• Slider
  • previous arrowprevious arrow
    next arrownext arrow
    Slider
  • Slider

Centauri a Liget regényfolyamban és a Szitakötőben

Itthon (Fotó: Centauri)

Egészen határozott irányok rajzolódnak ki, néha úgy éreztem magam, mintha olyan csónakban ülnék, mely az irodalom vizén Bulgakov Mester és Margaritája felé halad


2019.12.05. Nemrégiben ajánlottam a Liget folyóirat regényfolyamát (ITT), és ahogy láttam, sokaknak tetszett. Először is, azóta újabb részek olvashatók, másrészt én is megírtam a magam fejezetét. Ha valaki lemaradt volna, röviden csak annyit: ez egy olyan regény, amelynek minden fejezetét más szerző írja. Most, hogy én is sorra kerültem, azt kell mondanom, valóban izgalmas vállalkozás, és engem is újszerű élménnyel ajándékozott meg.

Rendkívül szórakoztató látni, hogy fonódik egy történet kézről kézre, és egyrészt hogyan kristályosodik ki egy légkör, egy helyszín, egy kor, figurák egy csoportja olyan körülmények között, amikor semmi megkötés nincs, másrészt a sok kéz ellenére, miként bontakozik ki egy koherens történet.

Ez persze a szerzők okosságát és tehetségét is dicséri. Míg a legelején egyáltalán nem lehettek elképzeléseink arról, hogy mi rajzolódik ki ebből, kirajzolódik-e egyáltalán valami, most már határozott körvonalakat látni, s egyre izgalmasabb. Egyre inkább otthonosan mozog az olvasó és azt hiszem az író is ebben a sok kéz alatt születő, hétről hétre fejlődő regényben. Van persze némi helyzeti előnyöm, hisz az én fejezetem megírásához el kellett olvasnom azokat a fejezeteket is, amiket ti még nem láthattok. Nem akarok lelőni véletlenül se semmiféle poént, de néha úgy éreztem magam, mint aki olyan csónakban ül, mely az irodalom vizén Bulgakov Mester és Margaritája felé evez. Felidéződött bennem leheletnyit a saját parkolópályán árválkodó regényem, a Hórvölgyi-köd is.

Pár sort hozok abból a fejezetből, melyre talán valamikor január folyamán kerül sor:

“És dorombolt, és dorombolt, és mint egy ronda vörös szőrmekesztyű, mintegy rádorombolta magát Csalka kézfejére. Amint kígyó húzza rá önnön síkos testét vérmeleg áldozatára. S mikor Csalka már nem tudta mi végett tesznek így – ő és a kígyóként táguló élő szőrmekesztyű –, és hol lesz ennek a fura játéknak vége, a macska szinte rászorult a kezére. Csalka próbálta kihúzni, ám a macska ráharapott, de akkor már csak a kisujjára. Vér serkent a zsenge ujjból, de valami igen szépen buggyant elő, mint váratlan őszinteségi rohamból egy felelőtlen ígéret. Felpiroslott a sápadt, szeplős bőrből, akárha egyszem galagonya villanna ki a frissen hullott hóból. Pirosan, gömbölydeden, fényesen, mint egy gyöngy.” (A világháború küszöbén – Liget)


Itthon (Fotó: Centauri)

Bár még az egész tél előttünk áll, azért szólok, hogy a Szitakötő tavaszi számában is lesz írásom a KERTRŐL. Ha megjelenés előtt állunk, szólok majd ismét, el ne felejtsétek. 🙂

A kertek túlnyomó többsége nem felel meg a természetesség legalapvetőbb feltételeinek sem. Ilyen az átjárhatóság. Ilyen az, hogy a természetben minden elem egyben kapocs is. Kapcsolódik a következő elemhez, ahogy egy fához kapcsolódnak gombák, gombákhoz rovarok, rovarokhoz madarak, és a kapcsolódások sokasága térben és időben is szinte végtelen. A kertek, legalábbis a hagyományos kertek túlnyomó többsége ezeket a kapcsolódásokat megszakítja. Ma a kertek közepén ily módon nem a természet, hanem az ember áll.

Továbbra is a legjobbakat mindenkinek! Üdv: Cen’


Hozzászólásokhoz gördülj a lap aljára!


Fotó: Centauri

Regisztráltál már? Próbáld ki a hírlevelet! 🙂

    Név*

    Email cím*


    http://https://centauriweb.hu/archiv/novellak/sorozatok/izgalmas-regenyfolyam-fejezetrol-fejezetre-mas-szerzovel/

    http://https://centauriweb.hu/archiv/novellak/elbeszelesek/uj-idok-es-alneves-irok/

    http://https://centauriweb.hu/archiv/fb-rovat/szinhaz/baryshnikov-megolte-magat-elo-egyenesben/

    http://https://centauriweb.hu/archiv/novellak/esszek/40-eves-minden-idok-legjobb-albuma-pink-floyd-the-wall/

    http://https://centauriweb.hu/archiv/termeszet/balaton-legjobb-helyei-madarfotozashoz/

    8 Comments:

    1. Néha azt gondolom, hogy te tényleg valahonnan a Proxima Centauri, vagy legyen az Alfa, (bár annak lehet nincs bolygója), környékéről jöttél, és neked nem 24 óra egy nap. 🙂 🙂

    2. Ibolya Nagy

      Szépséges már az első mondat is, aztán az ige, amit talán még ember nem mondott ki: rádorombolt, ettől el lehet olvadni!

    3. Szabó Edit

      Ó, most picit csalódtam. 😐
      A címet elolvasva először azt hittem, hogy a tied a soron következő – a 4. – rész.
      Így viszont várnom kell még pár hetet. 🙁
      De az újabb részeket olvasva addig is jól szórakozom. 🙂

      • Én már olvastam a 4. fejezet után is – hidd el, egyre jobb, fejezetről fejezetre; míg az én fejezetem nem következik, addig is nagyon jól szórakozol majd!

        • Szabó Edit

          Elhiszem, és én is erre számítok. 🙂
          El is kezdem összegyűjteni, összefűzni a részeket, hogy végül majd egyben elolvashassam az egészet.

          Vajon hogy ér véget? Egyszer majd valamelyik írónak azt mondják: te fogod befejezni, neked kell elvarrni a szálakat? Lehet, hogy neki lesz a legnehezebb dolga? Vagy egy író számára ez sem nehéz feladat? 😮

          • Elképzelésem sincs arról, hogyan lehet ezt megoldani, de az biztos, hogy az utolsónak pokoli nehéz feladata lesz, ha másért nem, mert az egész addig írt könyvet minden ízében ismernie kell – elvileg.

    Vélemény, hozzászólás?

    Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük