Kereken 20 évig csak írtam, így aztán a regények egy része még nem jelent meg. Itt ezekből a „jövőbéli” regényekből adok ízelítőt. Jó böngészést!
RONDÓ (kisregény)
Utolsó, alkonyi útját járta Svalbard, s ez nem volt már olyan kalandos, mint az évtizedekkel korábbi utak; némi jóindulattal kaptatónak mondhatnánk, még inkább kopár lankának, ahol könnyen szaladhatna, akár a szél űzte ördögszekér, hisz nem állja útját semmi, mégis, minden korábbinál vesződségesebb szakasznak tűnt. Míg az ifjúkori utak mérföldben kifejezve is hosszúak, lenyűgözők voltak, ez már csak néhány méterre korlátozódott, s nem nőtt túl a lakás határain. Útnak is csak azért hatott, mert a naponta megtett lépéseket – néha csak araszokat – a fájdalom mérföldkövei szegélyezték, egyre növekvő köd és sötétség övezte, és így, megalázó méretei ellenére is megőrizte heroikus jellegét.
Rondó
HÓRVÖLGYI KÖD (regény)
El kell ismerni, hogy a kevesek által ismert, az útleírásokban csupán helyi nevezetességként megemlített Hór-völgyi ködben ma is van valami minden más rejtélynél erőteljesebb. Ma sem tudni, mi zajlik a szurdokban, amikor a karsztvidék legendásan sűrű ködje megül benne, és még a nyári hónapokban is elrejti a katlan óriási fáit. A szurdok manapság is járhatatlan terület, noha a környéke viszonylag szelíd, és számos turistaút közelíti meg. Nem hasonlítható az Urál vagy a Kaukázus barátságtalan, lakatlan és meredélyes hegyeihez, azoknál jóval barátságosabb, mégis: a Hór-völgy jelenségeire ma sincsenek elfogadható válaszok.
Hórvölgyi-köd
FONÓ (regény)
Nyilvánvalóan szerelmes lett, bár a tőle elvárható, teljesen tisztázatlan formában: akit szeretett vagy szeretni akart, az nemcsak a férfi és női princípium között lebegett félúton, akár ő maga, hanem a létezők és nem létezők világa között is. Larusz ettől nyugtalan lett. Ő volt az egyedüli, akinek szüksége lehetett a tanfolyamra, és egyedül ő lehetett annyira naiv, hogy elhiggye: ezen az érzésen, ami évezredek óta itatja át, kínozza-égeti-őrjíti férfiak és nők millióit, egy belvárosi irodaház második emeleti előadójában segíthetnek.
FONÓ
ADAM SUDE (regény)
Azt hiszi majd, hogy szörnyeteg vagyok, lehet, de talán maga is az, csak nem tud róla, gondoljon bármit, tény, hogy nem sokkal később kiástam a lány koponyáját és mindenhová magammal cipeltem. Tudja, mit? Borzongjon hát: az őt követő nők koponyáit is kikapartam, s egy idő után összegyűjtöttem egy helyen, valahol Kurdisztánban volt a hegy, az a barlang, s ma is, ha az utcán járok, ülök egy buszmegállóban, és széplány lépdel felém, látom, ahogy a haja hullámot vet a vállán, ahogy az arcára ráfeszül a napbarnított bőr, a szeme csillan, mint a hajcsat, én azonnal látom, milyen koponya lesz belőle. Ülhet kicsi, piros sportkocsiban, lóbálhatja a retiküljét vagy a notebookot, lehet rajta annyi púder, mint klastromon a vakolat, figyelheti minden lépését a férj kémműholdja, én akkor is látom, milyen vékony a kulcscsontja, hogyan ível az álla, milyen magas a homloka, milyen mély a szemürege, mennyi föld fér el majd egyszer benne.
Adam Sude
BLACK PENNY (regény)
Láttam már ködöt fáról fára terjedni égerláperdőben; gomolyogni lassan az ágyúdomb körül; láttam már föntről, ahogy mélyen alattam, a völgy vödrében megül; átfolyni északról délnek a hegyszoroson; láttam rétegződni a hazavezető aszfalt fölött; láttam percek alatt leszálló és felszálló ködöt; láttam hetekig gyülemlő, fojtogató szmogot; a Simpson-szoros partjainál álltam olyan sűrűben is, melyben nem láttam az orrom hegyét; de akkora ködöt még soha sehol, ami azon a nyáron bennem volt.
Black penny
KALANDOS TÉL (regény)
Büszkeségem alig lesz kisebb, mint amilyen Kolumbuszé lehetett. Kalandorságom értéke vetekszik majd Izmaelével is. És azt a nyugtalanító napot életem legszebb napjának gondolom, azt a délutánt, amikor megálltam a város határában, és elnéztem nyugatra, oly hosszan, ahogy a homok nyújtózik álmosan Sierra Nevada aranyló talárja alatt. Amikor különös érzés lett úrrá rajtam, csak álltam ott, és mert nem történt semmi, nőttön-nőtt bennem egyfajta láz; olyan lassan úszott az alkonyban a nap, mintha sosem érne célba. Nem történt semmi, épp ahogy velem se – soha semmi –, és ezt valami porból szálló furfang csodának mutatta aznap.
KALANDOS TÉL
Erre most bukkantam rá, azt gyanítom, hogy nincs itt túlságosan régen.
Itt aztán tényleg lehet böngészni. Visszatérek majd még ide többször is. Köszi, Cen’, ez jó ötlet volt! 🙂 🙂
Lehet, hogy az itt található kisregényt kell majd keresnünk a könyvesboltokban? 🙂
Már tudjuk, hogy eldőlt: a GALAMBOK-at kell keresnünk!
Vele együtt téged is, Cen’! ♥ ♥