Sorozatok

2019.09.15. Meggyőződésem szerint a kortárs irodalom újra felértékelődik; ez lesz az egyik legjelentősebb forma, mely fogódzót ad az egyre kaotikusabb világ olvasóinak, és az internetes portálok lesznek a legjelentősebb platformjai.

Páran fanyalogva figyelik a sorozatok térhódítását, de én úgy látom, hogy ez jó, és a szépirodalom számára is új potenciált jelent. A sorozatok jól működnek könyvek és filmek esetében, talán valamivel kérdésesebb, hogy mennyiben működhetnek portáloknál. Szerintem nagyon is, és egy online térben is megoldható egy hosszú és összetett történet adagolása úgy, mintha az filmsorozat volna.

Fogadjátok szeretettel az itt olvasható sorozatokat! Elsőként egy részletet a Protonautákból, aztán Bú, az ifjú gímszarvas történetét napról napra. 🙂

Légy oly kedves, oszd meg velünk hozzászólásban, hogy te mit gondolsz a sorozatokról!

Előre is nagy köszönet!

Hozzászólásokhoz gördülj a lap aljára!


Érdekes történetek híres emberek

Protonauták – Első prológus / pszicho thriller x sci-fi krimi

Novellák

Villámnovellák

Villanovellák

Centauri – Készülő kötetek (részletek)

LEGSZEBB EMLÉKEIM

 

23 Comments:

  1. Szabó Edit

    Ezen most el kellett gondolkodnom.
    Nem is tudom.

    Azt hiszem, én az olyan sorozatokat szeretem, amikben van valami közös – hasonló a témakör, vagy ugyanazok a szereplők -, de az egyes részek csak lazán kapcsolódnak össze, önmagukban is kerek egészet alkotnak. Az nem igazán kedvemre való, ha a történet akkor szakad félbe, amikor szívesen olvasnám/nézném még.

    Nem szeretek várni a folytatásra. Ezért van az, hogy a televíziós sorozatokat inkább a neten nézem meg később, amikor kedvem és időm szerint több részt is megnézhetek egyszerre. Az újságban megjelenő sorozatokkal hasonló a helyzet. Inkább elteszem az újságokat, és később olvasom el a részeket egyszerre. Persze azt nem várom meg, hogy véget érjen a sorozat, annyit nem tudok várni, de így magamnak adagolom az olvasni/nézni valót.

    Érdekes gondolat, hogy legyen sorozat itt is. Nem tudom, ezt hogyan kezelem majd, de erre is kitalálok majd valamilyen módszert, azt hiszem. 🙂

    • Érdekes, amit írsz, elgondolkodtató és számomra hasznos is. Amúgy te eddig is “sorozatfüggő” voltál, mármint itt, ezen a honlapon, mert voltaképp a “Legszebb emlékeim” vagy a “Történt egyszer” is sorozat. Ezek egyes darabjai valóban megállnak önmagukban is. / Az is felvet egy kérdést – szerzői oldalról -, hogy nem szereted a legérdekfeszítőbb résznél félbeszakított sztorit. Amennyire látom, épp ilyen snittekkel dolgozik a legtöbb sorozat, nyilván azért, hogy az olvasó visszatérjen még. / Vigasztalásként: AZ IFJÚ BÚ egyrészt nem lesz hosszú (nem lesz “évados” 🙂 ), és sűrűn jönnek majd a részek. Nem takar be többet, mint egy szarvasbőgést, vagyis egy szeptembert, ennek megfelelően max. 15 rész, amely október elején véget ér. Legalábbis ez a nagy terv egyelőre 🙂

      • Szabó Edit

        Igen, a te sorozataid épp olyanok, amilyeneket szeretek. 🙂
        Elolvastam Bú történetének első két részét, és már most tudom, hogy amikor vége lesz, el fogom olvasni egyben az egészet is.
        Addig pedig várom az újabb részeket. Hogyan él és gondolkodik a világról egy fiatal szarvasbika szarvasbőgés idején?

        Olyan videód, mint a fenti, nincs véletlenül vízcsobogással is? 🙂

        • szép számmal találni olyanokat is, hozok majd párat / azt a feladatot, hogy megtudjuk, mire is gondol egy fiatal szarvas csak részben tudom megmutatni, hisz ember vagyok, és ebben a sorozatban nem vállalkozom arra, hogy amennyire csak lehetséges, kiiktassam az emberi tényezőt, így aztán Bú valójában egy szarvas félig emberi tudattal. Azt hiszem szükségünk is van arra, hogy Bú efféle tudati hibrid legyen, hogy közelebb kerülhessünk hozzá. Ugyanakkor abból indulok ki, amit eddig láttam a szarvasok viselkedésén és mozgásán, ugyanakkor ez a sorozat (és ez az ősz és a kamerázás) remek alakalom arra, hogy alaposabban is megismerjem, átgondoljam a szarvasok ökológiáját, a szarvaslét mibenlétét. 🙂 Rendkívül komplex társadalom a szarvasoké, ahol egyszerre van jelen egy rendkívül kemény és rigorózusan betartott törvény és a folytonos változás, improvizáció, ha tetszik szabadság. Nem mellesleg – minden látszat ellenére – inkább anya, semmint bika központú társadalom az övék. Szándékom szerint ez is kirajzolódik majd Bú története során. 🙂

          • Szabó Edit

            Természetesen nem tudhatod valójában, hogy hogyan gondolkodik egy szarvasbika, de én úgy gondoltam, hogy már annyiszor láttad, megfigyelted ezeket az állatokat, hogy biztosan el tudod azt képzelni. Azt már tudom, hogy a fantáziádnak igen tágak a határai. 🙂

            Az pedig, hogy Bú kicsit emberként is gondolkodik, teljesen rendben van, csak még érdekesebbé teszi az egészet. Fekete István állatfigurái is attól olyan szerethetők, hogy emberi tulajdonságokkal is rendelkeznek, ezért kicsit emberként is viselkednek. Magunkra ismerhetünk bennük.

          • Marsovszki Viktória

            🙂 🙂 🙂

  2. Ibolya Nagy

    Kedves Cen’, legalább kétféle sorozatnéző (függő?) van. (szerintem 🙂 ) Egyik az öntörvényű, másik a fegyelmezett, én azt hiszem ez utóbbiba tartozom.
    Egy alkalommal lett oda a “fegyelmezettségem”, egy neten látott dán-svéd krimisorozat A híd esetében, mert akkor nem az író v. a tv határozta meg, hogy mikor láthatom a következő részt, hanem én. 🙂
    Bú levett a lábamról, várom a folytatást! 🙂
    Természetesen alávetem magam az író akaratának, de jó lenne tudni, hogy mikorra öltöztessem a lelkem ünneplőbe a folytatáshoz. 🙂

    • Ibolya Nagy

      Csodaszép, hatásos a szél a fák között c. video.

    • Úgy tervezem, hogy 2-3 naponként hozok új fejezeteket, szóval nem kell sokat várni 🙂 / Ha én sorozatot nézek, akkor inkább Szabó Edithez hasonlítok, jobban szeretem tömbösítve nézni, de nem azért, mert nem szeretem a várakozást, hanem mert szükségem van rá, hogy magam oszthassam be az időmet. Amúgy is szeretek tömbösítve dolgozni, csoportosítva a tennivalókat, mert így hatékonyabb vagyok.

  3. Marsovszki Viktória

    A sorozatokban, amit te indítasz most, Cen’, az a legjobb, hogy lehet várni nap mint nap, hogy olvassalak, 🙂 Amellett a Bú, olyan témát érint, amiről nem sokan tudnának ma “igaz mesét”, történetet írni rajtad kívül. Nem is írnak. Én pl. a Szitakötőben megjelent, gyerekeknek szánt írásaidat legalább olyan élvezettel olvasom, mint a nagyregényeidat, novelláidat. (Lomtalanításnál ki is kukáztam az összes kidobott Szitakötőt, abban reménykedve, hátha találok benne Centauri-írást). 🙂 A Protonautákat pedig azért várom, mert roppant kíváncsi vagyok, ebben a műfajban mit alkotsz! Jó munkát és alkotókedvet kívánok neked, Cen’! 🙂

    • Marsovszki Viktória

      Amúgy a sorozatokról nincs véleményem, mert utoljára az Új Tükörben vártam a sorozatban megjelent regények részleteit. 🙂 Hány éve is? ja, és a RaRe sorozat köteteinek megjelenését. 🙂 A XXI. sz. sorozatairól lemaradtam, sajna.

    • KÖszönöm! / Lomtalanításból szedtél ki Szitakötőket? Nahát! / Amúgy messzire vezet, amit írsz. Azt hiszem, hogy az irodalom, és általában a művészetek (amint a gondolkodásunk egésze is) túlzottan az emberre fókuszál, önmagunkról szól szinte minden, holott indokolt lett volna, hogy már réges-rég megugorjunk egy újabb szintet, és önmagunkat, az embert egy új és sokkal reálisabb, és kevésbé nárcisztikus szempontból szemléljük. Ez nem történt meg. Ezzel adós maradt az irodalom is. Ráadásul súlyos következményekkel járt, hogy egyáltalán nem törekedtünk efféle paradigmaváltás irányába.

      • Marsovszki Viktória

        Igen, ezt már sokszor elmondtad, Cen, sok fórumon, és nagyon így érzem én is. Nem egy könyvet letettem már félben-harmadában, mert besokalltam a saját egótól, amit rám zúdított az író. Rátapad az emberre, nem jó, Ugyanúgy, mint a politikai (most történelminek titulálják) rugózások, amik fölfalják irodalmat, Nem jó. Egész nyáron halomban gyűltek ezek a könyvek, és ott volt az önvád, már olvasni sem tudok…
        De most kezembe került Kácsor László Gemenc c. könyve, amit ugyan nem neveznek irodalomnak, de olyan fellélegzés volt, olyan nagyon élvezem olvasni, hogy le-le- teszegetem, minél tovább tartson! Sokkal inkább irodalom ez nekem, mint a fent említettek. Megnyugodtam, nem hülyültem még teljesen el, tudok olvasni is, de már nem mindent,.. De tudom már mit keressek. Pl. a BÚT. 🙂 🙂

  4. Sorozatok? Én valószínű máshogy értelmezem a sorozat fogalmát, mert a “Legszebb emlékeim” “Történt egyszer” szerintem nem az, mivel a történetek nem kapcsolódnak sem időrendben, sem tartalmilag egymáshoz. Persze ha te oda sorolod , én elfogadom. Én egyetlen sorozat miatt ültem tévé elé, az pedig sci-fi volt a javából. ” Csillagkapu”, de ebben sem a sztori volt ami, leültetett, hanem az, hogy rengeteg áltudományos marhaság mellett, nagyon sok új dolgot megtudtam az univerzumról, az egyiptomi és sok más ókori mitológiáról, és a fizika kis cseleiről………….. 🙂

    • Sok sci-fi került elém az utóbbi években, és mintha újabban reneszánszát élné a műfaj, igen jó opusok születnek, és mintha arra is reagálna a műfaj, amit te kifogásként megfogalmazol. Ugyanezt a kritikát (vagy valami hasonlót) én is megfogalmaztam már, és beszélgetésekben rendre előhozom; a “udományos-fantasztikus”-ból rendszeresen elmarad a tudomány, és gyakran arra alapoznak, hogy az olvasó úgyis elfogad mindent. Bevett gyakorlat például, hogy – teszem azt – bekapcsolnak egy téridőgenerátort, és máris mehet az időutazás, ám semmiféle magyarázatot nem kapunk a “téridőgenerátor” működéséről. Még rosszabb, amikor ezer gombot kapcsolgatnak, percekig hallgatjuk a parancsszavakat, efféléket: “hipermozgásérzékelőkvantumkapcsoló kész, neutronsűrítőcéziumszelepek rendben, féreglyuktágítófunkció indul, vöröseltolódásfáziskettes” – és így tovább, mialatt szereplőink egy hatalmas műszerfalon látványosan villogó, ezer és egy értelmezhetetlen értéket mutató kapcsolókon zongoráznak, de nem születik magyarázat semmire, gőzünk se lehet arról, mi a túró az a “ipermozgásérzékelőkvantumkapcsoló” vagy a többi, egyszerűen el kell fogadni, és kész. Ez – azt hiszem – a sci-fi opusok jelentős részénél így van, és megkérdőjelezhető. JOggal teszed fel a kérdést te is, a fikció mellől hol marad el a tudomány?

      • Ibolya Nagy

        Kedves Cen’, a fentiek miatt -amit leírtál-, nem nézek és nem olvasok sci-fit bakfis korom óta, vállalva azt is, hogy bizonyára sok értékeset kihagytam.

  5. “Sorozatok”számomra azt is jelenti, hogy egy tágabb kiterjedésű alkotást részenként ismerek meg, akár mert kénytelen vagyok, vagy éppen kedvem szerint szakaszonként mentem magamba. És kedvelem azt az időt is, míg bevon a várakozás. Ilyen értelemben egy regény olvasása is sorozatozás. Örülök, hogy kipróbálod magad, de mintha egy bűnügyi történetet is tervezgettél volna nem olyan rég. Mindent, amit írsz és mutatsz mintegy sorozatfüggő – erősen várom.

  6. Imádom a sorozatokat – itt helyesebben a folytatásos történeteket. televízióm évek óta nincs, helyettesítik a filmes oldalak. Bú története nagyon szép- szívesen időzöm vele a patakpartom, a legelőn, az erdőben a friss hajtások között, szóval jöhet a következő epizód, vajon Bú megérti-e miért hagyta el az anyja:-)

  7. A sorozatok – pláne ha jók – könnyen az ember részévé válhatnak. Az ember úgy tud izgulni egy-egy szereplőért, azért hogy minél jobban és könnyebben menjen neki vagy épp annyira tudja utálni a kedvencének az ellenségeit, mint ha csak a szereplők a baráti társaságába tartoznának. Persze, ehhez az kell, hogy hihetetlenül ütős legyen a sztori, a mondanivaló és nagyon szerethetőek legyenek a karakterek, tudjanak hibázni, majd felállni és újra megpróbálni. De abban nincs kétségem, hogy az a sorozat, amit te írsz, sokak kedvencévé válik majd!

  8. Holsky Péter

    Jókora késéssel, de szeretnénk hozzátenni valamit: Cen sorozatban gondolkodása teljesen legitim, hiszen a netes, tévés sorozatok, előttük a rádióregények (ezekről 1 szép-kegyetlen regény: https://moly.hu/konyvek/manuel-puig-ruzsos-kis-ajkak ) maguk is az írott, nyomtatott folytatásos történetek más médiára alkalmazásaiból nőttek ki.
    Tulajdonképpen az epikai alkotások egész története elmesélhető a sorozatok történeteként IS: kezdve, mondjuk, Gilgames sztorijával, amely egymást követő epizódokból áll, egészen a XIX–XX. századi , napi-, heti- és havilapokban közölt regényekig. Olynnyira, hogy ez utóbbiakban alakult ki a filmsorozatoknál fentebb szóba került cliffhanger (“függővég”) is – például Dickensnél:

    Állítólag 1841-ben az amerikai olvasók annyira várták, hogy mi történik az Ódon ritkaságok boltja következő részében, hogy elözönlötték a New York-i öböl kikötőit, abban a reményben, hogy az Európából érkező utazókat ki tudják faggatni a történet végétől, és arról, hogy Nell karaktere meghalt-e. (Spoiler: meghalt.)

    in: https://fidelio.hu/konyv/az-iro-akinek-karomkodas-volt-a-neve-138853.html

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.