2008. decemberében. (Gyűjtögetem ám az írásaidat a netről! 🙂 )
Az jutott egyszer eszembe, hogy jó lenne őket a keletkezésük sorrendjében olvasni. Érdekes volna látni, milyen témákat választottál, változott-e a stílus az idő múlásával, stb. A publikálás dátuma nem ad támpontot a keletkezés idejére vonatkozóan mint tudjuk. 🙁
Lehet, hogy ez is egy regényrészlet?
megtisztelő a figyelmed 🙂 Sok téma, atmoszféra maradt, azt hiszem, ugyanakkor ez persze szintén egy út. Az időrendiséget illetően – legalábbis ami a megjelenés sorrendjét illeti – némi támpontot találsz itt, a honlapon is, van ugyanis bibliográfia (még ha nem is teljes): http://https://centauriweb.hu/archiv/fotok-centaurirol/bibliografia-centauri/ 🙂
Köszi! A bibliográfiát már felfedeztem, ebből szemezgetve keresgélek a neten és gyűjtögetek. 🙂
🙂 🙂
Remek kis jövendölés, és ha más nem is létező, de ilyen viharlámpád biztos van, vagy volt. Osztom Edit véleményét, minden témáról úgy tudod fűzni, fonni a gondolatokat, hogy jó veled utazni még a házban, a ház körül is. Néha egy apró fény biztosabban világítja meg a legfontosabb dolgokat. 🙂
🙂 A fenti fotók a saját a viharlámpámat mutatják!
És az írásod Cen, szép vörös fényével most bevilágítja az estém. 🙂
rakd mellé ezt is: https://www.youtube.com/watch?v=2dbN_GEAUoE&t=3s
Mellé raktam, köszönöm, Így két évre rá! ♥ Advent első hétfőjén.
Mert a madarak és a karácsonyra készülődés neve számonra: Cen’. 🙂
javítok 🙂
A jobbnál jobb fejlámpák világában különös varázslat nosztalgiázni egy viharlámpa fényén. Ahol élek sokáig nem volt közvilágítás. Volt hangulata..
Ilyen helyen látja az ember a sötétség ezer arcát. Itt más egy lakás sötétbe borulása és más kint a szabadban.
A szobában tapogatódzol, a szabadban mindig találsz valami támpontot. Itt van igazán létjogosultsága a fénynek, legyen az higedfényű ledes fejlámpa vagy melegséget adó pirosfényű viharlámpa. Elő is keresem holnap!
Valóban, “A jó lámpa arra jár, amerre én járok…. ha én mozdulok, mozdul ő is, és hintázik a léptem ritmusára…” Ez léleksímogató gondolat! Köszönöm.
🙂 🙂
A jó lámpában ott van a spiritusz:-)) de szép a lámpás kép.
Nálunk petroleum lámpa volt, amibe később raktunk villanykörtét. Visszaidéztet a roppanós havas téli estéket amikor elment az áram és ültünk a vaskályha tűzének fényénél és Anyánk Rejtő Jenőt olvasott hangosan nekünk, vagy amit imádtam, Mattyasovszky Jenő Hód történeteit:-))). Bekuckózva a dunna alatt mi lehet ennél szebb?